Közelkép

Több mint százezer ember vett részt október 27-én a „székelyek nagy menetelésén”, s az esemény ismét ráirányította a figyelmet a székely autonómiatörekvésekre. A mai Romániában rendszerint a túlnyomóan magyar többségű Kovászna és Hargita megyéket nevezik székely megyéknek, de történelmileg a mai Maros megye nagy része is Székelyföldhöz tartozott. A román kormány újonnan kidolgozott közigazgatási reformterve megszüntetné a megyéket, és azokat nagyobb régiókban vonná össze, amelyekben a magyarok már biztosan nem lennének többségben. A tervezett változás azért is érinti különösen érzékenyen a magyarokat, mert ma bizonyos mértékig megyei szinten is saját képviselőik dönthetnek a helyi ügyekben (megyei önkormányzati feladatok, kulturális intézmények és a többi). A jelenlegi megyei közigazgatási rendszer – legalábbis a két magyar többségű megyében – elméletben a területi autonómia alapja is lehetne. Ha azonban az átalakítás végbemenne, valószínűleg végleg elveszne az autonómia elvi lehetősége is. Ez késztette arra az erdélyi magyar politikusokat, hogy jelentős tiltakozást szervezzenek.

Ima a budapesti kezdeményezés végén

Mindenekelőtt közös köszöntéssel fordulok hozzátok: Jó napot, Magyar Honfitársaim! De szólok keresztényként, és köszönök az egy Úrba vetett hit jegyében: Erős vár a mi Istenünk! Áldás, békesség! Dicsőség Jézusnak! Dicsértessék a Jézus Krisztus! És békét is kívánok: Shalom!

Azért vagyunk itt, mert megszólított a lelkiismeretünk, Isten személyes szava a lelkünkben. A helyünkön vagyunk most itt, együtt Székelyföld magyarjaival, akik Berecktől Kökösig váll-váll mellett vonulnak, hogy továbbra is megmaradhassanak őslakosként a nekik juttatott és eddig vérükkel is megőrzött, ezeregyszáz éves földön.

Parallax

Ezópus meséjében a szorgos hangya tél idején biztonságban van, míg a máskor vígan zenélő tücsök étlen-szomjan fázik. A mese erkölcsi tanítása vagy klasszikus üzenete szerint a szorgalomnak jutalma van, míg a vigalom veszélyes. A közvélemény is hasonlóan ítél, hiszen a szülők folyton arra ösztökélik iskolás gyermekeiket, hogy tanuljanak szorgalmasan. Gyűjtsék kamrájukba a tudást, mert majd az osztályterem melegéből a munka hideg világába kikerülve arra építhetnek. A gazdasági eredmények akkor várhatók, ha a dolgozók nagy igyekezettel és odaadással végzik a munkájukat.

Szakmai érdemei elismeréseként október 30-án a Magyar Érdemrend tisztkeresztje polgári tagozat kitüntetést adta át Tomcsányi Teodóra professzor asszonynak Soltész Miklós, az EMMI szociális és családügyért felelős államtitkára. A nemzetközileg is elismert kiváló szakember, aki többek közt a pszichodrámaképzés hazai meghonosítója, a magyarországi mentálhigiénés szakemberképzés kifejlesztője, az ökumenikus lelkigondozói szakirányú továbbképzés koncepciójának kidolgozója, valamint a European Journal of Mental Health című, lelki egészséggel foglalkozó nemzetközi folyóirat alapítója, papok, lelkészek, szerzetesek és világi munkatársak továbbképzésével az egyházat is évtizedek óta híven szolgálja.

Kétszáz éve született a Kolping-mozgalom alapítója

Emlékülést tartott a Magyar Kolping Szövetség október 26-án, Budapesten, Boldog Kolping Adolf születésének kétszázadik évfordulója alkalmából. Az egyik előadót, Bernhard Burgert, a Nemzetközi Kolping Szövetség ügyvezető igazgatóját a katolikus legényegylet alapítójának lelki örökségéről kérdeztük. „Hatvan országban mintegy négyszázezer tagot számlál a Kolping-mozgalom, amely az egyes nemzetek közösségeiből épül fel – mondja az ügyvezető igazgató. – Nem pusztán segélyezésről van szó; a szervezet arra hívja a tagjait, hogy az egyházban, a világban, a családban, a munkában, mindenütt keresztényként tegyenek tanúságot.”

Teremtésvédelem

Ilyentájt már készülődik a természet a télre. Felszíni vizeink nyugodtak, közöttük azok különlegesek is, amelyeket holtágaknak nevezünk. Magyarország – földrajzi helyzetéből és geomorfológiai adottságaiból adódóan – hidroökológiai szempontból igazi természeti „kincseket” mondhat magáénak. Ezek között is első helyen kell említenünk a folyó menti, elsősorban hullámtéri területeinket, amelyek a szabályozási munkák ellenére – illetve részben azok „kíméletes” végrehajtása miatt – rendkívül sok elemét őrizték meg a táj eredeti arculatának és élővilágának. Ezen a téren a tőlünk nyugatra fekvő európai országokhoz viszonyítva lényegesen előnyösebb helyzetben vagyunk, hiszen máshol nem találni olyannyira természetközeli folyószakaszokat, morotvákat, ligeterdőket vagy mocsárréteket, mint nálunk, különösen ilyen nagy mennyiségben nem. A Kárpát-medencei holtágak száma meghaladja a háromszázat. A holtágak kétféle módon keletkeztek: az anyafolyóról természetes úton való lefűződéssel vagy folyószabályozás (mederátvágás) révén. Elhelyezkedésük és méretük változatos, ám többnyire nincsenek szoros kapcsolatban az újonnan kialakult főmederrel, így vízpótlásuk csak emberi beavatkozással oldható meg. A holtágak létrejöttét tehát mind az emberi tevékenység, mind a természeti folyamatok alakítják.

Egy évek óta bevett, a közgondolkodást (ha van egyáltalán ilyen) befolyásoló kijelentést idézek: egy személy vagy intézmény a jogszabályoknak megfelelően járt el, ha eljárása sérti is a jó erkölcsöt. S ezzel az ügyet lezárták. Rendőrségi vizsgálat, bírósági eljárás nincs, a lelkiismeret megnyugodhat – gondolják. Százmilliós végkielégítés vagy akkora havi fizetés, amelyet sokan mások jó, ha évek alatt megkeresnek – ugyan már?! „Privatizált” gyárak, vállalatok, földek, birtokok, egyik napról a másikra hatalommilliomosokká válók, akik (vagy előd elvbarátaik) néhány évtizede a közösségre hivatkozva rabolták el mások magántulajdonát – nyugodtan aludhatnak, hiszen a jogszabályoknak megfelelően jártak el. Kivégzett, üldözött, megnyomorított emberek a szocializmusnak nevezett üdvtanban – ám az elkövetők nem is elkövetők, mivel a jogszabályoknak megfelelően jártak el.

Szovjet támadás 1956. november 4-én

Legutóbb az 1956-os forradalom győzelmes szakaszának történetét tekintettük át a korabeli bécsi sajtó tükrében. Ennek összefoglalásaként idézzük most a Wiener Samstag hetilap november 3-i sajtószemléjét:

„A nyugati világ csodálattal és mély együttérzéssel tekint Magyarországra. Egy semleges állam minden rendelkezésre álló eszközével kell segítenünk azoknak, akik a hazájukért küzdenek. Értünk is harcolnak és halnak, mert a szabadság egy és oszthatatlan. A magyar nép egy emberként kelt fel a kommunista funkcionáriusok ellen, akik Moszkva akaratából évek óta elnyomják. Magyarország azt bizonyítja, hogy a bolsevizmus a kelet-európai népek számára tragédiát jelent.”

November 4-én hajnali négy órakor Budapest népe ágyúdörgésre ébredt, de tájékozódni csupán a még egy ideig műsort sugárzó budapesti rádió közleményeiből lehetett. A hírügynökségekkel megszakadt a kapcsolat, így a bécsi sajtó számára sem volt más lehetőség. Megszűntek a személyes tudósítások, ennek tudható be az is, hogy számos tévedés is megjelent a lapokban.