Közelkép

Ökumenikus kápolnát szenteltek a tabi szociális otthonban

Egy meglévő termet újítottak fel és rendeztek be ökumenikus kápolnának a tabi Dr. Takács Imre Szociális Otthonban. Az átalakítás a somogyi intézmény, valamint az Egy Csepp Emberség Alapítvány félmillió forintos támogatásával a Lelkigondozás Somogyban a hit évében című program keretében valósult meg. A kápolnaszentelésen az épület előtti fakeresztet is megáldották a történelmi egyházak képviselői.

Soltész Miklós, szociális és családügyért felelős államtitkár több, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Somogy Megyei Kirendeltsége által szervezett rendezvényen is megfordult már Somogyországban a hit évében. Köszöntőjében ezúttal arról beszélt: Teréz anya, amerre járt, mindenütt csodás érméket adott ajándékba, s így megnyíltak előtte a kapuk.

Elhunyt Hetény János prépost, kanonok

Hosszú, türelemmel viselt szenvedés után november elsején, mindenszentek ünnepén elhunyt Hetény János plébános. Bár nevét a nagy magyar néprajzkutatók között, Bálint Sándor neve után, a mester egyik leghűségesebb tanítványaként szokták emlegetni, megemlékezésemben különösen lelkipásztori munkássága előtt szeretnék fejet hajtani. Papi életéből három és fél évtizedet a soproni Lövérek Árpád-házi Szent Margit-plébániáján szolgált. Már az első tíz év után, alig ötvenévesen szembe kellett néznie egyre súlyosbodó betegségével. Mégsem vonult vissza, hanem erejét szinte végsőkig megfeszítve igyekezett megszemélyesíteni hívei között Jézust, a Jó Pásztort, aki életét adja övéiért.

Megnyitotta kapuit a nagykanizsai Nonprofit Információs Központ, más néven a Piarista Ökollégium. Az év elején elnyert, 135,6 millió forintos európai uniós támogatásnak köszönhetően a zöld látogatóközpontban fenntartható és környezetbarát technológiákat mutatnak be több éven keresztül. A beruházás során megújul a piarista fiúkollégium és rendház épülete is.

Szathmáry Melindától, a Piarista Tartományfőnökség kommunikációs munkatársától megtudtuk: a kétéves projekt keretében az épületet hőszigetelték, új nyílászárókra cserélték a régieket, s korszerűsödött a fűtési rendszer és a meleg vizes hálózat, valamint kettős szennyvízhálózat alkalmazásával kiépült az úgynevezett szürkevíz-újrahasznosítási rendszer is. Az épületben szelektív hulladékgyűjtőket helyeztek el, és hamarosan megépül egy kerékpártároló is. Áthelyezik az épület főbejáratát, és liftet is kap az intézmény. A projekt során környezetirányítási rendszert vezetnek be, valamint egy komposztáló területet is kialakítanak.

Az új evangelizáció útjai

Az Országos Lelkipásztori Intézet szervezésében a fenti címmel tartják meg a III. Új Evangelizáció Konferenciát Máriabesnyőn, a Mater Salvatoris lelkigyakorlatos házban, november 22–23-án. Talán sokan úgy gondolják, hogy ez a téma nem túl érdekfeszítő. Valójában azonban a legtöbbünk által alig ismert területre merészkedünk majd. Amikor felmerül a gondolat, hogy egy plébánián missziót kellene szervezni, azonnal a gyakorlati vonatkozásokról kezdünk beszélni. Programokról és projektekről vitatkozunk, arról, hogy lesz-e elég munkatárs és pénz a tervezett események lebonyolítására. Furcsa, de a korszellemtől vezettetve az evangelizációhoz is hajlamosak vagyunk materialista módon hozzáállni. Pedig a misszióhoz szükséges inspirációt és erőt csakis a Szentlélekből meríthetjük. Már az elején el kell döntenünk ugyanis, hogy kinek a misszióját szeretnénk végbevinni: a saját magunkét vagy Jézus Krisztusét. A sajátunk, amit pusztán emberi elképzeléseink és prioritásaink alapján valósítunk meg, eleve kudarcra van ítélve. Lehetnek látványos programjaink, de maradandó gyümölcsök nem lesznek.

Híd és víz együttállásában a centrum a kikötő, ahol két hajó vár az indulásra. Két tiszt még a parton sétál a hűvösödő délutánban, sapkájukon fény csillan, a leáldozó napé, mely halványsárga hidat köt a távoli és az itteni part közt; hullámok fürödnek a sugárzásban, hírük az őszé. Néhány rozsdás levél eloldódik a kövektől, és megindul a nagy sodrás felé. Húz a víz és húz a mély. Nyugvó szöglete nincs az áradásnak, ahogyan az életnek sincs.

A nyugalom más. A nyugalom talán a híd; most senkit sem látok rajta, csak a vasívek feszülnek a víz felett, s a nap – felhők közül – rátelepszik. A sok látszatmozgásban (is) a fényességforrás a biztos. Vas és fény.

Erdő Péter bíboros a jövő évi püspöki szinódus előkészületeiről

Korábban már hírt adtunk róla, hogy Ferenc pápa nemrég a család témájával foglalkozó, jövő őszi rendkívüli püspöki szinódus főrelátorává nevezte ki Erdő Péter bíborost. A magyar főpap november 5-én sajtótájékoztatót tartott a már meg is kezdett munkáról a Vatikánban Lorenzo Baldisseri szinódusi főtitkárral és Bruno Forte érsekkel, a szinódus különleges titkárával. A bíboros bemutatta a 2014-es tanácskozást előkészítő dokumentumot és azt a kilenc témakörre osztott harmincnyolc kérdést, amelyet elküldtek a püspöki konferenciáknak, illetve az egyházmegyék főpásztorainak. A kérdésekre adott válaszokból szeretnék alaposabban megismerni a mai családok helyzetét. A sajtótájékoztatót követően, még Rómában kértük meg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökét, hogy beszéljen a rendkívüli szinódus témájáról, a püspöki karoknak kiküldött dokumentumról és kérdésekről.

– Miért van szükség rendkívüli szinódusra? Hiszen 2015-ben rendes püspöki szinódust is tartanak.

– A püspöki szinódus intézményének többféle működési formája van. Ismert a rendes, teljes ülés. Emellett vannak úgynevezett részleges ülések, amelyeket például egy-egy földrész püspökeivel tartanak. Rendkívüli ülést a pápa olyan ügyekben szokott összehívni, amelyek sürgősek, fontosak. Ilyenből nem volt még sok a szinódusok fél évszázados történetében, a mostani lesz a harmadik. A püspöki szinódusnak csupán tanácsadói szerepe van, záródokumentuma minden esetben a szentatya elé kerül.

Sasvári pietàk a Néprajzi Múzeumban

„A búcsújárás kivonulás az otthoni környezetből, ahol minden a földi munkára, feladatokra emlékeztet, szabadulás az emberi vonatkozások kötelékéből, fölülemelkedés a megszokott mindennapokon” – fogalmaz Bálint Sándor Búcsújáró magyarság című művében a kegyhelyekre zarándoklás lelki indítékáról. Az Emlék Sasvárról címmel nyílt kiállítás pietài bizonyítják igazán, mennyire hozzátartozott a búcsújáráshoz a búcsúi emlék megvásárlása, hogy aztán az otthon részeként is emlékeztessen ama fölülemelkedésre. A Néprajzi Múzeum a Szakrális Művészetek Hete programsorozat keretében évről évre kamaratárlatot szervez, amelyhez az intézmény egyházi gyűjteményének tárgyaiból válogatnak. Ilyen módon a sasvári pietàk közül néhánnyal már korábban is lehetett találkozni, de egy egységes kiállítás részeként még nem voltak együtt láthatók.

„Fiatal magyar keresztények szeretnénk lenni!” – erősítettük meg a keresztségben vállalt hitünket a balassagyarmati Szent Imre Keresztény Általános Iskola, Gimnázium és Szakiskola diákjaival közösen. Fiatalok, akik az idő múlásával is erős akarattal őrizzük tisztaságunkat, bátorságunkat, lendületünket. Magyarok, akik adományként őrizzük, hálával és szeretettel óvjuk hazánk szépségeit, a magyar nyelv csodálatos kincseit és történelmünk nagyjainak, szentjeinknek példamutatását. Keresztények, akik Krisztus útján járva éljük mindennapjainkat, és akiket arról ismernek meg, hogy szeretjük egymást.