Közelkép

Portréfilm egy lelkipásztorról – Az utolsó hegycsúcs rendezőjével beszélgettünk

Egy fiatal, negyvenkét éves pap hegymászás közben életét veszti egy társával együtt – a Pablo Dominguez atyáról született portréfilm szokatlan diadalutat járt be Spanyolországban és az egész világon. Az utolsó hegycsúcs című film minden idők legnézettebb spanyol dokumentumfilmjévé nőtte ki magát, az ibériai országban 2010-es bemutatásakor a nagy amerikai sikerfilmeket is maga mögé utasította. Juan Manuel Cotelo rendező segítségével annak próbáltunk nyomába eredni, hogy egy papról készült mozi hogyan kelthet ekkora hatást emberek tömegeiben.

– Pablo Dominguez atyát tizenkét nappal a halála előtt ismerte meg. Ha nem hal meg, akkor is úgy döntött volna, hogy dokumentumfilmet készít róla?

– Természetesen nem. Nem akartam vele találkozni, nem terveztem, hogy filmet készítek róla, ahogyan például azt sem, hogy szerelmes leszek a feleségembe, akivel egyszer ugyanazon a repülőn utaztunk, s egy idő után beleszerettem. Nem akartam találkozni Pablo atyával, de a barátaim megállás nélkül unszoltak, hogy feltétlenül ismerjem meg. Gondoltam, jól van, mielőbb tudjuk le ezt a beszélgetést, aztán viszlát. Mielőtt elbúcsúztunk egymástól, ő felajánlotta nekem a szolgálatait. Azt mondta, ha valamiben segíthet, csak szóljak. Én meg azt gondoltam, ó, ezek nagyon szép szavak, milyen kár, hogy nem igazak. Csak később jöttem rá, hogy mennyire igazak voltak. Ez az ember mindig azokat szolgálta, akik körülötte éltek.

Van jóhírünk

A hétköznapi nyelvhasználatban sok, számunkra kedves dologra mondjuk, hogy „hungarikum”. Hivatalosan a Hungarikum Bizottság dönt arról, mit nevezünk így – mi az, ami „megkülönböztetésre, kiemelésre méltó érték, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével, minőségével a magyarság csúcsteljesítménye”.

November végén öt új taggal bővült a hungarikumok gyűjteménye; emellett öt új elem került be a Magyar Értéktárba, amely nemzeti értékeinket tartja nyilván. Hungarikum lett Puskás Ferenc életműve, Kassai Lajos lovas-íjász módszere, a gyulai kolbász, a szikvíz és a magyar operett.

Mozaikkövek az erkölcstanhoz

Az egzisztencialista filozófusok nagy érdeme a személyesség őszinte keresése. Azt kutatták, hogy az általános, mindenkire jellemző esszenciális létet hogyan lehet és kell egyedi, egzisztenciális módon megélni. Kierkegaard szerint a lelkiismeret hív az igazi önmagunkká válásra: ez hallja meg Istennek a hozzá szóló hívását, parancsát.

Ma is nagyon aktuális egy másik egzisztencialista, Martin Heidegger lelkiismerettana. Eszerint az ember képes beleragadni az „általános” emberlétbe, s ilyenkor így beszél: ma már „mindenki így él”, „senki nem tartja meg”, „az ember úgy szokta…”. A lelkiismeret hív ki ebből az „akárki, bárki, mindenki, senki” létezésből. Amíg az ember beleragad az általános gyurma-létbe, kópia-életbe, divat-életstílusba, addig valójában nem is él, nem igazi önmaga. A lelkiismeret hangja lesz az, amely a messze ködből ránk szól: kihív, meghív, felhív.

Az új evangelizáció útjai

Ménfőcsanakon Győr-Ménfőcsanakon járunk, 1996 márciusában, az akkor még félkész Árpád-házi Szent Margit Evangelizációs Központban. Egy fiatalokból álló csapat azért gyűlt itt össze tíz napra Erdélyből, a Felvidékről és Magyarországról, hogy az első hazai Pál-kurzuson beavatást nyerjen a misszió elméletébe és gyakorlatába. Magam is köztük vagyok néhány pesti barátommal. Isszuk magunkba a kristálytiszta bibliai tanítást. Hihetetlen lelkesedés tölt el bennünket, ahogy napról napra jobban feltárul számunkra Istennek az üdvösségtörténetben megnyilvánuló szeretet-terve a bűn miatt tőle elszakadt emberiség megmentésére. Most végre megértjük, miért jött el emberként az Isten Fia. A Szentírás imádságos tanulmányozása közben kibomlik előttünk az olyan gyakran ismételt, mégis kevéssé értett szavak jelentése, mint „kereszthalál”, „megváltás”, „feltámadás”, „újjászületés”. Nemcsak megértjük, de személyesen át is éljük, mit jelent az, hogy – II. János Pál pápa szavaival szólva – Jézus „teljesen és ténylegesen” megszabadított minket „a gonosztól, a bűntől és a haláltól” (RM 44). A hamu alatt izzó tűz fellobbant: új szeretetre gyulladtunk az embereket feltétel nélkül szerető Atya, az értünk önmagát feláldozó Fiú és a bennünk éppen most nagyon is érezhetően munkálkodó Szentlélek iránt.

A katolikus, református és evangélikus egyházi vezetők találkozójáról

A Szentírás olvasásával és közös imádsággal kezdték advent előtti tanácskozásukat a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Bizottságának tagjai, a református és az evangélikus egyház püspökei.

A tanácskozás napirendjén az egyházak szolgálatának időszerű kérdései mellett egyeztettek a kötelezően választható hit- és erkölcstanoktatás bevezetésével kapcsolatos tapasztalatokról. Az egyházi vezetők megemlítették a hit- és erkölcstanoktatás állami finanszírozásához kötődő megnövekedett adminisztrációs terheket, amire minden egyház más-más megoldás bevezetésével igyekezett válaszolni, továbbá annak szükségességét, hogy a hitoktatásban részesülő gyermekek számára meg kell teremteni a helyi egyházi közösséghez való kapcsolódás lehetőségét.

In memoriam Antall József

Amikor harmadéves levéltáros gyakornokként az Országos Levéltárban haraptuk papirosba csomagolt ebédünket, akkor is hamar rákerült a szó a Szabad Nép aznapi számában megjelent valamelyik cikkre. Okos, művelt ember volt Antall József, de igazán szenvedélyesen – a maga nyugodt stílusában – csak a politika érdekelte. A XIX. század hazai történelme is, és egyáltalán a történelem is – politikai tanulságai miatt.

Bevallom, nagyon jólesett, amikor meghívott, és megismerkedhettem édesapjával. Amikor később munkatársaként Modell és valóság című kétkötetes cikkgyűjteményének szerkesztésében segíthettem, nem lepett meg a vallomása:

„Politikuscsaládban nőttem fel. Gyermekkoromtól kezdve mindig politikáról beszéltek apám, nagyapám. Történelmi, közgazdasági, jogi, politikai érdeklődésemnek megfelelően folytattam tanulmányaimat, és ezalatt tulajdonképpen mindig a politika volt az, ami érdekelt, de természetesen 1956-ig a gyakorlatban nem volt módom ezt tenni, hiszen csak egyféle módon lehetett cselekvően politizálni, ha az ember együttműködött a hatalommal a politizálásban.”

Egy pszichiáter válaszai „magányos” kérdésekre

Korunk társadalmi idegállapotában gyakori a két fogalom: magány és magányosság. Ha valaki, Krisztus az, aki az ember idejében élve azt a magányt vállalta, amely isteni és emberi természetének legbensőbb színtere. Testet öltött, de sohasem volt türelmetlen. „Mi végességünk tudatában tervezünk, megszervezzük jövőnket, hogy a fenyegető veszélyektől megóvjuk magunkat.” (Szabó Ferenc SJ) A veszélyhelyzet, az egzisztenciális bizonytalanság, a tehetetlenség vet a magányosság mélységébe? De van-e a magánynak értéke? Ezekről beszélgettem Gőgh Edit neurológus, pszichiáter doktornővel. 1978-ban Szegeden végzett, húsz éve a kunszentmártoni PSYCHO-NATURA orvosi rendelőben dolgozik. A helyi egyházközségi képviselő-testület egyik „oszlopos tagja”. Gyógyító munkája mellett az ország számtalan helyén templomokban, művelődési házakban előadásokat tart az egyetemes emberi érzésekről, élethelyzetekről, köztük a magányról, magányosságról.

– Napjainkban egyre több a magányos. Látszat ez vagy valóság?

– Korunk velejárója. Valóság. A mai „modern” magányos a külsőbelső élet közt lévő „senki földjén” kallódó vándor. Nem formailag, hanem töltésében magányos. A századfordulón azt mondták az ilyen emberre: gyökértelen, talajtalan, ma egyszerűen csak magányos. Az, aki elveszítette vagy megszüntette a világgal és a saját belső világával való kapcsolatát. A mai ember, aki a kinti ingereket, a külsőségeket hajszolja, eltompult, elveszítette belső fogékonyságát, és belső hallását a csendre. Elfelejtett befelé fordulni. Ezzel egyidejűleg elveszítette nyitottságát a világ és a többi ember felé.

Zarándokvonattal a csíksomlyói búcsúba

Jövő nyáron, június 6-án ismét összekötik a Székely gyorsot és a Csíksomlyó expresszt, és az így létrejövő, közel fél kilométer hosszú ökumenikus össznemzeti zarándokvonat útnak indul Székelyföldre – mondja Mező Tibor, a Kárpát-európa Utazási Iroda egyik tulajdonosa november 28-án, a sokak által várt esemény sajtótájékoztatóján. Szavai négy huszár – mint megtudjuk, tüzér hagyományőrzők – karéjában hangzanak el. – A tüzérek és a huszárok a vonaton is ott lesznek.