Embertárs

Óriási Szent Charbel-szobrot állítottak Libanonban

Óriási Szent Charbel-szobrot állítottak Libanonban

Olaszországban, Cascia városában 2015 óta áll egy hatalmas, több mint hat méter magas Szent Rita-szobor. A „reménytelen ügyek védőszentjét” ábrázoló alkotást a város megrendelésére egy libanoni keresztény művész, Najef Alvan készítette, aki egy, a hazájából származó sziklatömbből faragta ki Szent Rita alakját. Most ugyanez a művész a libanoni keresztények számára is készített egy óriási szobrot – ezúttal a maronita szerzetesről, Szent Charbel Makhloufról.
Az áldást osztó szent szobra több mint huszonhét méter magas és hatvan tonna. Az alkotást egy család készíttette hálából, amiért fiuk a szent közbenjárására felgyógyult súlyos betegségéből – adta hírül a National Catholic Register, illetve az Aleteia katolikus portál.
A tizennégy éves Michel ­Salame 2016 nyarán fejfájásra panaszkodott. Szülei nem nagyon csodálkoztak, hiszen a fiú előtte a tűző napsütésben focizott. A fiú állapota azonban gyorsan romlott, görcs­rohamoktól szenvedett, és a homlokán egy daganat nőtt, amely ugyan nem volt rosszindulatú, de nagy kockázattal járt a műtétsorozat, amelynek során eltávolították. Az első beavatkozásra éppen Szent Charbel ünnepén került sor, majd néhány nappal később egy másik műtétet is elvégeztek. Michel apja, Elie Salame elmondta: „Imádkoztam, hogy ne legyen szükség a műtétre. De Szent Charbel üzenetet küldött nekem, hogy végezzék el mindkét operációt.”
A műtét sikeres volt, és Michel gyógyszeres kezelést is kapott. Most tizenöt éves, és egészséges. „Nem állíthatom, hogy csoda történt, azt sem, hogy nem, de az biztos, hogy Szent Charbel segített nekünk ebben a súlyos helyzetben” – nyilatkozott Elie Salame. A szoborral a család hálát ad a fiú gyógyulásáért.
A szobor megalkotásával a libanoni művészt, Najef Alvant bízták meg. „Csak azt akartam, hogy a szobor nagy és mindenhonnan jól látható legyen, amikor kivilágítják, így védelmezze Libanont és minden libanonit, bármely valláshoz tartozik is – mondta Elie Salame.”
Az óriási Szent Charbel-szobor Najef Alvan első, üvegszálból és műgyantából készült munkája. Azért választotta ezt az anyagot, mert a szobor így tartósan ellenáll a szélnek, az esőnek és a hónak az 1850 méter magasan fekvő Farajában.

Fordította: Szalontai Anikó
Forrás: Aleteia.org

A Kutatók Éjszakáján

A Kutatók Éjszakáján

Fotó: Lambert Attila

 

A Vatikánnak, csakúgy, mint minden államnak, szüksége van arra, hogy mind lelkipásztori, mind biztonságpolitikai szempontból elegendő információhoz jusson – hangsúlyozta Ujházi Lóránd, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa szeptember 29-én, a Kutatók Éjszakáján.
Az előadást a Kutatók Éjszakája tudományos-ismeretterjesztő programsorozat egyik eseményeként rendezték meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán.
„A Katolikus Egyház számára elengedhetetlen, hogy birtokában legyen azoknak az információknak, amelyek evangelizációs feladatainak eredményes ellátásához szükségesek. Ezek az információk leginkább hitéleti jellegűek. Ugyanakkor az Apostoli Szentszék és a Vatikán a nemzetközi jog szuverén alanya. A Vatikán területileg is körülhatárolható entitás, amelynek biztonsági fenyegetettséggel is szembe kell néznie. Az Apostoli Szentszék pedig az államokhoz hasonló közigazgatási rendszerrel és diplomáciai testülettel bír, és állami érdekeinek érvényesítéséhez elengedhetetlen, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű híranyag álljon rendelkezésére.
A városállam hírigénye alapvetően a mindennapi védelem szempontjából fontos, a Szentszéké pedig elsősorban a külpolitikai, stratégiai és hitéleti tevékenység oldaláról jelentkezik. A vatikáni hírszerzés és elhárítás bemutatása nemzetbiztonság-tudományi szempontból nem egyszerű. Más államokkal ellentétben ugyanis a Szentszéknek nincsenek kifejezetten az elhárításra és a hírszerzésre létrehozott szervezeti egységei. A releváns információkat a meglévő szervezetein keresztül kell megszereznie, elemeznie, értékelnie, és a döntéshozók, legfőképpen a pápa elé tárnia.
A struktúra bemutatásánál egyrészt nem szabad túlértékelni a Katolikus Egyház ilyen jellegű tevékenységét, másrészt ügyelni kell arra, hogy az Apostoli Szentszék feladatát ne korlátozzuk pusztán jámborsági gyakorlatokra. Az előadásban igyekszem kiegyensúlyozottan bemutatni a vatikáni hírszerző- és elhárítómechanizmus fellelhető elemeit, nem feledve, hogy sok esetben csak feltételezhető, hogy az adott szervezeti egység tevékenysége valóban kiterjed a hírszerzési és elhárítási feladatokra” – mondta el előadásában Ujházi Lóránd.
Az előadó, amellett, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa, a rákoskeresztúri plébánia kormányzója is. Egyházjogból Rómában, hadtudományból pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen doktorált. Régóta kutatja az állam elhárítómechanizmusainak működését, különösen a vallási szélsőségekre való reakciókat vizsgálja.
„A »jó állam« feladata, hogy megteremtse a szabad vallásgyakorlás kereteit, ugyanakkor figyelnie kell az erőszakos vallási szélsőségek felderítésére és elhárítására is – fejtette ki Ujházi Lóránd. Az államnak is érdeke, hogy az egyházak rendezett keretek között működjenek.”

A keresztény társadalmi elvekért

A keresztény társadalmi elvekért

Fotó: Lambert Attila

 

A Joseph Ratzinger–XVI. Benedek Vatikáni Alapítvány Tágabb értelem elne­vezésű pályázatán két kategóriában két-két indulót díjaztak, köztük Baritz ­Sarolta Laura domonkos nővért. A Keresztény társadalmi elvek a gazdaságban ­(KETEG) képzés kidolgozója szeptember 27-én vette át az elismerést.
A Joseph Ratzinger–XVI. Benedek Vatikáni Alapítvány legújabb kezdeményezéseit szeptember 26-án, kedden a Vatikáni Sajtóközpontban mutatták be. A sajtótájékoztatón Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke, a Ratzinger-alapítvány tudományos bizottságának tagja; Federico Lombardi SJ, az alapítvány elnöke, Daniel Sada, a madridi Francisco de Vitoria Egyetem és Fernando F. Sánchez Campos, a Costa Rica-i Katolikus Egyetem rektora szólaltak fel. Federico Lombardi emlékeztetett arra, hogy a Joseph Ratzinger–XVI. Benedek Vatikáni Alapítványt 2010-ben hozták létre azzal a céllal, hogy támogassa az emeritus pápa munkásságának és tanításának elmélyítését és publikálását, illetve szélesebb körben segítse a teológiai tanulmányok és az azokhoz kapcsolódó más tudományok művelését.
Valódi újdonságnak számít a Tágabb értelem című pályázat, amelyet Joseph Ratzinger egyik központi gondolata alapján dolgoztak ki – magyarázta a sajtó munkatársainak Federico Lombardi. Átfogó és nyitott látásmódra van szükség az értelemről, és arról, hogy használjuk azt az igazság keresésében, valamint az emberiség alapvető kérdéseinek megválaszolásában – indokolta a pályázat kiírását, amit a Francisco de Vitoria Egyetem kezdeményezett. Az alapítvány 2015-ben a madridi egyetemmel közösen szervezte meg éves ülését Avilai Szent Teréz születésének 500. évfordulója alkalmából Az imádság – az erő, amely átalakítja a világot címmel. A Ratzinger-alapítvány örömmel csatlakozott a kezdeményezéshez, és részt vett a pályamunkák zsűrizésében, valamint a díjkiosztó ünnepség megszervezésében.
2017 áprilisáig 367 pályamű érkezett be a nemzetközi zsűrihez, harminc ország százhetven egyeteméről. A zsűri júliusban Madridban ült össze, hogy a kutatás, illetve a tanítás kategóriában kiválasszon két-két díjazottat.
Baritz Sarolta Laura domonkos nővér, a gazdaság keresztény társadalmi elveket követő tanításáért kapta a díjat. A KETEG-képzés a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola és a budapesti Corvinus Egyetem képzési rendszerén belül működik.
A sajtótájékoztatón beszámoltak arról is, hogy a Laudato si’ kezdetű pápai enciklika témájával foglalkozó hetedik nemzetközi konferenciát november 29. és december 1. között rendezik meg a Costa Rica-i San Joséban.

Beindult a „verkli”

Beindult a „verkli”

Fotó: Merényi Zita

 

„Uram, Jézus, eressz rá, szabadíts meg nemsoká!” – szól a régiek munka előtt mondott, tréfás fohásza. Lassan a család valamennyi tagja visszarázódik a munkájába. Titkon örülünk ennek, aztán csak sóhajtozunk, hogy bizony nincs mit tenni, beindult a verkli! A gyerekek oviba, iskolába, különórákra, és mi is reggeltől estig… Taposómalom, rohanás – egyéb közhelyek.
Mi lehet jó mégis ebben az egészben? Miért csak titkon örülünk? Miért ne lehetne nyilvánvalóan is örülni életünk „munkás” szakaszának?
Az ember veleszületett alkotóképessége nem büntetés, hanem jutalom. Ám ezt is nevelni kell. Vannak megismerhető törvényei, s ezek segíthetnek abban, hogy akár mindennapi teendőink is örömet jelenthessenek.
Minden munkavégzés személyes tett, így az ösztönző erők is szoros kapcsolatban állnak a személyiségünkkel. A pénz, a honorárium önmagában nagyon rövid távú ösztönző. Örömteli munka csupán ezért alig várható el. (Erről a későbbiekben külön is írunk.) Mi ösztönzi akkor a munkakedvet?
„A bajnokok reggelije a visszajelzés” – tartja a közmondás. Visszajelzést, leginkább elismerést várunk a munkahelyen, a tanulásban, az otthoni munkában. Sokszor elég csak látnunk, észrevették, hogy tettünk valamit, de hihetetlenül nagy jelentősége van a tényleges értékre vonatkozó, kimondott visszajelzésnek. Legjobban a mértékadó személyek reakcióit lessük: a gyerek a szüleiét, a szeretett tanáráét, a barátaiét, szülők a házastársét, a főnökét. Rendkívül fontos, hogy rendszeres visszajelzés érkezzen már az erőfeszítésekre is. Nem kell tőle félni! Nem ezzel „kapatjuk el” a gyereket! A tényleges erőfeszítést mindig bátran dicsérjük meg! Nem jutalmazásról, hanem személyes bátorításról, elismerésről van szó.
Számít még a munkánk presztízse is. Elgondolkodtató, amikor gyerekek így diktálják be az édesanyjuk foglalkozását: nem dolgozik, „csak” háztartásbeli… Az interneten egy keserédes történet cirkált egy anya hivatali kalandjáról:
„Jogosítványt készíttettem. Sok tapasztalatom volt már a főállású anya foglalkozásom bemondásával kapcsolatban, ezért, gondoltam, elébe megyek a problémának.
– Mi a foglalkozása? – kérdezte rutinosan a kisasszony.
– Tudományos munkatárs vagyok, a gyermekfejlődés és az emberi kapcsolatok területén dolgozom.
A hivatalvezető tisztelettel írta föl a titulusomat, majd tovább érdeklődött:
– Megkérdezhetem, pontosan mit csinál?
– Továbbképző és kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen (mármint a házban és a házon kívül.) Szereztem már négy komoly elismerést (mind lány). Gyakran napi tizennégy órát dolgozom (legalább), de a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint a pénz – válaszoltam.
A hölgy gratulált, és soron kívül elkészítette a papírjaimat.
Amint hazaértem, máris szaladtak elém a laborasszisztenseim: tizenhárom, hét- és háromévesek. Bentről hallottam a gyermekfejlődési programunk új modelljét (6 hónapos), amint egy új hangmintát tesztelt… Eddig is éreztem, hogy pótolhatatlan pozíciót töltök be, de mi tagadás, a »hivatalos« elismerés újabb lendületet adott a további »projektvezetéshez«.”
Szintén motiváló tényező a jó környezet. A barátságos, harmonikusan célszerű körülmények hatása nem elhanyagolható. Ennél azonban lényegesebb az emberi környezet. Ennek mérhető hatása van a munkavégzésünkre, sőt még az egészségi állapotunkra is. A jó vezető (pedagógus, szülő) egyik legösszetettebb fel-
adata a jó légkör megteremtése és megőrzése. Az iskolában ez leginkább délután jut különösen fontos szerephez, hiszen akkor már fáradtan kell megőrizni a munkakedvet, s ezt leginkább a jó légkör képes segíteni. Csakúgy, mint otthon!
Monoton teendőinket továbblendíti, ha jól átláthatóvá tesszük a munkát. Kisebb részfeladatokra osztjuk, vagy belátható időközökben rövid szünetet tartunk, egy kis frissítő mozgással, „jutalomfel-
adattal”, üdítő társaságban.
A siker táplálja az önbizalmat, így újabb erőt ad. A sikerélmény egyik kulcsa az a kihívás, amely se nem túl nagy, se nem túl kicsi. A könnyű siker hosszú távon semmilyen téren nem motivál. Csak annak van megerősítő hatása, amikor érezhetően áldozatot kell hoznunk ahhoz, hogy az eredmény létrejöjjön. Lehet ez időráfordítás, önmagunk legyőzése, valamely kellemetlenség elviselése, fizikai vagy szellemi erőfeszítés, bármi. Gyerekeknél nagyon fontos, hogy „megmászható dombokat” mutassunk nekik, azaz kis feladatcsomagokban érhessenek el sikereket. Egyiket a másik után.
Végül két apró „mesterfogásról” szeretnék említést tenni.
Minden munkát átalakít, eredetivé, személyessé tesz, ha valakinek végzem, ha konkrét értelmét látom. Tudom például, hogy az otthonunk tisztaságának ki fog leginkább örülni, hogy az adminisztráció kinek a helyzetén segít (lásd a jogosítványt soron kívül elkészítő ügyintézőt!). Ezért a diákoknak sem mellékes, hogy ki a tanáruk, vagy hogy a tananyagot „funkcióba tudjuk-e helyezni”, azaz meg tudjuk-e mutatni, mire jó a gyakorlatban.
„Három kőfaragó keményen dolgozik. Arra megy egy vándor, és megkérdezi:
– Mit csináltok?
– Követ faragok – válaszol unottan az egyik.
– Pénzt keresek – sóhajt fáradtan a másik.
– Katedrálist építek a Jóistennek – feleli jókedvűen a harmadik.”
Ha minden apró munkát egy kicsivel jobban végzek el, mint amennyire szükséges, akkor a dolgok irányítása, és főleg a minősége az én kezemben van. Szabad vagyok, felülemelkedhetek a kényszerítő körülményeken is. A körülmények alakulásáért nem mindig vagyunk felelősek, de a személyes viszonyulásunkért mindig mi felelünk! Ezt – és a fentiek többségét is – gyermekeink leginkább mintákból, a mi hétköznapi példánkból tanulhatják meg.
„Ha a munka lelketlen, az élet is fulladozni kezd”
(Camus). Egy kicsit jobban végezni a feladatunkat, mint ahogyan kell! Ettől lélegzik egy munka szabadon, ettől lesz örömöt hozó lelke. És mindjárt másképpen fest majd a „verkli” is.

Az értékközpontú, eredményes oktatásért

Az értékközpontú, eredményes oktatásért

Fotó: Merényi Zita

 

A rendszerváltozás előtt az ateista ideológia uralta a közoktatást. 1989 után aztán megnyílt az iskolaválasztás lehetősége, s ennek eredményeként 1997-ben már szükséges volt létrehozni a katolikus közoktatás országos központi szakmai bázisát, a KPSZTI-t, amelyet 1999-ben az állam is pedagógiai intézetként ismert el. A jelenleg Katolikus Pedagógiai Intézet (KaPI) néven működő húszéves intézmény vezetőjét, Tokár Imre János ferences szerzetest a hazai katolikus közoktatás feladatairól kérdeztük.

Két évtized elteltével módosultak-e az intézmény alapfeladatai, változtak-e a hangsúlyok, vagy a KaPI (volt KPSZTI) küldetése ma is ugyanaz, mint húsz évvel ezelőtt?

– Az intézet 1997-es alapításakor megfogalmazott küldetés, ami a katolikus oktatási intézmények szakmai-pedagógiai támogatását jelenti, lényegét tekintve nem változott. Az intézmény a katolikus köznevelés szereplőit kívánja szolgálni a kezdetek óta. Ebben a folyamatban hangsúlyos részt kapott a 2002 és 2013 között működtetett komplex intézményellenőrzés, amely az iskolafenntartók munkáját segítette. A fenntartók igényeinek szolgálata mellett az alapítás óta biztosítottuk az intézményvezetők számára nagyon hasznos tanügyi­gazgatási tájékoztatást.
A katolikus iskolákban dolgozó pedagógusokat a minden tárgyat érintő tantárgygondozáson túl rendkívül széles spektrumú képzési kínálattal láttuk el, hogy megfelelhessenek a kötelező továbbképzés kötelezettségének.
Emellett természetesen változott az intézet konkrét feladatköre, alapvetően bővült az elmúlt két évtizedben, de a küldetés, a katolikus óvodák, iskolák és kollégiumok szolgálata változatlan maradt.

A KPSZTI fennállásának tízéves jubileumán még hallhatóak voltak a társadalomban azok a hangok, amelyek arról szóltak, hogy az egyházi iskolafenntartás a XXI. században korszerűtlen dolog. Mi a helyzet napjainkban? Változott-e ez a szemlélet, vagy ma is kapnak kritikát az egyházi iskolák?

– Az ideológiák gyorsan változnak. Olykor talán megrendelésre is. Fontos, hogy Aquinói Szent Tamással minden időben együtt mondjuk: „Igéd igazánál mi van igazabb!” És természetesen emellett az emberi esendőségre hajló tényezőket sem lehet elhanyagolni.
Ma is tetszenek Kárpáti Imrének, az Anna Frank Gimnázium igazgatójának szavai, amelyek az újrakezdés első évtizede alkalmából, 1999-ben rendezett ünnepségen hangzottak el: „A zsidóság életében mindig nagy jelentősége volt a tanulásnak. Elődeink olyan komolyan vették e parancsot, hogy ha valahol egy új zsidó közösség jött létre, előbb építették meg az iskolát, mint a zsinagógát.”
Évtizedekkel korábban Lénárd Ödön piarista szerzetes 1948-as perében, az utolsó szó jogán elmondott beszédében ugyanígy indokolta a katolikus oktatás védelmében folytatott küzdelmet: „Az iskola az Egyház szemléletében nem is a templom után, hanem a mellett következik. Ebben a harcban az Egyház két fő ütőere közül az egyiknek az elvágásáról volt szó. A legvégső határig is el kellett mennünk.”
Meggyőződésem, hogy minden felkínált lehetőséggel élni kell. Még akkor is, ha hiányosak a feltételeink, ha érnek is bennünket akár rosszindulatú, akár építő jellegű kritikák. Minden kihívás érlel is. A tűzben kipróbált aranyból kiválik a salak – mindaz, ami belőlünk értéktelen és szemét –, és az értékes tovább él. Nem szabad félnünk attól, hogy fáj a megtisztulás. A kritika is minket érlel.
És fontos azt is felidéznünk, amit az Állami Számvevőszék jelentése rögzít: „Az egyházi közoktatási intézményekben a vizsgált tanévekben erkölcsi alapú, értékközpontú, eredményes nevelési-oktatási munka folyt. Az iskolai oktatás és a pedagógusok eredményességét a kiemelkedően jó tanulmányi átlag, a sikeres érettségit és nyelvvizsgát tevők, valamint a felsőoktatásban továbbtanulók száma mutatja. Az egyházi közoktatási intézmények tanulói az országos kompetenciaméréseken magasan az országos átlag felett teljesítettek.”

Rengeteg iskola került egyházi fenntartásba az elmúlt években. Hogyan tudja a KaPI segíteni az intézményeket, kiemelt figyelemmel a minőségi oktatásra és a nevelés hívő, vallásos jellegére?

– Most készülnek a legfrissebb októberi statisztikai összesítések. A 2016. november 29-i adatok szerint a Magyar Katolikus Egyház 289 intézményi központtal rendelkezik. Ebbe óvodák, általános iskolák, gimnáziumok, szakközépiskolák, szakgimnáziumok, művészeti iskolák és kollégiumok növendékei tartoznak bele, nappali tagozaton összesen 122 796 fő. Ezenfelül még esti és levelező tagozaton is folyik a képzés. A pedagógusok létszáma 11 894 fő. A Szeged-Csanádi Egyházmegye külön pedagógiai intézetet működtet, de ebbe őket is beleszámoltuk.
A KaPI feladatrendszerét állami törvények, rendeletek is szabályozzák. Azt a nyolc szakterületet is, amelyek működésünk kereteit teremtik meg: pedagógiai értékelés, tanügyigazgatás, szaktanácsadás – tantárgygondozás, pedagógiai tájékoztatás, pedagógusképzés – továbbképzés, tanulmányi versenyek, tanulótájékoztatás – tanácsadás, valamint a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók támogatásához kapcsolódó korai jelző- és pedagógiai támogatórendszer működtetése. E feladatok ellátásával, segítésével körvonalazható a minőségi pedagógiai munka támogatása. Az intézmény magas szintű szakmaiságának biztosítéka a kollégák több évtizedes tapasztalata, az elért eredményeik, az évi több száz képzésről érkező visszajelzések és a minőségi munkát igazoló elismerések.
A „hívő vallásos jellegnek” sok összetevője van. Ezt inkább alapnak kell tekintenünk, nem hab a tortán. A hitéletet szolgáló első ember minden iskolában az egyházmegye püspöke. Ő bízza rá az egyes intézményeket lelki igazgatókra, spirituális vezetőkre, akik legtöbbször a helyi plébánosok. És saját egyházmegyéjében a püspök ad megbízást arra is, hogy az egyes iskolákban kik taníthatnak hittant, milyen könyvből, és így tovább.
Természetesen a mi küldetésünk része, hogy a fizikát, a matematikát, a kémiát és az összes többi tantárgyat úgy tanítsuk, a pedagógiai munkát úgy lássuk el, és úgy alakítsuk az ezzel kapcsolatos képet, hogy az a Teremtőre való folyamatos rácsodálkozás legyen a tanár és a diák számára egy-
aránt. Hogy szintézist teremtsen a hit és a műveltség, a hit és az élet között, és a keresztény antropológiára épülő értékrend nyomán az erkölcsi, közösségi és társadalmi normák jelen legyenek világunkban.

A hazai közoktatást érintő jelentős társadalmi, technikai változások alól a katolikus iskolák sem vonhatják ki magukat. Mindennapjainkat egyre erőteljesebben befolyásolja a média és a felgyorsult digitalizáció, ugyanakkor meg­nőtt a csonka családokból érkező gyermekek száma. Az iskola oktató-nevelő munkája új kihívások és lehetőségek előtt áll. Melyek a közeljövő legfontosabb feladatai, és mit tesz ezen a téren a KaPI?

– Minden, pedagógiával foglalkozó intézmény és szakember három dimenzióban dolgozik. A múlt értékeiből a jelen körülmények között a jövő kihívásaira készít elő. Mindhárom egyszerre hangsúlyos. „A múltat végképp eltörölni” indulók harsány hangja ma már nevetséges, a jelenbe soha meg nem érkező ember szintén torzult személyiség lesz, és a csak jövőt álmodók, a virtuális világba bambulók beszűkülése is egyértelmű.
Hála a Jóistennek, az Úr Jézus ma sem mond se többet, se kevesebbet, mint kétezer évvel ezelőtt: „Az igazság szabaddá tesz titeket.” A szíveket, veséket vizsgáló Teremtő előtt folyik az életünk – gyermeké, tanáré egyaránt. Az őszinte, tiszta szónak, az egyenes, hiteles életvitelnek, az értékekre (jóra, szépre, igazra, szentre) fogékony szellemnek van jövője – ebben hiszek. Úgy gondolom, hogy a többi ebből következik.
Nyilván jó, ha van válaszunk a problémákra. Pontosabban fogalmazva: ha rá tudunk kérdezni a dolgok fonákjára. Ma már senki sem szereti a sztereotípiákat, a tutit, a kijelentő mondatokat. Becsületesebb a vessző, a kérdőjel és a három pont. És előtte a hiteles minta!

Hogyan ünneplik a huszadik évfordulót?

– Az ünneplést három pillérre építettük fel. Tavasszal, április 27-én az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rendezésében egy tudományos konferencián mutattuk be az intézet százötven évre visszavezethető történelmi gyökereit, kiemelve az elmúlt húsz év legfontosabb változásait. A tanulmányokat a főiskola kötetben jelentette meg.
Október 6-án Veres András püspök úr, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke vezetésével ünnepi szentmisében adunk hálát a Jóistennek ajándékaiért, azért, hogy a KaPI részt vehet a magyar katolikus közoktatásban. A Szent István-bazilikába, a délelőtt 11 órai szentmisére meghívtuk a püspöki kar valamennyi tagját, az intézményeket fenntartó szerzetes-elöljárókat és az intézményekből több mint hatszáz vendéget. 15 órakor a Nemzeti Színházban folytatódik az ünnepség. Az elmúlt évek kiemelkedő diákszereplőit arra kértük fel, hogy mutassák be kincseiket. A vendégeket Erdő Péter bíboros, prímás atya és Balog Zoltán miniszter úr köszönti. Az előadás szünetében az idei Szent László-pályázatok legjobb képzőművészeti alkotásaiból rendezett árverés lezárásaként átadjuk új tulajdonosaiknak a fotókat, rajzokat, tárgyakat. A pályamunkák értékesítéséből befolyó összeget szegény sorsú fiatalok támogatására fordítjuk az MKPK Pro Paedagogia Christiana Alapítványán keresztül.
Az est végén pedig megajándékozzuk a kedves vendégeket az intézet alapításának 20. évfordulójára készített emlékkönyvvel. Ez a százoldalas kis kötet a történeti összefoglaláson túl a legfontosabb pedagógiai feladatainkat, eredményeinket mutatja be a legfrissebb statisztikai adatok tükrében.

Örök nyugalomra helyezték Esterházy János hamvait

Örök nyugalomra helyezték Esterházy János hamvait

 

A felvidéki magyarok ügyét felkaroló politikus alsóbodoki emlékkápolnája Paulisz Boldizsár vállalkozó magántelkén épült fel. A hamvakat tartalmazó urnát Esterházy János lánya, Malfatti-Esterházy Alíz adta át. A szentmisén és az újratemetési szertartáson több mint ezer ember vett részt, mások mellett az Esterházy család magyar és lengyel tagjai, valamint számos magyarországi és szlovákiai közéleti személyiség, köztük
Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, Szilágyi Péter, a miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, Pető Tibor, Magyarország pozsonyi nagykövete.
Esterházy János 1901. március 14-én született Nyitraújlakon. A szlovákiai magyar politikai életbe az 1920-as évek közepén az Országos Keresztényszocialista Párt tagjaként kapcsolódott be. 1931-ben a Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga elnökévé, egy évvel később pedig az Országos Keresztényszocialista Párt elnökévé választották. 1935-től a kassai kerület nemzetgyűlési képviselője volt a prágai parlamentben, 1936-ban az Egyesült Magyar Párt ügyvezető elnöke lett. Az első bécsi döntést követően Szlovákiában maradt, ahol 1945 tavaszáig a Szlo­venszkói Magyar Párt elnöki tisztét töltötte be, s e tisztségében 1938 és 1945 között a szlovák parlamentben képviselte a magyar kisebbséget.
Esterházy János keresztény-konzervatív elveit megőrizve határozottan elutasította a nemzetiszocialista eszméket, s az azokból fakadó politikai gyakorlatot. A második világháború kitörése után segítette a menekülő lengyeleket, elítélte a katyńi tömeggyilkosságot, 1942. május 15-én pedig lelkiismereti okokra hivatkozva elutasította a zsidók deportálását lehetővé tevő törvény megszavazását a szlovák parlamentben. 1943-tól – a szlovákiai és a magyarországi közélet radikalizálódása miatt – fokozatosan visszavonult a politikai szerepléstől. Tevékenysége ekkor főleg a szegények és a rászorulók támogatására irányult, például zsidók és más üldözöttek bújtatását, menekülését segítette. A politikust 1944 decemberében a nyilasok Budapesten letartóztatták, s bár arra kényszerítették, hogy lemondjon a magyar pártelnökségről, párttársai 1945 tavaszán újra elnökké választották. Ezt követően a szlovák állam bírósága börtönbüntetésre ítélte, majd a Gestapo is elfogatóparancsot adott ki ellene, ezért illegalitásba kényszerült.
A háború után Esterházy János újra bekapcsolódott a szlovákiai magyarok jogvédelmébe, azonban a szlovák belügyi szervek letartóztatták és átadták a szovjet hatóságoknak, melyek a Szovjetunióba hurcolták és tízévi munkatáborra ítélték. 1947-ben, távollétében a szlovák népbíróság koholt vádak alapján kötél általi halálra ítélte. A szovjet hatóságok az ítélet végrehajtására 1949-ben átadták Csehszlovákiának. Ezt követően halálos ítéletét a köztársasági elnök életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta. A már súlyosan beteg Esterházy a következő éveket a legkeményebb csehszlovákiai politikai börtönökben töltötte. A morvaországi Mírovban érte a halál 1957 márciusában. Holttestét elégették.
Esterházy János földi maradványait 2007-ben, a család és a magyar kormány kérésére Karel Schwarzenberg volt cseh külügyminiszter közbenjárására felkutatták, a kommunizmus áldozatainak prágai tömegsírjában találták meg. A sírból akkor kiemelt urnát a család kapta meg. A felvidéki mártír politikus földi maradványai szeptember 16-án kerültek méltó nyughelyükre az alsóbodoki emlékkápolnában.

Forrás és fotó: Szövetség a Közös Célokért Komáromi Területi Iroda

„Teremts bennem tiszta szívet…”

„Teremts bennem tiszta szívet…”

„Teremts bennem tiszta szívet, ó, Isten!” – ezzel a mottóval rendezték meg szeptember 15. és 17. között Máriapócson a roma közösségek zarándoklatát.
A Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita által vezetett liturgiának nem csupán a téren összegyűlt kétezer hívő lehetett részese. A zarándoklattal egy időben zajlott Miskolcon a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat országos tanévnyitó konferenciája. Az élő közvetítésnek köszönhetően ennek résztvevői is bekapcsolódhattak a cigány közösségek imádságába.
A máriapócsi program péntek este kezdődött a környékbeli önkéntes papnövendékek megérkezésével. A mintegy harminc fiatal szent liturgián és vecsernyén vett részt, ezt követően pedig ismerkedtek, egyeztettek a hétvégi feladatokról, majd a kiscsoportok vezetésének rejtelmeibe avatta be az arra vállalkozókat Orosz István kegyhelyigazgató.
A szombati lelkinapra száznyolcvanheten regisztráltak. A zarándokok a kegytemplomban kezdték a napot, majd három különböző helyszínen vehettek részt a további programokon: a gyermekeket a nemzetiségek házában kézműves foglalkozásra várta Tóth Tiborné, a fiatalok pedig a Boldogságok Útjának egy szakaszát járhatták be Grunda Dávid vezetésével. Az ifjúsági programot két elmélkedés is gazdagította, amelyeket Orosz Zoltán porcsalmai parókus, illetve Pindzsu István kisvárdai segédlelkész tartott. A felnőttek elmélkedéseit délelőtt Egri Tibor nyírvasvári parókus, dél­után pedig Orosz István kegyhelyigazgató vezette, de fontos szerep jutott azoknak a cigány testvéreknek is, akik az életükről beszéltek. A résztvevők számára tanulságos volt megtapasztalni, hogyan változtathatja meg az Istennel történő találkozás a gondolkodásukat, a kapcsolataikat, a neveléssel kapcsolatos nézeteiket, sőt az életminőségüket is.
Az esti szent liturgiát imádság követte, majd pedig a hodászi közösség által előkészített Isten-dicsőítés következett. Este nyolc órakor körmenetet tartottak a kegytemplom körül, négy evangéliumi szakasz felolvasásával, valamint cigány nyelvű Mária-énekekkel. Az este tábortűz mellett zárult, ahol éjszakába nyúló kötetlen beszélgetések alakultak ki, de sokan énekeltek és táncoltak is.
A másnapi szent liturgiát Kocsis Fülöp érsek-metropolita vezette. A kétezernél is több zarándok harminckét településről érkezett.
A liturgia után Kocsis Fülöp a korábban meghirdetett Cigányság és Egyház című rajzpályázat eredményhirdetésekor ajándékokat adott át a díjazottaknak, majd Ki mit tud?-dal folytatódott a program, amelyre tizenegy településről tizenkilenc produkcióval neveztek a résztvevők.

Forrás és fotó: Máriapócs, Nemzeti Kegyhely
Nyíregyházi Egyházmegye

 

Szír ortodox egyházi vezetők magyar állampolgársági esküje

Szír ortodox egyházi vezetők magyar állampolgársági esküje

Fotó: Malankara Syriac Voice

 

A közlemény szerint Saraf Szaman Matti Saraf (egyházi nevén Nicodemus Daud Matti Sharaf) szír ortodox metropolitát és Aziz Raed Ablahad (egyházi nevén Mor Timothius Mousa A. Shamani) szír ortodox püspököt (képünkön) Áder János köztársasági elnök június 12-ei határozatával honosította.
Az állampolgársági eskütétel után Nicodemus Daud Matti Sharaf érsek köszönetét fejezte ki a köztársasági elnöknek, Magyarország kormányának és a magyar népnek „jóságukért, együttérzésükért”.
Az érsek azt mondta, amikor az Iszlám Állam terroristái elüldözték őket otthonukból, úgy érezték, magukra maradtak. Az állampolgárság megszerzése, a Szír Ortodox Egyháznak nyújtott támogatás és a keresztény fiatalok számára biztosított ösztöndíjak sokkal többet jelentenek nekik, mint az anyagi vagy technikai segítség – áll a közleményben.

40 / 54Első...394041...Utolsó