Szerelmesek miséje
Fotó: Lambert Attila

 

A szentségimádás csendjébe csöppentek mindazok, akik korábban érkeztek az este 7 órai szentmisére. Idén is megtelt párokkal a templom. Megerősítő a jelenlétük, az összetartozásuk gesztusai, az örömet sugárzó arcuk. Sokuknak már közös múltjuk is van, mások most tervezik, milyen lesz a jövő együtt. A céljuk, amiért idejöttek, hogy hálát adjanak a párjukért Istennek. A szerelmesek miséje kiváló alkalom erre: a liturgia ünnepli és megerősíti az egymás és Isten iránti elkötelezett kapcsolatot.
„Szent Bálint, amikor titokban katonákat esketett, egy szál rózsával ajándékozta meg a párokat” – hangzott el a köszöntőben. „Később, a középkori Franciaországban divattá vált, hogy a szerelmesek apróságokkal lepik meg egymást. Az ajándékozás szokása meghódította a világot. Mi most az ünnep keresztény gyökereihez térünk vissza, és szeretnénk együtt ünnepelni és imádkozni veletek” – mondta Lendvai Zalán plébános a pároknak Szent Bálint, a szerelmesek védőszentje ünnepén.
Gorove László diakónus, a Családok Jézusban közösség egyik magyarországi vezetője egy képzeletbeli e-mailben fordult Bálint püspökhöz (balint.puspok@menny.com): „Sokat hallottunk rólad. Tizennégy évvel ezelőtt gyűltünk össze mi, egymást szerető párok, szerelmesek, a közbenjárásodat kérve. Mit üzensz nekünk, mai házasoknak és szerelmeseknek?”
Válaszában Bálint püspök a mából visszatekintve vallott az életéről. Megírta, hogy a III. században, a Római Birodalomban olyan korban élt és esketett titokban jegyespárokat, amikor az emberek nem házasodhattak úgy, ahogy akartak. Nem a szívük, hanem a szülők akarata és a társadalmi helyzet határozta meg választásaikat. „Esketni nem szerettem, ceremóniamesternek éreztem magam. Sokkal jobban szerettem a házasságra való felkészítést és kísérést. Azt kívántam megmutatni az embereknek, hogy fontosak nekem, és Isten szereti őket” – áll a püspök képzeletbeli válaszlevelében.
A vértanú pap a szerelmesek védőszentjévé vált. Halálának napja arra a nagy római ünnepre esett, amikor az ifjak cédulákat húzhattak, melyeken egyedülálló lányok nevei szerepeltek. A szokás elterjedt a világ más tájain is. Sok egyéb hagyomány kapcsolódott a szerelmesek ünnepéhez, napjainkra pedig az ajándékozás kapott hangsúlyt. E-mailjében Bálint püspök tréfásan így fogalmazott: „Nem is értem, miért nem a plüssállatok védőszentje vagyok.”
Saját koráról pedig így írt: „Amikor éltem, a hatalom nem szeretett minket, keresztényeket. Általában ez a következménye annak, ha valaki elsősorban Istennek engedelmeskedik, és erre buzdít másokat is. Titokban gyakoroltuk a vallásunkat, a föld alatt. Láthatóvá csak a következmények váltak, például akkor, amikor Filemon testvéreként kezdte kezelni a rabszolgáját, vagy amikor Mauríciusz megtagadta feljebbvalója parancsát. Vakondtúrások voltak ezek, amelyek nyomán láthatóvá vált, ami a föld alatt történt.
Nektek is vakondmunka a feladatotok. A mások számára láthatóvá tett szerelmetekkel, szeretetetekkel tudjátok felforgatni a világot. Tulajdonképpen titeket is üldöznek. A mai világ nem hisz az igazi szerelemben, a hűségben és a boldogságban. Azt kívánom nektek, engedelmeskedjetek inkább Istennek, s a szeretet törvényét tartsátok előbbre valónak, ne a társadalmi szokásokat.”
A Családok Jézusban közösség által kezdeményezett szentmisében a párok 2005 óta minden évben hálát adnak kapcsolatukért, s ezzel a Valentin-nap keresztény gyökereit elevenítik föl.
A szentmise áldással zárult: a párok tagjai szembeálltak egymással, a fiúk a lányok fejére tették a kezüket, és Isten áldását kérték kedvesükre, majd ugyanezt tették a lányok is. A jelenlévők valamennyien megköszönték Istennek a párjukat és az egymás iránti szeretetet. Azért imádkoztak, hogy szerettüket Isten erősítse és a Szentlélek vezesse Jézus – a szeretet és a hűség – útján.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..