Embertárs

Az aradi vértanúk emlékére

Az aradi vértanúk emlékére

Fotó: Lambert Attila

 

Az 1848–1849-es szabadságharc leverését megtorlás követte: 1849. október 6-án Pesten kivégezték Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, Aradon pedig a szabadságharc tizenkét tábornokát és egy főtisztjét. A megtorlásnak számos további áldozata volt, százak kerültek börtönbe vagy kényszerültek emigrációba. Az aradi vértanúk kivégzésének napját 2001-ben nemzeti gyásznappá nyilvánították.
A Katolikus Tábori Püspökség október 6-án idén is megemlékezést szervezett, amelyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika-főépületének Szent László tiszteletére felszentelt kápolnájában tartottak. Az eseményen megjelent Földváry Gábor, a Honvédelmi Minisztérium jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára, Benkő Tibor vezérezredes, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke; Holló József altábornagy, miniszteri biztos, valamint a Magyar Honvédség számos elöljárója. A szentmisén Bábel Balázs érsekkel koncelebrált Bíró László tábori püspök, Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyéspüspök és több tábori lelkész.
A szentmise előtt Berta Tibor, a tábori püspökség általános helynöke köszöntötte az egybegyűlteket. Hangsúlyozta, bár október 6-a eseményei megrendítőek, a történelem mégis az aradi hősöknek adott igaz­ságot.
Homíliájában Bábel Balázs kifejtette: az elmúlt százhatvannyolc évben sokféleképpen méltatták az aradi vértanúkat, szinte mindent tudunk róluk, ám gyakran sablonokat ismételgetünk. „Az emberek nem fehérek és feketék, hanem egyszerre jók és rosszak” – hangsúlyozta a főpásztor, és felelevenítette személyes kötődését az aradi vértanúkhoz. Mindig is büszkeséggel töltötte el, amikor olyan helyszínen járt, amely valamelyik szabadságharcos életéhez volt köthető: egri szeminarista korában például meglátogatta Lenkey János sírját. A papság körében köztudott volt az is, hogy Knézich Károly aradi vértanú árván maradt gyermekeiről Bartakovics Béla egri érsek gondoskodott. Az első megdöbbenés tápiószecsői káplánkorában érte Bábel Balázst, amikor a historia domusból megtudta, hogy a Tápió menti csaták idején a plébánián táborozó Damjanich János tábornok a falu ármánykodása következtében kivégeztette a tápiószecsői és a kókai plébánost. „Olyan hatással volt ez rám, mint amikor egy gyermeknek megmondják, hogy nem a Jézuska hozza a karácsonyfát – emlékezett vissza Bábel Balázs. – Ekkor megtanultam, hogy a XIX. század emberei nem Jókai Mór által ábrázolt regényhősök, akik csak jók vagy rosszak lehetnek, hanem hús-vér emberek: jók és rosszak egyaránt.”
Bábel Balázs érsek megemlítette, az aradi vértanúk utolsó óráiban lelki segítséget nyújtó papok és lelkészek visszaemlékezéseit, amelyek hősies és másokért szolgáló lelkületről tanúskodtak: Kiss Ernő utolsó szavaiban a fiatalokért való imádságra szólított fel; Leiningen-Westerburg Károly maga vigasztalta a megrendült lelkiatyát; Schweidel József pedig feszülettel a kezében halt meg, és arra kérte a kivégzésénél jelen lévő papot, hogy a keresztet adja át a fiának. Damjanich János a börtönben katolikus hitre tért, és utolsó üzenetében az aradi vértanúktól származó legszebb imádságot hagyta az utókorra. Bábel Balázs emlékeztetett arra is, hogy ez a lelkület nemzedékeken keresztül megőrződött az érintett családokban: Török Ignác szépunokája nem más volt, mint Brenner János rábakethelyi káplán, aki a kommunista egyházüldözés során szolgálat közben halt vértanúhalált.
A szentmisét követően a Ludovika-főépület dísztermében bemutatták a Közös küldetésben – Katona és lelkész az ember és a nemzet szolgálatában című könyvet. Bevezető gondolataiban Berta Tibor a Katolikus Tábori Püspökség nevében köszönte meg a kötetbe tanulmányt író szerzők munkáját, majd Bábel Balázs köszöntötte a könyvbemutató résztvevőit, köztük Boross Péter volt miniszterelnököt. Az érsek kifejtette: a könyv hiánypótló alkotás, magyar nyelven még nem jelent meg hasonló munka. Földváry Gábor helyettes államtitkár Simicskó István honvédelmi miniszter köszöntését tolmácsolta, és reményét fejezte ki, hogy a könyv az ifjabb generációk érdeklődését is felkelti majd.
Benkő Tibor vezérkari főnök a tábori püspökség munkáját is méltatta, mivel gyakorló parancsnokként megtapasztalhatta, milyen támogató hatással van a katonákra a tábori lelkészek jelenléte. Holló József altábornagy, miniszteri biztos annak a reményének adott hangot, hogy könyv olvasóihoz – elsősorban a katonákhoz – közelebb kerül majd a tábori lelkészi szolgálat, s a felismerést, hogy a béke semmi mással nem pótolható és nem helyettesíthető.
A könyvbemutató végén Bíró László tábori püspök mondott köszönetet a kötet létrejöttéért. Bíró László kifejtette, a kötet hiánypótló és egyszersmind úttörő mű: kezdet, amely folytatást kíván, nyitány, amely egymás felé közelíti a honvédelem szereplőit, hogy egyre jobban megismerhessék egymást és közös szolgálatuk természetét.

„Hídépítő projekt vagyunk”

„Hídépítő projekt vagyunk”

Fotó: Lambert Attila

 

Október 12. és 15. között megint fiatalok ezreit mozgatta meg az evangélikus, református és katolikus összefogással szervezett önkéntes akciósorozat. Darvas Márton főkoordinátorral beszélgettünk róla.
Fontos és szép kezdeményezés a 72 óra, de számomra gondot jelent a pontszerűsége, a kampányjellege. Van némi olyan íze, hogy „most egyszerre letudjuk az egész évi jó cselekedeteket”, és az is sajátos, hogy mint valami jó bulit adja el a rendezvényt, vagyis szórakozásnak állítja be a felebaráti segítségnyújtást. Értem, hogy fontos kedvet csinálni a fiataloknak, de milyen mélyebb megfontolások húzódnak meg amögött, hogy a 72 óra éppen ilyen karakterű lett?
– A 72 óra figyelemfelkeltő akciósorozat. És noha „csak” három napig tart, a központunk egész évben, a helyiek pedig fél éven át készülnek rá. Az önkéntesség értékére akarjuk irányítani vele a figyelmet. Arra, hogy az egyházainkban ez már eleve megvan – bár még mindig van mit fejlődni –, de ez szélesebb körben nem feltétlenül ismert. Ezzel az akciósorozattal láthatóbbá tesszük karitatív és szociális tevékenységeinket. Azért egyszer van egy évben, mert így erősebben hat a felhívás, több embert lehet vele mozgósítani. Ha mondjuk havonta rendeznénk meg, elaprózódnának az energiák.
A „kalandtúrás” jelleg, amelyre utal, valóban fontos ismertetőjegye, és nagy szükség is van rá, hogy izgalmas, menő dolog legyen a fiatalok szemében. Részben azért, mert nem vallásosakat is szeretnénk bevonni a programba, hogy megmutathassuk nekik, hogyan élünk egész évben. Például a keresztény kötődésű szociális intézményeket, amelyekben idősekkel, sérültekkel, haldoklókkal foglalkoznak. Meggyőződésem, hogy ilyesmikhez igazán csak a hit adhat erőt.
Fontos és jó ez a három nap azért is, mert más képet nyújt az önkéntességről, mint ami a többségben él róla. Legtöbbször ugyanis hamis mítoszok uralkodnak ez ügyben. Sokan hiszik az önkéntességet szinte teljesíthetetlen „mártíromságnak”, amihez ők kevesek. A 72 órával megtapasztalhatják, hogy ők is részesei lehetnek, és hogy ez felemelő érzés.
A résztvevők ajándék pólót kapnak, és ezáltal a „hírvivőinkké” válnak. A hét-nyolcezer fiatal révén több százezer embert tudunk megszólítani.
Hídépítő projekt vagyunk, különböző társadalmi rétegek egymáshoz közelítése az egyik fontos küldetésünk. Kimozdítjuk a résztvevőket a komfortzónájukból, idősek, árvák, betegek közé visszük el őket. Azt a felszabadító üzenetet közvetítjük számukra, hogy szükség van rájuk. Arra törekszünk, hogy megváltoztassuk a környezetükhöz való viszonyukat. Arra a padra, kerítésre, amit ők festettek le, egészen biztosan másképpen fognak tekinteni. Rájönnek, mennyi munkára van szükség ahhoz, hogy rend és tisztaság legyen körülöttünk.
A társadalom fiatalokkal kapcsolatos sztereotípiáin is változtatni akarunk. Rácáfolunk a sommás, meggondolatlan ítéletekre, amelyek a „mai fiatalokról” szólnak. Érdekes, hogy mennyire felgyorsult a különböző korosztályok elidegenedése: gyakran már négy-öt évvel idősebbek sem képesek megérteni az „előző generáció” problémáit.
Hogyan jut érvényre ebben a projektben az egyházi tartalom, a szolidaritás mint életprogram és az ökumené képviselete?
– Az ökumené talán leginkább a szervezés során. Ilyenkor gyakran ébredünk rá arra, hogy mennyire előítéletesen gondolkodunk más felekezetek képviselőiről. Gyógyító ereje van annak, amikor különböző hátterű, neveltetésű emberek együtt tesznek valami jót. A résztvevők szintjén pedig a legtágabb értelemben véve ökumenikus és missziós ez az akció, hiszen mindenkit közösségi élménnyel ajándékoz meg, aki bekapcsolódik.
A kommunikációnkban az ideális középutat keressük: fiatalos, jól értelmezhető üzeneteket fogalmazunk meg. Sem elkendőzni, sem túlhangsúlyozni nem akarjuk az egyházi tartalmakat. Jó szlogent keresünk – idén ez a Több vagy, ha adsz, és választunk egy hozzá illő bibliai idézetet, amely most az „Aki másokat felüdít, maga is felüdül” a Példabeszédek könyvéből. A nyitás és a zárás szokott „vallásosabb jellegű” lenni, a spirituális háttérre ott és a 72 óra hivatalos kiadványában hívjuk fel a figyelmet erősebben. A vallási közösségek részéről egyfajta szolid meghívás is ez – és helyi szinten gyakran valóban a közös munka jó élménye visz életet beléjük, ad nekik új lendületet.
Milyen szempontok alapján áll össze az elvégzendő feladatok listája? Hogyan fejezik ki ezek a rendezvény spirituális üzenetét?
– Nemcsak, sőt nem is elsősorban „nagyon egyházi” fel­adatok szerepelnek a listán, ha erre gondol. A nemzetközi irányelveket tekintjük mérvadónak. Ilyen a szolidaritás, a különböző társadalmi és életkori csoportok közelítése egymáshoz. A szervezőink a helyi közösségek igényeit veszik alapul, és legtöbbször önkormányzatok, óvodák, iskolák, szociális intézmények kéréseit teljesítik.
Úgy tapasztaltam, hogy a résztvevők számára mindig az a legfontosabb, hogy úgy érezhessék: valóban szükség volt rájuk, valódi igényt elégítettek ki a munkájukkal, és akikért tették, azok hálásak a szolgálatukért.
A mintegy nyolcezer fiatal ötven-százezer munkaórát dolgozik a három nap alatt, és ezzel gyakran amúgy több hónapos munkákat végez el „varázsütésre”. A feladatcsomagok sokszor egészen komplexek, tehát takarítás, kertrendezés, festés, faültetés egyaránt szerepelhet bennük. Fontos hangsúlyozni, hogy egészen más jellegű, embertől emberig szolgálatokat is lehet választani. Ilyen például a kirándulás sérült emberekkel vagy valamilyen műsor előadása időseknek.
Az elmúlt tíz év hogyan alakított a fiatalok hozzáállásán, szemléletén? Ön szerint változtatott az egyházakhoz és a vallásossághoz való viszonyukon?
– Indirekt missziónak és preevangelizációnak nevezzük, amit csinálunk. Bonyolult teológiai üzenetek átadása nem feladatunk. De az már önmagában nagy dolog, amikor az eleinte ódzkodó, sőt esetleg gyanakvó fiatalok kezdik azt mondogatni: „Te, ezek egész normálisak!” Megtapasztalják, hogy vallásos kortársaik milyen kedvesek egymással, és hogy milyen jókat lehet velük együtt nevetni. Ez mindennél nagyobb vonzerő lehet.
Mindig nagy hatással vannak rám a résztvevők visszajelzései. Tanulságos tanulmányozni a leggyakrabban előforduló szavakat. A hála érzése süt ki abból, amikor olyanokat írnak: „festhettem”, „segíthettünk”. Ajándékként élnek meg valamit, amiről korábban talán azt hitték, a kínos kötelesség kategóriájába tartozik. Az, hogy baráti körben segíthettek, maradandó élményükké válik.

Las Vegas-i merénylet

Las Vegas-i merénylet

Fotó: News.va

 

Magyar idő szerint október 2-án, hétfőn reggel, helyi idő szerint vasárnap éjjel egy az­óta azonosított hatvannégy éves férfi tüzet nyitott egy Las Vegas-i szálloda (Mandalay Bay) 32. emeletéről. Automata fegyverével a Route 91 Harvest fesztivál közönségét vette célba. A mészárlásnak 59 halálos áldozata van, 527 sebesültet kórházban ápolnak. Sok elhunytat még nem sikerült azonosítani.
Ferenc pápa a történtek után részvéttáviratot küldött Las Vegas püspökének, Joseph Anthony Pepének. Úgy fogalmazott, mélyen elszomorította a városban történt tragédia. Imádkozik a sebesültekért és mindazokért, akik életüket vesztették a támadásban, s mindannyiukat a mindenható Isten irgalmas szeretetébe ajánlja. A Szentatya lelki közelségét fejezte ki mindazoknak, akiket ez az értelmetlen erőszak érintett, és elismeréssel nyilatkozott a rendőrség és az elsősegélynyújtók erőfeszítéseiről.
Las Vegas püspöke nyilatkozatban ítélte el a mészárlást. A Szentatyához hasonlóan ő is imádkozik a sebesültekért és az elhunytakért, valamint az orvosokért, az ápolókért és az elsősegélynyújtókért, akik bátran és önfeláldozóan segítettek sokaknak. Bátorítást nyerünk azokból a történetekből, amelyek a válság idején egymásnak nyújtott segítségről szólnak. Arra kaptunk meghívást, hogy legyünk modern kori irgalmas szamaritánusok. Las Vegasban és világszerte továbbra is imádkozunk mindenkiért, akik életét erőszakcselekmények árnyékolják be. Az őrangyalok emléknapján mindenkit arra hívunk, hogy csatlakozzon a város Őr­angyalok-székesegyházában a különféle felekezetek közös imájához, amely a gyógyulásért és az erőszak felszámolásáért szól – fogalmazott üzenetében a Las Vegas-i püspök.

Heves Megyéért kitüntetést kapott Ternyák Csaba érsek

Heves Megyéért kitüntetést kapott Ternyák Csaba érsek

Fotó: Gál Gábor

 

A díjátadásra szeptember 29-én került sor Egerben, a megyeházán. A huszonhat évvel ezelőtt alapított díjjal azok munkáját ismerik el, akik az oktatás, a gazdaság, a kultúra, az egészségügy, a sport és a civil szféra, a közélet, valamint a megye épített és természeti környezetének megóvása érdekében kiemelkedő színvonalú munkát végeznek.

Forrás: Egri Főegyházmegye

Körmendi karitászünnep

Körmendi karitászünnep

Fotó: Bedőcs Gyula

 

A találkozó jó alkalmat kínált a beszélgetésre, a tapasztalatcserére és a felhőtlen együttlétre. A nap a Szent Erzsébet-templomban bemutatott szentmisével kezdődött, amelynek fő­celebránsa Székely János megyéspüspök volt.
A főpásztor szentbeszédében kiemelte: minden önkéntesség, nagylelkű szeretet forrása és mintája Krisztus keresztje. Szent Erzsébet a szegények szeretetében, gondozásában és a férje iránti szerelemben, házasságban is példa a keresztények számára.
A karitászünnep a Batthyány-Strattmann-kastélyban folytatódott. A színházteremben Török Csaba teológus tartott előadást Szent Erzsébetről, akit – mint fogalmazott – a szeretet emelt ki azok közül, akik akkoriban szintén sokat segítettek az embereken. Ez az a többlet, ami a karitász önkénteseinek munkáját is megkülönbözteti másokétól.
Ezt követően a szombathelyi karitász Hársfa-ház intézményének lakói és munkatársai zenés színdarabot mutattak be Szent Erzsébet életéről.
A kastély parkjában eközben főzőversenyt rendeztek, és kézműves foglalkozást tartottak. A résztvevők vetélkedőn tehették próbára tudásukat Szent Erzsébettel kapcsolatban.
Ferkovics József és festőművész barátai az Árpád-házi szent életét megjelenítő alkotásokat készítettek. A nap során gyermekcsoportok is színpadra léptek.

Forrás: Szombathelyi Egyházmegye

Támogatási lehetőség a kárpátaljai magyar iskolásoknak

Támogatási lehetőség a kárpátaljai magyar iskolásoknak

 

A program célja, hogy összekösse a Kárpát-medence, illetve a világ magyarságának jó szándékú támogatóit a kárpát­aljai magyar általános iskolásokkal, s ezáltal előmozdítsa a támogatott gyerekek tanulmányi előmenetelét, hitbéli életét, valamint a magyar közösség életében való szerepvállalását.
A programban támogatóként bárki részt vehet, aki vállalja annak kötelezettségét, hogy egy tanéven keresztül (10 hónap) havi 10 euróval támogat egy gyermeket.
A GISZ adatbázist állított össze a Kárpátalja-szerte támogatásra szoruló gyermekekről. Az adatbázisban szereplő adatok alapján a támogató dönti el, hogy kit szeretne támogatni. A támogatás összegét készpénzben, illetve banki átutalás formájában – egy összegben vagy havi rendszerességgel – is el lehet juttatni a GISZ számára.
A szervezet ezt az összeget eljuttatja a kiválasztott gyermeknek. A támogatott diák átvételi elismervény aláírásával tanúsítja, hogy megkapta a támogatást. Az összeg átvételével párhuzamosan a támogatott egy kézzel írott köszönő­levelet ad át, amelyet a GISZ továbbít a gyermek támogatójának. A program befejezése után a támogató dönt, hogy szeretné-e továbbra is támogatni a kiválasztott diákot.
A 2016–2017-es tanév folyamán nyolcvanöt gyermek részesült támogatásban hatvankét támogató jóvoltából. A következő tanévben a GISZ szeretné növelni ezt a számot.

Forrás: Kárpátaljai Magyar Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet

Óriási Szent Charbel-szobrot állítottak Libanonban

Óriási Szent Charbel-szobrot állítottak Libanonban

Olaszországban, Cascia városában 2015 óta áll egy hatalmas, több mint hat méter magas Szent Rita-szobor. A „reménytelen ügyek védőszentjét” ábrázoló alkotást a város megrendelésére egy libanoni keresztény művész, Najef Alvan készítette, aki egy, a hazájából származó sziklatömbből faragta ki Szent Rita alakját. Most ugyanez a művész a libanoni keresztények számára is készített egy óriási szobrot – ezúttal a maronita szerzetesről, Szent Charbel Makhloufról.
Az áldást osztó szent szobra több mint huszonhét méter magas és hatvan tonna. Az alkotást egy család készíttette hálából, amiért fiuk a szent közbenjárására felgyógyult súlyos betegségéből – adta hírül a National Catholic Register, illetve az Aleteia katolikus portál.
A tizennégy éves Michel ­Salame 2016 nyarán fejfájásra panaszkodott. Szülei nem nagyon csodálkoztak, hiszen a fiú előtte a tűző napsütésben focizott. A fiú állapota azonban gyorsan romlott, görcs­rohamoktól szenvedett, és a homlokán egy daganat nőtt, amely ugyan nem volt rosszindulatú, de nagy kockázattal járt a műtétsorozat, amelynek során eltávolították. Az első beavatkozásra éppen Szent Charbel ünnepén került sor, majd néhány nappal később egy másik műtétet is elvégeztek. Michel apja, Elie Salame elmondta: „Imádkoztam, hogy ne legyen szükség a műtétre. De Szent Charbel üzenetet küldött nekem, hogy végezzék el mindkét operációt.”
A műtét sikeres volt, és Michel gyógyszeres kezelést is kapott. Most tizenöt éves, és egészséges. „Nem állíthatom, hogy csoda történt, azt sem, hogy nem, de az biztos, hogy Szent Charbel segített nekünk ebben a súlyos helyzetben” – nyilatkozott Elie Salame. A szoborral a család hálát ad a fiú gyógyulásáért.
A szobor megalkotásával a libanoni művészt, Najef Alvant bízták meg. „Csak azt akartam, hogy a szobor nagy és mindenhonnan jól látható legyen, amikor kivilágítják, így védelmezze Libanont és minden libanonit, bármely valláshoz tartozik is – mondta Elie Salame.”
Az óriási Szent Charbel-szobor Najef Alvan első, üvegszálból és műgyantából készült munkája. Azért választotta ezt az anyagot, mert a szobor így tartósan ellenáll a szélnek, az esőnek és a hónak az 1850 méter magasan fekvő Farajában.

Fordította: Szalontai Anikó
Forrás: Aleteia.org

A Kutatók Éjszakáján

A Kutatók Éjszakáján

Fotó: Lambert Attila

 

A Vatikánnak, csakúgy, mint minden államnak, szüksége van arra, hogy mind lelkipásztori, mind biztonságpolitikai szempontból elegendő információhoz jusson – hangsúlyozta Ujházi Lóránd, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa szeptember 29-én, a Kutatók Éjszakáján.
Az előadást a Kutatók Éjszakája tudományos-ismeretterjesztő programsorozat egyik eseményeként rendezték meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán.
„A Katolikus Egyház számára elengedhetetlen, hogy birtokában legyen azoknak az információknak, amelyek evangelizációs feladatainak eredményes ellátásához szükségesek. Ezek az információk leginkább hitéleti jellegűek. Ugyanakkor az Apostoli Szentszék és a Vatikán a nemzetközi jog szuverén alanya. A Vatikán területileg is körülhatárolható entitás, amelynek biztonsági fenyegetettséggel is szembe kell néznie. Az Apostoli Szentszék pedig az államokhoz hasonló közigazgatási rendszerrel és diplomáciai testülettel bír, és állami érdekeinek érvényesítéséhez elengedhetetlen, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű híranyag álljon rendelkezésére.
A városállam hírigénye alapvetően a mindennapi védelem szempontjából fontos, a Szentszéké pedig elsősorban a külpolitikai, stratégiai és hitéleti tevékenység oldaláról jelentkezik. A vatikáni hírszerzés és elhárítás bemutatása nemzetbiztonság-tudományi szempontból nem egyszerű. Más államokkal ellentétben ugyanis a Szentszéknek nincsenek kifejezetten az elhárításra és a hírszerzésre létrehozott szervezeti egységei. A releváns információkat a meglévő szervezetein keresztül kell megszereznie, elemeznie, értékelnie, és a döntéshozók, legfőképpen a pápa elé tárnia.
A struktúra bemutatásánál egyrészt nem szabad túlértékelni a Katolikus Egyház ilyen jellegű tevékenységét, másrészt ügyelni kell arra, hogy az Apostoli Szentszék feladatát ne korlátozzuk pusztán jámborsági gyakorlatokra. Az előadásban igyekszem kiegyensúlyozottan bemutatni a vatikáni hírszerző- és elhárítómechanizmus fellelhető elemeit, nem feledve, hogy sok esetben csak feltételezhető, hogy az adott szervezeti egység tevékenysége valóban kiterjed a hírszerzési és elhárítási feladatokra” – mondta el előadásában Ujházi Lóránd.
Az előadó, amellett, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa, a rákoskeresztúri plébánia kormányzója is. Egyházjogból Rómában, hadtudományból pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen doktorált. Régóta kutatja az állam elhárítómechanizmusainak működését, különösen a vallási szélsőségekre való reakciókat vizsgálja.
„A »jó állam« feladata, hogy megteremtse a szabad vallásgyakorlás kereteit, ugyanakkor figyelnie kell az erőszakos vallási szélsőségek felderítésére és elhárítására is – fejtette ki Ujházi Lóránd. Az államnak is érdeke, hogy az egyházak rendezett keretek között működjenek.”