Élete jel volt sokak számára

A római Gemelli-kórházban október 9-én búcsúztak a negyvennyolc éves korában elhunyt Valentintól, aki a romániai Bákóból származott. Az egyik első lakója volt a Villetta Misericordiának, vagy­is az Irgalmasság Házának, amelyet a Szent Egyed közösség és a Gemelli-kórház az irgalmasság évében épített hajléktalanok számára.
Valentinnak nehéz élete volt, hosszú időn keresztül az utcán élt, de nagyon sok barátja volt. Az irgalmasság háza, amelyet tavaly júniusban nyitottak meg, egy új kezdet lehetőségét jelentette számára: orvosi ellátást kapott, családias környezetben élt, biztonságos helyen. A Szent Egyed közösség tagjai 2000 óta ismerték. Hirtelen halála fájdalommal töltött el sokakat, akikkel Valentin barátságban állt. Gyengeségével, törékenységével kapcsolatok sűrű hálóját alakította ki a környezetében. Olyan háló ez, amely sokkal inkább erősíti városaink szövetét, mint gondolnánk, és amely miatt mindannyian a szegények adósai vagyunk.
„Nem közönytől övezve, névtelenül halt meg, hanem a gyermek, a testvér, a barát méltóságában. Sok barátja eljött, hogy elköszönjön tőle” – így búcsúzott tőle az egyik barátja.
Temetési szertartását Ferenc pápa nevében Konrad Krajewski érsek vezette a Gemelli-kórház kápolnájában. „Ezáltal jutunk el a lelkipásztori hivatás teljességére. Ajándék ez Valentin számára, elkísérjük a mennyország kapujáig” – így magyarázta a lengyel érsek, miért döntött úgy, hogy maga mutatja be a gyászmisét.
Sokan voltak jelen és sokan tettek tanúságot Valentin élete és barátsága felbecsülhetetlen értékéről. „Ő lesz az, aki kinyitja majd előttünk a mennyország kapuját. Az utolsók egyike, aki elsővé lesz, ahogyan az evangélium mondja. S egyike lesz a bíráknak, akik mérlegelik, mekkora szeretettel tudtunk szeretni” – mondta róla Alessandro Bianchi, a La Sapienza Egyetem diákja.
„Valentin szelíd ember volt, élénk, csillogó szemű. Mindig ott ült az arcán egy félmosoly, amely nem tárult nagyra, hogy elrejtse rossz fogait, de ha megtehette volna, mindig nagy vidámságról árulkodott volna széles mosolya” – emlékezett rá Tino Veneziano, a Szent Egyed közösség tagja.

Forrás és fotó: Santegidio.org
Fordította: Thullner Zsuzsanna

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..