Buhfai Tham – egy maroknyi rizs

Az India északkeleti részén fekvő Mizoram államban rengeteg keresztény él, az Egyház növekszik. Ugyanakkor ez India legszegényebb államainak egyike, az emberek nagyon nehezen élnek itt. Néhányan létrehoztak egy mozgalmat, amelynek a Buhfai Tham nevet adták, ami annyit jelenti: egy maroknyi rizs. Ez a gyakorlat évtizedek óta él itt a keresztények körében. A lényege: minden alkalommal, amikor rizst főznek, egy maroknyit félretesznek egy kosárba. Ha egy nap háromszor főznek rizst, akkor hárommaroknyit tesznek félre. Az így összegyűlt gabonát elviszik a templomba, az Egyház pedig eladja, és így bevételre tesz szert. Az elmúlt egy évben mintegy másfél millió amerikai dollár gyűlt így össze, amelynek segítségével ezernyolcszáz misszionáriust támogattak.
Az Egyház missziójára gondolva az ilyen gyakorlatok is eszembe jutnak. Az ott élő embereknek nehéz a sorsuk. Nem tudnak nagy dolgokat tenni, de a szegénységük ellenére is megvan bennük a jóakarat, s ezáltal nagy dolgokat visznek véghez. Nehéz elképzelni egy négygyermekes édesanyát, aki csupán egy dollárt keres naponta, mégis félre tud tenni egy maroknyi rizst minden alkalommal, amikor főz a családjának. Ha megkérdezzük az ott élő embereket, kivétel nélkül mindegyikük azt feleli: „Szívesen és szeretettel adok, mert így tudom kifejezni hálámat Istennek.” Egy másik azt mondja: „Ha van mit ennünk mindennap, akkor Istennek adnunk is van mit mindennap.” Másvalaki a következőket mondja: „Amikor félreteszek egy maroknyi rizst, azzal az Úrnak is főzök egy adagot.” Megint másvalaki szavaival élve: „Ahogy gyarapodott a vagyonom, egyre többet adtam. Nem egy maroknyit adtam, hanem mindig háromszor annyit, és soha nem lettem szegényebb tőle.” „Az édesanyámtól tanultam ezt, és érzem, a keresztény misszió része ez a cselekedet” – fogalmazott közülük valaki.
Ezt a gyakorlatot ma már a rizsen kívül más dolgokra is kiterjesztették: a hívők adnak például zöldségeket, tűzifát, gabonát is. Mindenki visz valamit a templomba. És nemcsak a missziós vasárnapon, hanem mindig. Mára Indiában a mizorami Egyház önellátóvá vált. Nem kér külső segítséget. Pedig a hívők csak szegénységből és jóakaratból segítenek másoknak. Milyen nagyszerű példa számunkra ezeknek az embereknek a hitélete, amikor az egyetemes Egyház misszióját ünnepeljük. Ha Mizoramba utazunk, egy nagyon élő egyházzal találkozunk. A missziós lelkület élteti belülről a hitet és készteti cselekvésre az embert.
A múltban nagyon sokat segítettük a különböző missziókat a világban, különösen Afrikában és Ázsiában. Hála a Jóistennek! Ezt azért tudtuk megtenni, mert felelősséget éreztünk egymásért. Mára kissé eltávolodtunk ettől a lelkülettől. Nem él bennünk elevenen, hogy egy missziós Egyházhoz tartozunk. Amikor pedig hitünkből elvész a missziós lelkület, akkor olyanná válik, mint a lélek nélküli test. Természetesen így a közösségeink is élettelenné válnak. A mostani Európát látva ez világossá válik számunkra. Elmélkedjünk ezen a missziós vasárnapon: Milyen bennünk a missziós lelkület? Tudunk-e olyan nagyszerű dolgokat kezdeményezni, mint a Buhfai Tham? Minden alkalommal, amikor asztalhoz ülünk, vagy mielőtt főzünk, gondolunk-e egy éhező emberre, aki a Föld másik részén él valahol? És tudunk-e tenni érte valamit, akár csupán egy kis áldozat vállalásával?
Teréz anya örményországi nővérei mesélték el ezt a történetet: Egy téli éjjelen zajt hallottak a házban. Az egyik nővér kiment a folyosóra, hogy megnézze, honnan jön a hang. Egy álarcos férfi jött vele szemben. Megragadta a nővért, és egy nagy kést a nyakához szorítva ezt kiáltotta: „Ide minden dollárt!” „Nincs dollárunk” – mondta a nővér. „Akkor ide a rubelekkel!” „Rubelek sincsenek.” Erre az ember azt mondta: „Akkor csomagoljon valami ennivalót!” A nővér összecsomagolt neki spagettit, konzerveket, még sót és evőeszközöket is adott mellé. A történet végén azt olvashatjuk, hogy a betörő szívét megérintette valami. Az éhező ember bármire képes. Lehet, hogy egy olyan összefogás, mint az „egy maroknyi rizs” kezdeményezés, megváltoztatja egy bűnöző ember életét, vagy éppen megakadályoz valakit abban, hogy bűnös útra térjen. Ez is misszió.

Benvin Sebastian SVD, a Pápai Missziós Művek magyarországi igazgatója

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..