Karácsony
Homokból készült betlehem
A vatikáni Szent Péter téren december 7-én leleplezték Rich Varano látványos homokbetlehemét, amelyről az alkotó beszélt a Catholic News Agency munkatársának.
Mária barlangja
Egy ártatlan lány és egy csöppnyi gyermek nyomában a Szentföldön – Az elmúlt évem talán legmeghatározóbb eseménye a szentföldi utazás volt. Mert a Szentföld az a hely, ahol Isten és ember a lehető legközelebb, már-már kézzelfoghatóan közel kerülhet egymáshoz. Szerettem ott lenni, és magam elé képzelni az egykori vidéket és az akkori embereket.
Betlehem fénye
Egy ismeretlen sváb festő a XVI. század első felében úgy festette meg Jézus születését, hogy valószínűleg sohasem járt a Szentföldön, Betlehemben. Nem láthatta a tájat, az évszázadok alatt sem változó ruhákat, eszközöket, épületeket, de színes kép élt a képzeletében – a szívében – a világtörténelem legszebb éjszakájáról.
Angyalok a szobában
Szakadatlanul hullott a hó. Orromat a hideg ablaküveghez nyomtam, hogy közelebbről láthassam a kinti mesevilágot. Az ünnepi díszbe öltözött fákat, a szétnyíló ágú bokrokat, a szürkeségbe vesző dombokat, a hópihékké változó tejes eget.
A jászol ökre és szamara
A betlehemeknek s az első karácsonyéjszakát ábrázoló képeknek hagyományos alakja az ökör és a szamár. Ismerősként köszöntjük őket, nemcsak azért, mert megszoktuk, hogy ott vannak a kis Jézus közelében, hanem azért is, mert valóban odaillenek a jászol mellé. Mégsem árt tudnunk, hogy az evangélium karácsonyi beszámolójában kifejezetten nem esik szó róluk. A Biblia íróinak nem szokása, hogy egy-egy esemény színhelyét pontosan leírják, figyelmük rendesen csak a lényeges szereplőkre irányul. Jézus születéséről is csak ennyit ír Szent Lukács: „Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson” (2,7).
A karácsonyfa és jelképei
Ma már el sem tudjuk képzelni nélküle az ünnepet, pedig – bár eredete, szimbolikája régre nyúlik vissza – a karácsonyfa állítás az egyik legfiatalabb karácsonyi szokásunk. Mai formájában Európa-szerte, így hazánkban is, illetve a tengerentúlon csak a XIX. század folyamán terjedt el széles körben.
Időszámításunk és a betlehemi csillag
Johannes Kepler II. Rudolf német-római császár és magyar király csillagásza volt Prágában. 1604. október 10-én, éjjel a várpalota tornyából figyelte az égboltot, amikor meglátott egy rendkívül fényes új csillagot. Egy héttel korábban ugyanazon a helyen látta a Marsot, a Jupitert és a Szaturnuszt egymás közelében. Ezért azt hitte, hogy ez az együttállás hozta létre az új csillagot, amelyet ma nóvának nevezünk. Az új csillag hónapokig látható volt, és miközben Kepler figyelte, eszébe jutott Máté elbeszélése a betlehemi csillagról.
