Húsvét

A keresztény lelkiség gyakorlatias. Jézus Krisztus közöttünk jártában két lábbal állt a földön, s nyomán a keresztény spiritualitás is bizonyos értelemben – ha nem is földhözragadt – legalábbis földközeli. Szeretni csak konkrétan lehet. Ezért van az, hogy manapság a lelki élet avatott tanítói (lelkigyakorlatokat adó atyák, nővérek és laikus keresztények) – ahelyett, hogy magasztos és kenetteljes prédikációkat tartanának – gyakran egyszerűen csak arra igyekeznek rávezetni bennünket, hogy megtanuljunk elcsendesedni. Aki időt tölt a természetben, aki egyedül marad önmagával és (újra)tanulja a valóság érzékelését, az fokozatosan lecsendesedik. Megtanul egy gyermek szemével körülnézni: mintha mindent először látna; vagy mintha utoljára.

Márfi Gyula érsek Krisztus passiójáról és az emberi fájdalomról – A fájdalom zavaró tényező. Jelzi, hogy valami nincs rendben az élő szervezetben. Ha valami folyamatosan sajog, oda kell figyelnünk rá, nem is tudunk másra koncentrálni. Aztán van olyan erős fájdalom, amelyet meg kell szüntetni, vagy legalább csillapítani kell, hogy az ember teljes életet tudjon élni. De vajon élhetünk-e teljes életet a fájdalom és a szenvedés teljes kiiktatásával? Van-e fájdalom nélküli emberi élet? Hogyan viszonyulunk saját szenvedésünkhöz, és ha nehéznek találjuk keresztünket, mit gondolunk Jézus szenvedéstörténetéről? Márfi Gyula veszprémi érsek régóta tart előadásokat Krisztus passiójáról és az emberi szenvedésről.

A teremtő Isten emberszeretetéről ad hírt a Teremtés könyve, amikor azt írja: „Az Úristen kertet ültetett Édenben, Napkelet felől, és odahelyezte az embert, akit teremtett, hogy művelje és őrizze azt” (2,8.15). Ez a kert az Úr műve, melynek szépsége őt dicséri. Ez az Úr, az Isten kertje (Iz 51,3; Ezek 28,13). Öröm benne kertésznek lenni. A kertet, földünket átjárja az ő jelenléte: „Az Úristen a hűvös alkonyatkor a kertben járt-kelt”(1Móz 3,8).

Túlsúlyos világunk tele van fogyókúra-ajánlatokkal, a „leghatékonyabb méregtelenítési, salaktalanítási módszerek” reklámjaival. A böjtölés sok honfitársunk számára egészség- és szépségápoló diétát jelent. Nem is csodálkozhatunk ezen, hiszen számukra így van csak értelme az egésznek, még ha nem is mindig sikerül követniük a diéta előírásait.

A gondolatok kincstárával bővelkedő liturgiánkban is egyik legelgondolkoztatóbb szertartás a virágvasárnapi körmenet, amidőn a tavasz első virágaival és barkáival kezünkben emlékezünk Jézus dicsőséges jeruzsálemi bevonulásáról. Úgy érezzük, míg antifónákkal ajkunkon megkerüljük a templomot, majd a bezárt ajtó előtt hallgatjuk a „Gloria, laus et honor” csodálatosan szép dallamát, hogy ott vagyunk a Jézust ünneplő tömegben a szent város előtt, ujjongunk, lengetjük az olajfa- és a pálmaágakat, s ruhánkat az útra terítjük mi is. És közöttünk a szamár vemhén ott van ő is, a drágalátos, kenyeret szaporító, halottat támasztó isteni Mester.