Erdők, mezők patikája

A gyors ütemben fejlődő orvostudomány áldásait mindannyian ismerjük. Ugyanakkor, míg a kutatólaboratóriumokban egymást érik az újabb és újabb felfedezések, addig egy ősidőktől fogva létező tudás mindinkább a múlt részévé válik. A tudományos szemlélet annak idején, jogosan, megkívánta, hogy a szakemberek az orvoslás területéről száműzzék a babonát és a kuruzslást. Ám sajnos – amint az gyakorta megtörténik – a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték. Nemzedékek nőttek fel úgy, hogy Isten áldott patikájáról, vagyis a gyógynövényekről mit sem tudnak. Szabó György, a Bükkszentkereszten élő füvesember nagy szolgálatot tesz: nem hagyja, hogy déd- és ükanyáink gazdag kincsestára, a gyógynövények ismerete végképp feledésbe merüljön.

Hogyan tett szert erre a nem mindennapi tudásra?

– Hatéves voltam, amikor a nagyanyám, aki népi gyógyító javasasszony volt, tanítani kezdett. Nyolc éven keresztül, amikor csak lehetett, vitt magával az erdőbe, a mezőre, és amit ő elsajátított az őseitől, azt a tudást átadta nekem.

Stressz – megmentőnk vagy gyilkosunk

Hit és egészség

Bizonyára mindenki ismeri azt a helyzetet, amikor békésen megyünk az utcán, s az egyik kertben egy hatalmas kutya hörögve nekiront a kerítésnek, és vadul ugatva kísér bennünket. Első ijedtségünkben ilyenkor sokszor nagyot ugrunk, az összes izmunk megfeszül, érezzük, hogy a szívünk szaporábban dobog, gyorsabban vesszük a levegőt, esetleg kiizzadunk. Az egész szervezetünk átáll „menekülj, vagy védd magad” üzemmódba. A háttérben még számos apró változás segíti erőink koncentrálását: megnő a vérnyomás, a zsigeri szervek kárára fokozódik az agy és az izomrendszer keringése, olyan hormonok kerülnek a véráramba, amelyek hatására emelkedik a vércukorszint, csökken a fájdalomérzés, a pupillánk pedig összeszűkül, ami élesebb látást tesz lehetővé… A sor még hosszan folytatható.

Csodának lenni mások életében

Nick Vujicic hamarosan Magyarországon

Áprilisban hazánkba látogat Nick Vujicic, a kar és láb nélkül született ausztrál–szerb származású férfi, aki szerte a világon tartott előadásaival, életpéldájával megmutatta: nem szabad feladni, bármikor, bárhonnan talpra lehet állni.

Csupán a születésekor derült ki, hogy nincsenek karjai és lábai. Bal lába helyén lévő két lábujja segítségével azonban Nick hamarosan megtanult boldogulni: írni, fésülködni, fogat mosni. Ám iskolatársai sokat csúfolták, ezért depressziós lett, és tízévesen öngyilkosságot kísérelt meg: megpróbálta belefojtani magát a fürdőkádba. Sokáig nem látta az élete értelmét, és azért imádkozott, hogy nőjön ki a keze és a lába, de aztán belátta: örülnie kell annak, amije van, és rá is feladatot bízott az Isten, céllal hozta a világra. Így hát tizenhét évesen elkezdett beszédeket tartani, úgy érezte, az a feladata, hogy meséljen az embereknek Isten szeretetéről és erejéről, arról, hogy nem adhatjuk fel az álmainkat.

A legnagyobb kincs

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat egészségfejlesztési programot indít a Hevesi kistérségben

Életkörülményeink nagyban befolyásolják egészségi állapotunkat is. Ha egy település, egy kistérség lakossága mélyszegénységben él, akkor a krónikus betegségek sokkal inkább sújtják az ott élőket, mint a jómódú falvak, városok polgárait. A hátrányos helyzetű községekben az átlagéletkor akár tíz évvel is alacsonyabb lehet az országos átlagnál. Úgy tűnik, sok helyen az egészségügyi rendszer sincs felkészülve az ebből fakadó feladatok ellátására. Ezért indított a Magyar Máltai Szeretetszolgálat európai uniós finanszírozású egészségfejlesztési programot a Hevesi kistérségben. Mert a legnagyobb kincs az egészség, bárhol is éljen az ember.

Tartós élelmiszert gyűjtenek a templomokban

Ősi hagyomány az egyházban, hogy a nagyböjti önmegtagadások idején a Krisztus-hívők megtakarított javaikat a szegényeknek adják. Erre a hagyományra hívja fel a figyelmet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) is a templomokba szervezett nagyböjti tartósélelmiszer-gyűjtésével, amely már tavaly is nagyon sikeresnek bizonyult – a katolikus karitász akkor több mint százharminc tonna élelmiszert tudott eljuttatni a rászorulókhoz. Az elmúlt évben a konzervektől kezdve a cukorig sokféle adomány érkezett. Többen – ötletes módon – házi készítésű lekvárjaikkal járultak hozzá az akció sikerességéhez.

Az egész embert nézve

Hit és egészség

Hadd kezdjem egy példával. Egy reumatológiai osztály kis kórtermében két asszony fekszik. Orvosi állapotuk közel azonos, hasonló fájdalmaik, mozgási panaszaik vannak, egyformán duzzadtak, deformáltak az ízületeik. Egyikük a takarót magára húzva, tele haraggal néz rám az ágyból, a másik mosolyogva mutatja, milyen aranyos kis kezeslábast köt hamarosan születő unokájának. Orvosi szemmel, leleteik alapján mindketten egyformán betegek – mégis érezzük, hogy a második mintha „egészségesebb” volna. Aki már kísért betegeket Lourdes-ba, jól ismeri azt a „gyógyulást”, amikor nem történik fizikai csoda, mégis megbékélten, derűsen tér haza az, aki keresztjével indult a zarándoklatra. Pedig a fizikai állapota nem változott. Ezért a medikuskoromban tanult WHO-definícióhoz, miszerint az „egészség testi, lelki és szociális jóllét”, hozzátenném a spirituális szót. Az egészség testi, lelki, szociális és spirituális jóllét.

Készül a beás Biblia

Márk evangéliuma már a beás nyelv egyik nyelvjárásában is olvasható, s most fordítják Lukács evangéliumának válogatott történeteit. A beás bibliafordítási munkáról Komlósiné Sümegi Nóra, a Wycliffe Bibliafordítók Egyesületének tagja mesél, aki 2010 óta tanulja a beás cigány népcsoport nyelvét.

A beások közötti evangelizációs szolgálat több mint öt évvel ezelőtt kezdődött meg Bob Hitching és felesége, Nancy elköteleződése és munkája nyomán – mondja a bibliafordító. – A házaspár egy amerikai missziósszervezet segítségével indult el, hogy az életeket átformáló örömhírt, Jézus Krisztus semmi máshoz nem hasonlítható, szabadító üzenetét közvetítse egy olyan elhagyatott embercsoportnak, amelyhez alapvetően senki nem közeledik. A beások számára Jézus több lehet bármilyen más reménynél.

A hit „böjtje”

Ijesztő számokat hallunk, olvasunk naponta a világ éhezőiről, de a hazai éhezőkről is. Ám legalább ennyire ijesztőek azok az adatok is, amelyek társadalmunkban a túlsúlyosak arányáról szólnak.

Bizony nehéz ebben a világban a böjtről szólni, annyira elvesztette értékét. Még a keresztények gondolkodásában is sokszor csak odáig terjed a böjtölés fogalma, hogy „pénteken húst ettem”. Mit tudunk arról, hogy a péntek bűnbánati nap? Mit jelent a böjt az életünkben?