Erdők, mezők patikája

Ön szerint minek köszönhető, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a gyógynövények iránt?

– Az emberek rádöbbentek arra, hogy a sok vegyi anyagnak káros mellékhatásai vannak, és hogy az antibiotikum-korszak végéhez közeledünk. Természetes módszereket, eszközöket keresnek. Amikor ajánlok egy-egy gyógymódot, sokaktól hallom: ezt már a nagyanyám, a nagyapám is alkalmazta. Az emlékezet még őrzi a tudást, de a gyakorlat már kiveszett, illetve igencsak kiveszőben van.

Hogyan lehetne megmenteni ezt a fontos ismeretet, túl azon, hogy bizonyára minden nemzetnek megvan a maga Maria Trebenje, Szabó Gyuri bácsija?

– Az Egészségügyi Világszervezet először 1978-ban, Alma-Ata-i kongresszusán, legutóbb pedig 2008-ban, Pekingben foglalkozott a népi gyógyítással, a gyógynövényekkel. Egy hatpontos nyilatkozatban foglalta össze, mit vár el a nép az orvostársadalomtól, az egyetemektől és a kormányoktól. Ez a kongresszus felhívta a figyelmet arra is, hogy a népi gyógyítók tudása fontos érték, s hogy a medicinális orvoslás és a népi gyógyítás nem kizárják, hanem segítik egymást. Ebben a nyilatkozatban szerepel az is, hogy a kormányok nyújtsanak segítséget abban, hogy a népi gyógyítók alkalmazhassák tudásukat, tegyenek vizsgát, hogy ténykedésük ellenőrizhetővé, követhetővé váljék. Ezt a vizsgát én is letettem, megszereztem az engedélyt, amely igazolja, hogy gyógyíthatok. Az említett felhívás az egyetemeket is felszólítja, hogy kezdjék el újból tanítani a népi gyógyászatot.


Az orvostársadalom miként viszonyul hazánkban mindehhez?

– Az orvosok körében nagy a bizalmatlanság, hiszen „hivatalból” nem ismerik a gyógynövények jótékony hatását. Az orvosi egyetemeken 1954 óta nem tanítják a népi gyógyítást és a gyógynövényismeretet. De szép számmal vannak olyan medikusok, akiket érdekel ez a téma. Engem is hívnak kórházakba, sőt, a Pécsi Orvostudományi Egyetemen is tartottam már előadást.

Magyarországon hányféle gyógynövény terem?

– Méliusz Juhász Péter (református püspök, egyháztudós, író, botanikus, a Herbárium című első magyar orvosi füveskönyv írója – a szerk.) az 1570-es években arról számolt be, hogy hajdan ezerötszáznál is több gyógynövényt alkalmaztak. Hazánk még közvetlenül a rendszerváltás előtt is gyógynövény-nagyhatalomnak számított. Százötvenezer tonnát exportáltunk, ma ötvenezret. Sajnos egyetlen kormány sem tartja fontosnak a termesztést. Pedig sok embernek munkát is adna.

A gyógynövények alkalmazásával kapcsolatban is igaz a megállapítás, hogy csak tünetet kezel, ahogyan azt a gyógyszerekre mondják?

– Az orvosi kezelések hatvan százaléka nem gyógyítás, hanem tünetkezelés. A gyógynövények is elsősorban a tüneteket kezelik. A gyógyuláshoz sok esetben életmódváltás szükséges. Nem elég gyógyteákat inni, ha közben nem változtatunk rossz szokásainkon az egészségünk érdekében. A túlzott alkoholfogyasztás, a cigarettázás, a helytelen étkezés, a mozgásszegény életmód mellett ne várjuk, hogy pusztán a füvek (vagy akár a gyógyszerek) megmentik az életünket, főként akkor, ha már kialakult egy komoly betegség. Sajnálatos, hogy hazánkban az emberek többsége ma semmit sem tesz az egészsége megőrzéséért. Hetente néhány csésze gyógytea elfogyasztása, a káros szokások elhagyása – már ezek is sokat jelentenének. Mélyen egyetértettem Vizi E. Szilveszterrel, aki korábban szorgalmazta, hogy az iskolákban újra vezessék be az egészségtan oktatását. Az embereknek sokkal többet kellene tudniuk az egészségük védelméről, és ezt már gyerekkorban el kell kezdeni tanítani. Én 1942-ben végeztem a negyedik polgárit. Az utolsó évben tantárgy volt az élet- és egészségtan. Jó lenne, ha ez ismét így lenne.

A test és a lélek összetartozik. Ön fel szokta hívni a betegek figyelmét arra, hogy ne csak a testi tünetekre, de az azok mögött meghúzódó esetleges lelki okokra is figyeljenek?

– Igen, kérem őket, hogy nézzenek magukba, gondolkozzanak el azon is, vajon mindent helyesen tesznek-e, és hogy hisznek-e abban, hogy meg tudnak gyógyulni.

Nehezen tudnám elképzelni, hogy az, aki Isten gyógyító növényei között él, ne hinne abban, aki mindezt megteremtette…

– Katolikus elemi fiúiskolába jártam Miskolcon. Örülök neki, hogy pap tanár is tanított hittanra, ahogyan annak is, hogy újra bevezetik az iskolákban az erkölcstant és a hittant. Nagy szükség van erre. Az imádság és az istenhit természetes számomra, mint a levegővétel. Fontos, hogy az ember képes legyen önmaga és Isten felé fordulni. A léleknek, a hitnek, az imának ereje van. Sok minden függ attól, hogy hiszem-e: Isten segít rajtam, meg tudok gyógyulni, lesz elég erőm újra egészségessé, egésszé válni. Erre mondják ma: fejben dől el. A szervezetünk arra válaszol, amit gondolunk. A jó és a rossz gondolatokra egyaránt. Nemcsak másoknak, de saját magunknak is rendkívül sokat ártunk a nem előrevivő, káros gondolatokkal, az ellenségeskedéssel, és sokat segítenek a jó és szeretetteljes gondolatok. Még a növények is megérzik, ha nem szeretettel közeledünk hozzájuk. Én magam egyszer azt mondtam egy mediterrán növényre, az orvosi zsályára: ki kell vágni, nem terem meg ez itt soha. Azon a télen minden bokor el is pusztult. Most van hatszáz bokrom, akklimatizálódtak, mert szeretettel fordultam feléjük. Megérzik és meghálálják, ha nem a kivágásukon morfondírozom, hanem azon töröm a fejem, vajon miként óvjam őket.

Benne járunk a nagyböjtben. Gyuri bácsi hogyan böjtöl? Egyáltalán hogyan kell jól böjtölni?

– A nagyböjtöt mindenkinek meg kellene tartania. Ám, őszinte leszek, én „külön” nem tartom, mivel egész évben olyanformán étkezem és élek, mintha böjtölnék. Így szoktam meg. A böjt egyébként a legjobb út, hogy közelebb kerüljünk a természethez és Istenhez, hogy megtapasztalhassuk a Teremtő gyógyító erejét. Két növény lehet ebben nagy segítségünkre: az egyik a csalán, a másik a diólevél. Teaként fogyasztva, egy hónapon keresztül naponta váltogatva csodálatos tisztítást végeznek a szervezetünkben. Ezt a két gyógynövényt tartom a legértékesebbnek mind közül. Ugyanakkor a testi böjtöt nem választom el lelki vonatkozásaitól. Szervezetünk tisztításának együtt kell járnia lelkünk kisöprésével, a rossz gondolatoktól való megszabadulással, a terhek letételével.

Ön a nagymamájától tanulta ezt a hivatást. Van kinek továbbadnia?

– A lányom és az unokám is ismerik már a füvek tudományát. Nyolcvanöt éves leszek áprilisban, de hála Istennek és a gyógynövényeknek, makkegészséges vagyok. Így még járom az országot, előadásokat tartok, tanácsokat adok. Senkitől sem fogadok el pénzt. Nekem az a dolgom, hogy segítsek az embereken.