„Nem hallják a szívem panaszát”
Találkozás a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által támogatott Underdog zenekarral
– Noha légvonalban körülbelül ötven méterre vagyunk, olyan bonyolult idejutni, hogy inkább kocsival jövök magukért – mondja a telefonba Kocsis Mihály –, és ez a képtelenül ható állítás máris izgalmas kalanddá változtatja számomra az Underdog zenekarral való találkozásunkat. Néhány perces, kanyargós autóutunk egy erdőn át vezet, és ettől úgy érezzük, mintha egészen magunk mögött hagynánk a várost, sőt mintha egyenesen egy másik világba érkeznénk. Nemsokára kiderül: csakugyan ez történt.
Az épület, amelyben a zenekar próbaterme van, a máltai szeretetszolgálat idősotthona. Már messziről hallani, hogy zajlik a próba, akkora a zenebona, ám ez a lakókat – mint megtudjuk – a klubszoba szerencsés elhelyezkedése miatt egyáltalán nem zavarja. Ezt kissé meseszerű elemnek érzem, de kezdem megérteni: eljött a pillanat, amikor el kell engednem „az erdőn túli világ” szabályait, „bölcsességét”.