A legnagyobb kincs

Kohányi Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Befogadás Nonprofit Kft. ügyvezetője, Fazekas Mária programfelelős és Kis István, Boconád polgármestere az egészségnapon megtartott tájékoztatásuk során elmondták, hogy a projekt két évig tart, és a Hevesi kistérség tizenhat települését érinti. Hatezer emberhez szándékoznak eljutni, s közülük négyezernél szeretnének javulást elérni. Május végéig huszonegy egészségtervet készítenek, ebbe öt iskola is beletartozik. A program keretében egyrészt azt szeretnék felmérni, hogy milyen egészségi állapotban vannak az itt élők, másrészt, hogy milyen szolgáltatásokra van szükségük. Színes, sokrétű, egymáshoz kapcsolódó, egymást kiegészítő eseményekkel készülnek, amelyekkel a születéstől az időskorig minden korosztályt megcéloznak. Az önkormányzat a Szeleczky-kastély egy részét biztosította a program számára, amelytől azt remélik, hogy olyan társadalmi változást indít majd el, amely hosszú távon javít az emberek életkörülményein.

A Sziget Droginformációs Alapítvány egy mozgó osztályteremben, változatos szemléltetőeszközökkel, élménypedagógiai módszerekkel és Harold, a zsiráf segítségével ismerteti meg az általános iskolás gyermekeket mindazokkal a tudnivalókkal, amelyek az egészséges életmódhoz szükségesek.

A testi betegségek feltérképezése mellett a lélek gondjaira is figyelmet fordítanak a projekt szervezői. Csiffáry-Vass Réka pszichológus, a Titok Műhely Egyesület meseterapeutája munkatársaival rendszeresen visszatér majd a térségbe. Az egészségnap Mese-játék-kuckó szobájában egy sárkányt, boszorkányt, Óperenciás- tengert és Meseország palotáját ábrázoló kép előtt egy kisfiú magyaráz lelkesen. A pszichológusnő csak egy pillanatra tud elszabadulni, hogy néhány szóval ismertesse, mit is csinálnak. „A kislányok tündér-, a kisfiúk vitézi nevet kapnak, melyhez tündérékességek és vitézerények is járnak. A Boldizsár Ildikó könyvein alapuló terápia a lelki egészséget szolgálja. A mesék olyan archaikus kódokat nyitnak meg bennünk – gyerekekben és felnőttekben egyaránt –, amelyek segítenek problémáink leküzdésében.”

Karászi Éva gyermekorvos most csatlakozott a csoporthoz. „Egy kórház gyermekosztályán dolgozom. Egyelőre havi két nap szabadságot engedélyezett a munkahelyem, de ha beindul a program, akkor félállásban szeretném majd csinálni. Mivel itt vegyes körzetek vannak – ugyanaz a háziorvos látja el a gyerekeket és a felnőtteket is –, ezért nagy szükség van a gyermekszakorvos jelenlétére. Emberileg nagy kihívást jelent számomra ez a feladat, de azért is vonzó, mert szabadabb munkavégzést biztosít, és persze lelkileg is nagyon sokat ad” – árulta el a doktornő.

Pető Zoltánt, Tarnabod polgármesterét a kistérség egészségügyi és szociális állapotáról kérdeztem.

Miért jelent nagyobb gondot egy hátrányos helyzetű régióban a lakosság egészségének megőrzése?

– Minden település igyekszik megszervezni egészségügyi ellátását, ám sokszor még a háziorvosi hely is betöltetlen marad. Létrehoztuk a dél-hevesi térség orvosi ügyeletét, de jelenleg az önkormányzatok semmit sem tudnak hozzátenni a finanszírozásához. Előfordulhat, hogy egyetlen orvoscsoport sem fogja elvállalni ennek működtetését, elsősorban anyagi okokból. Tarnabod esetében a település méretéhez képest nagyon sok a segélyezett. Dél- Heves az ország egyik legszegényebb térsége. A nélkülöző ember pedig örül, ha a helyi orvosi ellátást igénybe tudja venni. Sok pénzbe kerül elutazni egy szakorvoshoz. Ha valakinek az a legnagyobb gondja, hogy a családját hogyan tartsa el, ha minden lelki energiáját erre fordítja, annak a kert végébe kell elvinni a megelőzőprogramokat, ha azt szeretnénk, hogy részt vegyen bennük. Ezért gondoltunk arra, hogy a térség önkormányzatai a máltaiakkal együtt pályázzanak, konzorciumként. Boconád volt a gesztor község (több önkormányzatot érintő ügy lebonyolításával megbízott település – a szerk.). Egy egészségügyi felvilágosító- és szűrőprogram megvalósítására pályáztunk.


Az önkormányzatok hogyan tudják segíteni ennek céljait?

– Ha valakinél felfedeznek egy betegséget, amelyet itt helyben nem lehet kezelni, akkor előbb-utóbb azt is nekünk kell valahogyan megoldanunk. Nemcsak az a gond, hogy messze van a szakrendelés, hanem az is, hogy sokan nem is tudják, hol van. A tájékoztatás és a koordináció is lehet önkormányzati feladat.

Szalai László, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat önkéntes orvoscsoportjának vezetője több mint tíz éve foglalkozik azokkal, akik a legjobban rászorulnak a segítségre.

Elég lehet a felvilágosítás ott, ahol az emberek komoly egészségügyi problémáktól szenvednek?

– Bár elsősorban megelőzésről van szó, itt sajnos sokkal többre van szükség. A pályázati források mellett a máltai szeretetszolgálat saját alapjára is támaszkodnunk kell ahhoz, hogy eredményes legyen az itt végzett munka. A Látás ajándékba program során például nemcsak látásvizsgálatot folytattunk – szerte a Kárpát-medencében –, hanem a rászorulók szemüveget is kaptak tőlünk, térítésmentesen. Az volt ugyanis a tapasztalatunk, hogy a felírt szemüveget nem tudták az emberek kiváltani. Rájöttünk, hogy nem elég a vizsgálat, ott is kell hagynunk a rászorulóknak, amire leginkább szükségük van. És arra is rá kell venni a gyereket – sőt, a pedagógust is –, hogy hordja majd a szemüveget. Később pedig ellenőriznünk is kell ezt.

Ugyanakkor tapasztalatunk szerint sokat segíthet a szemléletváltás. Ott, ahol a lakosság mélyszegénységben él, már egészen fiatal korban jelentkezik a magas vérnyomás és a cukorbetegség. Ennek oka többek között az, hogy a megkapott segélyből olyan enni- és innivalót vásárolnak maguknak az emberek, amely rendkívül egészségtelen. Már egészen fiatalon – mondhatni, gyermekkorban – elkezdenek dohányozni. Ha a dietetikus elmondja, hogy miként táplálkozzanak, vagy a fogorvos megmutatja, hogy milyen lesz a fog a cigarettázástól, az már eredményre vezethet. A felvilágosítás egy ilyen térségben sokkal fontosabb, mint azt elsőre gondolnánk. Ha például megmutatjuk, hogyan mosson fogat a gyerek, ha kap fogkefét és fogkrémet, és ha egy hónap múlva rákérdezünk, hogy rendszeresen mos-e fogat, azzal megváltoztathatjuk az itt élők szájhigiénéjét.

Nagyon komoly mentálhigiénés problémákkal – kábítószer-használattal és alkoholizmussal – is számolnunk kell ezeken a településeken. Ezzel is foglalkoznunk kell, elsősorban felvilágosítás keretében.

Mi lesz azokkal, akiknél felfedeznek valamilyen kezelésre szoruló betegséget?

– A háziorvoshoz, és ha szükséges, szakorvoshoz irányítjuk őket. De minden kolléga vállalja azt is, hogy maga foglalkozik azokkal a betegekkel, akik valamilyen komolyabb beavatkozásra szorulnak.

Azért az esetek többségében olyan betegségekkel szembesülünk, amelyek nem igényelnek különleges beavatkozást. A magas vérnyomás népbetegség, egy valóságos időzített bomba. A probléma felismerése és kezelése évtizedekkel meghosszabbíthatja valakinek az életét. Ha a jelenlétünk alatt valakinél megállapítjuk ezt a betegséget, akkor – akár önkormányzati segítséggel is – meg lehet oldani, hogy később folyamatosan hozzájusson a szükséges gyógyszerekhez. Attól kezdve, hogy találkozik a problémával, biztosan a sajátjának fogja érezni.

Lehet-e modellértékű ez a kezdeményezés?

– Reméljük, hogy igen. Abban a tekintetben mindenképpen, hogy nyilvánvalóvá válik: érdemes ilyen csoportokat létrehozni. S azért is, mert tevékenységünkkel rá tudjuk irányítani a figyelmet az önkéntes munka fontosságára. Bizakodók vagyunk, hiszen ha jól teljesítünk, az minta lehet mások számára is.

Fotó: Kissimon István