Baja-Dunafürdőn a teljes kárfelmérést magára vállalta a Katolikus Karitász
A júniusi dunai árvíz levonultával az egyház hivatalos segélyszervezete, a Katolikus Karitász több mint száz ház felújítását vállalta a Duna több szakaszán. Baja-Dunafürdőn ötven olyan épületet károsított az árvíz, amelyeket életvitelszerűen használnak, és amelyekre tulajdonosaiknak nem volt biztosításuk. Ezek felújítását a karitász végezte el az elmúlt hetekben.
A szociális és gyermekvédelmi intézményekben dolgozókért Segesden
Uram, kérlek, tedd lehetővé, hogy az eddig bezárt szívek is kinyíljanak, és a szociális, valamint a gyermekvédelmi intézményekben dolgozók is eljussanak hozzád a hit kegyelme által! Hallgass meg, Urunk! – Ez a könyörgés is elhangzott az Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanú ünnepén a segesdi Szent László-templomban tartott hálaadó szentmisén. Borza Miklós plébános a vértanúságról beszélt homíliájában, valamint Ferenc pápának A hit fénye kezdetű enciklikájáról – utalva az e területen dolgozók szolgáló szeretettel végzett munkájára.
A hajdani Széchenyi-kastély bejáratánál a múlt hét csütörtöke óta egy dúsan faragott emlékoszlop, illetve egy egyszerű fakereszt fogadja a betérőt, s búcsúzik a távozótól, „Isten a szeretet” felirattal. Mindkettőt Nagy István Béla, a szociális otthon igazgatója állíttatta – hálából. A jelhagyásra, az életünket, személyiségünket alakító emlékekre s a létünket, Isten- és emberkapcsolatainkat irányító kereszt üzenetére hívta fel a figyelmet avatóbeszédében Szászfalvi László miniszteri biztos, a somogyi programsorozat fővédnöke. Az adományból megvalósult jelképeket Borza Miklós áldotta meg és szentelte fel.
Fotó: Kovács Tibor
Ki ne ismerné Reményik Sándor Templom és iskola című versét, melynek refrénje ott zeng sokunk fülében: „Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!” Az arab világ némely országában, közöttük Pakisztánban a szélsőséges vallási vezetők szerint a templom és az iskola nem illik úgy össze, mint a létra két ága, hanem egymás ellen feszül. A nők ne járjanak iskolába, mert a radikális iszlamisták értelmezése szerint a Korán tiltja ezt. Templomot igen, iskolát nem. Ezzel a szemlélettel száll szembe számos szülő és gyermek. Szeretni az iskolát, lehetőséget adni a leánygyermekeknek is a tanulásra – szerintük éppen ez a továbbélés, a túlélés egyetlen útja. A tanulás révén megvalósuló felemelkedés meglepő és bájos tanúja Malala Yousafzai tizenhat esztendős pakisztáni kislány, akit a múlt héten az Európai Unió tekintélyes díjával tüntettek ki.
Amikor Ferenc pápa a La Repubblica című olasz napilap főszerkesztőjével, Eugenio Scalfarival beszélgetett, azt mondta: „Az erőszakos térítés (prozelitizmus) bődületes ostobaság, aminek nincs értelme. Inkább meg kell ismernünk, meg kell hallgatnunk egymást. Ez a fontos: megismerni egymást, meghallgatni egymást, tágítani a látókörünket.” A miszsziós vasárnapra szóló üzenetében is ezt írta a szentatya: „Az egyház missziós munkája nem térítés, hanem az életről szóló tanúságtétel, amely megvilágítja utunkat, és reményt kelt, szeretetre indít.”
Hármas jubileumot ünnepeltek a máltaiak
Budapesten tartotta emlékülését és konferenciáját október 11–13. között a kilencszáz éves Szuverén Máltai Lovagrend. 11-én, a parlamentben Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke köszöntötte a résztvevőket. Felszólalt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, és beszédet mondott Matthew Festing nagymester, Albrecht Freiherr von Boeselager nagyispotályos, Kállay Ubul Tamás, a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének elnöke és Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke is. Az egyház legrégibb vallási karitatív rendje a Szuverén Máltai Lovagrend, amelynek önállóságát 1113-ban ismerte el a pápa. Száznégy országban működik diplomáciai képviselete, és százhúsz országban teljesít humanitárius missziót. Több mint tizenháromezer tagja van, s mintegy huszonötezer munkatársa és nyolcvanezer önkéntese segít a rászorulóknak. Szerte a világon húsz kórházat, száztíz idősek otthonát, valamint ezerötszáz betegellátó és elsősegélynyújtó állomást tart fenn, emellett rohammentő- szolgálata van, és szociális ellátást is végez. Saját közigazgatással és független jogi státusszal rendelkezik, központi kormánya, amelyet ötévente választanak, Rómában van, vezetője pedig a nagymester.
A magyar lány és a francia fiú meséket vitt egyik országból a másikba
Meselánc Történetünk kezdetén egy magyar lány beleszeretett egy francia fiúba. Egyszer csak fogták magukat, és beutazták a világot, no de nem ám csak úgy saját kedvükre: meséket vittek egyik országból a másikba, és bemutatták azokat az ott élő gyerekeknek, majd velük együtt előadást készítettek a különféle népek, nemzetek klasszikus történeteiből. File Csilla mesél A mese útján elnevezésű projektről. „Tavaly szeptemberben találkoztunk egy általános iskolai osztállyal a franciaországi Nizzában, és megkértük őket, hogy válasszanak ki egy mesét, amit mindenki ismer az országukban – kezdi a lány. Választásuk La Fontaine A holló és a róka című meséjére esett, ezzel indultunk hát útnak Bali szigetére, Indonéziába.”
A karitász felújítja Baja–Dunafürdő árvíz sújtotta házait
Szeptember közepén felújított házakat áldottak meg Baja–Dunafürdőn. A Magyar Katolikus Karitász hónapok óta azon dolgozik, hogy őszre mindenkit mentesítsen a júliusi árvíz okozta károk alól.
Baja–Dunafürdő mintha nem is egy városhoz tartozna. És valóban nem szerves része Bajának, csupán közigazgatásilag alkot egy egységet vele. Egyrészt mert sziget, amely védhetetlen az árvíztől, másrészt mert eredetileg üdülőtelep volt, és most is „csak” ötven család lakik itt életvitelszerűen. Az utcák nincsenek burkolva, és a táj inkább ritkás erdőre vagy ligetre emlékeztet, mint lakott övezetre. Elég nagy a sár, filmezik is bőszen a kollégák. Talán mert a látvány nyomán jobban elképzelhető, milyen lehetett, amikor nyáron csak csónakkal tudtak közlekedni az itt lakók. A házak általában kicsik, de azok, amelyeket egész évben laknak, rendkívül takarosak, és minden ablak, terasz tele van virágokkal. Ez is azt az érzetet erősíti a szemlélőben, mintha itt mindent a természet uralna. Júliusban, a legrosszabb értelemben így is volt: a sziget a Duna foglyává vált. Noha a sziget lakói nem ijednek meg egy kis árvíztől, mint Zsigó Róbert polgármester mondja, ekkorát még ők sem láttak korábban.
