A bizonyítási kényszerről és a kiégésről

A Lelkigondozás Somogyban a hit évében című programsorozat legutóbbi találkozóján a helyi Gondviselés Szociális Otthon, valamint a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Somogy Megyei Kirendeltsége által közösen szervezett lelki-kulturális-szakmai esemény arra irányította rá a figyelmet – mint ahogyan a rendezvény címe is jelezte –, hogy csak kéz a kézben haladhatunk életutunkon, amely Istennel lehet teljes. Ez a felismerés motiválta a somogyi kirendeltséget, amikor intézményeinek bevonásával még tavasszal összeállította a hit évére koncentráló tematikáját.

A rendezvényen Rumszauer Miklós kaposvári plébános Hittel a kiégés ellen címmel tartott előadást. Egy tizenkettes skálán érzékeltette a teljes kiégéshez vezető fokozatokat, amelyek a humán területen dolgozókat is fenyegetik. Bizonyítási kényszer, munkamánia, versenyfutás a lelkiismeretünkkel és önmagunkkal, a kontrollvesztéstől, az elmagányosodástól való félelem, fokozódó fáradtság, változó értékrend, elfojtott személyes igények, kikopó érzelmek, belső üresség, pánikroham, ajzószerek bevetése, depresszió, erősödő szuicid hajlam – hangzottak a jellemzők, s a felvázolt tulajdonságok és szituációk sokunknak ismerősek lehettek.


Mindezek rendszeres alvással, pihenéssel, mozgással, s imával, vallásgyakorlással eredményesen orvosolhatók, feltéve, ha tisztában vagyunk határainkkal, képességeinkkel, lehetőségeinkkel, és ha képesek vagyunk belátni, hogy mi is „emberből vagyunk”. Sajnos – mint elhangzott – elég gyakran adódnak olyan helyzetek, amikor a gyógyuláshoz elengedhetetlen a szakorvosi segítség. A plébános utalt arra is: a kiégés folyamatában nemritkán istenpótlék után kutat az érintett, s így nagy veszélyt jelentenek a New Age-es praktikák, amelyek gátolják a tisztánlátást és megmételyezik az életet.

A találkozón a helybeli ellátottakon kívül a drávatamási, a kálmáncsai, a gyöngyös pusztai, valamint a szabási otthonlakók produkcióinak tapsolt a közönség. Versek, prózarészletek, dalok hangzottak el, de egyházi énekek is felcsendültek az alkalmi színházzá lett ebédlőben. Szárnyalt a szó, a dal, zengett a hálaének, miközben sütött az előadók tekintetéből, hogy örömmel készültek a fellépésre, és éhesek a tapsra. Olykor-olykor – megerősítést várva – odapillantottak a mentálhigiénés munkatársakra, a foglalkoztatás-szervezőkre, akik osztoztak örömükben.

A gondozottak délután a Legyetek jók, ha tudtok című filmet nézték meg, a szociális és a gyermekvédelmi intézmények munkatársai pedig kerekasztal-beszélgetésen vettek részt, amelynek témája a fogyatékos személyek bentlakásos ellátása volt.

Fotó: Kovács Tibor

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .