Egyházunk

Lelkes-mozgalmas szalézi napok itthon

Múlt pénteken, május 17-én Szlovéniából érkezett Magyarországra Bosco Szent János, a szalézi rend alapítójának ereklyéje (képünkön). Egykor áldást osztó jobb kézfejét egy egész alakos viaszfigura rejti. Itthon tíz nap alatt tizenöt helyszínen – többek között Szombathelyen, Győrben, Pécsett, Péliföldszentkereszten, Veszprémben, Székesfehérváron, Budapesten, Balassagyarmaton, Szolnokon és Nagymaroson – róhatják le a szent iránti tiszteletüket a magyar hívők-zarándokok.

Az Esztergom–budapesti főegyházmegye családi rendezvénye, a karizmák ünnepe keretében május 20-án Erdő Péter bíboros mutatott be szentmisét a máriaremetei kisbazilika szabadtéri oltáránál. Hangsúlyozta: a Szentlélek képes arra, hogy a keserűségek, a csalódások és a kilátástalanság után mégis a szeretetnek, az alkotóerőnek, a békének és az igazságnak a légkörét terjessze az emberek között.

Múlt csütörtökön este az albertfalvi Szent Mihály-templomban hálaadó szentmisét mutatott be hetvenötödik születésnapján Verbényi István protonotárius, kanonok, aki nyugalmazott plébánosként a mai napig részt vesz közössége lelkipásztori szolgálatában.

A megújulás ideje

Az angol jezsuita költő, Gerard Manley Hopkins egyik versének ez a címe: A teljesség köntöse. Költeményében a szerző leírja, miként tapad oda egész emberi valósága az Istenhez: szája a csöndben, szeme a teremtetlen fény látásában, ínye a kenyérben és borban, orra a tömjén illatában, keze az Úr házának megnyitásában. A vers ezzel a szakasszal zárul: „Szegénység, légy menyasszonyom, / házasságot veled kötök, / és legyen fehér liliom / nem ember-szőtte köntösöd” (Ferencz Győző fordítása). Hopkins azt teszi, amit rendalapítójától, Loyolai Szent Ignáctól tanult: alkalmazza az érzékeket, hogy ily módon teljes lénye szemlélhesse Istent, egyesülhessen vele. Ennek a lelki élménynek a végső tapasztalata a szegénység: a tudat, hogy az ember „Isten koldusa”, miként azt Szent Ágoston megfogalmazta.

Tizenharmadik alkalommal adták át az oktatás, nevelés és tudomány bőkezű mecénásaként ismert Kunszt József érsekről elnevezett díjat, melyet kalocsai érsekké történt kinevezésének évfordulóján minden évben három pedagógus kaphat meg.

Az idei ünnepséget május 15-én tartották Kalocsán, a Katona István Házban.

A díjat a Kalocsa–kecskeméti főegyházmegye, a területén működő szerzetesrendek, illetve a Kalocsa Város Önkormányzata által fenntartott iskolák egy-egy pedagógusa kapja. A kiváló szakmai felkészültségű, tapasztalt, eredményes, a gyermekekkel és a kollégákkal jó kapcsolatot ápoló, példás magánéletű díjazottak a főegyházmegye részéről bronz emlékplakettet, intézményük fenntartója részéről pedig egyhavi bérnek megfelelő pénzjutalmat kapnak.

Százezrek ünnepelték a pünkösdöt Erdélyben

„A boldogság a hit következménye, és ez utóbbi a legteljesebb választ nyújtja az emberek legégetőbb kérdéseire, így aki belép a hit kapuján, nem veszít el semmit abból, ami az emberi életet boldoggá, széppé, szabaddá teszi” – hangsúlyozta múlt szombaton Csíksomlyón Ternyák Csaba egri érsek. Az idei pünkösdi búcsú főszónoka minden keresztény zarándokot és istenkeresőt köszöntött. Mint mondta, a hit zarándokútján nemcsak hívők járnak, hanem olyanok is szép számmal, akik „szívük rejtekén foglalkoznak az Isten kérdésével”. Isten mindenki előtt kitárta a hit kapuját. Az érsek arra buzdította a hallgatóságot, tegyék a plébániákat tanúságtevő, befogadó közösségekké, hogy minden útkereső ember lelki otthonává váljanak.

Ezerhétszáz év telt el azóta, hogy Nagy Konstantin császár 313-ban rendelettel biztosította a vallási és lelkiismereti szabadságot, véget vetve a Római Birodalomban a több évszázados keresztényüldözésnek. A kontinens fejlődése szempontjából oly jelentős császári rendelkezés emlékére a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) közreműködésével május 17–18-án tanulmányi konferenciát rendezett a vallásszabadság témakörében Isztambulban.

A 2011 óta megrendezett találkozók XVI. Benedek pápa kívánsága szerint nem kisebb célt követnek, mint hogy igyekezzenek ledönteni a hívők és nem hívők közötti válaszfalat. Az 1982 óta létező Kultúra Pápai Tanácsa 1993-ban „megörökölte” a nem hívőkkel folytatott kapcsolatok szervezésének ügyét, s Gianfranco Ravasi bíboros vette kezébe a szervezést. Alighanem ő adta a találkozók összefoglaló nevét is: Pogányok udvara.