Egyházunk

A kőszegi Jurisics-vár dísztermében a Kulturális Örökség Napjai programsorozat nyitórendezvényén ismerték el azok munkáját, akik kiemelkedőt alkottak a műemlékvédelem, illetve a régészet terén. A Forster Gyula- és a Schönvisner István-díj mellett a Forster-, illetve a Schönvisner-emlékérmet is átadták. A hat Forster-emlékéremmel kitüntetett személy egyike Nagy Vendel atya, a kaposvári püspökség gazdasági helynöke is, aki a kaposvári Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium és Általános Iskola térszint alatti építése, az egyházmegyében működő katolikus iskolák renoválása, felújítása, valamint az egyházmegye műemlék templomai és a plébániák felújítása kapcsán végzett tevékenységéért vehette át az elismerést.

Az életvezetésről az őszi nagymarosi ifjúsági találkozón

A már csípős, de derült szombat reggelen tele van fiatalokkal a zónázó vonat. Reggeliznek, beszélgetnek, olvasnak, szabad helyeket és ismerős arcokat keresnek – nyüzsög minden szerelvény. Nagymarosra érkezve pillanatok alatt megtelik élettel a kis település: nagykabátban gyóntató papok a plébániakertben, sietős szervezők az utcán, szerzetesek, papok, diákok, érdeklődők és a helyi piacra sétálók találkoznak, szót váltanak egymással. A plébániakertben – a rendezvény fő helyszínén – az őszi nap melegében gyűlnek össze a résztvevők, hogy a lelkinap kegyelmében ki-ki rátekintsen életére, döntéseire, s erőt és tudást merítsen. „Ki mint gondolkodik, úgy is él” – hangsúlyozza a nap mottójának jelentőségét Papp Miklós görögkatolikus pap és családapa. A találkozó fő előadója az életvezetésről, a cselekedeteinket megelőző tudatos döntések fontosságáról beszélt. A nap mondatát azért is fontos tudatosítanunk – mondja Papp Miklós –, hogy érezzük: az életünk feladat. Aki megfelelően gondolkodik, az jobban oldja meg élete leckéit, aki pedig nem gondolkodik igényesen, annak az életvezetése is közepes lesz. Hivatása során egy pap nagyon sok kisiklott élettel, sikertelen pályaválasztással, válással találkozik.

Ciszterci közösségünkkel kapcsolatban különösen fontosnak tartom – meséli kérdésemre Zita nővér –, hogy senkinél nem vagyunk különbek, ahogyan azt Enzo Bianchi könyvének címe is mondja. Ugyanazokért a célokért küzdünk, mint a többi keresztény, istenkereső ember, bár eszközeink és körülményeink sajátosak. Monasztikus életformánk, ahogyan a szó gyökerében is benne van a monosz (egy), az egység megélésére irányul: Istennel, önmagunkkal, felebarátainkkal és a teremtett világgal. A monostor az a hely, ahol – a ciszterci szerzők tanítása szerint – a szeretet iskoláját éljük, azáltal, hogy imádságunkban, munkánkban, a vendégfogadás szolgálatában szüntelenül Isten arcát keressük. Magyarországon már a középkortól működtek női ciszterci monostorok, de a török hódoltság idején elnéptelenedtek, lakóik kihaltak. Ezért hazánkban néhány évszázadig nem létezett női ciszterci életforma. A mi életünk 1955-ben, az egyházra nézve a legnehezebb történelmi időszakban indult útjára. Kis közösségünk fokozatosan tanulta meg, hogy mit jelent cisztercinek lenni, és mi a feladatunk az egyházon belül.

A PPKE Kánonjogi Posztgraduális Intézete tanévnyitóján

A tizennyolcadik tanévét kezdő, fakultási jogokkal rendelkező Kánonjogi Intézet október 1-jei évnyitó programja – amely a hagyományoknak megfelelően illeszkedett a Magyar Kánonjogi Társaság évi első tudományos ülésének keretei közé az egyetemi és licenciátusi diplomák átadásával vette kezdetét. Köszöntő beszédében Szuromi Szabolcs rektor, az intézet és a társaság elnöke hangsúlyozta, hogy a kánonjog művelésében, éppen szenttudományi jellegéből fakadóan különösen is fontos az Egyházi Tanítóhivatal irányában megnyilvánuló hűség. Az egyház működése szorosan kötődik Krisztus személyéhez és az apostolok hagyományához, amelynek külső kifejezője az egyház intézményes egysége; hierarchikus működésének pásztori, tanítói és megszentelő tevékenységének kereteit pedig az egyházfegyelem, azaz a krisztusi alapítástól kezdve kikristályosodott kánoni normák tartalmazzák, melyek elválaszthatatlan belső kapcsolatban vannak a hitletéteménnyel.

Szegediek a nemzetközi kateketikai kongresszuson

Nemzetközi kateketikai kongresszust rendeztek a Vatikánban szeptember 26–28. között. A találkozó összekapcsolódott a katekéták nemzetközi zarándoklatával. A hit éve alkalmából Szent Péter sírjához érkezett mintegy húszezer katekéta közül ezerhatszázan vettek részt azon a háromnapos előadás-sorozaton, melynek témájául A katekéta mint a hit tanúja mottót választották. A zarándoklatot megelőző program helyszíne a pápai audienciáknak otthont adó VI. Pál Terem volt. A kongresszus előadói kifejtették álláspontjukat a világegyházban jelen lévő aktuális kateketikai kérdésekkel kapcsolatban. A témák között szerepelt a katekézis nyelvezete, a katekézis és az inkulturáció kapcsolata, a katekéta személyének, hivatásának prioritására, az új evangelizáció kateketikai vonatkozásai, illetve a hit pedagógiája.

Országjáró
Szeged-csanádi egyházmegye

Mára hagyománnyá vált, hogy szeptember végén komolyzenei rendezvénysorozattal emlékeznek meg Szegeden az egyházmegye alapítójáról és első püspökéről. A Szent Gellért Fesztivál szeptember 20-án Anton Bruckner egy ritkán hallható, nagyszabású művével, a VIII. szimfóniával, valamint Robert Christian Bachmann – a fesztivál művészeti vezetője – Hommage című kompozíciójának ősbemutatójával nyitotta meg kapuit. Az ötnapos program számos zenei csemegét tartogatott a közönség számára, egymást érték a szimfonikus és kamarakoncertek. A Szent Gellért Akadémia zenekara mellett fellépett a Szegedi Szimfonikus Zenekar is, Gyüdi Sándor vezényletével. A salzburgi Stadler Quartet a rendezvény visszatérő fellépőjeként idén is sikert aratott. Két tudós előadó, Janka Zoltán és Párducz Árpád professzor kiváló előadásokat tartott a zenéről, a szegedi dóm altemplomában pedig egy különleges installációt tekinthettek meg az absztrakt művészi kifejezésmódok iránt érdeklődők.

Országjáró

Családnap

A 26. Szeged–csanádi Egyházmegyei Családnapot október 12-én, szombaton tartják Szatymazon. Témája: Ajándékozó család – Szabadon adni kincseinkből.

Az esemény előadói lesznek: Sárközi Béla és Rita, a Székesfehérvári egyházmegye családreferens házaspárja, valamint az egyik gyermekük. Bővebb tájékoztatás olvasható a www.megujulva.hu honlapon, illetve a Családközpont – Szeged Facebook-oldalán.

ENSZ-elismerés az elrabolt és megerőszakolt nőket segítő szerzetes nővérnek

Egy kongói szerzetesnő kapta idén az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának kitüntetését, a százezer dolláros Nansen-díjat. Angélique Namaika Ágoston-rendi nővér azokkal a nőkkel foglalkozik, akik gerillák áldozatai lettek; arra kényszerültek, hogy elhagyják otthonukat: elrabolták vagy elűzték, s nemritkán megerőszakolták őket. Több mint kétezer lány, asszony életét segített már újjáépíteni a Kongó északkeleti részén található Dunguban. Kitüntetését szeptember 30-án vette át Genfben, majd október 2-án a Vatikánban Ferenc pápával találkozott.

Épp az idei Nansen-díjazott nevének bejelentésekor, szeptember 17-én látott napvilágot egy jelentés az LRA (Lord’s Resistance Army) kegyetlenkedései miatt menekültté váló százezrekről. Hiába a fejére kitűzött ötmillió dolláros vérdíj, Joseph Kony gerillavezér, aki Isten harcosának nevezi magát, seregével továbbra is dúlja a Kongói Demokratikus Köztársaságot és a környező országokat. A közép-afrikai állam lakosai közül 2008 óta csaknem félmillióan kényszerültek menekülni, s közülük ma is mintegy háromszázhúszezren élnek az otthonuktól elszakítva. A férfiakat megölik vagy kényszermunkára fogják, a kisfiúkból hadsereget toboroznak, a kislányokat és az asszonyokat magukkal viszik és megerőszakolják, s ha rájuk untak vagy teherbe estek, az erdőbe űzik őket. Hiába mennek haza, családjuk már nincs, vagy ha mégis, ritkán fogadja vissza: a legtöbben kiközösítik e nőket azért, ami velük történt.

Csak segítek, hogy a saját lábukra álljanak.