A nyolcszáz éves jáki apátsági templom ünnepén
Az egyházi művészet alkotásai az emberi szellem legszebb és legértékesebb művei közé tartoznak. A vallási közösségek lelkületének tükre a templom, amely szegénynek és gazdagnak egyaránt otthona és menedéke. A jáki középkori templom Isten szép zsámolya, szentélye.
5. rész
Jerikót elhagyva a Jordán folyó mellett visz az út Galileába. A fákkal szabályosan betelepített, aljnövényzet nélküli hegyekhez képest a mi hazai erdőink valóságos esőerdőknek tűnnek. Itt talán a kirándulás is más értelmet nyer. Az oszmán törökök szinte minden fát kiirtottak ezen a tájon, és még ráadásul a szőlőtőkéket is, mert a hitük nem engedte meg a bor élvezetét. A Jordán vidékén a gyümölcsösök (datolya, citrus) és a jól öntözött termőterületek a látnivalóink, s menet közben van időnk arra gondolni, hogy Jézus korában mennyi időbe telhetett gyalog megtenni ezt az utat. Nagyon várom már, hogy lássam a tavat, azt hallottam a tapasztaltabb zarándokoktól, hogy ott, a Galileai-tengernél lehet igazán megtalálni Jézus nyomát. Tibériás városa, ahova megérkezünk, hegyre és eredetileg temetőre épült. A zsidók szemében tisztátalan város később, a szentély lerombolása után attól lett szent várossá, hogy híres rabbik költöztek ide, és itt keletkezett a jeruzsáleminek nevezett Talmud.
Kalocsa – a múlt értünk kiált
A múlt a megvalósult jelen. Megismerni mégsem könnyebb, mint a jelent. A „most” tüzében élünk, az elmúlt idővel kapcsolatban pedig zavarban vagyunk: a korszellem útján haladva avítt, értéktelen kacatnak látjuk – legalábbis látják sokan. Csak arra nem gondolnak, saját létezésüket dobják ezzel szemétdombra. De a mai, magazinkultúrában simára vasalt gondolkodásnak már ez is sok. Mégis idézem Ipolyi Arnold nagyváradi püspököt, a magyar művészettörténet-kutatás atyját: „Őrizzük, tehát gyűjtsük össze emlékeinket, nehogy elvesszenek, s ezáltal üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, kétesebb a jövő.” Kalocsán járunk, a székesegyház belterében hatalmas gödrök, árkok, Buzás Gergely régész-művészettörténésszel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Régészeti Tanszékének munkatársával, a feltárás vezetőjével megállunk az egyik mélyedés fölött ácsolt fahídon, s szavai nyomán megindul a múlt, amely nélkül – Ipolyi Arnold szavait emlékezetbe hívva – „kétesebb a jövő”.
Átadták a Szent Adalbert-díjat
Szent Adalbert püspök és vértanú, az Esztergom–budapesti főegyházmegye védőszentje ünnepére emlékezve április 26-án szentmisét mutattak be az esztergomi bazilikában Gaál Endre protonotárius kanonok, nagyprépost vezetésével. A liturgiához kapcsolódóan átadták a Szent Adalbert-kitüntetéseket. A nap folyamán ministránstalálkozó is volt Esztergomban.
Adalbert, Prága második püspöke római útja után járhatott Esztergomban. A hagyomány szerint ekkor találkozott Géza fejedelemmel, ő bérmálta meg Istvánt, s alapítója lett az első bazilikának, amely a későbbiekben az ő nevét viselte.
Placid atya tanúságtétele
Néhány középiskolai osztály diákjai, csapatának cserkészei helyett a Gulag foglyainak, végül egy ország katolikus közösségének lett pedagógusa. Bencés hivatása, kemény tanúságtétele mindnyájunk példájává vált.
Sohasem viselkedik mártírként, pedig nem várt keresztek nehezedtek vállára. Nemcsak a „megszépítő messzeség”, de nagy hite tette képessé arra, hogy Istentől kapott humorérzéke sose hagyja el. Sem a túlélés szabályai szerint élve, sem itthon, a „munkáspapi” mosodában, sem a gyónók szolgálatában.
Az Evangélium öröme
„Az evangelizáció azt jelenti, hogy jelenvalóvá tesszük a világban Isten országát” (EG 176). Ezzel az egyszerű tőmondattal indul az Evangelii gaudium negyedik fejezete, amelynek címe: „Az evangelizáció társadalmi vetülete”. Amennyire egyszerű a fenti mondat, annyira szerteágazó a kihatása, hisz rámutat, hogy az evangelizáció nem absztrakt vallási tevékenység, hanem olyan magvetés, amely szárba szökkenve mindent áthat, átalakít – nem véletlen, hogy Jézus a kovász és a tészta, a só és az étel, a fény és a sötétség hasonlatával írta le Isten országa és a világ viszonyát. A kérügmában közölt krisztusi hit ugyanis nem „magánügy”: nem pusztán annyit hordoz magában, hogy a hívőnek mit kell hinnie.
Hat évre Dobszay Benedeket választotta provinciálisnak a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány. Az új vezető helyettese Várnai Jakab lett.
Az új provinciális 1975-ben Budapesten született, családjának hetedik gyermekeként. Mostanáig a rendtartomány titkára, ökonómusa, a Szent Angéla Ferences Gimnázium tanára és a Margit körúti ferences plébánia lelkipásztora volt.
Az örmény népírtás török beismerése
Ankarában Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök április 24-én elismerte az első világháborúban történt örmény és szír ortodox tömegmészárlás tényét. A miniszterelnökség hivatalos közleményében az erről való fájó megemlékezést emberi kötelességnek nevezte.