Egyházunk

A libanoni püspök a szíriai konfliktus átterjedésétől tart

Flavien Joseph Melki libanoni nyugalmazott püspök attól tart, hogy a szíriai konfliktus átterjedhet hazájára is. A nyolcvankét éves szír katolikus püspök bírálta Amerika magatartását, amiért a „világ csendőrének” tartja magát, és azt is, hogy Európa „vakon követi” az USA-t. A „zűrzavaros helyzet” politikai tisztázása nem lehetséges, mégis szükséges az iszlámmal folytatott párbeszéd. A közel-keleti keresztények ugyanolyan polgári jogokat kívánnak, mint a muzulmánok. Pierbattista Pizzaballa ferences szentföldi kusztosz véleménye szerint az elhúzódó szíriai háború azzal a veszéllyel jár, hogy a menekültek jelentős része nem fog visszatérni hazájába. (KAP)

Ferenc pápa harmadik nemzetközi útja elé

Ferenc pápa a lapzártánk utáni napokban, augusztus 14. és 18. között látogat Dél-Koreába. Apostoli útja első napján érkezik Szöulba. A második napon helikopteren Daejeonba repül, ahol Nagyboldogasszony-ünnepi miséje után fiatalokkal ebédel a papi szemináriumban. Délután Solmoe szentélyénél ázsiai fiatalokkal találkozik.

Augusztus 16-án a Seo So Mun-i mártírok szentélyéhez megy, majd boldoggá avatja Paul Jun Dzsi-csungot és százhuszonhárom vértanútársát. Délután Kkottongnae-ben felkeres egy sérült emberek ápolásával foglalkozó intézményt, majd a szerzetesekhez és a világi apostolok képviselőihez intéz beszédet.

Biblikus világkonferencia Szegeden

A világ Újszövetség-kutatóit összefogó és segítő szervezet, az 1938-ban alapított Studiorum Novi Testamenti Societas (SNTS) tartotta éves konferenciáját a Szegedi Tudományegyetemen augusztus 4. és 9. között. A szervezetnek ezt az immáron hatvankilencedik éves közgyűlését több mint kétszázötven résztvevővel tartották meg – a vendégsereg a világ százharmincegy egyetemét és ötvenöt országát képviselte. Olyan professzorok jöttek össze, akik a saját diákjaik előtt lassan legendásnak is mondhatók – de valaha szintén „csak” diákok voltak, s a kutatás örömében máig „diákok” maradtak.

Mint minden valamirevaló tudományágnak, úgy a teológiának és benne az újszövetségi szentírástudománynak is megvannak a maga legendás alakjai. Diákok pusmogják egymás között, hogy Hans Urs von Balthasar nyári olvasmányként Platón írásait csúsztatta a táskájába, görögül, persze. Hogy Rudolph Bultmann szemináriumára csak az iratkozhatott be, aki kívülről felmondta, szintén eredeti nyelven, János evangéliumát. Vagy hogy a szövegkritikával foglalkozó szakemberek a tanácskozások estéin akkád, asszír, héber és görög szavakkal játszottak kitalálósdit. Vagy hogy a haladó nézetei miatt eltiltott római tanár mintegy tíz év szünet után először tarthatott órát, s ezt szerényen és találóan így kezdte a zsúfolásig tömött teremben: „Ahogy legutóbbi óránkon is mondtam…”
Az SNTS legendái a tudományosságról, illetve a kultúrák és vallások találkozásáról szólnak. E sorok írója ugyan nem vette észre, hogy vacsora közben ógörög vagy arámi szójátékok röpködtek volna a teremben, azt azonban újra meg újra örömmel fedezte fel, hogy az előadások után itt is, ott is folytatódott a szakmai beszélgetés. Szinte hihetetlen, ahogy például egy szövegkritikai, vagyis az ókori szövegek meglévő (vagy csak feltételezett) szövegváltozatait elemző előadás végén, ahol látszólag csak egy-egy szó léte vagy nemléte (ottléte vagy ott nem léte) a kérdés, azonnal magasba lendülnek a kezek, s a kérdezők olykor csak számokat mondanak, a válaszadó mégis tudni látszik, melyik szakaszról van szó – és már lelkesen magyaráz is. Minden tudósban kell hogy legyen egy adag gyerekes kíváncsiság, s talán még egy német fegyelemhez szoktatott elme sem tagadja, hogy a vitákban finomodó álláspontok nemcsak az igazságról szólnak, hanem valamiképpen az ember öröméről, igazság, jóság és szépség utáni vágyáról is.

A Napbaöltözött Asszony országa és a mennybevétel napján született város

Latin-Amerika szívében létezik egy ország, melynek múltja szakadatlan erőfeszítésben telt a fönnmaradásért folytatott küzdelem során. Paraguay történelme – az ország fölött tornyosuló állandó veszélyek miatt – kísértetiesen hasonlít a mi sorsunkhoz. Az ország területe mint egy négyszer nagyobb hazánkénál, de lélekszáma mindössze fele a mienknek, és mégis, erőtlenségében és magárahagyatottságában is sikerül átadnia az utódoknak mindazt, ami kollektív emlékezetének része. A paraguayiak ereje töretlen, mindennél állhatatosabb, mert ez a szívük ereje.

Magyarok zarándoklata az Isonzónál

Az I. világháború kirobbanásának századik évfordulója alkalmából augusztus 1. és 3. között a Katolikus Tábori Püspökség és a Misszió Tours zarándokiroda szervezésében emlékező zarándoklat járt az Isonzó völgyében Bíró László püspök vezetésével.

„Őket az erőszak ragadta ki a családjukból. E több százezer magyar férfi mögött mennyi édesanya, feleség, árva, kedves, testvér könnye, fájdalma van. Ezeknek a férjeknek és apáknak el kellett menniük, a mai magyar ember pedig önként, dalolva hagyja ott a családját, és okozza – bár nem ilyen látványosan – ugyanazt a fájdalmat, amit itt, az Isonzó völgyében, a Doberdó-fennsíkon elesett katonák okoztak az otthon maradottaknak.” Bíró László katonai ordinárius, aki egyúttal a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferense is, ezt a szempontot emelte ki a számtalan gondolat közül, amely ott kavarog az ember fejében, amikor végignéz a több tízezrek, százezrek földi maradványait rejtő, szinte végtelen síremléktengeren, legyen az az Osztrák– Magyar Monarchia katonáinak folignói temetője, vagy akár a Mussolini által emeltetett, sok futballstadion méretű redipugliai olasz emlékmű.

Egy elfeledett pap – és a Szent Kereszt Egyesület kezdetei

„A pap az egyház kincse” – tartja a régi mondás. Voltak időszakok, amikor egyesek igyekeztek elhallgatni e kincs értékét és jelentőségét, sőt kifejezetten vadásztak rá, majd a feledés homályába takarták…

Valami hasonló történt egy hetvenöt évvel ezelőtt létrehozott egyesülettel és alapítóival is. 1939. március 5-én a Szociális Testvérek Társasága székházában alapította meg alig néhány tucat katolikus konvertita Kardos Dezső NDS (Notre-Dame de Sion) atya vezetésével a Szent Pál Egyesületet, és kérte Serédi Jusztinián bíboros, esztergomi érsek egyházi jóváhagyását, illetőleg a belügyminisztérium engedélyét. A dolog különlegessége, hogy az egyesület fel adata és célja egy népcsoportra, a zsidó származású katolikusokra éleződött ki: a második zsidótörvény hatálya alá eső egyháztagokat vette védelmébe. Maga az alapító atya szintén zsidó származásúnak minősült. Alsómizsén (?) született 1906. október 7-én, Kardos Jenő és Kovács Adelaide házasságából. Mindannyian 1917 körül katolizáltak. A papi hivatást választotta, és 1929. június 23-án szentelték világi pappá, majd ezt követően belépett a sioni rendbe. Püspöki kérésre rendje Rómából Magyarországra küldte. 1938-ban Serédi bíboros engedélyezte, hogy a Szent István-bazilikában kisegítő lelkészként működjön. Alighogy hazatért, a külföldi tapasztalatokat felhasználva fölmérte az helyzetet, és hozzálátott, hogy a zsidó származású katolikusokat megszervezze, és hitbuzgalmi-karitatív egyesületbe tömörítse. Az igény megvolt, csak a főegyházmegye vezetőit kellett a cél mellé állítani.

A Vatikán a Közel-Keletért

A Vatikáni Államtitkárság diplomáciai jegyzéket küldött a Szentszék mellé akkreditált nagykövetségeknek, hogy emlékeztesse őket a pápa békefelhívásaira, amelyeket az úrangyala elimádkozásakor tett a Szentföld érdekében. Dominique Mamberti érsek, a vatikáni államközi kapcsolatok titkára interjút adott a Vatikáni Rádiónak, amelyben elmondta, hogy az államtitkárság nagy aggodalommal kíséri figyelemmel a közel-keleti keresztény közösségek helyzetét. A keresztények szenvednek az igazságtalanság miatt, félnek, és közülük sokan hazájuk elhagyására kényszerülnek. Csak Moszulban mintegy harminc templomot és kolostort foglaltak el és rongáltak meg szélsőséges csoportok. A kereszteket eltávolították. Sok-sok év után most először nem volt lehetőség arra, hogy vasárnap szentmisét mutassanak be a városban.

Aggódnak a kárpátaljai mozgósítás miatt

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a három történelmi egyház július 29-én Ungváron kiadott nyilatkozatában aggodalmát fejezi ki a kelet-ukrajnai helyzet és a részleges katonai mozgósítás elindítása miatt, felszólítva az illetékes hatóságokat, hogy a Kárpátaljáról behívott tartalékosokat ne vigyék a háborús övezetbe.