Kis Jézus a vattán
Betlehemes hagyományaink
A hagyomány szerint Assisi Szent Ferenc hívta életre az első betlehemet, valódi szereplőkkel és állatokkal, 1223-ban Greccióban, hogy az ünnepen a világias mulatozás és ajándékozás helyett a Gyermek imádására hívja fel a figyelmet. Minderre szentföldi útja adta az ihletet, melynek során természetesen járt Jézus szülőhelyén is. Egy másik történet szerint a betlehemkészítés szokása a III. századig nyúlik vissza, amikor is Szent II. Sixtus pápa Rómában építtetett egyet. Annyi bizonyos, hogy születésábrázolások már az első századokból fennmaradtak, a XI. században pedig már Európa-szerte ismertek voltak a karácsonyi ünnepkörhöz (is) kapcsolódó misztériumdrámák, amelyek egy idő után kikerültek a templom falai közül, és a ma is ismert pásztorjátékká alakultak. A születés megjelenítése – akár faragott, akár élő szereplőkkel – a legrégebbi karácsonyi hagyományaink közé tartozik. Nem meglepő, hogy a szokást is legendák övezik: a misztérium ábrázolása maga is titok.
Ugyanakkor nagyon is emberközeli hagyomány ez, tele életigenléssel és vidámsággal. Közösségi program, melyben mindenki részt vehet. Olyan, mint maga az ünnep, amelyben egyaránt fontos Isten és ember.{system-readright}
Legkedvesebb gyerekkori karácsonyi emlékem közé tartozik a betlehemkészítés. Csak egy volt, amelyet otthon, szüleimmel együtt csináltunk, ám azt évekig használtuk. Az istálló egy szaloncukros doboz volt (ha jól emlékszem, zselés), így az ünnepek után egyszerűen becsuktuk, és eltettük jövőre. A szereplőket természetesen papírból vágtuk ki. Az egészet vattával vontuk be, még az „istálló” belsejét is, mivel a karácsony elképzelhetetlen hó nélkül. Valahonnan még egy kis darab aranyszínű öntapadós tapéta is előkerült, abból készült a csillag.
Magazinunkhoz most egy betlehemes kivágót adunk ajándékba, amelyet családi körben összeállíthatnak – a kisebbek számára biztosan elkél egy kis felnőtt segítség is. Bízom benne, hogy olyan örömöt szerzünk vele, amilyen maradandó élmény volt számomra a mi régi, otthoni betlehemünk.