Máté-Tóth András

Katolikus

Szerző:

Parallax – nézetek kora

Egyszerű is, meg nem is arra a kérdésre válaszolni, ki a katolikus. Márpedig egyre többen teszik fel e kérdést, egyházon kívül és belül egyaránt.

A XVI. századi hitviták tüzében katolikus volt – kívülről tekintve – az, aki a nem megújult hitet vallotta, és aki nem csatlakozott a reformátorok vallásához, közösségeihez. Belülről nézve pedig az, aki megmaradt hűségben az egyház tanításához, püspökeihez és papjaihoz és nem utolsósorban Rómához. Pázmány Péter, aki katolizált, majd jezsuita lett, így fogalmazza meg a Szentírás és a tanítóhivatal harmóniájának katolikus tanítását: „Tehát amely dolgokat az eklézsia kihoz a Szentírásból, nem lehet azokban hamisság.” Az idézet abból a szövegből származik, melyet egy főember írt, megokolván, hogy miért tért vissza a katolikus egyházba, az eredeti szöveg szavával: „Szent Péter hajójába; a római eklézsiának kebelébe.”

Pünkösd

Szerző:

Parallax – nézetek kora

Számtalanszor lehet találkozni azzal a félreértéssel, hogy a kereszténység legfőbb ünnepe a karácsony. Holott a vallás tanítása szerint a húsvét minden keresztény ünnep királynője, hiszen ekkor emlékezik a világ legnagyobb vallása a Megváltó kereszthalálára és feltámadására. Ez az ünnep és az ebben ünnepelt hitvallás adja meg az értelmét minden további keresztény ünnepnek, a karácsonynak is, sőt végső soron minden vasárnapnak.

Szűz

Szerző:

Parallax – nézetek kora

A természettudományos kritériumok szerinti érvelés elsődlegessége, csaknem kizárólagossága egyidős a modern világ kialakulásával. Az évezredes, ősi tudások szerint valaminek az igazságát nem a kísérleti úton való bizonyítottság és nem is a logikai következtetés hibátlan tisztasága jelentette, hanem az állítás mögött álló tekintély. A vallási világban a legfelsőbb tekintély az istenség. Igaz az, ami az istenség kinyilatkoztatásával egybevág, pontosabban azzal, amit képviselői azzal egybevágónak hirdetnek.

Valakié

Szerző:

Parallax – nézetek kora

Sok szó esik manapság rendszerekről, elmúltakról, jelenlegiről és lehetőkről, vágyottakról és kerülendőkről. Sokat beszélnek fejlesztésekről, melyek majd megoldást hoznak, elhárítanak és messzebbre juttatnak. Ám mintha inkább hallgatás övezné magát az embert, akitől, akivel és elsősorban akiért minden másról beszélni érdemes, s még inkább, aki miatt cselekedni kell. Pedig bármi tudomány, líra és politika telíti a mai beszédek terét, ebben a sűrűségben az ember az, aki mintha nehezebben venné a levegőt, s az átláthatatlan vakító sokféleségben nem árt, ha behunyja szemét és önmagába néz.

Biztos

Szerző:

Parallax – nézetek kora

Mindenki ismeri Arkhimédész mondatát: „Mutassatok egy fix pontot, és kimozdítom sarkából a világot.” A nagyszerű fizikus és matematikus, aki a Krisztus előtti III. században élt, csigasorokkal kísérletezett. Lenyűgözte, hogy csigák beiktatásával megsokszorozhatja az erőket, és így a tárgyak elmozdításának lehetőségét. Erre a tapasztalatra alapozhatta büszke és provokatív kijelentését, miszerint ha lenne a világegyetemben egyetlen olyan pont, amelyhez megfelelő csigasort lehetne rögzíteni, akkor a mindenséget is ki lehetne mozdítani a helyéről. Nem tudni, komolyan beszélt-e az ókori görög tudós és feltaláló, de igen valószínű, hogy ő is jól tudta: ilyen pontot nem lehet találni a fizikai univerzumban.

Mágia

Szerző:

Parallax – nézetek kora

A nagy vallási hagyományok – különösen a kereszténység – éles határvonalat húznak a vallás és a mágia között. Ami vallás, az pozitív erőforrás, isteni közelség és távlat. Ami mágia, az gyanús, lehúzó és kiszolgáltatottá tesz. A felvilágosodás alapállása egybefonta a vallás- és mágiaellenességet, mondván: az ész világosságánál nem állhatnak meg ezek a sötét erők. A vallásról, mágiáról és értelemről való gondolkodás e tisztának látszó kategóriái azonban csak a felszínes megközelítés és hatalomittas érdekek tükrében ilyen egyértelműek, az elemzések és a valósággal való érdemi találkozások árnyaltabb képet mutatnak.

Szabadidő

Szerző:

Parallax

Újdonságszámba megy, hogy egyre többek rendelkeznek szabadidővel. Néhány évtizede a felnőttek, sőt sokszor a gyermekek napjai is általában két félből álltak: munkából és alvásból. A három részre tagolandó hétköznapok igénye a XIX. században jelent meg. Akkor íródott a baloldali politikai demonstrációk transzparenseire a szabadidő követelése.

Nagypéntek

Szerző:

Parallax – nézetek kora

Délután háromkor állt be a halál. A kereszten függő bűntelen utolsó sóhajtásával visszatért Atyjához, és kezébe lehelte lelkét. Évszázadok óta ünnepli a keresztény világ a megváltó halált, Isten Fiának legközelebbi közelségét az emberhez, hozzánk. Közelebb van, mint India édes istenei, mint az Olimposz istencsaládjai, talán az istenhiánynál is közelebb. „Isten halott, mi öltük meg őt” – mondja Nietzsche, majd beleőrül a feltámadás hiányába.

© 2024 Magyar Kurír - Új Ember • Készült