Szűz

Aquinói Szent Tamás, a középkor teológus és filozófus fejedelmének igazságfogalma az arisztotelészi logika érvényesítésével racionalizálta a pusztán tekintélyre alapozó igazságfogalmat. Meghatározásában részben a dolgok, részben az értelem felől közelített. Igazság az, ami megfelel a tényeknek, amelyben egybevág az értelem és a dolog maga. A mérce a dolog és az értelem egyaránt lehet. Érvelésének egyik példája révén a szigorú logika mintha kitekintést engedne a hideg ész keretein túlra, amikor ezt írja: a művész akkor alkot igazi műalkotást, ha az megfelel művészetének.

A természettudomány, a filozófia és a művészet igazsága különbözik ugyan, de ha szembeállítjuk őket egymással, és bármelyiket egyedül igaznak, megfelelőnek tartjuk, az leszűkíti a gondolkodást. A kiegyensúlyozott értelem megtalálja a többféle megközelítés kontrasztos harmóniáját, s tudja, melyiket milyen összefüggésben illeti elsőség. Az orvostudományban vagy a rendőrségi munkában a szüzesség biológiai ténye perdöntő. Amikor azonban a szüzességgel valami nemeset, minőségit fejezünk ki, akkor megfelelőbb inkább a filozófiai, teológiai és esztétikai megközelítés. Elsősorban ilyen értelemben beszél az egyház tanítása is Mária szüzességéről és a szüzességről mint erényről, sőt mint az Istenhez fordulás nélkülözhetetlen feltételéről. Szűz az, aki képes a szabadság és függetlenség olyan fokára jutni, hogy semmi ne tartsa vissza a teljes odaadástól.

A szüzeket nagy becsben tartják a nemes kultúrák. Pallasz Athéné, aki Zeusz fejéből pattant ki, egész életében megőrizte szüzességét. A hindu Mahabharatában Karna a szűz Kunti fia. Buddha anyja ugyan nem szűzen szült, de fiát nem biológiai úton foganta és szülte, hanem jobb oldalából jött a világra. A kereszténység úgy tanítja, Mária, Jézus anyja megőrizte szüzességét a szülés előtt, közben és utána.

A szüzesség titokzatos, összekapcsol az istenivel, áldozati értéke rendkívüli, a teljes tisztaság, a minden gonosztól és földitől való megtisztulás vágyának szimbóluma. A valóság elfogadásának bátorsága azt jelenti, hogy egyszerre látjuk a valóságban a szüzet és a prostituáltat, amint az egyházatyák tanítják az egyházról, amely casta meretrix az idők végezetéig (Hans Urs von Balthasar).
A szűz mindig védtelen, ragadozók, sárkányok, rablók leselkednek rá. Provokatív tisztasága indulatra gerjeszti a sötétség erőit. Kegyetlen csaták gyilkosai mossák tisztára vérében a kezüket. Egyszerre áldozat és remény, egyetemes kihívás.