Embertárs

Áldott vakációt, örömmel és ujjongással

Áldott vakációt, örömmel és ujjongással

Fotó: Lambert Attila

 

A mintegy kétezer-négyszáz közép- és kisiskolás megtöltötte az aréna küzdőterét és a lelátókat. Az edelényi Szent Miklós Iskolaközpont szervezésében szólították meg Miskolc egyházi iskoláit, a Miskolci Egyházmegye görög­ka­to­likus intézményeit, és hívták meg őket erre a rendhagyó lelki­napra, hogy együtt ünnepeljék a tanév lezárását és a nyári szünet kezdetét. A mottóban megfogalmazott gondolatot para­liturgia, elmélkedés, ének és vers hozta közelebb a gyerekekhez.
A NEK előkészületének részeként megvalósult rendezvényen Fábry Kornél főtitkár köszöntötte a diákokat. Összefoglalót adott az eucharisztikus kongresszus programjairól, és részletesen beszámolt a fiataloknak szóló eseményekről. Egy kisfilm segítségével bemutatta a NEK főbb helyszíneit, és felhívta a jelenlévők figyelmét a szeptemberi ifjúsági eucharisztikus napra, a Forráspontra is. Bemutatta a NEK YouTube-csatornáját, Face­book- és Instagram-oldalát, illetve a szentmisével kapcsolatos kérdésekre választ adó misev­logot is.
Böjte Csaba testvérrel egy busznyi gyerek érkezett Déváról a rendezvényre. Jelen volt Kriza Ákos, Miskolc polgármestere, valamint számos görög­katolikus intézmény iskolalelkésze. A műsorban Si­mor­jay Emese színművésznő verseket szavalt, a találkozó végén pedig az Egri Érseki Fiúkórus adott rövid koncertet.
Elmélkedésében Böjte Csaba a gyermek Jézust állította a középpontba, és történetekkel illusztrálta egy-egy tulajdonságát, elmesélt néhány eseményt az életéből. Szavait para­liturgia és a Role együttes Kájoni János-dalfeldolgozásai kísérték. A dévai gyerekek a színpadra állították a gyermek Jézus szobrát. Trónusát borostyánból font zöld boltív keretezte, melyet az elmélkedés egyes szakaszainál meg-megállva fehér szegfűkkel díszítettek. Jézust felöltöztették, legvégül pedig megkoronázták.
Csaba testvér olyan jeleneteket idézett fel a gyermek Jézus életéből, amelyek a mai gyerekek mindennapjainak is részei. Láttatta az utcán játszadozó, a Jeruzsálemben barátaival „bandázó”, a családi asztalnál vacsorázó és az első munkanapjára induló Jézust. Csaba testvér arra hívta fel a figyelmet, hogy Jézus óriási bizalmat érzett irántunk, amikor eljött közénk. A szerelmes embert megszépíti, amit kedvese iránt érez, és minket is megszépít, ha szeretettel vagyunk egymást iránt. Szükségünk van a szeretetre, és arra, hogy mi is jézusi szemmel lássuk embertársainkat. „Mindenkiről lehet rosszat mondani, de ha jézusi szemmel nézünk rá, megváltozik” – mondta Böjte Csaba, és hozzátette: ez a látásmód teremti meg bennünk azt a bizalmat, ami életkedvet ad akkor is, amikor sötétnek látszik a jövő.
A ferences szerzetes történeteket mesélt arról, hogyan hat az emberre, ha jézusi pedagógiával közelítenek felé. Felidézte egy tizenkét éves fiú sorsát, akit az édesanyja a nagyanyjánál hagyott. A fiú egy napot se járt iskolába, nem tudott sem írni, sem olvasni. Miután nagyanyja meghalt, az édesanyjához került, aki időközben férjhez ment. Útban volt a felnőtteknek, ezért összeszedte jogosnak vélt anyai örökségét, eladta a kávéfőzőt, az órát, aztán amíg a pénzből futotta, utazott. Amikor a pénze elfogyott, Dévára került, Csaba testvér házába. El kellett kezdenie az iskolát, de csak az első osztályba tudták beíratni; még a legkisebbek is előtte jártak az írni-olvasni tudásban. „Amikor cikizték, seprűvel próbálta helyreállítani a tekintélyét, elverte öt osztálytársát.”
A büntetés nem maradt el: a szokásos módszer szerint ötször száz guggolás járt a verekedésért. Csaba testvér is bekapcsolódott a penitencia végzésébe, másnap alig tudott járni az izomláztól. „Tizenöt év elteltével találkoztunk. Kiderült, hogy a legjobb barátai között tart számon engem” – mondta a szerzetes.
Egy másik történet az iskola rosszairól szólt, akik teljesen kikészítették az egyik tanárnőt. A pedagógusok sok mindennel próbálkoztak már, de semmi nem vezetett eredményre, és a helyzet csak egyre rosszabb lett. Csaba testvér ekkor azt javasolta: „Eddig mostuk a fejüket, most mossuk a lábukat.” Felidézte: „Nagycsütörtökön a legrosszabbakat kiültettük. A gyerekek azt gondolták, szemmel akarjuk tartani őket. Aztán egyszer csak azt látták, hogy az igazgató hozza a lavórt, én pedig letérdeltem, és megmostam a lábukat. A légy zümmögését is hallani lehetett. A végén bejöttek a sekrestyébe, kérdezték, miért tettem. »Hátha szentek lesztek, Jézusnak bejött« – feleltem. A tizenkettőből négy a munkatársam lett”.
A ferences atya a barátkozás fontosságára igyekezett felhívni a figyelmet a Jeruzsálembe zarándokló és a templomban tanító Jézus történetével. Amikor a gyermek Jézusnak nyoma veszett, „miért nem kereste őt Mária egy napon át? Talán gondatlan anya volt? Nem. Megszokta, hogy Jézus el-elmarad a barátaival, »bandázik«”. Csaba testvér szerint nagyon fontos, hogy építsük magunk körül a közösséget, maradjunk párbeszédben egymással. Elmesélte a diákoknak, hogyan fogadta be az első gyermeket: egy asszony azzal kereste meg őt, hogy talált egy gyereket, de nem tudja hazavinni, mert fél a férjétől. Bementek a templomba, imádkoztak. Éppen az az evangéliumi részlet hangzott el, ami a befogadásról szól: „aki egyet is befogad, engem fogad be”. Csaba testvér megszólítva érezte magát. Így kezdődött a dévai történet. Ma több mint kétezer gyermek nevelkedik a dévai Szent Ferenc Alapítvány által fenntartott intézményekben.
Böjte Csaba végül az Eucharisztiáról tanított: Hisszük, hogy Jézus közénk jön. Minden templom betlehemi barlang, és Jézus minden szentmisében kenyérré és borrá, Eucharisztiává lesz. Eljön közénk, és mi vagyunk a pásztorok, a napkeleti bölcsek, amikor elmegyünk hozzá. Ezért fontos számunkra az Eucharisztia, ezért csúcs és forrás.
A találkozó záróáldását Orosz Atanáz püspök adta. Így tanított: a Szentlélek teszi lehetővé, hogy sikerrel járjanak mindazok, akik ma elhatározták, hogy hasonlítani akarnak Jézusra. Ez a mai nap üzenete. A Szentlélek mutatja meg nekünk az utat, ha szeretnénk az Atya akarata szerint élni, fejlődni. „Szabadságra készülünk. Tegyünk bármit, ha szeretjük Istent és embertársainkat, akkor jól alakul a szünidőnk.”

Latin nyelvű rádiós hírműsor indult

Latin nyelvű rádiós hírműsor indult

Fotó: Vatican News

 

A Hebdomadae papae, vagyis A pápa hete című latin nyelvű hírműsor minden szombaton 12 óra 32 perctől hallható, ismétlésben pedig vasárnap délután fél 6-tól, a Vatikáni Rádió olasz csatornáján. A Vatikán bejelentése szerint a latin hírműsort a Vatican News portálon is közzéteszik majd, fordítással kiegészítve. Az első latin nyelvű adás videofelvétele már látható a legnagyobb közösségi videomegosztó portálon.
„Nem nosztalgiázásról van szó, hanem kihívásról” – mondta Andrea Tornielli, a vatikáni Kommunikációs Dikasz­té­rium főszerkesztője. A latin hírek szövegét a vatikáni Államtitkárságon működő latin szekció munkatársai írják. E hivatal évszázadokon át a szentszéki dokumentumokat, okleveleket írta és fordította latinra. Ma olyan feladataik vannak, mint például a mindenkori pápa Twitter-üzeneteinek fordítása. A @Pontifex_ln latin nyelvű Twitter-fióknak több mint 900 ezer követője van.
Éppen e népszerűségből eredt az ötlet, hogy a hét legfontosabb, Ferenc pápával kapcsolatos eseményeiről latinul is számoljon be a Vatikáni Rádió. A modern kifejezések fordítása nem jelent problémát: a labdarúgó-világbajnokság latinul Certaminibus Mundialibus Sphaeromachiae lett, az öngyilkos merénylő volontarius suis interromptor, az internetes női influencer pedig concitatrix.
Vatikán állam hivatalos nyelve a mai napig a latin, még akkor is, ha Ferenc pápa és a vatikáni bíborosok a latint leginkább a szentmisében használják. XVI. Benedek pápáról viszont köztudott, hogy előszeretettel és jól beszél latinul. A Vatikán területén a bankautomatákon is latinul szerepelnek első helyen a menüpontok.
I

Újmise Szent Norbert napján

Újmise Szent Norbert napján

Szentbeszédében diákkori emlékeit idézte fel, majd arra biztatta a fiatalokat, hogy merjenek felelősségteljes döntést hozni az életben.
A szentmise után a szombathelyi premontrei gimnázium újraindulásának 25. évfordulója alkalmából Hancz G. Tamás alperjel, igazgatóhelyettes megáldotta a diákok által a 900 éves rendi jubileumra készített mozaikokat.
Az eseményen ünnepi beszédet mondott Véghné Busics Hilda igazgató és Fazakas Z. Márton premontrei apát.
Az ünnepi program végén a horvát nemzetiségű néptáncosok énekes-táncos ízelítőt adtak a horvát hagyományokból, kultúrából. Ugyanezen a napon a csornai apátsági templomban gyűltek össze a premontrei testvérek Horváth János atya újmiséjére. A szerzetesközösség és a plébánia hívei örömmel fogadták az újonnan felszenteltet; a szertartás végén a rendtársak és a hívek újmisés áldásban részesültek.
Az apátság belső udvarában kötetlen beszélgetéssel, vacsorával folytatódott a premontrei rend jeles eseménye.

Forrás és fotó: Csornai Premontrei Apátság/Facebook

A Tanácsköztársaság idején kivégzett plébánosra emlékeztek Császáron

A Tanácsköztársaság idején kivégzett plébánosra emlékeztek Császáron

Fotó: Fazekas Lászlóné

 

1919. június 5-én törékeny, reverendás férfit kísértek a Császárt megszálló vöröskatonák a községháza előtt felállított akasztófához. Ő volt Wohlmuth Ferenc, a falu plébánosa, akinek csupán annyi volt a bűne, hogy „tette a dolgát”. Az 1919. március 21-én kikiáltott Tanácsköztársaság az év júniusára nehéz helyzetbe került, mivel „teljesen kifogyott a pénzük s hitelük” – fogalmazott Vörösváry Ernő, a vértanú plébános életrajzírója. Az országban egyre több helyen lázadtak fel a proletárdiktatúra ellen, így történt ez a Bakony és a Vértes találkozásánál fekvő településen is. Bár Wohlmuth óva intette a híveit minden erőszaktól, a vöröskatonák az általuk gyűlölt Egyház képviselőjeként őt vádolták meg az „ellenforradalom” kirobbantásával. A plé­bánost kötél általi halálra ítélték, amit a falu lakossága előtt hajtottak végre.
A hatalom akkori gyakorlói úgy vélték, ha megölik a pásztort, szétszéled a nyáj. Wohl­muth Ferenc vértanúsága azon­ban csak megerősítette a település önazonosságát. Száz évvel a kivégzés után ismét számos helyi és környékbeli hívő, valamint busszal és gyalog érkezett zarándok gyűlt össze a császári katolikus temetőben, hogy a kivégzett plébánosra emlékezzen. Az eseményen részt vett Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke; Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök; Orbán Balázs miniszterhelyettes, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára; Czunyiné Bertalan Judit országgyűlési képviselő; Popovics György, a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés elnöke és Bozori Zsuzsanna, a kisbéri járási hivatal vezetője.
A megemlékezés Wohl­muth Ferenc sírjánál kezdődött, ahol Pápai Lajos nyugalmazott püspök imát mondott az egykori plébános boldoggá avatásáért. A közös imádságot koszorúzás követte, valamint az újonnan épült harangláb és lélekharang felavatása, amely a Wohlmuth Ferenc Alapítvány, valamint a vértanú szülőfaluja, Sopron­nyék (Necken­markt, Ausztria) adományaiból készülhetett el. Az összefogásért és az adományokért Barcsik Tibor, az alapítvány elnöke mondott köszönetet, majd Veres András megyéspüspök megáldotta a lélekharangot, a haranglábat és az alatta elhelyezett Szűz Mária-szobrot.
Az emléknap a községháza előtt folytatódott, ahol Wohl­muth Ferenc az utolsó óráit töltötte. Beke Gyöngyi, Császár polgármestere ünnepi beszédében felelevenítette ezeket az órákat, valamint a vértanúságot megelőző éveket, melyek során Wohlmuth Ferenc számtalanszor bizonyította, hogy „senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért”. A plébános ritkán költött magára, emiatt sokan fukarnak tartották, holott vagyonából a falu szegényeit segítette, akik számára jótékonysági alapítványt is létrehozott. Beke Gyöngyi kifejtette, bár zárt ajtók és ablakok mögött, Wohlmuth Ferenc emlékét 1945 után is őrizték a településen: a községháza falán elhelyezett emléktábláját sem törték össze, hanem egy padláson rejtegették a rendszerváltásig, amikor is visszakerülhetett a helyére.
Orbán Balázs miniszterhelyettes beszédében hangsúlyozta, Wohlmuth Ferenc egyetlen bűne az volt, hogy „tette a dolgát”. Tudta, hogy katolikus papként nem támogathatja a divatos, ám felforgató ideológiát, a kommunizmust. Orbán Balázs Søren Kierkegaard dán filozófust idézte, miszerint aki a korszellemmel házasodik, az hamar megözvegyül. A megemlékezést ünnepi szentmise zárta a katolikus templom kertjében felállított rendezvénysátorban. A szertartás kezdetén Veres András megyéspüspök emlékeztetett Wohlmuth Ferenc 2016-ban kezdődött boldoggáavatási eljárására, majd hozzátette, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntésének értelmében nemsokára Szemelliker Antal, a szintén 1919-ben kivégzett fülesi plébános bol­dog­­gáavatási eljárása is elindulhat. Homíliájában Veres András megemlítette, hogy 2018 óta pünkösdhétfőn Szűz Máriát, az Egyház Anyját ünnepeljük. Mária az apostolokkal együtt volt a Szentlélek kiáradásának idején, így ő lett az egész Egyház édesanyja. A történelem során gyakran volt szükségünk az égi Édesanya támogatására; ő lett a vértanúk segítsége is, hiszen az Egyház történetét végigkísérték és ma is kísérik az üldöztetések.
Talán túl sokszor is emlegetjük, de nem lehet elégszer elmondani, hogy a kereszténység a legüldözöttebb vallás. A római császárok tömeges kivégzésekhez folyamodtak, de a francia forradalomnak és az annak szellemében született liberalizmusnak is egyik fő célja volt az Egyház megsemmisítése. Miért féltek az Egyháztól? Jobban hittek az Egyház erejében, mint maguk a hívek? Veres András hangsúlyozta, Krisztus Egyházát semmilyen emberi erő nem tudja elpusztítani, még a belső bűnök, az emberi gyengeségek sem. Az Egyház Krisztus alapította közösség, amelyet soha senki nem tudott legyőzni, és nem is tudja. A főpásztor hangsúlyozta, amíg üldöznek bennünket, és nem a bűneink miatt teszik, nincs okunk kétségbe esni, hiszen ez azt jelenti, hogy nem e világ szellemét akarjuk magunkra venni, hanem Krisztus útját akarjuk járni. Wohlmuth Ferencnek is azért kellett meghalnia, mert nem akart behódolni. „Imádkozzunk, hogy Isten és az Egyház szeretetét senki ne tudja megingatni bennünk. Legyen ebben példaképünk Wohlmuth Ferenc!” – buzdított prédikációja végén Veres András püspök.
A szentmise után Popovics György, a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés elnöke oklevelet adott át Író Sándor császári plébánosnak, amely tanúsítja, hogy Wohlmuth Ferenc életműve bekerült a Komárom-Esztergom Megyei Értéktárba. Ezután Marton Judit, a Wohlmuth Ferenc Alapítvány kuratóriumi elnöke Wohlmuth Ferenc-díjat adományozott Pápai Lajos nyugalmazott püspöknek, Veres András megyéspüspöknek, valamint Josef Konrad Haspel bencés szerzetesnek, a Wohl­muth-életmű kutatójának. A megemlékezés végén Író Sándor plébános köszönetet mondott a szervezőknek és a megjelenteknek, majd szeretetvendégségre invitálta a megemlékezés résztvevőit.

Igazi példakép

Igazi példakép

Lakatos Péter kispesti káplán, a budapesti Leö­vey Klára Görögkatolikus Gimnázium, Közgazdasági Szakgimnázium és Szakközépiskola iskolalelkésze, az MTA Nyelvtudományi Intézetének fiatal kutatója sokévi tudományos munkájának eredményeit foglalta össze a mintegy 260 oldalas disszertációban. Témája a romani–magyar kétnyelvűségből eredő iskolai hátrányok okai és megoldási lehetőségei. A téma egyedisége többeket megérintett. Lakatos Péter rendkívül magabiztosan adott választ minden kérdésre: érezhető volt a hozzáértése és az ügy iránti szívbéli elkötelezettsége is.
Megható volt, amikor a bizottság kihirdette, hogy Lakatos Péter maximális pontszámmal, vagyis summa cum laude eredménnyel méltó a doktori címre. A legszebb mozzanat mégis az volt, amikor Kocsis Fülöp érsek javaslatára a professzorok, papok és kutatók, rokonok és barátok, romák és nem romák együtt énekelték el a kari tanácsteremben a görög­katolikus húsvéti imádságot, amit azután romani nyelven is megismételtek Péter atya rokonai.
A jelenlévők olyan esemény részesei lehettek, amely előrébb vitte a tudományt, ugyanakkor megérintette a szíveket. Péter atyának egy szabolcsi faluból az ELTE BTK kari tanácsterméig vezető útja kitartó munkáról tanúskodik, ám ő minden megnyilvánulásában elmondja: mindezért csakis Istené a dicsőség, és hálás szívvel gondol segítőire, támogatóira, családjára.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Pio atya lelki gyermeke százéves

Pio atya lelki gyermeke százéves

A rimini székesegyházban június 4-én ünnepelték Probo Vaccarini atya századik születésnapját. A szent­misét Francesco Lam­bi­asi püspök mutatta be ebből az alkalomból.
Probo atya több mint harminc éve plébános a Riminihez tartozó San Martino in Venti templomában. Már az is rendkívüli dolog, hogy százévesen még plébániát vezet, életét mégsem ez teszi igazán különlegessé.
Fiatalkorában ismerte Pio atyát, mert sokszor zarándokolt San Giovanni Rotondóba. Az egyik gyónás alkalmával arra buzdította őt a szent életű szerzetes, hogy házasodjon meg, és legyen szent, népes családja. Feleségül vette Anna Maria Vannuccit, és hét gyermekük született. Az egyik lányát Pio atya keresztelte, és mind a négy fia áldozott a később szentté avatott szerzetesnél. Probo atya tizennyolc éven át volt házas. Szeretett felesége 1970-ben meghalt, attól kezdve egyedül nevelte gyermekeit.
Nem sokkal felesége elvesztése után Probo Vaccarini hívást érzett az Egyház szolgálatára. Teológiai tanulmányainak elvégzése után diakónussá, majd 1988-ban, 69 évesen pappá szentelték. San Martino in Venti templomának plébánosa lett. Valóban „szent” családja lett: vele csaknem egy időben négy fiúgyermeke is pap lett, és három lánya közül az egyik a megszentelt életet választotta, fogadalmat tett egy világi intézményben.
Probo atya szeret olvasni, és maga is több könyvet írt. Egyik lányával él a család régi otthonában. Mindennap szentmisét mutat be, és mindenkihez van egy-két jó szava. Szívesen és sokat gyóntat.

Forrás és fotó: Avvenire; Ilrestodelcarlino.it
Fordította: Thullner Zsuzsanna

Az oltár ikrei

Az oltár ikrei

Fotó: Seminaristi Treviso

 

Más hittanosokkal együtt tizenegy éves korukban kerültek kapcsolatba a trevisói szeminárium ifjúsági közössége által szervezett úgynevezett hivatáscsoporttal. Akkor még egyikük sem akart pap lenni. Giacomo atya így fogalmazott a Famiglia Cristiana című lapnak adott nyilatkozatában: „Tizenegy évesen nem kérdezed meg magadtól, hogy akarsz-e pap lenni. Csak egy új kalandnak tekinted az egészet. Aztán ahogy felnőttünk, mindkettőnk számára eljött a hivatástisztázás ideje. Elkezdtünk teológiát tanulni, és a papság mellett döntöttünk.” Az ikrek hangsúlyozták, hogy döntésükben fontos szerepe volt a szüleiktől, Agnesétől és Giampietrótól, illetve a testvéreiktől, Irenétől és Mariától kapott támogatásnak: „Éreztük, hogy nem vagyunk egyedül, mellettünk állnak és segítenek, különösen a szüleink. Az ő első igenjüknek és tanúságtételüknek köszönhető, hogy mi is igent tudtunk mondani.”
Bár az ikerpár már egészen fiatalon kapcsolatba került a szemináriummal, a középiskolai éveiket ugyanúgy töltötték, mint a többi tizen­éves. Olaszországban a középiskolások szakosodnak: Giacomo a természettudományokat választotta, Davide a kommunikációt.
Újmiséjüket együtt mutatták be, abban a plébániatemplomban, ahova a családjuk jár. Giacomo atya így mondott köszönetet a fivérének: „A testvérem vagy, az ikertestvérem, társam az úton, és igaz barátom. Ahogyan Boldog Pino Puglisi atya mondta: »Isten szeret, ám ezt mindig egy konkrét emberen keresztül teszi.« Számomra te ezen emberek egyike vagy. Köszönöm neked, hogy tapintattal és szabadon jöttél mellettem az úton az évek során. Imádkoztam érted, most, az első misénk alatt. Nézz az Úrra, az egyetlen kősziklára: ő él benned, és érte kell élned, minden erőddel.”

Forrás: Aleteia.org
Fordította: Verestói Nárcisz

Srí Lanka külügyminiszterével találkozott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke

Srí Lanka külügyminiszterével találkozott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke

Fotó: Merényi Zita

 

Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke június 14-én Budapesten találkozott a külügyminiszterrel, aki köszönetet mondott Magyarország és a Magyar Katolikus Egyház együttérzéséért és segítségéért, amelyet a húsvétvasárnapi terrortámadást követően az áldozatok családtagjainak és a rászorulóknak nyújtott. Az ázsiai ország nagyra értékeli az erkölcsi és anyagi támogatást.
Az április 21-én, húsvétvasárnap reggel, Srí Lankán elkövetett merénylet kifejezetten keresztények ellen irányult. Az ország lakosságának körülbelül 7 százaléka keresztény, legnagyobb részük katolikus vallású.
Magyarország kormánya 20 millió forint értékű humanitárius gyorssegélyt ajánlott fel Srí Lanka számára, ebből a Miniszterelnökség Üldözött Keresztények Megsegítéséért és a Hungary Helps Program Megvalósításáért Felelős Államtitkársága felajánlása 9 millió forintot tesz ki. Ezt egészíti ki Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter döntése értelmében további 11 millió forint gyorssegély, amely a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia segítségével kerül majd Srí Lankára.
Az MKPK az adományt saját gyűjtésével együtt küldi el a rászorulóknak.

Budapest, 2019. június 14.
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsa június 9-ig, pünkösdvasárnapig bezárólag gyűjtést hirdetett Srí Lanka-i testvéreink megsegítésére és a károsodást szenvedett templomok helyreállításának támogatására az alábbi bankszámlaszámon keresztül:
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, 11100104–18181490–14000003
Külföldről az alábbi IBAN-számra lehet utalni: HU 70 1110 0104 1818 1490 1400 0003 (SWIFT-kód: CIBHHUHB) (CIB Bank Zrt. 1027 Budapest, Medve utca 4–14.)
Bár a gyűjtés lezárult, a folyószámla még él, tehát aki most döntene úgy, hogy ilyen módon segítené a rászorulókat, az megteheti – mondta el szerkesztőségünknek Tóth Tamás, az MKPK titkára.