Embertárs

Bátorság, hit, önzetlenség

Bátorság, hit, önzetlenség

Fotó: Fábián Attila

 

Az ünnepség az iskola dísztermében kezdődött, ahol elsőként Kortis Mónika Zsófia nővér köszöntötte a megjelenteket, köztük Deák Hedvig nővért, az Árpád-házi Szent Margitról Nevezett Domonkos-rendi Nővérek Apostoli Kongregációjának főnöknőjét, Zágorhidi Czigány Balázst, a vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény igazgatóját, a nővéreket, a meghívott vendégeket, valamint az iskola tanárait és diákjait. Zsófia nővér emlékeztetett arra, hogy az első domonkos szerzetesnők százötven évvel ezelőtt, 1868-ban érkeztek Kőszegre. A jubileumi eseményen azonban nemcsak az iskola megalapítását ünnepelték, hanem a rendszerváltás utáni újraindulás 25. évfordulóját is.
A Szent Margit-iskola többcélú intézményként ma már az óvodától az érettségiig nyújt képzést a kőszegi és a környékbeli gyermekeknek. Az iskola életéről Időjelek címmel egy ünnepi évkönyv is megjelent, amelyet Bokányi Péter, a gimnázium magyartanára ismertetett. „Ritka alkalom, hogy konkrét testet ölt az idő, de a mi iskolánkban található egy ilyen időjel: egy folt a lépcsőn, amit százötven év diákjai és tanárai tapostak ki.”
„Ez az igazi időjel, amelynek képe a kiadvány címlapját is díszíti” – fogalmazott az iskola tanára.
Deák Hedvig köszöntőjében hangsúlyozta, a múlt megismerésének két útja van: felkutathatom a régvolt időkkel kapcsolatos tudnivalókat, vagy azt is megvizsgálhatom, hogy milyen hatással van a múlt a jelenemre. A történelmi dokumentumokból megismerhetjük a kőszegi iskola tíz alapítónővérét is: megtudhatjuk róluk, hogy rendkívül fiatalok, csupán huszonévesek voltak, amikor rögtön a kongregáció létrejötte után elindították az iskolát is. Még a magyar nyelvet sem ismerték, de a küldetéstudatuk cselekvésre ösztönözte őket. Megragadta őket az eszmény, Isten igazságának hirdetése, amit hősiesen és szerényen gyakoroltak, s ezzel máig ható példát adtak utódaiknak.
Az ünnepi beszédet követően a gimnázium két diákja ismertette az iskola egykori alapítólevelét, latin és magyar nyelven. A történelem megelevenedett szavai után Deák Hedvig és Kakucs Petra nővér, az intézmény igazgatója leleplezték a Heitler András által készített és a díszteremben elhelyezett új festményeket, amelyeknek szereplőit Zágorhidi Czigány Balázs mutatta be előadásában. A kisebbik festmény egy szigorú tekintetű domonkos szerzetest ábrázol, Tommaso Anselmit. Ő volt az, aki a XIX. század második felében a Domonkos-rend megújításán fáradozott Magyarországon. Anselmi nemcsak a rend férfiágát reformálta meg, hanem 1868-ban újra létrehozta a női ágat is, és a domonkos nővérek felvállalták a nőnevelés ügyét. A másik festményen négy nővér és egy domonkos atya látható, a grazi D’Azula család tagjai. A család nemcsak anyagilag támogatta a kőszegi iskola létrejöttét – a szerzetesi hivatást választó négy leányuk az alapítónővérek közé tartozott.
Az évforduló alkalmából az első rendházként szolgáló épület falán emléktáblát, a kapu fölött pedig Szent Domonkos-szobrot helyeztek el. Az alkotásokat Kovács Richárd iskolalelkész áldotta meg.
A jubileumi ünnepség a kőszegi Jézus Szíve-templomban püspöki szentmisével folytatódott. A liturgiát Székely János szombathelyi megyéspüspök mutatta be Harangozó Vilmos plébánossal és Kovács Richárd iskolalelkésszel közösen. Köszöntőjében a főpásztor hangsúlyozta: a nővéreket bátorságuk és Ábraháméhoz hasonló erős hitük segítette abban, hogy szinte a semmiből létrehozzák a kőszegi iskolát. Ezek a tulajdonságaik tartották meg őket a kezdeti nehézségek idején, valamint a kommunizmus évtizedeiben. A szétszóratás ideje alatt is sokan léptek be az illegálisan működő rendbe, s ez tette lehetővé a rendszerváltás utáni újrakezdést. „Ha a búzaszem elhal, sok termést hoz – kezdte homíliáját Székely János. – Amikor az ember csak önmagát keresi, önmagát is elveszíti. Lényünk középpontja önmagunkon túl van, s ezt csak akkor találhatjuk meg, ha van bátorságunk átadni magunkat Istennek.” A főpásztor emlékeztetett a grazi D’Azula családra, melynek mind az öt gyermeke a papi, illetve szerzetesi hivatást választotta, hasonlóan Árpád-házi Szent Margit, Boldog Brenner János vagy Lisieux-i Szent Teréz családjához. Ma is nagy szükség volna az ilyen családokra, ahol a gyermekeknek a legnagyobb kincset, Isten szeretetét adják tovább a szüleik. A nővérekhez fordulva a főpásztor arról beszélt, hogy a családban a legfontosabb az édesanya hite, s ennek mintájára az Egyháznak is Mária karizmájára kellene támaszkodnia. A gyermekekhez szólva a megyéspüspök azt kívánta, hogy tanulmányaik végeztével szívükben vigyék magukkal a nővérek arcát, egyéniségét, hiszen ez ad majd erőt nekik az élet nehézségeiben. „Ha a nővérek odaadják az életüket, az bő termést fog hozni, akár az elhalt búzamag” – zárta homíliáját Székely János. Az ünnepség délután a kőszegi Jurisics-várban folytatódott, elsőként a Szent Margit-iskola színjátszó csoportjának előadásával, amelyet Tóth Veronika nővér rendezett. A Küldetés és gyümölcs című színdarabban, melyet Kakucs Petra nővér gondolatai vezettek be, a diákok történelmi eseményeket jelenítette meg: a kongregáció megalapítását, a kezdeti nehézségeket, az iskola építésének időszakát, a legendás tanáregyéniségeket és a szerzetesnővérek bátor helytállását a történelem viharaiban. A diákok különös komolysággal és átéléssel vitték színre a darabot.
Az ünnepi műsor második felében az intézmény egykori diákjai emlékeztek vissza az iskola falai között töltött éveikre. Az estet Vivian Boland, a legfőbb rendi elöljáró helyettese zárta előadásával, amelyben a domonkos nevelés történetét ismertette. „A legnagyobb tanítók – idézte Aquinói Szent Tamást – úgy tanítanak, hogy odaillő történeteket és megfelelő képi megjelenítést választanak, különösen akkor, amikor valami elvont dolgot igyekeznek megértetni hallgatóikkal. A jó tanárok továbbá jó kérdéseket tesznek fel, a lehető legjobb kérdéseket. A tanulókat többnyire úgy képzeljük el, hogy ők azok, akik kérdeznek, és rendkívül fontos is, hogy kérdéseikre időt szánjunk” – hangsúlyozta az előadó.
„A domonkos megközelítés szerint a hit és az értelem nem egymással szemben álló forrásai az ismeretnek. Sokkal inkább kiegészítik egymást: az értelem a hittel karöltve mélyebben átfogja azt, amit hiszünk, a hit pedig az értelem segítségével kiszélesíti és megerősíti az értelemnek a megismert igazságba vetett bizalmát” – zárta előadását Vivian Boland.

Boldog Bogdánffy Szilárd püspökre emlékeztek

Boldog Bogdánffy Szilárd püspökre emlékeztek

Az ünnepségen lelkipásztoraikkal együtt számos hívő vett részt Észak- és Közép-Bánátból. A zarándokok számára a program a rózsafüzér elimádkozásával kezdődött, melyet Sóti János jezsuita vezetett, majd Micsik Béla hitoktató vezetésével a padéi bérmálkozásra készülők ismertették Boldog Bogdánffy Szilárd életútját.
Az ünnepi szentmisét Német László SVD nagybecskereki megyéspüspök mutatta be Fiser János általános helynökkel, padéi plébánossal; a házigazda Hajdú Sándor csókai plébánossal, Koncz Tibor nagykikindai esperes plébánossal, Mellár József törökbecsei esperes plébánossal, Sóti János SJ törökkanizsai plébánossal, Szemerédi Pál magyarcsernyei plébánossal, Halmai János törökbecsei káplánnal és a falu szülötteivel, Masa Tamás atyával és Király Tibor kisoroszi plébánossal, aki a szentmise szónoka is volt.
Király Tibor a homíliájában az imádságos életre, az ima mindent legyőző erejére hívta fel a zarándokok figyelmét.

Forrás és fotó: Nagybecskereki Egyházmegye

A szőlőtő biztonsága

A szőlőtő biztonsága

Fotó: Lambert Attila

Avilai Szent Teréz ünnepe előtt egy nappal, október 14-én búcsú volt a terézvárosi templomban. Cserháti Ferenc püspök az ima és a szeretetgyakorlás egységére, összekapcsolására buzdított prédikációjában.
„Örvendezzünk mindnyájan az Úrban, ünnepi napot ülve Szent Teréz tiszteletére, kinek ünnepén örülnek az angyalok, és magasztalják az Istennek Fiát” – énekeljük a 9 órai, diákoknak hirdetett, de valójában gyerekmisén. A legkisebbeket a szüleik hozzák el a templomba. Csodaként élik meg, ha kihívják őket az oltárhoz, vagy ajándékot kapnak. És itt kapnak!
– Templomunk legnagyobb ünnepére, Avilai Nagy Szent Teréz emléknapjára gyűltünk össze, aki „megsebződött a szeretettől”, amint az oltárképünkön is látni – mondja Csepregi Róbert káplán. – Gondoljunk ma arra, hogy mi is templomok vagyunk: a Szentlélek templomai, akiknek újra meg újra megtisztulásra, megszentelődésre van szükségük. Erre hív ez a mai és a holnapi búcsú.
Csepregi atya törekszik a gyerekek bevonására. Próbálja megértetni velük, mit jelent a lemondás, a szeretet gyakorlása. Zsákocskákból aranytallérokat húzat ki velük, és minden, általuk birtokolt jó, érték nagylelkű megosztására buzdítja őket. Majd egyeseket kihív az oltárhoz, és egy nagy sárga dobozból elővarázsol valamit. Először CD-nek, majd kis könyvnek gondolom, de amikor közelebb megyek, kiderül, hogy csoki. Valamilyen sorsolás vagy verseny jutalma lehet.

*

Már a 9-es mise vége felé érzékelhető a lázas készülődés, az izgatott várakozás a következő, püspöki misére, a tulajdonképpeni búcsúi misére. Az énekkar – a pécsi székesegyház kórusa és a Szent Efrém Férfikar – próbál. Cserkészek hozzák be Szent Teréz szobrát, amelyet a körmeneten hordozni fognak, elfoglalják a helyüket a díszvendégek, és színültig megtelnek a padok.
Az ünnepi bevonulás után Cserháti püspök virágot kap, majd amikor felmutatja, lelkesen megtapsolják. Bevezető beszédében az egyházdoktor Szent Terézt állítja elénk, aki kolostorok, templomok építtetőjeként üzleti tárgyalásai közepette sem feledkezett meg az imáról, az Istennel való személyes kapcsolat kereséséről. Kérjük a pártfogását a lelki tökéletesség felé vezető úton, mondja végül.
Az olvasmány az Énekek énekéből a szerelem mindent legyőző erejéről szól, amiért akár háza egész vagyonát is odaadja az ember. A szentlecke a Rómaiaknak írt levélből a természet, a teremtett világ és az ember megváltásra sóvárgó várakozását ecseteli, az evangélium pedig a szőlőtő és a szőlővesszők példázata.
Cserháti püspök azzal kezdi prédikációját, hogy akkoriban, amikor 1515-ben, körülbelül ötszáz éve Avilai Teréz megszületett, új korszak kezdődött, felborult a világ korábbi rendje. Kolumbusz már felfedezte Amerikát, és ez közismertté vált, Kopernikusz előállt a bolygónkra vonatkozó forradalmi elméletével, egyházszakadáshoz vezetett a reformáció, az Oszmán Birodalom pedig Bécs ostromára készült. Hasonló a helyzet ma is. Minden változóban, új korszak készülődik hit és erkölcs kérdéseiben, társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt. A természet rendje is felborulni látszik, a technika bámulatos vívmányainak már az árnyoldalait is látni véljük. A globalizáció és a hagyományok gyengülésének korát éljük, népvándorlás tanúi vagyunk, az erkölcsi értékek relativizálódnak, és Európában általános az eltávolodás a vallástól. Van-e egyáltalán értelme Avilai Szent Terézről beszélni egy ilyen korban? Lehet-e számunkra hasznos üzenete?
Isten nélkül ma sincs jövőnk. Ma is ő számunkra a biztonság biztosítéka. Jézus a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Ha benne maradunk, bármit kérhetünk tőle. Teréz arra tanít, hogy az ima, a szemlélődés ma is mennyire fontos lenne számunkra, hogy agyontechnicizált világunkban mekkora jelentőségük van a kedves emberi gesztusoknak, a kultúrának, a spirituális értékeknek. Teréz azt mondja nekünk, hogy nem kell félnünk a jövőtől, csak kössük össze az imát a szeretet gyakorlásával, és meg fogjuk látni, hogy a szeretet szeretetet szül. Avilai Szent Teréz ma is aktuális.

*

A mise végén felsorakoznak a Bartók Béla Konzervatórium fúvósai (mint elhangzik, tizedszer vesznek részt a búcsún). A legkisebb ministránstól a püspökön és a híveken át a vendégekig mindenki elfoglalja a helyét, majd elindul a menet. Méltóságteljesen haladunk, a forgalom megáll – erre is, arra is megakasztottunk egy-egy trolit –, a szép zene miatt inkább művészi, mint kultikus jellegű a felvonulásunk, bár a Ne félj, ne aggódj kezdetű taizéi dalt azért én a zenekarral énekelem.
A templom oldalába visszaérve Horváth Zoltán plébános az önkormányzattal való gyümölcsöző együttműködésről beszél, amelynek eredményeként tavaly, a kétszáznegyvenedik évfordulón megújult a belső világítás, idén pedig leverik és újravakolják a vizesedő belső lábazatot. A püspök ereklyés áldása után elénekeljük a pápai és a magyar himnuszt, majd a fúvószenekar előadásával zárul az ünnep.

Türelemmel és együttérzéssel

Türelemmel és együttérzéssel

Fotó: Merényi Zita

 

A hajléktalan emberek közterület-használatát korlátozó jogszabályok miatt idén október 15-én kezdődik a téli krízisidőszak a hajléktalanellátásban.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat felkészült a várható feladatainak ellátására, és azt kéri a lakosságtól, hogy türelemmel és együttérzéssel tekintsen az otthon nélkül maradt emberekre.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat hajléktalan embereket segítő küldetése ma is ugyan­az, mint huszonnyolc évvel ezelőtt, az első szálló megnyitásakor volt: segítséget nyújtani az utcára került, korábbi életüket elveszített embereknek. A szeretetszolgálat ugyanazt vallja, és ugyanúgy tekint a nincstelen emberekre, mint korábban tette, segítő szervezetként áll mellettük.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat intézményei az elmúlt években férőhelyhiány miatt senkit nem utasítottak el, ha megteltek a szállók, a karitatív szervezet ideiglenes férőhelyeket hozott létre, amíg erre szükség volt. A szeretetszolgálat ugyanezt az elvet követi most is, mindenkinek megfelelő elhelyezést nyújt, aki a felajánlott segítséget elfogadja.
A szeretetszolgálat hajléktalanellátó intézményei jelenleg az ősszel megszokott telítettséggel működnek. A nappali melegedők a következő időszakban meghosszabbított nyitvatartással üzemelnek. Ugyancsak meghosszabbított műszakokban várják a hajléktalan embereket a fertőtlenítő- és fürdetőállomás, valamint a hajléktalan embereket ellátó egészségügyi szolgálatok munkatársai is. A fővárosi önkormányzat ebben az évben is a máltai szervezet rendelkezésére bocsátotta a Rimaszombati úti, használaton kívüli kollégium épületét, melynek tornatermében száz hajléktalan embert lehet elhelyezni.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat idén télen is számít a társadalom segítségére. A földön fekvő vagy segítségre szoruló emberekért krízisautót küld a karitatív szervezet, a bejelentéseket a diszpécserszolgálat munkatársai fogadják. A szolgálatok elérhetőségei a diszpecserportal.hu honlapon találhatók, Budapesten a 06/1-338-4186 telefonszámon várják a hívásokat.
Október 15-étől egy új ideiglenes fogadóállomást is működtet a fővárosban a Máltai Szeretetszolgálat. Itt negyven olyan hajléktalan ember helyezhető el negyvennyolc órára, akinek valamilyen okból nem sikerült azonnal megfelelő szállót találni. Az érintettek szükség esetén orvosi vizsgálaton vesznek részt. Az eredmények ismeretében a szociális munkások megpróbálják a szükségleteknek megfelelő ellátást megtalálni számukra.

Forrás: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Első születésnapját ünnepelte a rákoskerti Szent XXIII. János-kápolna

Első születésnapját ünnepelte a rákoskerti Szent XXIII. János-kápolna

Fotó: Szakács Zsuzsa

 

A Szent XXIII. János-kápolnát egy évvel ezelőtt, 2017. október 15-én áldotta meg Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek. Akkor elmondott homíliája végén a főpásztor azt kérte, „legyen ez a templom és közösségi ház a megtérésnek, az imádságnak, a Krisztussal való asztalközösségnek a helye. Újítsa meg, töltse el fényével az itt élő közösség egész életét”. Úgy tűnik, meghallgatásra találtak Erdő Péter bíboros szavai, hiszen a szombaton tartott liturgián gyakran bizonyul kicsinek a száz fő befogadására alkalmas, többfunkciós épület. A szentmiséket szombat esténként Depaula Flavio Silvio, a budapesti Apostoli Nunciatúra titkára mutatja be.
Sokan gyűltek össze a templom megáldásának első évfordulójára is. Míg a kápolnában rózsafüzér imádkozásával és litániával hangolódhattak a szentmisére a résztvevők, a sekrestyében számos asszony sürgött-forgott, hogy méltóképpen fogadják az ünnepi alkalomra érkező vendégeket. Az alig egy éve szerveződött egyházközség összetartó közösségként készült az ünnepre: ünneplőbe öltöztették a templom környezetét, és nagyon sokan sütöttek süteményt is a szertartást követő szeretetvendégségre.
A liturgia kezdetén Szőke Lajos rákoscsaba-újtelepi plébános köszöntötte a főcelebránst és a megjelent híveket. Örömét fejezte ki, hogy az apostoli nuncius, azaz a Szentszék nagykövete látogatott el a templom búcsújára, ezzel is bekapcsolva az egyházközséget a világegyház vérkeringésébe.
Homíliájában Michael August Blume a napi olvasmányokról elmélkedett, mivel ezek egyfajta bevezetést nyújtanak a keresztény lelkiségbe. Sokszor hallottuk ezeket az olvasmányokat, lehet, hogy már unatkozunk is hallgatásuk közben, pedig ezeknek kellene megadniuk a lendületet ahhoz, hogy mindig az Urat keressük – mutatott rá a nuncius. Az első olvasmányban Salamon király imáját hallhattuk, aki bővelkedett a földi javakban, mégis a bölcsességnek örült a legjobban, mert ebben Isten ajándékát látta. Salamon szívét a bölcsesség formálta, Isten pedig tudta, hogy a fiatal király hűséges a Teremtőjéhez.
Az evangéliumban a gazdag ifjúról hallhattunk. Gesztusa rendkívüli: a kegyelem pillanatában van, a Szentlélek vezette, hogy találkozzon Jézussal – emlékeztetett az apostoli nuncius. A gazdag ifjú rájött arra, hogy nem elég egyszerűen jónak lenni, valami másra is szüksége van, ezért fordult Jézushoz, aki vonzotta a szívét. A gazdag ifjú mégis visszautasította az Úr hívását.
Jézus minket is hív. Lépjünk mi is az ő útjára, kövessük őt és az apostolokat – buzdított a szónok. Azzal a mondatával, hogy „kövess engem”, Jézus arra hív minket, hogy szabaduljunk meg terheinktől, tagadjuk meg önmagunkat, és valósítsuk meg azt a hivatást, amit tőle kaptunk. Ez megváltoztatja a szívünket, a lelkünket; szabadok és boldogok leszünk, ha az Urat követjük egész életünkön át.
„Engedelmesség és béke” – így hangzott Szent XXIII. János pápa jelmondata. Az engedelmességben benne van az egész élettörténete, a figyelmes engedelmesség Isten igéje és elöljárói iránt. Ez a figyelmesség hozhat gyümölcsöket a mi életünkben is – zárta homíliáját Michael August Blume érsek.
A szentmisét szeretetvendégség követte, melyen részt vett Michael August Blume is. A hívek leginkább családjának magyar gyökereiről kérdezték az apostoli nunciust, aki készségesen válaszolt is, olykor magyar szavakat, kifejezéseket használva. Reményét fejezte ki, hogy a kápolna következő születésnapját ismét együtt ünnepelheti a közösséggel, és akkor már csak egy nyelven, magyarul mutatja be a szentmisét.

Minden a családban kezdődik

Minden a családban kezdődik

Az idei tanév mottóját – „Minden a családban kezdődik” – középpontba állítva, prédikációjában Ternyák Csaba egri érsek rámutatott: mivel egyre több a sérült családban élő gyermek, ezért az iskolának fel kell vállalnia, hogy beszél a családi értékekről, és segíti a gyermekeket saját nemiségük, a családban később férfiként és nőként megélt szerepeik kibontakozásában. Ha a belső tartásunk megtörik, az identitásunk megroppan, nem tudjuk, hogy kik vagyunk, és kik szeretnénk lenni. Ha nem tudunk kitartani őseink hitében, akkor családjaink is, nemzeteink is rossz irányba haladnak – tette hozzá a főpásztor.
A gyermekeket igazán csak saját közegüket, otthoni körülményeiket látva lehet megismerni – hangsúlyozta Juhász Ferenc, a helyi Egyházmegyei Katolikus Iskolai Főhatóság elnöke, aki a Szent István Televízió kérdésére elmondta: nagy feladat és áldozat ez a pedagógusoktól, de fontos lenne a családlátogatásokat folytatni.
Jelenleg mintegy nyolcvan helyszínen ötven nevelési-oktatási intézmény működik a főegyházmegye fenntartásában. Az értekezleten előadásokat hallhattak, valamint a működésre vonatkozó szakmai, gazdasági és jogi útmutatást kaptak a résztvevők.

Forrás és fotó: Egri Főegyházmegye

Mária szemével nézni Jézust

Mária szemével nézni Jézust

Tevékenységüket akkor sem hagyták abba, amikor a templomban szertartások voltak, így amikor októberben a hívek a rózsafüzért imádkozták. Egy este az egyik – vallási dolgokban talán kevésbé járatos – munkás odament az atyához, és megkérdezte tőle, hogy nem unalmas-e ilyen sokszor elmondani az Üdvözlégy, Mária kezdetű imádságot. Ő azt felelte neki, hogy miközben a hívek Mária szavait ismétlik, mindig Jézusra figyelnek. Jézus pedig mindig újat mond számunkra.
A karmelita atya szavai, úgy érzem, nem a rózsafüzér népszerűségének titkát fedték fel, hanem Mária lelkületét, s így a máriás lelkület mélységeit is megvilágították. Mária lelkületének középpontjában szent Fia, Jézus Krisztus állt. Őt fogadta a méhébe, hordozta, világra szülte, ha kellett, vele együtt menekült, utánament, követte a keresztúton, állt a kereszt tövében, és ott volt az apostolok között, amikor a húsvéti események után róla beszélgettek, majd találkoztak vele. Így lelkében átélte a várakozást, az aggódást, a fájdalmat és az örömet. Mária lelkületét tehát a Jézus iránti szeretet lelkiségi vonásai adták. A Máriát követő máriás lelkület is ezt jelenti: Mária szemével nézni Jézust, abban a biztos hitben, hogy ezáltal Üdvözítőnket is jobban megismerjük, titkaiban jobban elmerülhetünk.
Montforti Grignon Lajos is ezt a gondolatot erősíti meg bennünk Szentolvasó című könyvében: Amikor a rózsafüzért imádkozzuk, lelkünk üres vásznán forgatjuk azt az ecsetet, amellyel Jézus képét mintázzuk meg magunkban. „A festő modellt állít maga elé, és minden ecsetvonásnál rátekint mintaképére; hasonlóképen a keresztény is Jézus Krisztus életét és erényeit tartja szem előtt, hogy ne mondjon, ne gondoljon és ne tegyen semmit, ami ne egyeznék Krisztus szellemével. A szent rózsafüzér tizen­öt titka hozza szemünk elé az eszményképet: Jézus és Mária életét, amit le kell mintáznunk.” Hozzátehetjük, hogy a mai ember számára külön ajándék, amit Szent II. János Pál pápának köszönhetünk, hogy a világosság rózsafüzérének öt titkát is személve még inkább megérthetjük, mennyire Jézus áll a rózsafüzér, a máriás lelkület középpontjában.
Az előbbi gondolatmenet szerint Szűz Mária lelkülete és az őt követő úgynevezett máriás lelkület erényekben, lelkiségi színekben végtelenül gazdag, felöleli üdvösségünk legfontosabb eseményeit. E lelkület magában foglalja például a názáreti ház csendjét, a hétköznapi munkásélet egyszerűségét, Isten feltáruló országának örömét, az elutasítás fájdalmának elviselését és Isten gondoskodó szeretetének felfedezését, megértését. Egy keresztény ember vagy egy nép e teljességet magában foglaló lelkiségnek általában csak egy-egy részét éli át. Azt a metszetet, amely életállapotából fakad, de amelyben megsejthető az egész is, Isten irántunk való, valamennyiünket az üdvösségre vezető szeretetének egésze is.
A XX. században élő magyar édesanyák például a katonai frontokon harcoló fiaiakra gondolhattak, maguk elé vetítve a keresztfa alatt álló és a halott fiukat ölükben tartó Máriát. Őt látva, vele együttérezve fohászkodhattak, hogy kérésüket vigye szent Fia elé. De lehet, hogy egyszerűen csak azért adtak hálát, hogy az Istenanya velük van gondjaikban. Jómagam is utólag értettem meg, hogy a nagymamám miért tisztelte oly mélységesen a Fájdalmas Anyát. Kisebbik fia a Don-kanyarban harcolt, és lehet, hogy édesanyja fohászainak köszönhette: az áttörés előtt szerzett kisebb sebesülése miatt betegen ugyan, de hazakerülhetett. Hasonló módon egy nemzet lelkiségének is lehetnek máriás vonásai, ha küzdelmeiben hozzá, pontosabban vele együtt fordul segítségért megváltó Jézusunkhoz.
A máriás lelkület valóban mindig Krisztusra irányul, feltétlen bizalommal, úgy, ahogyan azt Szűzanyánknak a kánai menyegzőn elhangzott szavai mutatják: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!”(Jn 2,5.) Készséggel követni, elfogadni, amit Krisztus mond, amire Krisztus hív. Ezek a gondolatok arra serkenthetnek minket, hogy szentolvasót imádkozva mi is Mária szemével szemléljük Jézus életének titkait, s így lelkünkben égi Édesanyánk lelki gazdasága otthonra találjon.

 

Hittanos olimpia Kecelen

Hittanos olimpia Kecelen

Két korcsoportban, négy sportágban nevezhettek az esperesi kerületi fordulók győztes csapatai. Az idei év versenyszámai mindkét kategóriában a labdarúgás, a kapitánylabda, az asztalitenisz és a sakk voltak. A sportnapot – amely az Egyházmegyei Kateketikai Bizottság (EKB) szervezésében, Pap József diakónus, EKB-elnök irányításával és az iskola énekkarának közreműködésével valósult meg – szentmisével kezdték; Bábel Balázs érsek mutatta be. A főpásztor felhívta a fiatalok figyelmét arra, hogy a nemes versengésben figyeljenek egymásra és a sportszerű játékra. Az aradi vértanúk emléknapján arra buzdított: emlékezzünk a hősökre, akik példát mutattak a hazaszeretetre.
A versenyeket négy helyszínen rendezték meg: az iskolán kívül a városi sportcsarnokban, illetve a városi könyvtár és művelődési ház nagytermében.
A közös ebédet követően az esperesi kerületeket képviselő sportolók – papok, hitoktatók és pedagógusok kíséretében – a városi sportcsarnokban sorakoztak fel az eredményhirdetésre. A sikeres napért hálát adva közös imádsággal zárták a programot a diákok.

Forrás és fotó: Parázsközpont.hu