Embertárs

Derűs fogadalomtétel

Derűs fogadalomtétel

Fotó: Lambert Attila

 

Fogadalomtételt ünnepeltünk. A Regnum Marianum gyerekközösségei évről évre ígéretet tesznek Mária szeplőtelen fogatatásának ünnepén, hogy őszinte lelkiismerettel, tiszta lélekkel és kitartó lelkesedéssel fognak élni, Jézus szolgálatára és testvéreik javára. A nagykovácsi oroszlánok és a józsefvárosi turákók is azok között vannak, akik a Szent István-bazilika szentélyébe vezető lépcsőkre állva elmondták a fogadalmi imát Szűz Máriának. Vezetőik – Láng Mária és Vargha Viktor – segítségével szeptember óta készültek erre az alkalomra. A felkészülés során a középpontban Mária alakja és a Regnum Marianum története állt, és annak átelmélkedése, mit jelent kimondani ezt a fogadalmat. A gyerekek úgy fogalmaztak, sokkal többre tesznek fogadalmat, mint a Regnumhoz tartozás. Azt az elhatározásukat mondják ki, hogy Krisztus melletti elköteleződésük egy életre fog szólni. Úgy kell viselkedniük, hogy fogadalmuk hatása látható legyen; hogy a körülöttük élők érezzék, ők törekszenek valamire: készségesek, hűségesek, őszinték, lelkiismeretesek, tiszta lelkűek, lelkesek, egymást szolgálók szeretnének lenni. Erőt ad számukra, hogy jó nekik ebben a közösségben, s hogy ez az odatartozás meghatározza az egész életüket.
Az elköteleződési szentmisén zsúfolásig megtelt a Szent István-bazilika. A regnumi atyák körülvették az oltárt. Köztük volt Balás Béla püspök, a főcelebráns és Böjte Csaba, a szentmise szónoka is, akinek beszéde lelkesítően hatott mindenkire. Egy történetet mesélt a gyerekseregnek: egyszer a pap bácsijukra panaszkodtak a gyerekei. „Olyan a beszéde, mint Szent István kardja – hosszú és lapos” – mondták. Csaba atya arra kérte őket, hogy a szentmiséken üljenek az első padokba, és jegyzeteljenek. Így is tettek. A pap látta, hogy harminc gyerek lesi a szavait, ezért a szokásosnál is többet készült a következő szentbeszédre. A gyerekeknek pedig feltűnt, hogy már nem is megerőltető figyelniük rá. „Kiszerették belőle a jót. Ez az útja annak, ha meg akarjuk változtatni a világot. Jézus ezt várja tőlünk” – fogalmazott Böjte Csaba. A szónok emlékeztetett arra, hogy Jézus senkit sem zárt ki a szeretetéből, egy bizonyos magatartást azonban nem tudott elfogadni: azt, ha valaki elásta a talentumait, ahelyett, hogy kamatoztatta volna. Megátkozta a terméketlen fügefát, és elküldte a balga szűzeket, holott nem tettek semmi rosszat, csak nem volt bennük tűz, lendület, lelkesedés. Jézus ugyanis gyümölcsöt vár tőlünk, maradandó gyümölcsöt. Arra buzdít, hogy bízzunk benne, fogjuk meg a kezét, és induljunk el az ő útján. Tudja, hogy képesek vagyunk megtanulni a szeretet parancsát. „Merünk-e igent mondani erre a szeretetre? Merjük-e megfogni Jézus kezét?” – tette fel a kérdést Böjte Csaba, és azt kérte a jelenlévőktől, hogy aki igent mond erre, az álljon fel. A gyerekek egy emberként emelkedtek fel a padokból, és a Hiszekegy elimádkozásával erősítették meg igenjüket.
Az ünnepnek része a köszönetmondás is, azok elismerése, akik sokat tesznek a közösségért. „Az év vezetője” Borbély Márton lett, „az év embere” kitüntető címet idén egy házaspár, Kaposi Márti és Kaposi Berke kapta, a Pro Regno Mariano díjat pedig Bakos Vincének ítélték oda.
Az ünnepi hangulat áthatotta a szentmisét követő agapét is. Zsongott a bazilika altemploma, sok-sok ember beszélgetett vidáman. Kicsik és nagyok, házaspárok, gyerekeiket kísérő boldog szülők, arcukon azzal a ragyogással, hogy a gyerekeik jó helyen vannak.
Nagy csapat apróság csimpaszkodott egy huszonéves lányba. Kosik Zsófinak hívják, ő a Nomád Ház „törpéinek” vezetője. Hatvan, hat-tíz éves apróság tartozik hozzá. Ebben az életkorban kezdik meg regnumi életüket a gyerekek. Zsófit az „óriások” segítik, a vezetőképzőt végző ifjak. Kéthetente találkoznak, kirándulnak, játszanak – ismerkednek a Regnum világával. Zsófi azt mondja, úgy szeretnének élni, ahogyan egykor a hívek az ősegyházban. A „turulok” is így kezdték valamikor, s mára házasközösséggé, baráti társasággá lettek, amelyhez tizenkét házaspár tartozik, ötvenhárom gyerekkel. Az ország különböző településein élnek, de a Regnum Marianum családi főünnepére mindannyian eljöttek a Szent István-bazilikába. Mezei István és Lambert Miklós egymás szavába vágva mesélték az élményeiket. „Harmincnyolc éve ismerjük egymást. Ennyi idő alatt az ember már kénytelen megbarátkozni a többiekkel. A fiúk jó fejek, a lányok még mindig szépek, érdemes ebbe a közösségbe járni. Ügyesen házasodtunk. Sokan a közösségből választottak párt, és akik nem, azok is hozták magukkal a házastársukat. Havonta egyszer egy egész napra összejövünk, nyáron pedig elmaradhatatlan a tábor. Több gyerekünk már csapatvezető.”
Az agapéról senki nem sietett haza, volt idő együtt lenni, beszélgetni. Már jóval elmúlt dél, amikor búcsúzni kezdtek a résztvevők, ám előtte még megbeszélték, mikor találkoznak legközelebb. December 19-én a Lehel téri Árpád-házi Szent Margit-templomban gyűlnek össze újra bűnbánati- és imaestre. A közösség az esti szentmise után a regnumi atyákért imádkozik, és ekkor ki-ki elvégezheti szentgyónását is, a jelen lévő mintegy húsz papnál.

 

Rendszeres kórházlelkészi szolgálat indul a Pécsi Egyházmegyében

Rendszeres kórházlelkészi szolgálat indul a Pécsi Egyházmegyében

Fotó: Loósz Róbert

 

A megállapodást Udvardy György pécsi megyéspüspök, Gábriel Róbert, a Pécsi Tudományegyetem általános, tudományos és innovációs rektorhelyettese és Jenei Zoltán, az egyetem kancellárja látta el kézjegyével. Az együttműködés értelmében januártól minden pécsi kórházba rendszeresen ellátogatnak az egyházmegye önkéntesei, hogy megszólítsák a betegeket, elbeszélgessenek velük, imákkal, odafigyeléssel támogassák őket. Amennyiben az érintettek kérik, az önkéntesek papot is hívnak a betegekhez.
A Pécsi Egyházmegye december 1-jétől 24 órás telefonos ügyeletet is indított, amely a 06-30/702-0133 számon hívható. A kapcsolatfelvételre e-mailben is lehetőség van a korhazlelkeszseg@pecs. egyhazmegye.hu címen. A kórházlelkészi szolgálat a pécsi kórházakban fekvő betegek számára már decembertől elérhető, a jövőben pedig az egyházmegye egész területére szeretnék kiterjeszteni.
Udvardy György megyéspüspök az együttműködésről szólva elmondta: „Jézus tanításának értelmében az Egyháznak mindig megújuló erővel kell szolgálnia a betegeket és a róluk gondoskodókat. Az Egyház hiszi és vallja, hogy a hét szentség közül az egyik különösen arra van rendelve, hogy megerősítse a betegség által megpróbált embereket. 2019 januárjától ezért a Pécsi Egyházmegyében is szervezett keretek között fog működni a kórházlelkészi szolgálat, amelynek élére Dohány Zoltánt, a pécsi Szent Ferenc Plébánia plébánosát neveztem ki.”
Gábriel Róbert rektorhelyettes hangsúlyozta, a pécsi egyetem és az egyházmegye hosszú évek óta erős és jó kapcsolatokat ápol. Az intézmény számára fontos, hogy a magas színvonalú gyógyító­tevékenység mellett a betegek vallásgyakorlással kapcsolatos igényeire is odafigyeljenek, hiszen a lelki egyensúly az egész­ség, a gyógyulás alapja.”
A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjában a betegeknek már korábban is lehetőségük nyílt a vallásgyakorlásra, mivel a felújított Janus Pannonius Klinikai Tömbben és az Akác utcai telephelyen is kápolnát alakítottak ki.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Most nem pénzt, hanem imádságot gyűjt a Máltai Szeretetszolgálat

Most nem pénzt, hanem imádságot gyűjt a Máltai Szeretetszolgálat

Keresztényeket és nem keresztényeket egyaránt arra kérnek, fejezzék ki együttérzésüket azokkal, akik a háborútól és következményeitől szenvednek. Az alábbiakban Kozma Imrének, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnökének felhívását közöljük.

Kedves Testvérek!
A Közel-Keleten a véres összecsapások a mindennapok részévé váltak. A keresztények számának csökkenése kétségbeejtő méreteket öltött az elmúlt évek során. Szíriában a keresztények fele eltűnt, Irakban a helyzet ennél is drasztikusabb.
Ha ez a folyamat nem áll meg, akkor a kereszténység véglegesen eltűnik ott és onnan, ahol a bölcsője ringott.
2018 adventjén a Magyar Máltai Szeretetszolgálat országos kampányt indít, amelynek címe: Imádkozókat toborozunk és imákat gyűjtünk. Kérjük, nyíljék imára minél több ajak, és írják le támogató gondolataikat, imáikat. Néhány sort vagy akár csak egyetlen szót. Küldjék el nekünk üzeneteiket, és mi vállaljuk, hogy átadjuk azokat a szíriai Damaszkusztól harminc kilométerre található, a Feldarabolt Szent Jakabról elnevezett Mar Jakub-kolostor elöljárójának.
Fejezzék ki együttérzésüket, hiszen minden magyar nem lehet tevékeny részese egy karitatív segélynyújtási akciónak, de imádságban, jókívánságban, lelki cselekedetekben lehetőségünk van rá, mi több, ez kötelességünk is.
Mutassuk meg újra, hogy Magyarországnak van a legnagyobb szíve!
Kampányunkban fényképkiállítást is szervezünk. Elsőként Budapesten, de vándorkiállítás céljával. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat saját szíriai anyagából válogat, ott végzett munkánkat bemutatjuk az érdeklődőknek. A kampányhoz honlap, közösségi elemek, valamint széles körű médianyilvánosság társul.

*

Az imádságokat és az üzeneteket írásban vagy videóüzenet formájában a következő címre küldhetik: imadsagotkerunk@maltai.hu, a gyűjtésről bővebben a www.sziria.maltai.hu oldalon olvashatnak. Az imagyűjtéshez kapcsolódóan a Magyar Máltai Szeretetszolgálat fotókiállítást rendez a budapesti Szent István-bazilika lovagtermében. A tárlat, amelynek megnyitója december 17-én 16.30-kor kezdődik, 2019 februárjáig lesz látogatható.

Forrás és fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Játékosan tanít az Eucharistia

Játékosan tanít az Eucharistia

Fotó: Bókay László

 

A táblás játék kitalálója Bodor György zugligeti plébános. Felkerestem, hogy megtudjam, miként született meg a gondolat, hogy játékot készítsen.
Megtudtam, hogy nem ez az első játék, amit kitalált. Korábban készített már egy kártyajátékot, amit Theopolynak hívnak, és amely a világon szinte mindenhol ismert Monopoly megkeresztelt változata. Készített Misekönyv játékot is, amely a Jel kiadó gondozásában jelent meg. Ez képregényes formában, egy ministráns alakjával tette érthetővé a gyerekek számára a szentmise részleteit. Bodor György atya egy dobókockajátékot is kitalált, amely a beszédkészséget fejleszti. Mint elmondta, ezt Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja is használta már vizsgáztatáskor: a kockával kidobott szimbólumok szempontjai alapján kellett a hallgatóknak felelniük az éves tananyagból. A zugligeti plébános azt is elmesélte, számára különös élvezetet nyújt, hogy játékokon törheti a fejét. Úgy látja, az Egyházban nagyon kevés a játék, pedig a fiatalokhoz és az idősebbekhez a játékon keresztül az Egyház is könnyebben juthat el. Példaként említette „a gördeszkás papot”, aki az internet egyik sztárja lett a fiatalok körében. A játék szinte egyidős az emberiséggel, gondoljunk csak a már az ókorban is ismert góra vagy a malomjátékokra. Az újszövetségi Szentírásból pedig tudjuk, hogy Krisztus ruháira a katonák sorsot vetettek…
Bodor György hangsúlyozta, játszani csak komolyan, a szabályok betartásával lehet. Nem léphet senki hatot, ha csupán négyet dobott. A mai világban sokan csalnak, pedig a tízparancsolat is játékra épül. Isten szabályait kellene „az élet játékában” csalás nélkül megélnünk, ám az ember a bűn révén sokszor csal. A zugligeti plébánosnak meggyőződése, hogy a fiataloknak és az időseknek többet kellene játszaniuk, hiszen a játéknak közösségformáló ereje van: le kell ülni hozzá, időt kell fordítani rá, és figyelni egymásra. Jól tudták ezt régen, ezért ült egy asztalhoz játszani, kártyázni a pap, az orvos, a patikus és a jegyző egy-egy településen. Felgyorsult világunkban azonban erre már csak kevesek hagynak időt.
E megfontolások, valamint a játékok kitalálásának és játszásának öröme indította Bodor Györgyöt arra, hogy egy játék révén is közelebb vigye az emberekhez az Oltáriszentség titkát. A játékok fejlesztésében hangsúlyos szerepe van a tesztelésnek. Az Eucharistia esetében erre egy nyári táborban került sor, ahol a plébános sok jó ötletet, tanácsot kapott. Mint mondta, a táborozók közül többen hangsúlyozták, az egyórás játék több ismeretet adott nekik, mint egy éves hittan.
Figyelemreméltó a játék igényes kivitele. A tábla alapja a krisztogram, amely őskeresztény szimbólum. Erre kerültek fel az ikonok. Fontos szempont volt, hogy a négy játékost képviselő karakterek (bábuk) is kötődjenek valamiképpen az Eucharisztiához.
A játék célja, hogy a nyertes eljusson a középen elhelyezett monstranciához. Ezt misekellékek összegyűjtésével érhetjük el. Ha úgynevezett kérdésmezőre lépünk, akkor másik játékos kártyáról kérdést olvashat fel, és ellenőrizheti is, hogy helyes-e a válasz. Ilyen kérdés például, hogy miként lehet kézbe áldozni. De van imamező is. Mivel az ima segít, ezért erre a mezőre lépve újra dobhat a játékos, aztán továbbléphet. Ha olyan mezőre érkezik, amely azt jelzi, hogy késett, akkor büntetést kap, kimarad a dobásból. Lehet misekellékkorongot is szerezni, amely elajándékozható, de az is előfordulhat, hogy büntetésként kell adni. Aki a bűnbeesés mezőre lép, az csak páratlan szám dobásával mehet tovább. A karitász mezőre lépéskor mindenkinek kell misekorongot adni, hiszen adakozni muszáj… A játék tehát oktat, de a szerencsén is sok minden múlik, ezért nem biztos, hogy az nyeri meg, aki a legtöbbet tud. Ez és a többi szabály adja a játék izgalmát. Bodor György fontosnak tartotta, hogy játéka megfeleljen az egyházi előírásoknak, így megkapta rá a jóváhagyást.
Szeretné, ha a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus idejére a játék kisebb dobozban, több nyelven is megjelenne, és a külföldről érkező zarándokok is hazavihetnék magukkal emlékül. Tervezi a játék online változatát is, amelyet egyedül vagy többen is lehetne játszani. Chatprogram segítségével ez új kapcsolatok, ismeretségek kialakulását is lehetővé tenne a világhálón keresztül. Bodor György hangsúlyozta: az Egyháznak ott kell lennie, ahol a fiatalok vannak. Várjuk őket a templomba, de megszólítani őket úgy is lehet, hogy közben szórakozva tanulnak.

Találkozás egy néma kisfiúval

Találkozás egy néma kisfiúval

Fotó: Vatican News

 

A néhány éves argentin fiúcska a pápához lépett. Azonnal ott termett az édesanyja, és levitte magával. Nem sokkal később a kisgyerek ismét odaszaladt a Szentatyához, aki az édesanyától megtudta, hogy a kisfiú néma. Ferenc pápa magához ölelte a gyermeket, és rögtönözve így szólt spanyolul: „Ez a kicsi gyermek nem tud beszélni, nem tudja kifejezni magát. Ez elgondolkodtat engem. Ő szabad, fegyelmezetlenül szabad, ami engem erre a gondolatra indít: vajon én is ilyen szabad vagyok Isten előtt? Amikor Jézus azt mondja nekünk, hogy viselkedjünk úgy, mint a gyermekek, ez azt jelenti, legyünk szabadok. Mint ez a gyermek itt. Kérjük a kegyelmet, hogy ez a gyermek tudjon beszélni…”

Pro Voluntarius díjat kapott a Katolikus Karitász orvosmissziója

Pro Voluntarius díjat kapott a Katolikus Karitász orvosmissziója

Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere december 5-én Pro Voluntarius díjjal tüntette ki a Katolikus Karitász orvosmissziójának tagjait a Kárpátalján és Délvidéken egész­ségügyi ellátás nélkül élő szórványmagyarság körében végzett áldozatos szolgálatukért, a szűrővizsgálatok és a szükséges gyógykezelések megszervezéséért és a fiatal magyar orvosjelöltek önkéntességre neveléséért. A díjat Fülöp Attila szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár adta át Vojcek Lászlónak, a Budai Irgalmasrendi Kórház nőgyógyászati osztálya főorvosának, a misszió vezetőjének. Az államtitkár a beszédében hangsúlyozta: az orvoscsapat tagjai a Kárpátalján és Délvidéken nehéz körülmények között élők egészségügyi ellátását biztosítják. Önként végzett munkájukkal példát mutatnak, olyan embereket támogatva, akik máshonnan nem kapnak segítséget.
A Katolikus Karitász 2015-ben indította el kórházmissziós programját annak érdekében, hogy támogassa Kárpát­alján – Ungváron, Munkácson és Beregszászban – a gyermekkórházak működését és az orvosi ellátás fejlesztését. A betegellátás és a rehabilitáció fejlesztésére az elmúlt években több mint 10 millió forint összegű támogatást biztosított a segélyszervezet, többek között életmentéshez szükséges oxigénkoncentrátorral, a fiziológiai osztály felújításával, műtőlámpával, korszerű infúziószabályozó készülékkel, orvosi eszközökkel, gyógymedencével, fogorvosi székkel és eszközökkel, betegszobák bebútorozásával, fürdőszoba-felújítással. E segélyprogramok során szerzett tapasztalatok hatására, illetve az orvosi ellátáshoz való hozzáférés nehézségei láttán merült fel a karitász vezetőségében a gondolat, hogy nem elegendő az egész­ségügyi intézmények támogatása, hanem konkrét orvosi segítségre is nagy szükség van, Kárpátalján és Délvidéken egyaránt. A városoktól távolabb fekvő településeken szórványban élő magyarság számára szinte elérhetetlen a szakorvosi ellátás. Számos településről 150-170 kilométert kell megtenni az orvosi rendelőig, rossz állapotú utakon, így egész napos elfoglaltságot jelent egy-egy szakorvos felkeresése. Vojcek László főorvos segítségével 2017 őszén egy négy főből álló orvoscsapat indult útnak Kárpátaljára, hogy egyetlen hétvége alatt mintegy száz gyermek szűrővizsgálatát végezzék el Gyertyánligeten.
Az orvosok által szükségesnek ítélt gyógyászati segédeszközöket a Katolikus Karitász biztosítja a gyermekeknek. Az orvosmisszió az elmúlt egy év során több mint kétezer gyermek és felnőtt vizsgálatát végezte el, és egész­ségügyi tanácsadást is nyújtott. A Katolikus Karitász segítségével több mint hatszáz gyógyászati segédeszköz jutott el a rászorulókhoz.
Egy év alatt több mint egy tucat orvos csatlakozott a misszióhoz. Mindegyikük önkéntesként dolgozik, alkalmanként több száz kilométert utazva, szaktudása mellett szabadidejét, sok esetben szabadságát ajánlva fel a kisebbségben, nehéz anyagi körülmények között élő, rossz egész­ségügyi állapotú magyar emberek támogatásáért. Az orvoscsoport karitatív egészségügyi feladatai mellett nagy hangsúlyt helyez a fiatal orvosjelöltek önkéntességre nevelésére és a missziós feladatok jövőjének biztosítására is. 2018 tavaszán Koroknai András önkéntes ortopéd szakorvos kezdeményezésére medikusok is csatlakoztak a misszióhoz. Így a gyermekek mellett már a felnőttek számára is elérhetővé váltak az alapvizsgálatok: EKG, vércukor- és vérnyomásmérés, táplálkozási és életviteli tanácsadás. Az orvoscsoport közösségszervező munkájának köszönhetően ma már csaknem harminc főből áll az orvostanhallgató-csapat, amely szintén önkéntesként vállalja a szolgálatot. A csoportba folyamatosan jelentkeznek új érdeklődők. A szűrővizsgálatok szükségességét látva az orvosok és a medikusok szakmai körökben terjesztik a misszióhoz való csatlakozás lehetőségét, így mára havi rendszerességgel indul útjára egy-egy csoport. Az orvosokból, medikusokból, ápolókból és egyéb önkéntes segítőkből álló csapat az utazásokon kívül is rendszeresen találkozik. Értékelik a missziós alkalmak eredményeit és tapasztalatait, tervezik a következő utazásokat és közösségi programokat szerveznek. Az elmúlt esztendőben tizenöt alkalommal végzett szolgálatot a misszió, Kárpátalján kilenc, Délvidéken pedig négy településen. A tervek szerint az orvosmisszió évente visszatér valamennyi településre, hogy ellenőrizzék a gyermekek fejlődését és a tanácsok betartását, illetve hogy biztosítsák a szükséges gyógyászati segédeszközök cseréjét, és felmérjék az újabb jelentkezők egészségügyi állapotát.

Forrás és fotó: Katolikus Karitász

Ökumenikus gyertyagyújtás Debrecenben

Ökumenikus gyertyagyújtás Debrecenben

Fotó: Derencsényi István

 

Már advent első vasárnapjának délutánján megkezdődtek a programok a régi városháza belső udvarán, ahonnan a résztvevők a Kossuth térre vonultak. Itt megköszönték a közreműködést Hortobágy örökös pásztorainak, akiknek pásztortüzéből fényüket kapták az adventi fáklyák. Az Ort-Iki Utcaszínház művészeinek a csillagért, az Ady Endre Gimnázium diákjainak a térjátékért, a Pendely családnak a hagyományőrző énekekért és a betlehemi köszöntőkért, a Debreceni Népi Együttesnek és a Forgórózsa Táncegyüttesnek az ünnepi műsorért mondtak köszönetet.
Az ünnepségen jelen volt Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök; Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek, metropolita; Derencsényi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzője; Zsarnai Krisztián, a Magyarországi Evangélikus Egyház Hajdú-Szabolcsi Egyházmegyéjének esperese; Papp János, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke; Sipos Barnabás, a debreceni Szentháromság magyar ortodox templom parókusa, valamint Papp László polgármester.
Kocsis Fülöp érsek a beszédében a karácsony titkát különösnek és dicsőségesnek nevezte: a menny belefér egy istállóba, hiszen Isten száll le a földre. „Isten, akit nem fogadhatnak be az egek egei, parányi csecsemőként a jászolban nyugszik. Királyi széket látok, és egy szüzet, egy názáreti leány méhébe fogadja Isten Fiát, és királyi székké válik” – idézte a költői képet, amely a Görögkatolikus Egyházban végigkíséri a bűnbánati és karácsonyi időszakot. Kocsis Fülöp arra buzdított, hogy lássuk meg ezt a különös és dicsőséges titkot, a betlehemi barlangban a mennyek országát, és ismerjük fel a parányi csecsemőben a végtelen Istent.
Palánki Ferenc megyéspüspök gondolatébresztő kérdéssel kezdte a beszédét: „Jézus Krisztus születése napján minden más. De miért csak akkor?” Majd a karácsonyi ünnep varázsáról szólt, amely megérinti az emberek lelkét, hiszen mindenki vágyódik a szeretetre, a békére, a jóságra.
A püspök kitért arra is, hogy bármennyire is szépítjük, színezzük a karácsonyi történetet, felnőtt fejjel is megdöbbenünk Isten szándékán: Jézus az otthontalanság nyomorúságában született a világra. „Az elutasítást pedig nem a római kor sajátosságaként kell értelmeznünk. A visszautasítottság ténye és szomorúsága független a történelmi időszaktól, és nagyon is fájdalmas” – folytatta. – Fiában Isten kimondta, hogy mindannyian fontosak vagyunk számára, eljön hozzánk, hogy velünk lehessen” – hangsúlyozta a püspök, majd arra figyelmeztetett, hogy a jóság, a szeretet gyakorlásával készüljünk az ünnepre, de ne csak karácsonykor, hanem minden pillanatban, hiszen amikor az Úr megérkezik, a jelen pillanatot kéri számon tőlünk.
„Adventet nem lehet nem észrevenni, adventről nem lehet lemaradni” – mondta Derencsényi István református főjegyző. Reklámaival és árukínálatával a világ – a maga sajátos módján – gondoskodik arról, hogy mindenkiben tudatosítsa, itt van az advent ideje. Ám nem csak a külsőségek ünnepi megjelenését várjuk ilyenkor. Itt él még közöttünk az eredeti jelentéstartalom, az adventus Dominum, a várakozás az Úr érkezésére, Krisztus születésére, Isten emberi létmódban való megjelenésére.
Zsarnai Krisztián evangélikus esperes szintén arra a kérdésre kereste a választ, hogyan és kit ünneplünk karácsonyra készülve az adventi gyertyák meggyújtásával, ki áll a középpontban ezen az ünnepen. Hangsúlyozta, hogy manapság gyakran nem az ünnepeltet ünnepeljük, hanem az ünneplőt. Példaként a születésnapi partit említette, ami általában nem is a születésnaposról szól, hanem a meghívottakról, az ajándékokról és minden másról. Nem volna szabad így lennie ennek. Lássuk meg az ünnep lényegét, azt, akit ünnepelünk, ő kerüljön méltó helyre! – figyelmeztette a jelenlévőket az evangélikus esperes.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Örömünk forrása

Örömünk forrása

Általában úgy gondolják, hogy ha a hiányérzetük vagy a bajuk megszűnik, akkor majd boldogok lesznek. A nehezebben tanuló diák úgy véli, akkor lesz boldog, ha befejezi az iskolát, a munkanélküli akkor, ha munkát talál, a beteg pedig akkor, ha kigyógyul a betegségéből. Ám amikor vágyuk megvalósul, azt kell tapasztalniuk, hogy mégsem boldogok. Valami hiányzik a boldogságukhoz. Szépen fejezi ki ezt a gondolatot Kosztolányi Dezső a Boldog szomorú dal című versében. A költő mindent elért, amiről álmodott: van családja, háza, olvassák a verseit, mégsem boldog. Valami hiányzik az életéből, amit így fejez ki: „nem vagyok otthon az égben”. Azt sejteti ezzel, hogy a boldogsághoz valami természetfeletti ajándékra is szükség van.
Advent harmadik vasárnapján, az öröm vasárnapján jó lehetőségünk nyílik arra, hogy a szentírási szakaszokból kiindulva felfedezzük, mit kell tennünk ahhoz, hogy igazán örülni tudjunk, és életünk boldog legyen. E kérdésekre megkaphatjuk a választ, ha elelmélkedünk ezeken a bibliai szövegeken. Közös jellemzőjük, hogy nagyon nehéz élethelyzetben íródtak, mégis átsugárzik rajtuk az öröm.
Szofoniás próféta a Kr. e. VI. században írta könyvét, amikor a választott nép szorongatott történelmi helyzetben volt. Az északi országrész már elesett, és a déli is veszélyben forgott. A próféta siratja a várost. Mégsem fél, szavai inkább reményről, örömről árulkodnak, melynek forrása Isten közelségének megtapasztalása: „Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael! Örülj és ujjongj egész szívedből, Jeruzsálem leánya!” Később az öröm okát is elárulja: „Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító!” (Szof 3,14–17.) A próféta öröme tehát abból táplálkozik, hogy Isten vele van, és bízik abban, hogy megmenti őt.
A szentleckében Szent Pálnak a Filippiekhez írt leveléből olvasunk fel egy szakaszt. Az apostol a harmadik útja során írhatta ezt a levelet, efezusi fogságában, helyhez kötve, és kiszolgáltatva a környezetének. Szavaiból ennek ellenére öröm árad, melynek forrása szintén Isten közelségének, szeretetének megtapasztalása: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek!” Majd azt is megmondja, miért. Az ok ugyanaz, mint Szofoniás esetében: „Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt.” (Fil 4,4–6.)
Evangéliumában Lukács is egy súlyos, kilátástalannak tűnő helyzetről ír. Izrael veszélyben van, katonai erejével a Római Birodalom ránehezedett a választott népre. Egyesek behódoltak, mások azonban fegyveres harcra készülnek, ami, mint tudjuk, az evangélium írásakor már ki is robbant. A feszült és tanácstalan nép Keresztelő Jánoshoz fordul. A próféta azonban nem esik kétségbe, hanem hirdeti: eljön az Úr küldöttje, aki nem vízzel keresztel, hanem Szentlélekkel és tűzzel (Lk 3,16). Keresztelő János szavaiból sem a félelem sugárzik, hanem inkább a reménység – meg kell térni, és akkor a nép helyzete is jobbra fordulhat.
Ha össze akarjuk foglalni e szentírási szakaszok üzenetét, azt kell mondanunk, hogy az örömünket nem a külső körülmények, az élethelyzetek határozzák meg, hanem egyedül az, hogy milyen kapcsolatban vagyunk az Úrral, közel állunk-e Istenhez. Bármilyen nehéz is a terhünk, ha a közelünkben érezzük őt, vagy ha tudjuk, hogy közeledik hozzánk, belső örömet és békét tapasztalunk meg, amit nem vehet el tőlünk senki és semmi. Ezért mondjuk, hogy bár advent a megtérés és a bűnbánat ideje, mégis jellemző rá az öröm, mert Isten közelsége örömet ad.
Ezt az örömet a hétköznapi életünkben is gyakran átélhetjük. A kórházakat látogató és az Eucharisztiát szíve fölött hordó lelkipásztor például gyakran találkozik olyan emberekkel, akik az élet áramlatából kisodródtak, családtagjaik, barátaik megfeledkeztek róluk, és magányuk sötétségében élik hétköznapjaikat. Az Eucharisztia, az Úr eljövetele, közelsége valódi adventet jelent számukra. A szemükben megcsillanó fény és az arcukat megszépítő mosoly jelzi, hogy tudják: Az Úr nem hagyja magukra őket, megszületik bennük, és velük marad végső eljövetele napjáig.