Embertárs

A lourdes-i Szent Szűz 70. csodája

A lourdes-i Szent Szűz 70. csodája

A hetvenkilenc éves Ber­nadette Moriau gyógyulása az Egyház által elismert 70. lourdes-i csoda. A nővér az 1960-as évek végétől úgynevezett lófarok szindrómában (cauda equina syndroma) szenvedett, amelyet az ágyéki idegek gerincvelőből kilépő és lófarokra emlékeztető gyökeinek sérülése okoz. A betegséget az ágyéki idegnyalábok funkcióvesztése kíséri, amelynek következtében Bernadette 1987-től deréktól lefelé megbénult és járóképtelenné vált.
Gyógyulása 2008. július 11-én történt, de csak Szűz Mária lourdes-i jelenésének emléknapján, a betegek világnapján ismerték el hivatalosan is csodaként. Az ünnepélyes bejelentést Jacques Benoit-Gonnin beauvais-i püspök tette meg a lourdes-i kegyhelyen, a jelenések 160. évfordulóján.
Bernadette Moriau tanúságtételében elmondta, hogy 2008-ban az orvosa egy egyházmegyei zarándoklatra hívta Lourdes-ba. Mióta megbetegedett, nem járt a kegyhelyen. „A barlangnál titokzatos módon éreztem a Szűzanya és a kis Ber­na­dette jelenlétét. (…) Sohasem imádkoztam a gyógyulásomért, hanem csupán a szívem bűnbánatáért, hogy legyen erőm betegként folytatni az utamat” – fogalmazott visszaemlékezésében a szerzetes nővér.
Amikor hazatért az Amiens-től mintegy ötven kilométerre fekvő Bresles városkában található közösségébe, akkor történt mindaz, amit most a hetvenedik lourdes-i csodaként ismer el a Katolikus Egyház. Július 11-én a közösség kápolnájában, imádságában visszagondolt a zarándoklatra és arra, amikor a kegyhelyen a betegek szentségének felvétele után a jelenések helyszínén tartózkodott. Miután a kápolnából visszatért a szobájába, úgy érezte, valaki szólítja őt, és azt kéri tőle, hogy szabaduljon meg minden segédeszköztől, amely a mozgását segíti. Hitére támaszkodva engedelmeskedett ennek a hívásnak, majd teljesen egyedül, minden segítség nélkül felállt, és járni kezdett. A csodát az őt kísérő nővérek tanúsága is megerősíti. Ezt követően az orvosa elküldte Lourdes-ba, az évente ülésező nemzetközi orvosi bizottság elé, ahol a nővér egészségi állapotát különböző szakorvosi vizsgálatok során ellenőrizték, és részletesen áttanulmányozták a betegségét tanúsító korábbi kórházi iratokat. Ezután megkezdődött a csoda elismerésének eljárása. Az orvosi testület 2016. novemberi ülésén kinyilvánította, hogy Berna­dette Moriau gyógyulása az orvostudomány jelenlegi állása szerint megmagyarázhatatlan. Ezt követően elindult az eljárás egyházmegyei szakasza, melynek eredményeként a szerzetes nővér gyógyulását az Egyház 2018. február 11-én csodaként ismerte el.
Jacques Benoit-Gonnin püs­pök a csoda elismeréséről szólva a Le Figaro című francia napilapnak úgy nyilatkozott: a csoda az Egyház szemében az Úristen cselekedete, amely mindig róla és az emberekkel kapcsolatos terveiről árul el valamit.

Forrás és fotó: La Croix
Fordította: Kuzmányi István

***

160 évvel ezelőtt, 1858. február 11-én a Lourdes melletti Mas­­sa­­bielle-barlangban a szegény, tanulatlan, tizennégy éves Ber­na­dette Soubirous-nak megjelent a Szűzanya. Összesen tizennyolc alkalommal jelent meg július 16-áig, bűnbánatot és engesztelést kérve. Február 25-én fölszólította Bernadette-et, fakasszon forrást a barlang meghatározott pontján, igyon belőle és mosdjon meg benne. Szent II. János Pál pápa 1992-ben kezdeményezte, hogy február 11., a Szűzanya első lourdes-i jelenésének napja legyen a betegek világnapja.

 

„Nagy szeretet vesz körül”

„Nagy szeretet vesz körül”

Fotó: Vatican News

 

XVI. Benedek kézzel írt, elsőbbségi levele február 6-án este érkezett meg a Corriere della Sera olasz napilap római szerkesztőségébe – Massimo Franco újságírónak címezve – a Mater Ecclesiae-monostorból, ahová öt évvel ezelőtt vonult vissza az emeritus pápa.
A Corriere della Serának küldött soraival XVI. Benedek az újság olvasóinak kérdésére válaszolt, akik hogyléte felől érdeklődtek. Az emeritus pápa válaszlevelének teljes szövegét közöljük magyar fordításban:
Kedves doktor Franco!
Meghatott, hogy újságjának sok olvasója szeretné tudni, hogyan töltöm életemnek ezt az utolsó szakaszát. Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy miközben fizikai erőm lassan fogyatkozik, lélekben zarándokúton vagyok az Otthon felé. Nagy kegyelem számomra, hogy az útnak ezen az olykor kicsit nehéz, utolsó szakaszán olyan nagy szeretet és jóság vesz körül, amit el sem tudtam volna képzelni. Ebben az értelemben az Ön olvasóinak kérdését is úgy veszem, mintha elkísérnének egy útszakaszon. Nem tehetek mást, mint hogy köszönetet mondok ezért, és mindnyájatokat imádságomról biztosítalak.
Szívélyes üdvözlettel,
XVI. Benedek

Forrás: Corriere della Sera/T. Zs.
Fordította: Tullner zsuzsa

A jó szülők példája

A jó szülők példája

Édesapám a híres szombathelyi Brenner családból származott. Nagyapám, Brenner
Tóbiás polgármester volt, de korábban is Szombathely szolgálatában látott el különböző feladatokat. Édesapám, Brenner József műszaki egyetemet végzett, 1940-től a pécsi iparfelügyelőségen dolgozott, aztán visszahelyezték Szombathelyre. Legkisebbként, tizedik gyerekként született, testvérei közül ő volt a legjámborabb, diákkorától kezdve naponta járt szentmisére és rózsafüzért imádkozott. Édesapám vallásossága meghatározó volt papi hivatásunk szempontjából. A nagymamám is nagyon vallásos volt. Látva legkisebb fia jámborságát, mindenhogyan papnak akarta őt, de édesapámnak nem volt papi hivatása. Édesanyám, Wranovich Julianna felvidéki lány volt, rokonokhoz látogatott Szombathelyre, itt ismerkedett össze édesapámmal. A házasságkötésnél a legfontosabb a párválasztás. Ez nem hirtelen érzelem, felbuzdulás, hanem a társ megismerése, hogy a választottnak milyen a felfogása, vallási nézete, természete. A házasulandóknak meg kell ismerniük egymást. Ők jól választottak. Mindazonáltal jól imádkozott a nagymama is, mert öt unokája pap lett, mi hárman, és még két unokatestvérem.
Szüleim 1926. szeptember 23-án kötöttek házasságot a szombathelyi székesegyházban. Brenner nagymama az őt körülvevő nagycsaládban helyet szorított a fiatal házasoknak is. Ebben a helyzetben mindnyájan bizonyították, hogy „aki jól tud imádkozni, helyesen tud élni” (Kempis). Házasságkötésüket követően közös otthonukban nevelték három fiúgyermeküket, köztük engem is. Édesapám iparfelügyelőként tevékenykedett, s csak szakértelmének köszönhette, hogy három pap gyermeke és napi szentmisehallgatása ellenére a helyén maradhatott. Mindig elvégezte a napi rózsafüzér imádságát, s velünk is gyakran vitázott teológiai kérdésekről. Szüleim – imádságos és szeretetteljes házasságuk gyümölcseként – minden második évben ott térdelhettek az újmisés oltárnál, ahol testvéreimmel együtt álltunk, egymásnak asszisztálva. Biztos vagyok abban, hogy sokat imádkoztak papi életünkért és hűséges hivatásunkért.
Édesanyánk sok mindenen keresztülment. A sors legnagyobb csapása azonban János fia hirtelen, gyötrelmes elvesztése volt. Három évvel később pedig szembesülnie kellett azzal, hogy férje halálos beteg, és már csak fél éve van hátra az életből. Édesapám békével viselte a betegségét. Szent Ágoston írja a lelki békességről: „A béke a lélek vidámsága és nyugalma, a szív egyszerűsége, a szeretet köteléke.” Amilyen mély lelki életet élt édesapánk, olyan buzgón készült a Jóistennel való találkozásra is. Édesapám életében betöltötte az Istentől neki szánt hivatást, ami számára a példás családi élet beteljesítését jelentette. Mindhárom gyermeke célba ért. „A nyugodt lélek vidámsága és derűje a szenvedélyek minden zivatarát és viharát elűzi!” – írja Szent Jeromos. Ez a szellemiség jellemezte édesapámat is.
Édesanyánknak nagy volt a hite, Istenbe vetett bizalma, és férjéhez hasonlóan mindig buzgón imádkozott. Nem kapnánk teljes képet a személyiségéről, ha nem emlékeznénk meg jótékonykodásáról. Ismeretes Szent Ágoston mondása: „A szeretetnek az a természete, hogy másokkal megosztva növekszik. Amilyen bőséggel árad ki másokra, olyan mértékben gyarapszik önmagában” (Serm. 206). Édesanyám önzetlen szeretete nagy hatással volt az egész családra. János rövid papi életét kutatva rájöttem, honnan vette a testvérem a példát, amikor olyan, sokgyermekes családokat segített, amelyek fiai anyagi okok miatt nem tudtak volna a papi pályára készülni. De mit is láttunk édesanyámtól? Tízgyermekes családot segített azzal, hogy elvállalta a keresztanyaságot. A „komaasszony” gyakran megjelent nálunk. Mi, fiúk nem lelkesedtünk „a lelki rokonság” megnyilvánulásáért, édesanyánk azonban mindig jóságos maradt. Támogatott egy állásából kidobott pedagógus házaspárt is. Hogy mennyi mindent osztott szét, arról fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy a mi dolgainkat, félretett játékainkat is elosztogatta. Özvegyként ráért mindennap szentmisére járni a ferences templomba. Ezeket az utakat bevásárlással kötötte össze. Még ma is sokan emlegetik a fürge, mindenkivel kedves mamánkat, akinek mindenkihez volt egy kedves szava. Őt 1991-ben, szenteste szólította el a jóságos mennyei Atya.

Hét ötlet a gyerekek fegyelmezésére

Hét ötlet a gyerekek fegyelmezésére

Bosco Szent János javaslatai és meglátásai egyaránt segíthetnek kimerült szülőknek és pedagógusoknak.
A gyermeknevelés, a nevelői munka egyik legnagyobb kihívása jól megítélni, mikor és hogyan szükséges fegyelmezni. Mit tegyen a szülő (vagy a tanár), amikor a gyerek szándékosan próbára teszi, és semmiféle módszer nem működik? Forduljon Don Boscóhoz.
Don Bosco tökéletesen megérti, min megy keresztül az illető szülő, hiszen ő egész életét annak szentelte, hogy lázadó hajlamú fiúgyermekeket neveljen. Több száz nehéz helyzetben lévő fiatalt fogadott be. Tanította őket, és minden erejét arra fordította, hogy ezekből a gyerekekből tisztes felnőttek váljanak, akik a társadalom javát szolgálják.
Ahogy egyre szaporodott a feladat, Bosco Szent Jánosnak szüksége lett segítőkre is, vagy­is eljött a tanárképzés ideje.
A tanároknak írt leveleiben Don Bosco kifejtette a nevelésen alapuló megelőzés módszerét, amely arra törekszik, hogy a diákok ne félelemből vagy kényszerből engedelmeskedjenek, hanem meggyőződésből. Mellőzni kell minden erőszakot, kényszert, nyomásgyakorlást, s ehelyett a szeretetnek kell a fő mozgatórugónak lennie.
Az alábbiakban Don Bosco hét javaslatát adjuk közre, amelyek napjainkban is érvényesek, és segíthetnek a szülőknek és a pedagógusoknak, hogy a gyerekeket az erény útjára vezessék.
1. A büntetést tekintsd a legvégső lehetőségnek! Egy hosszú nevelői pálya során hányszor rádöbbenünk erre az igazságra… Kétségkívül ezerszer könnyebb elveszíteni a türelmünket, mint fegyelmezni magunkat; megfenyegetni egy gyereket, mintsem meggyőzni őt. Kétségkívül jobban esik a büszkeségünknek, hogy megbüntessük, aki ellenszegül, mint hogy kitartó kedvességgel elfogadjuk őt. Szent Pál gyakran panaszolta, hogy egyes megtérők milyen hamar visszatérnek megrögzött szokásaikhoz – mégis csodálatra méltó türelemmel kezelte ezt a helyzetet. Ugyanilyen türelemre van szükség a fiatalok nevelésében.
2. A nevelőnek arra kell törekednie, hogy szeressék őt a tanítványai, ha a megbecsülésükre is vágyik, ha azt szeretné, hogy tekintélye legyen. Akkor éri el ezt a célt, ha szavai és cselekedetei nyilvánvalóvá teszik, hogy minden igyekezete és gondoskodása diákjai jólétére irányul.
3. Néhány nagyon különleges kivételtől eltekintve a rendreutasítás és a büntetés ne nyilvánosan történjék, hanem négyszemközt, a többiek tekintetétől távol.
Egy apa türelmével kell rendreutasítanunk diákjainkat. Soha, amennyire lehetséges, egyál­talán soha ne utasítsuk rendre őket mások előtt, hanem mindig négyszemközt, ahogy mondani szokták: in camera caritatis. Don Bosco kizárólag megelőzés céljából vagy súlyos esetekben engedte meg a nyilvános rendreutasítást vagy büntetést.
4. Teljességgel elkerülendő a gyerekek fizikai bántalmazása, fájdalmas pózban való térdepeltetése, fülük meghúzása és más hasonló büntetések – figyelmeztetett Bosco Szent János. A törvény is tiltja ezt, amellett nagyon felzaklatja a gyerekeket, és csökkenti a nevelő tekintélyét.
5. A nevelőnek közölnie kell a gyerekekkel a szabályokat, a lehetséges jutalmakat és büntetéseket, hogy senki ne hivatkozhasson arra, nem tudta, mit kell vagy mit nem szabad tenni.
Más szavakkal: a gyerekeknek szükségük van határokra, és jól reagálnak ezekre. Senki sem érzi biztonságban magát, ha vaktában repül, és ilyenkor mindig neki is megy valaminek…
6. A nevelő legyen következetes, amikor valami kötelesség teljesítéséről van szó; legyen szilárd a jó keresésében; bátor, amikor a rosszat kell megelőzni, de mindig kedves és megfontolt. Bosco Szent János biztosít minket arról, hogy egyedül a türelemből fakadhat valódi siker.
A türelmetlenség csak elriasztja a gyerekeket, és elégedetlenséget kelt a legjobbak között is – írja Don Bosco. A nevelői tapasztalat arra tanít, hogy a türelem az egyetlen megoldás még a legsúlyosabb engedetlenség és hajthatatlanság esetén is.
„Néha, hosszas türelmes erőfeszítés után, mely nem vezetett eredményre, úgy ítéltem meg, szigorúbb lépéseket kell tennem. Ezek azonban soha nem értek semmit, s végül mindig a szeretet győzedelmeskedett ott, ahol a szigor kudarcot vallott. A szeretet az elixír, bár olykor csak lassan fejti ki hatását” – írja Don Bosco.
7. Ahhoz, hogy a fiatalok valódi édesapái legyünk, nem engedhetjük, hogy a düh beárnyékolja arcunkat. Ha időnként megdöbbentő dolgok történnek is, engedjük, hogy elménk derűje rögtön eloszlassa a türelmetlenség felhőit. Az önfegyelemnek kell uralnia egész lényünket: elménket, szívünket, ajkunkat. Amikor valaki hibázik, éleszd fel az együttérzést a szívedben és a reményt elmédben, akkor rendreutasításod gyümölcsöt terem.
Nehéz pillanatokban egy alázatos ima Istenhez hasznosabb, mint egy heves dühkitörés. A fiataloknak biztosan nem válik javukra a nevelők türelmetlensége, az senkinek sem szolgál épülésére.

Forrás és fotó: Aleteia.org
Fordította: Verestói Nárcisz

A közös családi élmények istenélmények is

A közös családi élmények istenélmények is

Fotó: Lambert Attila

 

A könyv célja, hogy segítse a teológiából levezetni a házasságot – mondta bevezetőjében a szerző. Emlékeztetett arra, hogy a teológia és a pasztoráció korábbi gyakorlata mintha túl nagy hangsúlyt helyezett volna a házasságra való felkészítésre, valamint a házassági sebek gyógyítására, a családterápiára, a menthető mentésére. A jól működő házasságokban élők viszont kevesebb figyelmet kaptak. Ez – hála Bíró László püspöknek – ma már nem egészen így van. Azokkal a házasokkal is foglalkozni kell, akik nem küzdenek súlyosabb párkapcsolati problémákkal, hiszen szükség van az utógondozásra, s ezáltal megelőzhetők a nagy válságok is.
A görögkatolikus morálteológus hat sarokpontban foglalta össze a házassággal kapcsolatos leglényegesebb gondolatait, melyeket hat különböző ikonnal kötött össze és szemléltetett. Hangsúlyozta: ezeket az ikonokat mindig szem előtt kellene tartaniuk a házaspároknak.
A teológia szerint ki mint gondolkozik, úgy is él. Az életvezetés és a gondolatvilág szorosan összefügg. Görög­ka­to­likus sajátosság, ahogyan az ikonokhoz viszonyulunk: nem egyszerű képeknek tartjuk azokat, hanem festett teológiának. Az ikon a hitet ábrázolja, ezért jó szemlélni, s engedni, hogy alakítsa a gondolatvilágunkat és az életstílusunkat. Az ikonokból mindig Isten szól hozzánk, és viszontválaszra hív. E képek döntésre késztetnek és kísérik a házasságokat – mutatott rá Papp Miklós.
A házasság első sarokpontját a Szentháromság ikonja jeleníti meg, amelyet minden családban jól látható helyen kellene tartani. A legutóbbi püspöki szinódus megfogalmazta, hogy a Szentháromság, a legfőbb lét, családias vonásokkal mutatkozik be, hiszen az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetközössége. Aki jól éli meg a családot, az sokat megért a Szentháromság életéből, és fordítva, aki sokat szemléli a Szentháromságot, az képessé válik arra, hogy jó házastárs legyen. Papp Miklós felidézte, hogy amikor Andrej Rubljov a Szentháromság ikonját festette, két éven át böjtölt. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek egylényegűségét úgy ábrázolta, hogy közös asztalhoz ültette őket. Közösségükhöz, asztalukhoz bármely család is csatlakozhatna. A házasság lényege, hogy a Szentháromság meghív magához abba a szeretetbe, amely benne jelen van. A házasság nem emberi, pszichológiai vállalkozás, hanem teológiai. Az ikont Isten is festi, az ecsetet nem csupán a művész, hanem a Szentlélek is fogja. Ez azért fontos, mert ha azt mondom, hogy a házasság a Szentháromság ikonja, akkor hiszem, hogy a házasságot Istennel együtt éljük meg. A jó házasság isteni mű.
A házasság második sarokpontja Krisztus nagycsütörtöki töprengése. Képi megfelelője az az ikon, amely azt ábrázolja, hogy Krisztus hosszasan, egész éjszaka töpreng a kereszt előtt: „Atyám, hogy csináljuk együtt?” A jó házassághoz fejben is erősnek kell lenni, ahogy Krisztus Urunk is az volt. Gondoljunk csak csodálatos példabeszédeire, azokra a válaszokra, amelyeket azoknak adott, akik kérdéseikkel tőrbe akarták csalni, vagy arra, hogy képes volt órákon át koncentráltan beszélni. Nagypéntek már következmény csupán, a döntés nagycsütörtök éjjelén született meg. Krisztus fejben erős volt. A házaspárokra mindez úgy vonatkoztatható, hogy buta, igénytelen, parázna és bűnös gondolatokkal nem lehet jó házasságot élni. A pozitív gondolatokat erősíteni kell, a negatívakkal pedig meg kell küzdeni. Tervezni is tudni kell a házasságban, a különböző életszakaszoknak megfelelően: ifjú házasok vagyunk, megszülettek a gyerekeink, még kicsik, már kamaszodnak, lassan kirepülnek. Mindezt tudnunk kell. Ha a házasságunk krízisbe jut, az nem a kapcsolat végét jelzi, hanem azt, hogy egy szakasza véget ért, és egy új kezdődik, másféle életfeladatokkal. Nagyon fontos az is, hogy rendszeresen olvassuk a Szentírást és a teológiai könyveket, mert a jó gondolatok nem teremnek meg maguktól a fejünkben.
Papp Miklós harmadikként a karácsonyi születés ikonjáról beszélt, amely azt jelenti: Krisztus Urunk szóba áll velünk. A Szeretetisten beszélget velünk. Amikor jót beszélgetünk a házastársunkkal vagy a gyermekünkkel, az a karácsony. A kommunikáció tanulható. A házastársammal köteles vagyok beszélgetni, ez alól nincs kibúvó. A legértékesebb beszélgetések az önközlések. Isten is ezt teszi, a Szentháromság önmagát nyilatkoztatja ki nekünk, azt, ami a lényege. A házasságban a legértékesebb beszélgetések azok, amikor őszintén kimondjuk, hogy mit érzünk, mi van bennünk. Rendkívül fontos a konfliktuskezelés is, mert viták nélkül egyetlen házasságot sem lehet megúszni. A lényeg, hogy a vitatkozás ne fajuljon veszekedéssé, mert az bűn. A vita viszont szükséges. A kommunikációhoz hozzátartozik a szexualitás is, tág értelemben, minden szinten, ide értendő az is, ha megérintem, megsimogatom a másikat. Ha egy házaspár két tagja fejben és testben is eltávolodik egymástól, akkor léphet be kapcsolatukba egy harmadik. Ez a szeretetéhség következménye.
A negyedik ikon az em­ma­uszi tanítványokat ábrázoló kép. „Lángolt a szívünk, amikor Krisztussal találkoztunk.” A házasságban rendkívül fontos az élmény. Lényeges, hogy a házastársak időről időre szervezzenek maguknak közös programot, csak kettesben. Lehet az vacsora, opera, wellness-hétvége vagy bármi más. Ez nem pénz, hanem kultúra kérdése. Papp Miklós egyúttal figyelmeztetett arra is, hogy aki jót akar a gyermekeinek, az először a házastársát szereti. A közös családi élmények istenélmények is, öröm van bennük, melyet átélve a házastársak megerősödnek a Szentháromság felé vezető úton.
A házasság ötödik sarokpontját a hajó ikonja fejezi ki. Ez azt az eszkatológiai feszültséget érzékelteti, hogy Krisztus már velünk van, de még nem teljesedett be minden. Úton vagyunk. Mivel Krisztus velünk van, már most örülhetünk a létnek – ezek az ünnepek, a családi élmények, a nyaralások. A „még nem” pedig arra figyelmeztet minket, hogy ne merüljünk bele az örömeinkbe, és soha ne feledkezzünk meg arról, hogy zarándoklények vagyunk, úton a tökéletesség felé. Nagyon fontos, hogy cölibátusban élő emberekkel, papokkal, szerzetesekkel, szer­ze­tes nővérekkel is beszélgessenek a házaspárok, a két életforma ugyanis kiegészíti egymást.
A morálteológus által említett utolsó ikon a kánai menyegző képe. Krisztus Urunk megtisztelte a házaspárt, bement a házasságukba. És milyen jó, hogy ez az ifjú pár ajtót nyitott Krisztusnak, aki borrá változtatta a vizet, hogy bőségesen jusson a jóból mindenkinek, mert ő nem kicsinyes, hanem nagyvonalú. Ez az ikon arra figyelmeztet, hogy a házastársak nyissanak ajtót a kopogtató Krisztusnak, ahogyan a kánai pár tette. Legyen jelen az Úr az életükben. Ez a családi spiritualitás, amelyhez hozzátartoznak a közös részvételek a szentmiséken, a szentségekhez járulások, a zarándoklatok. Ugyanilyen fontos a lakások megszentelése is – legyenek a falakon keresztek, ikonok, kegyképek.
Papp Miklós végül azt ajánlotta a megjelenteknek, hogy öt-hat évente olvassák újra a könyvét, mert személyiségünk alakulása, gyermekeink növekedése és a világ változásai hatására nagyjából ilyen időközönként változik a házas életstílusunk. A házastársi kapcsolat különböző szakaszaiban időről időre újra kell gondolnunk a konfliktuskezelést, a testi gyengédséget és a családi élményeket.

Duplájára nőtt a Szentföldre zarándoklók száma

Duplájára nőtt a Szentföldre zarándoklók száma

Fotó: Fábián Attila

 

Tomasz Dubiel atya, a jeruzsálemi Keresztény Információs Központ igazgatója elmondta: két évvel ezelőtt, 2016 januárjában 390 csoport regisztrált, és 11 ezer zarándok érkezett. Tavaly ilyenkor 529 bejegyzett csoportban már 16 ezren keresték fel a szentföldi kegyhelyeket, míg az idén 770 csoportban összesen 26 ezer zarándok látogatott el a Szentföldre.
Az Izraeli Központi Statisztikai Hivatal éves jelentése szerint 2017-ben 3 millió 612 ezer zarándok érkezését regisztrálták. Ez 2016-hoz képest 23 százalékos, 2015-höz képest pedig 29 százalékos növekedést jelent – közölte a SIR olasz katolikus hírügynökség. A katolikus zarándokok száma megkétszereződött – tette hozzá a lengyel származású ferences –, de egyre többen érkeznek a Szentföldre más keresztény felekezetekből is. A Krisztus-hívő zarándokok összlétszáma ennél is magasabb: az információs központ jelentése ugyanis nem számította bele a közzétett adatokba azt a több ezer ortodox keresztényt, akik a január 6-án tartott vízkereszti karácsony alkalmából keresték fel a szent helyeket. Hasonló növekedés tapasztalható a Szent Sír-bazilika (képünkön) esetében is. A legtöbb látogató Ázsiából érkezik – mutatta ki az Izraeli Központi Statisztikai Hivatal, amely rekordévként könyveli el 2017-et, hiszen a Szentföldre érkezők száma ekkor először haladta meg a hárommilliót. Csak olasz zarándokból több mint százezer érkezett tavaly, ami 26 százalékos gyarapodást jelent, de a tendencia tovább erősödik, hiszen decemberben és januárban már 31 százalékos volt a növekedés. Ezzel az adattal Olaszország a hatodiknak számít az európai országok között, és nyolcadiknak világszinten. Az első hely az Amerikai Egyesült Államoké évi 779 ezer látogatóval, majd Oroszország következik 331 ezer, Franciaország 309 ezer, Németország 218 ezer, illetve az Egyesült Királyság 198 ezer zarándokkal. Ezek az adatok egyértelműen jelzik, hogy Francesco Patton szentföldi ferences kusztos és Pierbattista Pizzaballa érsek, a Jeruzsálemi Latin Patriarchátus apostoli adminisztrátora felhívásai meghallgatásra találtak. „A Szentföld továbbra is biztonságos hely a zarándokok számára, akik teljesen nyugodtan idelátogathatnak. Reméljük, hogy ez az örvendetes növekedés a továbbiakban is megmarad” – mondják a szentföldi felelősök.

Lezárult a szegedi Karolina-iskola jubileumi éve

Lezárult a szegedi Karolina-iskola jubileumi éve

Az intézmény az elmúlt év során ünnepelte alapításának 145. és újraindulásának 25. évfordulóját. A mostani Karolina-nap szentmisével kezdődött, amelyet Kondé Lajos szeged-belvárosi plébános, püspöki helynök mutatott be. A liturgia keretében megáldották az iskola zászlóját, valamint először itt hangzott fel az intézmény himnusza. A szentmise után beszédet mondott Vargacz M. Krisztina SSND nővér, a rendszerváltás utáni első igazgató, aki felidézte az újraindulás éveit.
Ezt követően Faragó M. Flóra SSND az iskola Sapszon Bálint által komponált új himnuszának történetét ismertette, majd a művészeti iskola növendékei adtak koncertet.
Az ünnepség során felavattak két szaktantermet is. A kémiaterem Farkas M. Margaréta nővér nevét kapta, aki szintén az újraalapítók egyike, míg a biológiaterem Czizmazia György biológus emlékét őrzi. A teremavatáson jelen voltak a névadók hozzátartozói is.
A nap további részében a diákok számos játékos programon vehettek részt, melyek a névadó Friess Mária Karolina anyához, a rendalapító Gerhardinger Mária Terézia anyához és az iskola történetéhez kapcsolódtak. A 9. és 10. osztályos gimnazisták számára a szegedi Inter­aktív Természetismereti Tudástár munkatársai készültek foglalkozásokkal, a 11. és 12. osztályosoknak pedig Lobmayer M. Judit SSND tartományfőnöknő és Katona Zsófia tartományfőnökségi kommunikációs felelős tartottak előadást az iskolanővérekről.

Forrás és fotó: Bencsik Róbert

„Éltető sodrásban”

„Éltető sodrásban”

Fotó: Lambert Attila

 

A tizenegyedik alkalommal sorra kerülő Házasság Hete idei programjait sajtótájékoztatón mutatták be február 8-án, Budapesten. A keresztény egyházak és civil szervezetek összefogásával február 11. és 18. között megvalósuló rendezvény idei házaspár-arca Fazekas Rita mediátor és Zámbori Soma szinkronszínművész. A központi programok fővédnöke Herczegh Anita, Áder János köztársasági elnök felesége.
A sajtótájékoztató moderátora, Novotny Zoltán, a Protestáns Újságírók Szövetségének elnöke hangsúlyozta: a már több mint húsz országban működő nemzetközi Házasság Hete mozgalom célja, hogy felhívja a figyelmet a házasság, a család értékeire és fontosságára, valamint segítséget nyújtson a házasságra készülőknek vagy a házasságban problémákkal szembesülőknek. Hozzátette, a Házasság Hete idei rendezvénye hazánkban a kormány által kezdeményezett családok éve programjaihoz kapcsolódik.
A sajtótájékoztatón részt vett Bíró László püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családbizottságának elnöke, Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnöke, Beneda Attila család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkár, Török Szabolcs család- és párterapeuta, pszicho­te­ra­peuta szakorvos, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet docense, Herjeczki Kornél, a Házasság Hete mozgalom országos koordinátora, a Harmat Kiadó igazgatója, valamint Zámbori Soma színművész és felesége, Fazekas Rita – a Házasság Hete idei házaspár-arca.
Bíró László püspök hangsúlyozta: fontos, hogy évről évre van egy hét, amikor „nem temetjük, siratjuk, hanem ünnepeljük a házasságot, amely nem a múlt intézménye, hanem a jövőhöz tartozik”. A püspök reméli, hogy a rendezvénysorozat révén társadalmi párbeszéd alakul ki a házasságról, s ez segíti majd a jó házasságban élők megnyílását a társadalom felé, és növeli a társadalom nyitottságát a családok felé.
A főpásztor egy személyes példán keresztül utalt a Házasság Hete arcai által választott idei mottóra: „Éltető sodrásban.” Elmondta, hogy az az ember, akinek tartása van, képes a sodrással szemben is haladni, sokan azonban csak sodródnak az árral. A püspök hozzátette, lényeges, hogy a társadalmi párbeszéd során ne nézzük le azt, aki fájdalmas sebeket hordoz, akinek nem sikerült a házassága. Szabaddá kell válnunk az ostoba ideológiáktól is, és az embert a maga teljességében, testi-lelki-szellemi egységében kell a középpontba állítanunk. Az egy létsíkú, ellaposított ember nem talál kapaszkodót, ha valamilyen csapás éri. Bíró László beszéde végén megismételte: a család, a házasság nem a múlthoz tartozik, hanem híd, út, a jövőbe tekintő intézmény.
Steinbach József református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyházak nemcsak a házasság hetében, hanem egész évben végzik családsegítő, házassággondozó szolgálatukat, és népszerűsítik ezt az alapvető, Istentől való életrendet. „Emberileg nézve a házasság csodálatos, de igen nehéz műfaj. Szabó Lőrinccel szólva »két önzés titkos párbaja«. Gondoljunk csak bele, mi az, amit manapság eltűrünk a másik embertől. A szeretetünk rögtön elmúlik, ha nem úgy táncol, ahogy mi fütyülünk. Ezért szükség van az élő, a minket szerető Isten segítségére, Jézus Krisztus áldására” – mondta Steinbach József. Szólt arról is, hogy a rendezvénysorozat idei házaspár-arca, Zámbori Soma színművész és felesége, Fazekas Rita mediátor a hetet megnyitó vasárnapi istentiszteleten, Veszprémben tanúságot tesz. Az eseményen ott lesznek a Gyö­kös­sy Endre Lelki­gon­do­zói Szolgálat képviselői is.
A hetet lezáró szentmisét a budapest-belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templomban Bíró László mutatja be. Fazekas Rita és Zámbori Soma a sajtótájékoztatón egymás közti beszélgetés formájában mondták el gondolataikat. Üzenni szeretnének a fiataloknak és az egyedülállóknak, hogy „jó házasságban élni menő”, „egymást támogatni felemelő”, a házasság Isten ajándéka, a legszentebb kapcsolat, ezért merjenek elköteleződni. (A házaspárral készült interjút az Új Ember február 11-i számában olvashatják – a szerk.)
Török Szabolcs család- és párterapeuta rámutatott, hogy növekszik az igény a párkapcsolatok minőségének javítására, és egyre kevésbé szégyellni való, ha egy pár terapeuta segítségét is igénybe veszi a kapcsolat jobbítása érdekében. Török Szabolcs hangsúlyozta, a párkapcsolatunkkal való tudatos foglalkozás saját személyiségfejlődésünket is segíti: a kapcsolatainkban gyógyulunk. Másrészt sokan úgy gondolják, a kapcsolatuk változásának egyik eredménye lehet gyermekeik harmonikus személyiségfejlődése is. A szakember arról is beszélt, hogy az utóbbi időben nőtt a prevenció iránti igény is, példaként az első gyermek születésére felkészítő csoportos programok népszerűségét említette.
Beneda Attila család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkár kiemelte: reménykedőbb, optimistább társadalmi hangulatot jelez, hogy 2016-ban – húsz év után – megdőlt a csökkenő házasságkötési trend: ötvenezer pár kötött házasságot, és ez a szám 2017-ben sem csökkent.
Herjeczki Kornél, a Házasság Hete mozgalom országos koordinátora elmondta, a hazai programsorozat eredményes, 2016-hoz képest tavaly negyvenkét százalékkal több helyi kezdeményezéssel kapcsolódtak be az országos programba. „Úgy érezzük, mi is hozzájárulhattunk a házasságkötések számának növekedéséhez” – mondta, hozzátéve: küldetésünk nehezebbik része azonban most jön, ugyanis nem elég a nagy döntés, az „igen”, a kérdés az, hogy mitől lehet tartós és jó a házasság. Fejlődnünk kell a párkapcsolati képességekben, a konfliktuskezelésben. A házas­kap­cso­lat erősítéséhez sok apró döntésre van szükség, és főként arra, hogy többször és sokszínűbben legyünk képesek kifejezni a házastársunk iránti szeretetünket.

A Házasság Hete programjairól a www.­hazas­sag­hete.hu oldalon tájékozódhatnak.

1 / 36123...Utolsó