Embertárs

McCain, hívő háborús hős és majdnem elnök

McCain, hívő háborús hős és majdnem elnök

A megváltásba vetett keresztény hite tartotta meg a legnehezebb megpróbáltatások idején, és vezette ahhoz a köztisztelethez, ami legjobban halálakor és temetésekor mutatkozott meg. A washingtoni katedrálisban a republikánus politikust tisztelőinek széles köre búcsúztatta, köztük három korábbi elnök. (Donald Trump az elhunyt óhajának megfelelően nem volt jelen.)
A neves politikus katonacsaládból származott. Egyik őse Washington hadsegéde volt, ükapja a polgárháborúban a Dél oldalán esett el, nagyapja és apja a haditengerészetben az admirálisi rangig emelkedett. McCain pilótaként vett részt a vietnámi háborúban – ellentétben Trump elnökkel, aki ügyes ürügyekkel kihúzta magát a behívás alól. McCain 26. bevetésén, 1967 októberében, Hanoi bombázásakor egy szovjet gyártmányú rakéta leszakította a repülőgép szárnyát, amelynek pilótája volt. Katapultált, majd egy tóba esett, ennek következtében eltörte a végtagjait, ezt követően pedig a lakosság majdnem agyonverte. Egy évi hadifogság után fogvatartói rájöttek, hogy foglyuk apját épp kinevezték a csendes-óceáni amerikai erők főparancsnokává, erre felajánlották szabadon bocsátását. McCain azonban ezt csak úgy fogadta volna el, ha vele szabadulnak az előtte fogságba esett bajtársai is. A büntetése nem maradt el: négyévi kínzás következett, és éveken át magánzárka a még a francia gyarmati uralom alatt épített börtönben, amit az amerikai foglyok katasztrófahumorral a „Hanoi Hilton”-nak neveztek el. Cellája falára felkarcolta az Apostoli Hitvallás első hét szavát: I believe in God, the Father Almighty. Imáiban nem pusztán a szabadulást kérte, hanem azt, hogy becsületét képes legyen megőrizni. McCain nem tört meg, az észak-vietnámi hatóságok nyomására csak annyit ismert el, hogy helytelen volt a polgári célpontok bombázása.
1973-ban a béke meghozta szabadulását – nyomorékként. Élete végéig sántított, és az egykori törések után rosszul összeforrt karjaival egyedül nem tudta felvenni a kabátját, még fésülködni sem tudott. Viszont mint híres háborús hősért rajongtak érte a nők, amit nem utasított vissza. Később két házasságából négy természetes és három fogadott gyermeke származott. 1982-ben a Republikánus Párt tagjaként a képviselőház tagjává választották, majd 1986-ban Arizona állam egyik szenátorává. Öt alkalommal, leg­utoljára 2016-ban, újraválasztották. A szenátusban a pártpolitikán felülemelkedve, esetenként saját párttársainak többsége ellenében is mindig a meggyőződésére és a lelkiismeretére hallgatott. Így támogatta a kapcsolatok normalizálását Vietnámmal, a dohányzás visszaszorítását, az üvegházhatású gázok kibocsájtásának korlátozását, a közpénzosztogatás visszaszorítását, és kiállt a vallási fundamentalisták ellen. 2000-ben a pártelit ellenében versenybe szállt a republikánus elnökjelölti posztért, de alulmaradt a későbbi győztes ­George W. Bush-sal szemben. Ezt követően viszont a választási kampányban erőteljesen támogatta Busht, majd 2004-ben újraválasztását. 2008-ban ő lett pártja elnökjelöltje, de végül veszített a demokrata Obamával szemben. Következetes kritikusa lett Vlagyimir Putyinnak, különösen miután az 2014-ben elfoglalta a Krím félszigetet. A 2016-os választási kampányban kezdetben támogatta Trumpot, de annak néhány erősen vitatható megnyilvánulása után szakított vele. Megválasztása után is számos esetben szembekerült az elnökkel.
McCain rendszeresen látogatott egy baptista templomot, de az alámerüléssel járó keresztelést nem vállalta. Vallotta, hogy az Amerikai Egyesült Államok keresztény országként jött létre, ezért sem indokolt a vallásra utaló szimbólumok eltávolítása. Ellenezte az abortuszt, az egyneműek úgynevezett házasságát, az illegális bevándorlást, ugyan­akkor azt képviselte, hogy azok, akik már az államokban élnek, kapjanak lehetőséget az állampolgárság megszerzésére.
Magyarországot becsülte az 1956-os forradalomért és a rendszerváltozásban vállalt szerepéért. 2014 januárjában járt hazánkban, és találkozott az őt korábban hősnek nevező Orbán Viktor miniszterelnökkel is. Pár hónap múlva azonban élesen bírálta, amiért „ágyba bújik Vlagyimir Putyinnal”. Haláláról az egész világ megemlékezett. Egyetérthetünk Angela Merkel német kancellárral abban, hogy az elhunyt politikust „az a szilárd meggyőződés vezérelte: minden politikai tevékenység értelme, hogy a szabadságot, a demokráciát és a jogállamot szolgálja”.

Magyarország új nunciusa átadta a megbízólevelét

Magyarország új nunciusa átadta a megbízólevelét

A nuncius, akinek papi hivatása kibontakozásában is fontos szerepet játszott a magyar közösség, ezután nemzeti emlékhelyünkön, a Hősök terén megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját.
Ferenc pápa július 4-én nevezte ki Michael August Blume alessanói (Alexanum) címzetes érseket, verbita szerzetest Magyarország apostoli nunciusává.
Az Apostoli Szentszék új budapesti nagykövete, aki 1946. május 30-án South Bendben (Amerikai Egyesült Államok, Indiana) született, legutoljára Ugandában szolgált apostoli nunciusként.
1972. december 23-án szentelték pappá szülővárosában. Matematikai bakkalaureátusi fokozatot, majd Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen teológiai diplomát szerzett.
1975 és 1983 között teológiai tanár volt a ghánai Cape Coast regionális szemináriumában. 1983 és 1990 között az Isteni Ige Társasága ghánai és togo-benini tartományának elöljárójaként szolgált. 1990 és 1994 között a verbiták generális tanácsának titkári tisztségét töltötte be.
1995. április 1-jétől az Elvándorlók és Úton Lévők Lelkipásztori Gondozásának Pápai Tanácsánál teljesített szolgálatot, 2000. április 6-tól a testület titkárhelyettese volt.
2005. augusztus 24-én Benin és Togo apostoli nunciusává nevezték ki. 2013. február 2-án ugandai apostoli nunciusi kinevezést kapott. Michael August Blume angolul, olaszul, franciául és németül beszél.

Forrás és fotó: Apostoli Nunciatúra

A fatimai kegyszobor jelen lesz a panamai ifjúsági világtalálkozón

A fatimai kegyszobor jelen lesz a panamai ifjúsági világtalálkozón

Fotó: Vatican News

 

A hírt augusztus 27-én sajtótájékoztatón tette közzé José Domingo Ulloa Mendieta panamai érsek. A Szűzanya szobra korábban a világ hatvannégy országába elzarándokolt már, ezért a kegyhely igazgatósága úgy döntött, a továbbiakban maradjon a fatimai kegyhelyen. Kivételt képez ez alól a jövő évi panamai ifjúsági világtalálkozó, amikor – 2000 óta először – ismét útnak indul a fatimai kegyszobor.
A panamai sajtótájékoztatón bemutattak egy videót, amelyen a fatimai kegyhely igazgatója, Carlos Cabecinhas elmondja, a panamai találkozó világméretű jellege miatt, és főként Szent II. János Pál pápa emlékére hozták meg ezt a döntést. A szent pápa volt ugyanis az ifjúsági világtalálkozók megálmodója, s ő mindig különleges tiszteletet tanúsított a Fatimai Szűzanya iránt. Az 1981. május 13-án, a Fatimai Szűzanya napján ellene elkövetett merénylet is összekapcsolta őt Fatimával. Mendieta érsek hangsúlyozta, a panamai hívek is rendkívül nagy tisztelettel övezik a Fatimai Boldogasszonyt.
A panamai sajtótájékoztatón a fatimai kegyhely küldöttsége is részt vett, élén Marco Daniel Duarte atyával, a kegyhely múzeumának igazgatójával. A Fatimai Szűzanya szobra 2019. január 21-én érkezik Panamába, és január 29-ig marad ott. Ez idő alatt elsőként a Lourdes-i Boldogasszony-plébánián őrzik, majd átviszik a Megbocsátás parkjában lévő szentségi kápolnába, ahol Teréz anya nővéreinek gondjaira bízzák. A parkban zajlik majd a világtalálkozó több eseménye, így a január 23-i, szerdai nyitó szentmise is. Aznap és másnap a kegyszobor jelen lesz a rózsafüzér imádsággal kísért virrasztáson, valamint a január 27-i záró szentmisén is – közölte a SIR olasz katolikus hírügynökség augusztus 28-án.

Katekétanap Esztergomban

Katekétanap Esztergomban

Fotó: Lambert Attila

 

„A hitoktatás a hivatásom. Az volt a vágyam, hogy megmutassam, miként lehet megszerettetni a hittant a gyerekekkel, hogy azt érezzék: ezt érdemes tanulni, hiszen itt életre szóló dolgokról van szó” – foglmazott Dorina, aki tizenhét éve hitoktató. Ők négyen közel kétszáz társukkal együtt érkeztek szeptember 1-jén Esztergomba, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye területén működő állami iskolákban tanító katekéták tanévkezdő találkozójára. Élénk beszélgetés közben haladt a társaság a bazilika felé. Összeszokott, vidám csapat – állapítottam meg. Ünnepelni jöttek, hogy együtt kérjék a Szentlélek segítségét munkájukra, életükre és a rájuk bízott gyerekekre.
Első ízben rendezték meg ezt a tanévkezdő találkozót Esztergomban. „Azért gyűltünk össze az egyházmegye szívében, hogy buzdítást, bátorítást kapjunk, megerősödve kezdhessünk neki a tanévnek” – mondta a rendezvény céljáról Bárány Béla, a főegyházmegye hitoktatási felügyelőségének vezetője. A házigazda Erdő Péter bíboros volt, ő mutatta be a napot indító szentmisét, és a dél­előtt folyamán előadást is tartott a résztvevőknek. Szavaiból kitűnt, mennyire fontosnak tekinti azt a szolgálatot, amit a katekéták végeznek. „Az Egyház számára a hit továbbadása változatlanul a legfőbb küldetés. Ebben a katekéták a papok legszorosabb munkatársai, akik ott állnak az igehirdetés élvonalában. Találkoznak azokkal a hittanos gyerekekkel, akik még nem nyerték el a keresztséget, nem voltak elsőáldozók, bérmálkozók. Budapesten a gyerekek többségét – hatvan-hatvanöt százalék ez az arány – katolikus hittanra íratják be, de csak kevesebb mint a felét keresztelik meg. A hitoktatók lehetnek a híd a plébánia és az iskola között. Tudjuk, hogy az iskolai hittanórától milyen nehéz és hosszú út vezet a templomig” – mondta a főpásztor. Homíliájában a hitoktatók feladatáról elmélkedett, az örök kérdést is vizsgálva: mi az ismeretközlés és a hitátadás egymáshoz való viszonya e szolgálat során? A bíboros így fogalmazott: A „katekéta” megnevezésben benne van, hogy „a hitoktatás nem puszta ismeretátadás, hanem bevezetés a hitbe”. A „hittantanár” elnevezés pedig „az oktatás intézményes kereteire és főleg a hit tartalmára utal, kifejezve, hogy a hit nem pusztán érzelem vagy hangulat, hanem tartalma van”. Erdő Péter hangsúlyozta: a hittan „ismeretet ad át, amely nem csupán elmélet, hanem olyan igazság, amelynek hatása van az életünkre”.
E gondolat mentén haladt tovább előadásában is: „Amikor hittant tanítunk, nem valamiféle tréninget tartunk, amely arról szól, hogyan érezzük magunkat kellemesebben. Az effélének ma nagy a piaca. Mi azonban nem ezt a kínálatot akarjuk színesíteni. Nem úgy áll a dolog, hogy valaki sziklát mászni szeret, más vitorlázni, megint más pedig imádkozni. A hit nem pusztán érzés, nem csupán magatartásforma, nem is csak bizonytalan vélekedés, amely gyöngébb a tudásnál. És semmiképpen sem tartalom nélküli bizalom vagy diffúz jó közérzet. Hitünk alapja a bizalom, az igazságtartalom, amely feltételezi a közvetlen kapcsolatot Istennel. Hitünk meggyőződés és imádság, amely alakítja az életünket. Hitünk Isten kegyelmi ajándéka.”
Mire kell hát törekednünk? – tette fel a kérdést a bíboros, és így válaszolt: „Ismerjük meg részletesen és pontosan Egyházunk hitét, s fogadjuk el! Ebből az elfogadásból fakad az önfeláldozó, szolgáló szeretet és egy különleges éleslátás, amely felismeri a Szentlélek indításait az egyén és a közösség életében egyaránt. A katolicizmusnak a XXI. században evangéliumi katolicizmusnak kell lennie, a Szentírás és a hit világosságában a Szentlélek vezetésével kibontakoztató személyes, imádkozó és tevékeny magatartásnak” – szögezte le.
Erdő Péter tanításának gondolataihoz kapcsolódva elmélkedtek a kate­kéták küldetésük mibenlétéről. Kiscsoportokban osztották meg egymással, miként értelmezik a küldetésüket, és ki milyen erőforrásokat mozgósítva indul neki a tanévnek. Visszaemlékeztek a pályájukon meg­­élt örömökre, és megfogalmazták, milyen gyümölcsöket remélnek az idei évtől.
A hitoktatási felügyelőség által a kateké­ták­nak szervezett tanévkezdő lelkinap éppen olyan volt, amilyennek a hitoktatásnak is lennie kell: gerincét a találkozás adta, melynek során a résztvevők tanulnak, tapasztalatokat szereznek, átélnek, felfedeznek, alkotnak – és mindezt közösségben teszik.
A gondolatébresztő tanítás és az azt követő beszélgetések során bontakozott ki a találkozó mottójának – „… táplál minket a búza legjavából” – tartalma, mélyebb értelme. A terem közepén álló vázákban a szervezők búzakalászokat helyeztek el, s közéjük illesztették az egyes csoportok a maguk „kalászait”. Ezek szemeit szavak alkották, melyekből buz­dító, bátorító üzenetek álltak össze – a csoportmottók. Bárány Béla József Attila A számokról című versét idézte: „Vegyetek erőt magatokon / És legelőször is / A legegyszerűbb dologhoz lássatok –/ Adódjatok össze, / Hogy roppant módon felnövekedvén, / Az Istent is, aki végtelenség, / Valahogyan megközelítsétek.”
Az „összeadódást”, a növekedést az év során gazdag eszköztárral, továbbképzésekkel és a támogatás más formáival is segíti az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hitoktatási Felügyelősége. A hitoktatók csoportos szupervíziót vehetnek igénybe, és élhetnek az egyéni lelki­gondozás lehetőségével is. Kérhetik mentor és a pedagógiai szakszolgálat támogatását, de szükség esetén segítségükre van az asszisztensi szolgálat, amelyben pedagógus és pszichológus áll a katekéta mellé, ha egyedül nem boldogul az osztályban. A szakmai támogatás mellett a tanév során is fontosak a közösségépítő, hivatást elmélyítő alkalmak, amelyek erőt és lendületet adnak a hitoktatóknak, akárcsak ez az évkezdő találkozó, amely után örömmel indulhat az új tanév.

Jézus, a pedagógus

Jézus, a pedagógus

Fotó: Merényi

 

Eger augusztus 29-én a pedagógusok városa. Ez már a bazilikaközeli kávézókban érzékelhető, mert – hiába van hétköznap délelőtt – egyikben sem lehetne leejteni egyetlen gombostűt sem. Erzsike, kolléganőm régi ismerőse, aki a kapu felé vezető lépcsőn ülve gyűjt adományokat, az áradó tömeget szemléli várakozóan, hol szégyenkező mosollyal, hol keserűen, de közben az isteni gondviselésről beszél nekünk. Amikor az érkezők közül valaki felismeri, sőt még egy ezrest is kap, mintha kicserélték volna. „Nem csak a pénz miatt – mondja –, hanem mert jólesik, ha nem néznek el a fejem felett.” Az egyházmegyei pedagógusok évnyitójára érkeztünk, több mint ezernyolcszáz meghívott társaságában. Itt ma nemcsak hogy minden pad tele van, hanem az összes üres teret székekkel pakolták meg, hogy mindenkinek jusson hely. A széksorok közötti járaton épp hogy csak elférünk, amikor az oltár felé tartunk. Óriási az alapzaj, a zsibongás, ami ekkora tömeg esetén természetes. Én némi csúfondárossággal mégis arra gondolok, hogy gyerekekre hasonló esetben valószínűleg rászólna egy tanár… Juhász Ferenc plébános, az iskolai főhatóság elnöke, a mai program szóvivője nagyon udvariasan ugyan, de kéri is a figyelmet, amikor bevezető szavaihoz készülődik. Ám aztán váratlanul megszólal az orgona, és a „Jöjj, Szentlélek Úristen…” éneklésével kérünk áldást mai együttlétünkre és a következő tanévre. Így az üdvözlő szavak és Freund Tamás akadémikus felkérése az első előadás megtartására csak pár perccel később hangzik el „az Úristen nagy tantermében”, mint Juhász Ferenc atya költőien fogalmaz.
Freund Tamás azzal kezdi, hogy sem évnyitón, sem bazilikában nem beszélt még életében. Majd előadásának címét ismerteti: A művészetek által gazdagított belső világ és az információs robbanás hatása a kreatív gondolkodási képességre. Ezután Vukán György zongoraművész gondolatát idézi: „A zene odafent van.” A művészeti alkotásokban mindig ez az „odafönti” jut szóhoz: a művészet nem létező dolgok létrehozása. Az egészen új alkotására képes agynak, „az evolúció e csúcstermékének” megismerésére törekedni óriási kihívás, és azt az elvi kérdést is felveti, hogy egyáltalán megismerheti-e az agy önmagát. Ahhoz, hogy megértsük a továbbiakat, előbb az agykéreg működésének alapfokú megismertetésére van szükség, figyelmeztet az akadémikus. Három-négy milliméter vastag, tekervényezett, százmilliárd idegsejtet tartalmazó agykérgünk hálózatok összessége. Egy idegsejt akár százezer másikkal is kapcsolatba tud kerülni. Ez nyúlványok révén valósul meg. A nyúlványoknak kétféle rendszere van: az információkat felvevők és az őket továbbítók. A működés kulcsa az összehangolás, a gátló idegsejtek beidegzése. Ezt egy olyan poliphoz lehet hasonlítani, amely a medencében úszkáló embereket lenyomja a víz alá, és mind­egyiküket ugyanabban a pillanatban engedi a felszínre, ily módon összehangolva a lélegzetvételüket. Ám az agykéreg működését sok-sok medence és sok-sok polip, valamint egy őket összehangoló szuperpolip képével lehet a legjobban érzékeltetni. Az agykéreg tárolókapacitása végtelen. A szűk keresztmetszetet a tárolt információk előhívása jelenti. Ehhez kapaszkodókra, emlékképekre, kulcsmomentumokra és mindenekelőtt időre van szükségünk. Ám sajnos az információs robbanás korát éljük, így nem marad idő a feldolgozásra, általános szokássá vált a szörfölés, az elsődleges motiváció elvesztése, a felületes információszerzés. Nincs idő arra, hogy érzelemvilágunk habarcsával rögzítsük a szerzett információkat. Az agy számára lehetetlen ehhez a drámai környezetváltozáshoz ennyire gyorsan alkalmazkodni. De az, hogy képesek vagyunk a probléma felismerésére, súlyosságának belátására, jó alap. Tehetünk azért, hogy megóvjuk az agyunkat a krónikus stressz­állapottól, az ebből következő szorongástól, depressziótól, a viselkedésmintázatok sérülésétől, a különböző ad­dikci­óktól. Csak az segíthet, ha elég időt hagyunk az agyunk számára, és megadjuk neki mindennapi katarzisát. Ennek a törekvésnek az oktatásban is meg kellene jelennie, például a művészeti oktatás-nevelés nagyobb hangsúlya révén, közösségépítéssel, az egyéni aktivitás, a másokkal való együttműködés, a közös alkotás motiválásával.
Csépe Valéria akadémikus, az új nemzeti alaptantervet kidolgozó munkacsoport vezetője Szövetté szőtt tudás (Tanulás- és tanulócentrikus tartalmi megújulás a köznevelésben) című előadásában arról beszél, hogy a pedagógusoknak kulcs­­­sze­repe van a kisiskolások életében, akiket sok-sok élménnyel, feladattal, aktivitással, tudásuk szövetté szövésével lehet a legjobban vezetni. Fontos a különböző tantárgyak összekapcsolása és annak belátása, hogy mindenki másban jó, hogy személyre szabottan kell oktatni. És a tanárokra hárul annak a feladata is, hogy megtanítsák a gyerekeket együttműködni. Mert ez az, amit napjaink magyar társadalmában talán a leginkább elfelejtettünk.

* * *

A mise kezdetén arról beszél Ternyák Csaba érsek, hogy a nap főszereplői nincsenek ma jelen. Pedig a diákok azok, akik miatt annyian megmozdultak, útra keltek, összegyűltek. Prédikációjában a pedagógusok és Jézus hasonlóságára mutat rá. Jézusnak mély személyes kapcsolata volt a tanítványaival, és nem az érvek szintjén, hanem az egyéniségével hatott rájuk. Azért tartották meg a tanítását, mert megszerették. Ugyanígy: ha egy tanár meg tudja szerettetni magát a tanítványaival, az még a matekfrász ellen is hatékony orvosság.
Jó gyereket könnyű szeretni, de vannak kevésbé jók is. Szeretni őket is, rájönni, hogy talán csak így akarják felhívni magukra a figyelmet: ezt csak az Istentől lehet igazán megtanulni. És egy agnosztikus tanár is tanulhat Jézustól: megtanulhatja, hogy előre kell szeretni, hogy ez az első lépés, az alap. Fel kell tudni áldozni az életünket másokért. Végső soron minden jó pedagógus ezt teszi: apránként ajándékba adja az életét kis barátainak.

* * *

A mise után tizennégy pedagógus Szent Gellért-díjat vehet át. Egyszerre megható és zavarba ejtő a laudációkat hallgatni: ennyi dicséretet valószínűleg kevesen és csak nagyon ritkán kapnak-kapunk. Évtizedek óta dolgozó, köztük mostanában nyugdíjba vonuló tanárok állnak az érsek mellett. Miközben a szép szavak elhangzanak, kezet fog velük, átadja az okleveleket, és néhány szót mindegyikükkel vált, méghozzá nagyon oldottan. Én pedig közben a díjak mögötti hétköznapokra gondolok; a pedagógusi pálya monoton kötelességteljesítésére, a sokszor igencsak fogyatékos közmegbecsülésre.
Az érsek végül Juhász Ferenc kérésére megnyitja a 2018/2019-es tanévet, majd a szomszédos kertbe vonulunk szendvicsebédre. Észre sem vettük, de a fények változása figyelmeztet, hogy közben dél­után lett, pedig 10-kor kezdtünk. Ma még nincs tanítás, de már küszöbön áll az ősz. Ma még ünnepelünk, de már minden készen áll az újrakezdéshez.

Együttműködés a fiatalok érdekében

Együttműködés a fiatalok érdekében

Fotó: Mudrák Attila

 

Erdő Péter a következő szavakkal kezdte ünnepi köszöntőjét: A Római Birodalomban, amelytől kultúránkat javarészt örököltük, már tanították a latin betűs írást, a városokban fejlett oktatási rendszer működött, volt, ahol közpénzből támogatták az oktatást. A népvándorlás idején azonban először a határvidékeken, így Pannóniában, később a Nyugatrómai Birodalom összeomlásakor Itáliában és Galliában is megroppant az oktatás hagyományos rendszere. A betűvetést és a legfontosabb alapismereteket az uralkodók udvarában, főként pedig a kolostorokban és a püspöki iskolákban lehetett elsajátítani. Az Egyház iskolákat létesített nemcsak a püspökségek mellett, hanem a plébániákon is.
Nagy Károly császár 802-ben elrendelte, hogy mindenki küldje el a fiát betűvetést tanulni. Az Egyház pedig kötelezővé tette a papok számára, hogy a falvakban iskolát tartsanak fenn, fogadják a hívek gyermekeit, és nagy szeretettel oktassák őket. Ezek a plébániai iskolák Nyugaton az oktatás egész rendszerét meghatározták. Évszázadokon át az államok is az Egyház feladatának tekintették ezt a tevékenységet.
A középkor végére városi iskolák alakultak, erősödött az oktatás itt, Esztergomban is, különösen a káptalani iskolában – mondta beszédében a bíboros. – A török uralom alól 1683-ban Sobieski János lengyel király szabadította fel a várost, a török szabad elvonulást kapott. Az újonnan betelepülő lakosság csak lassan jutott el odáig, hogy iskolákat hozzon létre. Ezekben az időkben volt igazán nagy szerepük a szerzeteseknek, akik a városokban iskolákat létesítettek. A II. világháború után az iskolákat államosították, Esztergom azonban megőrizhetett egy katolikus középiskolát: a ferences gimnázium tovább működhetett. 1990 után születhetett újjá az egyházi oktatás, nemzetközi tapasztalatokkal megerősödve, korszerű módon. A Szatmári Irgalmas Nővérek Társulata is így indíthatta újra ezt az iskolát, amely ma Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium, Óvoda és Általános Iskola néven a kisgyermekkortól az érettségiig színvonalas képzést nyújt a fiataloknak. Az utóbbi évek során az is kiderült, hogy a világi és az egyházi iskolák nem ellenfelei, de még csak nem is versenytársai egymásnak, hanem kiegészítik egymást. Az a hivatásuk, hogy együttműködjenek a fiatalok érdekében – hangsúlyozta köszöntőjében Erdő Péter.
Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere beszédében egyebek mellett a következőket mondta: A kormány folyamatosan javítja az oktatás tárgyi feltételeit, az idei tanévben 190 milliárd forinttal többet költ erre a célra. Az oktatás tartalmát azonban a pedagógusok határozzák meg. Az elmúlt évtizedek útkeresése után 2010-től kiteljesedett a politikai önállóságunk, 2014-ben megkezdődött a gazdasági felemelkedésünk. A nemzet tőlünk várja hagyományaink, kultúránk arányos gyakorlását, szuverenitásunk továbbfejlődésének és virágzásának biztosítását.
A IX. Nemzeti Tanévnyitót követően Erdő Péter bíboros megáldotta a gimnázium új ebédlőjét. Völner Pál, a térség országgyűlési képviselője az MTI-nek adott nyilatkozatában úgy fogalmazott, az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium, Óvoda és Általános Iskolában folyó oktató-nevelő munka elismerése, hogy az intézmény adhatott helyet az országos tanévnyitó rendezvénynek.
Az iskola fenntartója a Szent Vincéről Nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek Társulata. Jelenleg 1150 gyerek nevelkedik az intézményben, csaknem száz pedagógus segítségével.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye; MTI

Hiteles-e a torinói lepel?

Hiteles-e a torinói lepel?

Fotó: Fábián Attila

 

A torinói lepel néven ismert relikvia egy közel négy és fél méter hosszú, egy méter széles lenvászon szövetdarab, amelyen egy halott férfi lenyomata látható. E kendő a keresztény hagyomány szerint Jézus Krisztus halotti leple, így a képmás az ő vonásait őrzi az utókor számára. Vannak azonban, akik kétségbe vonják ezt. Szeptember 23. és 29. között hazánkba érkezik, és Szegeden, Szarvason, Lajosmizsén, Pécsett, Győrött, valamint három budapesti helyszínen tart előadást a lepel világhírű kutatója, John Jackson és felesége, Rebecca. Az egyhetes látogatás szervezőjével, Greschik Gyula kutatómérnökkel beszélgetünk.

Mikor került kapcsolatba a Jackson házaspárral?

– Tizenöt-húsz évvel ezelőtt hallottam először arról, hogy az amerikai Colorado államban van egy intézmény, amelynek fenntartói a torinói lepel kutatásával foglalkoznak. Ezt a hírt elraktároztam a fejemben mint érdekességet, de sokáig nem törődtem vele. Másfél évvel ezelőtt aztán szakmai úton jártam az Amerikai Egyesült Államokban, s az ott-tartózkodásomat meghosszabbítottuk egy turistaúttal a családdal és a barátainkkal. Akkor eszembe jutott az említett intézmény. A feleségem kinyomozta, hogy Colorado Springsben ma is létezik a torinói lepel kutatásával foglalkozó központ. Meglátogattuk, megismerkedtünk John Jacksonnal és a feleségével. Egy lenyűgöző szakmai beszélgetés után fölmerült bennünk egy magyarországi látogatás gondolata. Már tavaly szeptemberben elkezdtem tárgyalni velük erről. Idén márciusra az erre a célra létrehozott Interface Kft. véglegesítette a magyarországi látogatás kereteit is.

Mit kell tudnunk John Jacksonról?

– Jackson fizikusként pontosan ötven évvel ezelőtt javasolta a lepel tudományos kutatását. De a téma iránti érdeklődése már gyermekkorában felébredt, amikor az édesanyjától kapott egy könyvet a lepelről. Az akkori kíváncsiság érett tudományos érdeklődéssé a fiatal Jacksonban, amikor 1968-ban a torinói leplet választotta szakdolgozata témájául, és hangsúlyozta egy átfogó tudományos vizsgálat szükségességét. E kezdeményezésből azonban komoly kutatómunka végül is csak az után lett, hogy ledoktorált fizikából. A relativitáselmélet és a kozmológia a szakterülete. Jackson felesége, Rebecca harminc éve csatlakozott a lepel kutatásához. Ő egyébként ortodox zsidó volt, de katolizált. John Jacksonnak a lepel tudományos vizsgálatára tett javaslata nagy érdeklődést váltott ki. 1978-ban ő hozta létre a Shroud of Turin Re-
search Project (Sturp) elnevezésű kutatási programot, amely kísérleteket és elemzéseket végzett a leplen. Harminc válogatott természettudós dolgozott a csoportban, különböző beállítottságúak. Volt – illetve van – köztük ateista, katolikus, protestáns, zsidó, mindenféle ember. A kiválasztásuknál egyetlen szempont volt lényeges: hogy profik legyenek, magas szinten műveljék a tudományos hivatásukat. Nem ismerem a részleteket, de megkapták az engedélyt a lepel kutatására. Öt napjuk – és éjszakájuk – volt a vizsgálat elvégzésére, aminek minden percét beosztották. Ez a vizsgálatsorozat hozta eddig a legnagyobb áttörést a lepel kutatásában.

Ha megenged egy közbevetést: a torinói lepel iránt 1898-ban kezdett el kiemelten érdeklődni a tudomány.

– Valóban. Ebben az évben történt, hogy Secondo Pia amatőr fényképész elképedve látta, hogy a lepelről készült fotók negatívjai életszerűbb képet tárnak a szemlélő elé, mint az igazi. Az elmúlt százhúsz évben a legnagyobb tudományos előrelépést Jackson tudóscsapata érte el. Ami egyedülállóvá teszi a munkájukat, az egyrészt az, hogy a legkorszerűbb tudományos módszereket és eszközöket vetették be, másrészt pedig az, hogy összefogtak minden olyan tudományterületet, amelynek köze lehet a lepelhez: fizika, kémia, archeológia, szövéstan, orvostan, patológia, képelemzés és így tovább. E területek nagymesterei egymás munkájára építve, multidiszciplináris módon dolgoztak, nagyon óvatosan, nehogy megsérüljön a lepel, és ezáltal eltűnjön e hajdani gyilkosság valamelyik nyoma. Jackson végeztetett szénizotópos kormeghatározást is (olyan radiometrikus kormeghatározási módszer, amely a természetben előforduló 14C izotópot használja a széntartalmú anyagok korának meghatározására, mint­egy ötven-hatvanezer évre visszamenően – a szerk.). Erre a vizsgálatra is kidolgozott egy protokollt, amit ha betartottak volna, garantálhatta volna az eredmény megbízhatóságát. A kutatócsoport összehangolt munkája révén felfedezte, hogy a lepel képe
háromdimenziós minőségű. Megmérték, hogy a kép intenzitása, annak világos és sötét tónusai miként függenek össze az anyagnak a testtől való távolságával. (Minél közelebb volt a lepelfelület a testhez, annál sötétebb a tónus.) A Jackson által vezetett csoport kutatásának eredménye hatalmas vihart kavart a tudományos világban. 1980-ban – tehát alig két évvel a csoport létrejöttét követően – már a Natio­nal Geographic is foglalkozott velük, így az egész világ tudomást szerzett erről a munkáról. Néhány jó nevű labor azonban presztízskérdésnek tekintette, hogy ők végezzék el a szénizotópos vizsgálatot. Sikerült is kiharcolniuk ezt, és a John Jackson által kidolgozott alapos stratégiát félretették. Például csak egyetlen mintát vettek a szövetből. Nincs okunk feltételezni, hogy magát a mérést nem korrekt módon hajtották végre, de az eredménye ellentétben állt mindazzal, amit a többi tudományág megállapított: azt találták, hogy a lepel a középkorból származik. Ám azóta kiderült többek között az, hogy a mintát a lepel egy olyan helyéről vették, ahol középkori szövetjavítás történt, ami eleve irrelevánssá teszi a mérést. Az is tény, hogy bizonyos szennyeződések jelentősen torzíthatják a szénizotópos vizsgálat eredményét, ezt sem vették figyelembe. De hát a hamisítással kapcsolatos elméletek nem új keletűek. Jacksonék vizsgálatai óta is időről időre felbukkannak ilyen vélemények – mint például a közelmúltban is. Egy legutóbbi vizsgálat készítői élő embereken tanulmányozták a vér folyását, megnézték, hogy a foltok vajon keletkezhettek-e a leplen, és arra jutottak, hogy a vérfoltok egy része esetében ez képtelenség. Azonban alaphibákat vétettek. Sokan végigjárták már ezt az utat előttük, orvosok, patológusok, kriminológusok, és semmi olyat nem találtak, ami gyanús lett volna. A leplet hamisítványnak minősítő mostani vizsgálattal kapcsolatban megszólalt Pályi Gyula akadémikus, a Modenai és Reggio Emiliai Egyetem általános­kémia- és szervetlenkémia-professzora, a téma egyik szakavatott kutatója is. Nagyon világosan elmagyarázza, hogy a vér esetében nem csupán egyszerű folyadékról van szó, vizsgálatához nem elegendő, ha azt tanulmányozzuk, hogyan viselkedik egy festékanyag az emberi bőrön vagy egy próbabábun. A vérnek változik a viszkozitása. Attól függően, hogy az ember milyen fiziológiai állapotban van, lehet sűrűbb vagy hígabb, s amint kikerül a test belsejéből, néhány másodperc múlva már másként folyik. Ezeknek a tényezőknek a figyelembevétele mind hiányzik az említett, kö­zelmúltbeli kutatásból.

Hogyan összegezné a lepel kutatásával foglalkozó, John Jackson vezette tudóscsoport tevékenységének eredményeit?

– Végül is meg kellett hajolniuk a tények előtt. A bizonyításnak a kriminalisztikai oldalával nem lehet operálni, mert nincsenek Jézusról származó ujjlenyomatok, nincs DNS-mintánk, fényképünk. De amit
tudunk, amit a Sturp-vizsgálat fel­tárt, és ami azóta kiderült, az tökéletesen illeszkedik az evangéliumokban leírtakhoz. Ha létezett volna középkori hamisító, akkor felvetődne a kérdés: honnan volt olyan technikai és tárgyi tudás birtokában, amilyennel még ma is csak részben rendelkezünk? Az, hogy miként szerzett olyan szövetet, amit az I. századi Palesztinában használtak, de száz-százötven évvel később már nem, szinte csak részletkérdés. Egy esetleges hamisítás olyan alapos tudást feltételezne, amit lehetetlen elsajátítani. Csak a fantazmagóriák és az összeesküvés-elméletek világába vezetnek a hamisítással kapcsolatos gondolatok, például az, hogy Leonardo da Vinci feltalálta a fotográfiát, és így hozta volna létre a leplen látható képet. Tény, hogy a kutatás időnként olyan dolgokkal kerül szembe, ami nem illik bele a képbe. De egyetlen olyan problémáról sem tudok, amely ne úgy oldódott volna meg, hogy végül mégiscsak kiderült, nincs ellentmondás. A vérfolyásoknak például több iránya is lehet, ez jól látható a leplen. Az egész történelemben kevés dologról mondható el, hogy olyan alaposan bizonyított volna, mint a lepel hitelessége, de ez nagyon kényes téma. Megint csak Pályi Gyulára tudok hivatkozni, aki egy másik nagy tudóst idézve úgy fogalmazott: milyen érdekes, hogy akik hívők, azok számára nem kardinális kérdés, hogy a lepel hiteles-e vagy sem. A lepel megerősítheti a hitet, de csupán egy a rengeteg csodálatos dolog közül. Akik viszont nem hisznek, azok a világ végéig elmennek azért, hogy bizonyítsák, ez nem Krisztus halotti leple. John Jackson pedig vallja: nem tudja, mi lenne a nagyobb hiba, ha az Egyház azt állítaná, hogy ez Jézus halotti leple, holott esetleg nem az, vagy ha kijelentené, hogy nem eredeti, pedig mégis az volna. Ez megmagyarázza azt a bölcs és óvatos magatartást, amit az Egyház tanúsít e kérdéssel kapcsolatban. Hivatalosan tolerálja a relikvia vallásos tiszteletét, de soha nem mondta ki, hogy a lepel hiteles volna. Hozzáteszem: arra, hogy miként jött létre a leplen látható kép, semmiféle magyarázat nincsen. A tudomány nem ismer olyan eljárást, mechanizmust, amely révén ez a kép megszülethetett volna.

Mit vár a Jackson házaspár magyarországi előadássorozatától?

– Remélem, hogy minél több emberrel fognak találkozni, akik így első kézből tájékozódhatnak a lepelről, és hiteles válaszokat kaphatnak a kérdéseikre. A szervezés során arra koncentráltam, hogy az előadókörút kiegyensúlyozott legyen, egymást kiegészítő eseményekből álljon. Jó példa erre az utolsó két nap programja Budapesten. Három, egymástól nagyon eltérő, különleges eseményen vehetnek részt az érdeklődők. Szeptember 28-án délelőtt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szervezésében lesz egy angol nyelven elhangzó szakmai előadás A lepel az első századi zsidó hagyomány fényében címmel. Erre – bár mindenki előtt nyitva áll – elsősorban szakmai közönséget várunk. Este a 777 Offline Extra színpadi beszélgetése következik az Erkel Színházban, amely személyes közelségbe hozza majd John Jacksont. Az eseménysorozat záró előadására szeptember 29-én, szombaton délután kerül sor a Szent István-bazilikában. Ez a relikviával kapcsolatos legérdekesebb kérdéskört, a lepel és a húsvéti szent három nap kapcsolatát fogja bemutatni a legújabb kutatások eredményeinek fé­nyé­ben. Sze­retném azt is, ha az előadások révén egymásra találnának a lepel magyarországi kutatói. Az események részletes programja egyébként megtalálható a www.­torinoi­lepel­.hu oldalon.

Balatonbogláron táboroztak a kaposvári papnövendékek

Balatonbogláron táboroztak a kaposvári papnövendékek

Az egyházmegye nyaralójában megrendezett hagyományos táborban részt vett Varga László kaposvári megyéspüspök és Sándor László, az egyházmegye hivatásreferense is. A táborban látogatást tett Tomanek Péter esperes, püspöki irodaigazgató.
Az első nap esti programjaként a résztvevők különleges élménybeszámolót hallgathattak meg, amelyet az egyik kispap tartott Pápua Új-Guineában szerzett missziós tapasztalatairól.
A második napon a papnövendékek Miklósiba kirándultak, ahol meglátogatták a tizenegy Somogy megyei település lelkipásztori ellátásával foglalkozó társulást, a Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösséget, majd beszélgetésre invitálták a papi hivatás iránt érdeklődő fiatalokat.
A zárónapon, augusztus 28-án fiatal papok látogattak el a táborba, akik a szellemi harcról, illetve a gonosz általi manipulációkról beszélgettek a papnövendékekkel és a főpásztorral.

Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye