Embertárs

A Mikulás-bevetés

A Mikulás-bevetés

Fotó: Lambert Attila

 

A Paprikabíró utcában

Selmeczi Józsefné Irénke, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szentendrei csoportjának vezetője és Libárdi Henriett, elődje és helyettese fogad. Két éve kapták meg az épületet az önkormányzattól, azelőtt a Szent András katolikus iskola volt a bázisuk. Nagyon büszkék „új otthonukra”, hosszan mesélik, hogy sok-sok önkéntes segítséggel, éjszakai munkaórák felajánlásával hogyan tették „lakhatóvá”. Kicsit csodálkozom a lelkesedésükön, mert én csak egy félig-meddig üres és hideg raktárt látok, amelyben ráadásul, mint megtudom, víz és mosdó sincsen.
– De ahol ön áll, ott tegnap még egy mosógép volt, és ott, annak a kanapénak is megvan már a gazdája, nemsokára házhoz szállítjuk – mondja Irénke. – Van három hősugárzónk, de csak akkor kapcsoljuk be őket, amikor hosszabb időt töltünk itt. Tíz-tizenöt állandó önkéntes dolgozik velünk, harminc-negyven az alkalmanként segítők száma, de karácsony előtt közel háromszázan kapcsolódnak be a munkánkba – folytatja Henriett. – Szentendrén mindhárom Sparban mi gyűjtünk, minden évben körülbelül nyolc tonna tartós élelmiszert, vegyi árut (mosó- és tisztítószereket), szaloncukrot és más édességeket, kekszet, gyümölcskenyeret, bejglit hordunk be ide, hogy csomagokat állítsunk össze belőlük, amelyekkel karácsony előtt a nehéz sorsú családokat segíthetjük. Az önkormányzat évről évre tetemes összeggel segíti a munkánkat, hogy mindenhová jusson csomag, és például egy-egy rúd szalámit is tehessünk bele. Tavaly ötszázhuszonnyolcat szállítottunk ki. Az egyházközség tagjai között sok a szociálisan érzékeny hívő, ezért soha nincs gondunk az önkéntesek toborzásával. Minden évben ugyanaz a tíz-tizenöt ember szállítja ki a csomagokat, és mindig ugyanarra a környékre, ugyanazoknak a családoknak. Nemcsak Szentendrén, hanem vonzáskörzetében: a Szentendrei-szigeten, Solymáron, Budakalászon, Pomázon, Csobánkán és a Pilis más településein is jelen vagyunk. Megesett, hogy egy egyedülálló anyukának és gyermekeinek mi tettük lakhatóvá az önkormányzati bérlakását: a burkolástól a fürdőszoba kialakításán át a fűtésrendszer kiépítéséig mindent a mi önkénteseink végeztek el, és három éve éppen karácsony előtt költözhettek be az új otthonukba.
Munkanélküliség, öregség, betegség, családi tragédiák: ezek a fő okok, amelyek miatt valaki segítségre szorul. Előfordul, hogy a gyerekek szinte támasz nélkül maradnak.
Akik azt hiszik vagy azzal nyugtatgatják magukat, hogy „de hát Szentendrén nincsenek is szegények”, esetleg arra gyanakodnak, hogy aki szegény, maga tehet róla, annak a máltások mindig azt javasolják: tartson velük egyszer, ismerje meg azokat, akiket segítenek. Ők maguk pedig nagyon ügyelnek arra, hogy a szolgálatukban nyoma se legyen a leereszkedésnek: ember csenget be az emberhez, és azért, hogy tényleg boldog karácsonyt kívánjon. Nemcsak átadnak egy csomagot, hanem az életébe is belépnek azoknak, akikhez elmennek, és azt akarják velük megéreztetni, hogy nincsenek egészen egyedül a terheikkel.
Irénke elmeséli, hogyan táboroztatott múlt nyáron a Szelidi-tónál. Mindenkitől sikerült engedményt „kikönyörögnie”: a buszos cégtől éppúgy, mint a szállásadótól. – Nyolcgyermekes családban nevelkedtem – mondja –, nálunk természetes volt, hogy ha anyukám szilvás gombócot főzött, mindig vittünk át belőle a még nálunk is szegényebb szomszédoknak. A munkám során azt tapasztalom, hogy a meghallgatás, az emberi melegség sokszor majdnem fontosabb, mint a csomag, amit kiviszünk. Sajnos időt egyelőre nem tudunk eleget adni a ránk bízottaknak, ezért látogatószolgálat elindítását tervezzük.

* * *

Pár perc múlva nagy káosz és vicces jelenet szemtanúi leszünk: három Mikulás robban be a raktárba „udvartartásával”, Mikulásonként legalább két-három lánnyal, akiknek a fején plüss rénszarvasagancs van. De először krampusznak mondják magukat. Amikor rákérdezünk az ellentmondásra, elbizonytalanodnak. Inkább mégis szarvasok, mondják végül, vagy egyszerűen segítők. Henriett leülteti a három csapatot, és eligazítást tart. Biztatja a Mikulásokat, hogy ha az utcán találkoznának érdeklődő gyerekekkel, őket is nyugodtan ajándékozzák meg. Aztán mesél azokról a családokról, amelyekhez most kell menni. Nagyjából elmondja azt is, mi legyen a „Mikulás-jelenés” forgatókönyve. Jó a hangulat, az önkéntes tizedikesek, a Rákóczi-gimnázium tanulói láthatólag nagy izgalommal készülnek a „bevetésre”.
Kulcsár Kristóf örömmel teljesíti a kötelező önkéntes szolgálatot, mert ennek révén több területen is kipróbálhatja magát. Kézi-, röp- és kosárlabdameccsek bírói és pontszámolói feladatait is el szokta látni. Már régen készül arra, hogy Mikulás lehessen, mert mindig érdekes feladatnak tartotta, amikor a tévében tudósítottak róla. Vicces, laza stílusú Mikulás akar lenni. Pap András táboroztatásban is részt vett már, szívesen foglalkozik gyerekekkel. Ő is a könnyed Mikulás-típus híve, nem pedig a szigorúé. Lukács Bence „reformált”, „ener­ge­ti­zált”, fiatalos Mikulás lesz, akit a gyerekek közel érezhetnek magukhoz. Nagy bulinak tartja, hogy Mikulás lehet: már ma is többen rádudáltak az utcán, amikor idefelé tartott.

* * *

„Csak” három autónk van, ezért nem férünk be mind. Némi bizonytalankodás után abban állapodunk meg, hogy az egyik Mikulással és csapatával követjük a másodikat: azt, amelynek Szentendre belterületén lesz bevetése, a harmadik csapat pedig tőlünk függetlenül mozog majd. Ám az egyeztetés nem tökéletes: az első autó anélkül indul el, hogy a másodikat, bennünket bevárna, ezért a következő negyed órában Mikulás üldöz Mikulást. Hamarosan szem elől tévesztjük őket, és a GPS is cserben hagy bennünket egy időre. Hosszú kanyargás után egy lakótelepi ház előtt végül nagy örömünkre mégis észrevesszük András Mikulást és rénszarvasait. Megörülünk nekik, de kiderül, hogy míg mi tájékozódtunk, ők már teljesítették is a küldetésüket. Mivel mindenképpen szeretnénk a nagy pillanatokról fotókat készíteni, megkérjük őket, hogy menjünk vissza, bármennyire is kellemetlen ez. Zoéhoz és Kamillához idén kétszer érkezik a Mikulás. Nehéz bejutnunk: a kaputelefon rossz, ezért a Mikulásnak vállára kell vennie az egyik segítőjét, hogy bekopoghassunk. A kislányok kedvesen és komolyan, már-már családtagként fogadják a másodszor is megérkező – és újra ajándékot hozó! – Mikulást. A fotózáshoz pedig az egyikük András vállára hajtja a fejét.

* * *

Az iskolánál átülök Kristóf Mikulás kocsijába, amelyet Henriett vezet. Szentendre külterületére autózunk. A háromgyermekes, egyedülálló anyuka már az ajtó előtt áll, amikor megérkezünk. A fiúk, noha egész délután nagy izgalommal készültek a Mikulás érkezésére – vagy épp emiatt? –, most szinte lefagynak. A két kisebb sem énekelni nem mer, sem odamenni a Mikuláshoz a csomagjáért. A legnagyobb végül elénekli a Kis karácsony, nagy karácsonyt, az anyuka pedig a neten megkeresi a legkisebb fiú kedvenc mikulásos dalát, de aztán neki kell elénekelnie is. A középső fiú, Bandus – amikor egy kicsit már oldódik a légkör – gyanakodva az egyik lányra néz, és így szól: „Téged láttalak a buszon.” De a rénszarvaslány nem jön zavarba: „Igen, hétköznapi ember vagyok én is, de ilyenkor minden évben a Mikulásnak segítek. Lehet, hogy egyszer te is a segédje lehetsz majd.” A nagyobb fiú megkérdezi még, hogy „az igazi Mikulás” hogyan bírja azt a sok munkát, minden gyerekhez elmenni, aztán elárulja: ma már a HÉV-állomáson és a pékség előtt is látott egy-egy Mikulást. „Igen, de én el is jöttem hozzátok, ezért én igazibb vagyok” – válaszolja Kristóf.

* * *

Következő úti célunk Pilisszentlászló. Egy egyedülálló apukát és két gyermekét látogatjuk meg. Hegyen-erdőn át, kanyargós utakon autózunk, nagyon óvatosan, mert sok a róka és a vaddisznó errefelé. Amerre haladunk, egyre nagyobb a hó. A kis utca, ahol Denissza Ramóna és Márió Róbert lakik az apukájával, egy domb tetejére fut fel, és nagyon csúszós. Kristóf csak két segítőjébe kapaszkodva tud haladni, és még így is elesik egyszer. Elnevetjük magunkat, amikor a szerencsétlenül járt Mikulás kalimpáló lábakkal megpróbál felállni. Ez a szolgálat nagy áldozatokat kíván! A ház, ahová bemegyünk, olyan, mintha egy mese díszlete lenne: piciny és meghitt. „Holnap az oviba is el kell jönnöd – mondja a fiúcska –, csináltunk neked csokigolyót!”
Az apuka meghatódva figyeli gyermekeit. „A kisfiam már majdnem sírdogált, hogy talán mégsem jönnek. Köszönjük, hogy végül mégis ránk találtak.”

Adománygyűjtés korszerűen

Adománygyűjtés korszerűen

A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány karitatív tevékenységéről és jótékony céljainak korszerű támogatási lehetőségeiről tájékoztat alapítványának új honlapján a ferences rend.
A honlap segítségével most egy átlátható központi rendszeren keresztül is adományozhatnak a jótevők.
A magyarországi ferencesek központi alapítványa 2011-ben kezdte meg működését, és a rendtartomány jótékony célú tevékenységeit támogatja. Vállalásaikat egyrészt a rend tagjai és az önkéntesek által végzett odaadó munkának, másrészt adományozóik nagylelkű felajánlásainak köszönhetően tudják megvalósítani.
A honlap nem csupán a forrásgyűjtés céljával jött létre: szeretnének általa tiszta, átlátható módon beszámolni minden elköltött adományforintról. Fontosnak tartják, hogy jótevőik meggyőződhessenek arról, támogatásukat valóban az általuk meghatározott célra használták fel, becsületesen, felelősséggel. A honlapon keresztül képgalériák, interjúk, videók segítségével és pontos elszámolások, beszámolók közzététele révén is hírt adnak a megvalósuló programokról, a támogatott tevékenységekről.
Az adományozók lehetőségeikhez mérten különböző módokon fejezhetik ki szolidaritásukat. Míg az alacsonyabb jövedelműek inkább az idejüket ajánlják fel, sokan – időhiány vagy elfoglaltság miatt – pénzbeli hozzájárulásukkal segítik a rászorulókat.
Az elmúlt években – korunk igényeihez igazodva – új támogatási formákat tettek lehetővé, hiszen egy jól működő adománygyűjtő szervezetnek meg kell teremtenie a legkézenfekvőbb lehetőségeket a támogatásra. Ennek figyelembevételével az alapítvány honlapján keresztül valóban egyszerűen, néhány lépésben, a választott módon és mértékben tehetik meg felajánlásukat az adományozók. A honlap lehetőséget nyújt a bankkártyával történő adakozásra, de sárga csekket is igényelhetnek a támogatók, adományozhatnak PayPal-fiókból, vagy adatokat kérhetnek a banki átutaláshoz is.
Működése és honlapja által a Ferences Alapítvány szeretné tovább építeni Magyarországon az anyagi segítségnyújtás kultúráját. Az adományozás fontos tényezője a társadalmi felelősségvállalásnak: az elesettek, a rászorulók és a szegények támogatásával a jövő nemzedékeinek is követendő példát adhatunk.

Forrás: Ferences Alapítvány

A Libanoni Karitászt segítik

A Libanoni Karitászt segítik

Fotó: Lambert Attila

 

Erdő Péter bíboros, prímás elmondta, hogy Közép-Kelet-Európa képviselői immár több mint tíz éve rendszeresen találkoznak. Ennek a régiónak sajátos társadalmi és lelkipásztori problémái vannak, melyekre az Egyház tanításának megfelelően közösen igyekeznek válaszokat adni. E tanácskozások az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) égisze alatt jöttek létre. Az októberi, budapesti találkozás alkalmával merült fel a gondolat, hogy szervezzenek közös segélyakciót a közel-keleti keresztények támogatására. Libanonban nagyon sok menekült várja, hogy hazatérhessen. Az ő gondjaikon szeretnének enyhíteni, ezért fordultak a Libanoni Karitászhoz. A sajtótájékoztató napján a segítség egy részét már át is utalták, a többit pedig felajánlások révén biztosították.
Paul Karam, a Libanoni Karitász igazgatója a szolidaritást megköszönve kifejtette, hogy a felajánlott segítséget azokhoz fogják eljuttatni, akik a leginkább rászorulnak. Libanon megközelítőleg négy és fél milliós lakosságának több mint a felét szíriai, iraki és palesztin menekültek teszik ki. Ez nagy társadalmi nehézséget és gazdasági terhet jelent. A menekültek jelentős része nincs hivatalosan regisztrálva. Kétszázötvenezer gyermeknek kellene iskolába járnia, ezt a közoktatási rendszer csak úgy tudja megoldani, ha dél­előtt a libanoniak, délután pedig a menekültek tanításáról gondoskodik. Sok fiatal azonban nem jár iskolába, növelve ezzel a koldusok és a bűnelkövetők számát. A százharmincezer, Libanonban született menekült gyermek nagy részének sem libanoni, sem szíriai iratai nincsenek. Félő, hogy ugyanúgy, ahogyan a palesztinok – akik ötven évvel ezelőtt érkeztek Libanonba –, a szíriaiak is hosszú időre itt ragadnak. Paul Karam a libanoni társadalmat egy sokszínű mozaikhoz hasonlította, amelyből nem lehet kiemelni egy elemet és a helyére behelyezni egy másikat. Végül a Libanoni Karitász vezetője Béchara Boutros Raï maronita pátriárka, bíboros nevében is köszönetet mondott a segítségért.
„A közel-keleti püspökök gyakran kérték tőlünk, hogy ne hívjuk el a keresztényeket a szülőföldjükről, hiszen ha elmennek, nem fognak tudni visszatérni. Ezért inkább abban kértek segítséget, hogy biztonságban átvészelhessék a háborús időszakot” – hangsúlyozta Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. Egy iskolaépítést már támogatott az MKPK, most pedig egy település újjáépítésére gyűjtenek. Ezzel a mostani akcióval is azt szeretnék elérni, hogy az európai keresztények segítsék a közel-keleti keresztények szülőföldön maradását.
Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek, a Szlovák Püspöki Konferencia elnöke hangsúlyozta, hogy a szlovák katolikusok is szívesen csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez. Többször tartottak már gyűjtést a közel-keleti keresztények megsegítésére, a felajánlások összege elérte az egymillió eurót. A következő vasárnapon azok számára fognak gyűjteni, akik visszatértek lerombolt házaikba – mondta a pozsonyi érsek.
Stanisław Gądecki poznańi érsek, a Lengyel Püspöki Konferencia elnöke személyesen is járt már Libanonban, Szíriában és Irakban. Megrendülve látta a menekültek életkörülményeit. A Lengyel Katolikus Egyház a karitászon és a Kirche in Not szervezeten keresztül igyekszik segíteni a közel-keleti keresztényeken. E célból többször szerveztek már országos gyűjtést, melynek bevételéből egészségügyi szolgáltatásokat igyekeztek finanszírozni. Ezenkívül közel-keleti egyházi vezetőket hívtak meg Lengyelországba, akik személyesen oszthatták meg tapasztalataikat a közvéleménnyel. Ugyan­ebből a célból több könyvet is kiadtak már lengyel nyelven. Stanisław Gądecki érsek azt is kifejezte, hogy nagy örömmel vállalnak részt a közös kezdeményezésben.
Jan Graubner olomouci érsek, a cseh püspöki konferencia alelnöke is azt hangsúlyozta, hogy szívesen vállalnak szerepet ebben az akcióban. Már többször tartottak gyűjtést a közel-keleti keresztények javára, és Csehországban is kiadnak könyveket erről a témáról. Több más kezdeményezésük is volt, például az Olomuci Egyházmegye papjai az iraki papoknak gyűjtöttek, és iskolabuszt, valamint mentőautót is vásároltak a kurd menekültek számára. A jövőben a Cseh Püspöki Konferencia is a visszaköltözők megsegítésére fog gyűjtést szervezni.
Fabijan Svalina, a Horvát Karitász vezetője a horvát püspökök nevében elmondta, hogy hazája is örömmel csatlakozott a kezdeményezéshez. Nem olyan régen náluk is szörnyű háború dúlt, amelynek során megélhették a menekültlét nehézségeit. Ugyanakkor abban a súlyos helyzetben ők is megtapasztalták a környező népek támogatását. A Horvát Karitász segítette az Európába érkező menekülteket, most pedig a közel-keleti keresztények helyzetén igyekeznek javítani.
Egy kérdésre válaszolva Paul Karam elmondta, hogy elsősorban az egészségügyben szeretnék felhasználni ezt az összeget. Ezenkívül szállás és élelem biztosítására, valamint a helyi szegények támogatására fordítják majd az adományt.
Veres András, az MKPK elnöke az idei nyáron a közel-keleti keresztények megsegítésére indított gyűjtés eredményéről – melyet a nagy érdeklődésre való tekintettel hosszabbítottak meg – elmondta: eddig megközelítőleg kilencvenmillió forint gyűlt már össze. A tervek szerint az adományt karácsonyig szeretnék eljuttatni az iraki káld keresztényeknek.
A sajtótájékoztató végén a püspöki konferenciák kép­viselői aláírták és átadták azt a dokumentumot, amely szerint összesen négyszázötvenezer euró értékben támogatják a Libanoni Karitászt.

Piarista bor 2017

Piarista bor 2017

Fotó: Merényi Zita

 

A kilencedik alkalommal megrendezett piarista borválogatásra az ország különböző borvidékeiről érkeztek száraz vörösborok. November 28-án Labancz Zsolt tartományfőnök adta át a Molnár Pince képviselőjének a kitüntető „Piarista bor” címet tanúsító oklevelet Budapesten (képünkön).
A piaristák jubileumi évében ismét a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola aulájába invitálták eredményhirdetésre a piarista rend borválogatásának résztvevőit és a média képviselőit. Idén száraz vörösborok versenyeztek azon a megmérettetésen, amelynek célja egyrészt a feltörekvő magyar gazdák borainak megismertetése, másrészt a rend borászati hagyományainak, társadalmi, kulturális és gasztronómiai értékeinek éltetése.
A jelenlévőket Hernády Zsolt piarista öregdiák, a borválogatás ötletgazdája és szervezője köszöntötte. Labancz Zsolt SP, a Piarista Rend Magyar Tartománya elöljárója azt kívánta az egybegyűlteknek, hogy találjanak közösségre egy-egy pohár bor mellett.
Rohály Gábor, a zsűri elnöke, borlovag, a Magyar Bor Akadémia alapító tagja kifejtette, mennyire fontos, hogy a kulturált borfogyasztás a fiatalok körében is gyakorlattá váljon: „A bor ízei, zamatai emlékeztessenek mindarra, ami életünkben szép és örömteli, s fogyasztására ne a gyorsan elérhető mámor vágya vezessen.”
A zsűri elnöke így méltatta a győztes bort: „A syrah az ünnepnapok bora, amely kiválóan alkalmas minőségi örömök előcsalogatására.”
A „Piarista bor” címet tanúsító oklevelet Labancz Zsolt adta át a győztes Molnár Pince képviselőjének, Molnár Róbertnek.
A villányi családi pincészet már másodszor került ki győztesen a piarista versenyből.
A családi pincészet borásza a győztes bort ismertetve elmondta, a syrah vitatott eredetű fajta, már a nevével kapcsolatban sincs egyet­értés. Eredetét többféleképpen magyarázzák: az egyik feltevés szerint Perzsiából, a mai Irán területéről, Shiraz városából érkezett Európába a keresztesekkel, a másik verzió szerint Szicíliából terjedt el, ahol ma is termesztik; a harmadik, ma már több kutatási eredménnyel is igazolt verzió szerint pedig francia eredetű: a Rhône folyó völgyében kialakult két dél-francia szőlőfajtából, a dureza és a mondeuse blanche keresztezéséből származik. Meghonosítása a 2000 és 2010 között lezajlott óriási telepítési folyamat idején történt, ekkor került Villányba is.
A Molnár Pince „Syrah 2011” bora prémiumkategóriás, védjeggyel ellátott száraz vörösbor.

A Szentatya Délkelet-Ázsiában

A Szentatya Délkelet-Ázsiában

XII. Piusz 1943-ban a szövetséges légierő bombázása után a falakon kívüli Szent Lőrinc-bazilikához sietett, hogy a szenvedő lakosságot közelségéről biztosítsa. Szent XXIII. János pápasága első karácsonyán a Bambino Gesù Gyermekkórházat és a Regina Coeli börtönét kereste fel. Az interkontinentális utak sorát Boldog VI. Pál pápa nyitotta meg, majd Szent II. János Pál pápa folytatta, aki egy alkalommal így indokolta ezt: „Nemcsak Szent Péter, hanem Szent Pál utóda is vagyok.” XVI. Benedek és Ferenc pápa is továbbvitte ezt a hagyományt. Utazásaik során olyan országokat is felkerestek immár, ahol a Katolikus Egyház éppen csak jelen van. A pápák – csakúgy, mint minden katolikus keresztény – küldetése egyetemes. (A katolikus Napóleon arra akarta rávenni VII. Piuszt, hogy áldja meg az „eretnek” angolok, poroszok és oroszok elleni háborúit. A pápa azonban ellenállt, mondván, ő minden nép iránt atyai érzéseket táplál.) Ferenc pápa az általa most felkeresett két országban, Burmában (másik nevén Mianmar) és Bangladesben megerősítette és bátorította maroknyi nyáját. Napjaink pápái utazásaik során immár nem csupán a helyi püspöki karok tagjaival és a szerzetesrendek képviselőivel találkoznak. Programjuknak állandó részévé vált a fiatalokkal való találkozás is. A hazaúton tartott sajtótájékoztatóján Ferenc pápa – XVI. Benedek pápát idézve – arra biztatta az Egyházat, hogy az evangelizáció prófétai hang, tanúságtétel legyen, ne pedig térítés.
A Szentatya délkelet-ázsiai útjának fontos állomása volt Banglades, amelyet a vallások közötti együttélés jó példájaként méltatott. (A muszlim többségű ország, amelyben a háromszázhetvenötezer lelket számláló katolikus közösség az összlakosságnak mindössze 0,2 százalékát teszi ki, nemzeti himnuszának szövegéül a Nobel-díjas hindu költő, Rabindranath Tagore egyik versét választotta.) A pápa arról beszélt, hogy a tolerancia nem elég: a másikra „nem akadályként, hanem útként”, saját gazdagodásunk és növekedésünk lehetséges forrásaként kell tekinteni. A muszlim, a hindu, a buddhista és más vallási vezetők hálával és elismeréssel szóltak Ferenc pápának az elnyomottak iránti szolidaritásáról, amely vallási hovatartozására való tekintet nélkül minden szenvedő iránt megnyilvánul.
A nemzetközi közvélemény a pápának a Nobel-békedíjas Aung San Suu Kyival és a Burmát még mindig befolyásuk alatt tartó katonai vezetőkkel való találkozói elé tekintett a legnagyobb várakozással. Az egykori polgárjogi harcos politikusnőnek és az őt nemrég még házi őrizetben tartó tábornokoknak egyaránt úgy kellett szót emelnie az üldözött rohingja kisebbség érdekében, hogy azzal ne az ellenkező hatást érje el. Ehhez diplomáciai bravúrt kellett végrehajtania. A népcsoport nevét Burmában gyakorlatilag ki sem szabad ejteni, mert az ottani hatóságok a rohingjákat nem ismerik el őshonos kisebbségként, hanem illegális bevándorlóknak, illetve azok leszármazottainak tekintik, és olyan üldözésnek teszi ki őket, amelyet az ENSZ „tankönyvbe illő etnikai tisztogatásnak” nevez. (A felgyújtott falvakról, nemi erőszakról, tűzbe dobott csecsemőről szóló hírek bejárták a világsajtót.) A burmai vezetőkkel folytatott tárgyalásain Bergoglio pápa csupán a kisebbségeket megillető emberi jogokat és a befogadó társadalom szükségességét hangsúlyozta, és tartózkodott a népcsoport megnevezésétől, valamint a burmai rezsim bírálatától. (A hazaúton az újságíróknak azt mondta: „Nekem az a fontos, hogy az üzenet célba érjen, nem pedig az, hogy rácsapjam az ajtót arra, akivel párbeszédet akarok folytatni.”) A szegény Banglades majdnem hétszázezer rohingja menekültet fogadott be. Közülük tizenhattal találkozott a pápa a vallásközi esemény végén. Üldözőik nevében bocsánatukat kérte szenvedéseikért, de a világ közönyéért is. A VIP vendégek helyére ültetett menekültek személyes történeteit meghallgatva így szólt: „Mutassuk meg a világnak, mit tesz az egoizmus Isten képmásával. (…) Ne zárjuk be szívünket, ne nézzünk félre. Isten jelenlétének mai neve rohingja is.” (A pápa beszéde keretes írásunkban olvasható.)
Ferenc pápa ezzel rámutat korunk emberének nagy problémájára, a közönyre és az önsajnálatra, amely azt mondatja velünk: Hogyan foglalkozhatnék én egy ilyen távoli kis népcsoport bajával, amikor nekem, nekünk, magyaroknak, európaiaknak, amerikaiaknak, afrikaiaknak is annyi a gondunk? A hírközlés mai viszonyai között nem hivatkozhatunk arra, hogy nem hallottuk, mi történt a rohingjákkal. Adventben, a karácsony közeledtével azonban jó megszívlelni a Szentatya üzenetét: az Úr Jézus a legnyomorultabbakkal, a legutolsókkal azonosul. Karácsonykor ezért születik meg, ezt ünnepeljük.

 

*

 

December 1-jén, miután a Szentatya vallásközi és ökumenikus találkozón vett részt a bangladesi Dakkában, a rohingják egy kis csoportjával is találkozott. A szomszédos Mianmarban üldözött kisebbség tizenhat tagja vett részt, férfiak, nők és gyerekek. Mindannyian a déli Cox’s Bazar körzetben található Balukali menekülttáborból érkeztek az összejövetelre, hogy elmeséljék a katolikus egyházfőnek hányattatásuk történetét. A pápa így szólt hozzájuk: Kedves fivéreim és nővéreim, mindnyájan közel vagyunk hozzátok. Keveset tehetünk értetek, hiszen a ti tragédiátok nagyon súlyos. De teret nyitunk szívünkben. Mindenki nevében, mindazok nevében, akik üldöznek titeket, akik ártottak nektek, és főképp a világ közömbösségéért bocsánatot kérek tőletek. Bocsássatok meg! Közületek sokan említettétek nekem a titeket befogadó Banglades nagylelkűségét, én pedig most a ti nagylelkűségeteket kérem, azt, hogy tudjatok nekünk megbocsátani.
Kedves fivéreim és nővéreim! A teremtésről szóló zsidó-keresztény elbeszélés szerint az Úristen saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Mindnyájan ilyen képmások vagyunk. Ezek a fivéreink és nővéreink is. Ők is az élő Isten képmásai. Vallásaitok egyik hagyománya szerint Isten a világ kezdetén fogott egy kis sót és beleszórta a vízbe, amely az összes ember lelkét magában foglalta; és mindannyian magunkban hordozunk egy csipetnyi isteni sót. Ezek a fivéreink és nővéreink Isten sóját hordozzák magukban. Kedves fivéreim és nővéreim! Csak megmutatjuk a világnak, mit tesz a világ önzősége Isten képmásával. Mi továbbra is tegyünk jót velük, segítsük őket! Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy jogaik elismerést nyerjenek! Ne zárjuk be szívünket, ne fordítsunk hátat nekik! Isten jelenlétét ma „rohingjának” is hívják. Mindenki adja meg saját válaszát (erre a helyzetre)!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Brenner János tiszteletére Szombathelyen

Brenner János tiszteletére Szombathelyen

Fotó: Szmodics Petra

 

A megemlékezés az este nyolc órai ifjúsági szentmise keretében történt. Az emléktáblát Székely János szombathelyi megyéspüspök áldotta meg Császár István helynök és Németh Norbert egyetemi lelkész jelenlétében. A zenei szolgálatot a Kálvária templom zenekara látta el.
Az emléktábla megáldása után Németh Norbert emlékezett meg Brenner Jánosról, kiemelve életének néhány, a hívek számára példaértékű momentumát. Prédikációjában Székely János elmondta, Isten együtt szenved a népével, az emberrel. A főpásztor az aznapi evangéliumhoz kapcsolódva több példával is alátámasztotta, hogy a történelem keresztútján Isten magára veszi a szenvedéseinket. „Ott van minden emberi fájdalomban. A kereszt nem pusztán egy rövid epizód az Úristen számára. Isten minden tette örök. A történelem végtelen keresztútján hordozza fájdalmainkat. Minden emberi szenvedésben jelen van” – hangsúlyozta a püspök, aki azt is kiemelte, hogy a felebaráti szeretet épp annyira fontos, mint az Isten iránt érzett szeretet.

Forrás: Szombathelyi Egyházmegye

A Guadalupei Szűz Mária jubileumi ünnepe Budán

A Guadalupei Szűz Mária jubileumi ünnepe Budán

Idén az ünnep vigíliáján, december 11-én, 17 órakor köszöntőkkel veszi kezdetét a program. A Szent László-évhez is kapcsolódó, 17.30 órakor kezdődő ünnepi szentmisét a lengyel Wojtonis Marek lazarista atya mutatja be. A szertartást követően, 18.15 órától Óvári Kitti, az ELTE BTK negyedéves angol–spanyol tanár szakos hallgatója A Guadalupei Szűz vonásai Magyarország vallási kultúrájában címmel tart előadást, 18.45 órától pedig Varga Tibor jogtörténész Szent László jelentőségét és hatását méltatja Magyarország édes oltalma címmel. Közreműködőként fellép Szebelédi Zsolt (ének, gitár), a P. Mobil együttes tagja, a VálaszÚt zenekar alapítója.
Az est folyamán megtekinthető lesz Návay Ákos Lupita 480 című fotókiállítása, amely a mexikói Guada­lu­pét, a világ leglátogatottabb zarándokhelyét mutatja be és hozza közelebb az érdeklődőkhöz. A programokat követő virrasztás 12-én reggel 7 órakor ér véget. A szervezők kérik, hogy a hagyományokhoz híven – a gua­dalupei csodára emlékezve – minden résztvevő hozzon magával egy-egy szál rózsát.

Kép: Návay Facio Ákos rajza

A magyar szent család nyomában

A magyar szent család nyomában

Fotó: Molnár ArtúrEmléktáblát állítottak

 

A püspök hangsúlyozta, hogy Székesfehérvár a magyar szent család – Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre herceg – városa, és egyedülálló tiszteletüket ez a beruházás tovább erősítheti. Hozzátette: az Egyház feladata ma is a helytállás és a tanúságtétel, ami az európai kultúra megőrzésének záloga.
Dózsa István egyházmegyei vagyonkezelő beszámolt az európai uniós pályázat révén megvalósuló programról: a Székesfehérvári Egyházmegye „A Magyar Szent Család nyomában – Tematikus zarándokút fejlesztése a Székesfehérvári Egyházmegyében” elnevezésű projektjét azzal a céllal indították, hogy innovatív eszközökkel járuljanak hozzá a keresztény Magyarország bölcsőjének megismertetéséhez. Olyan értékeket kívánnak bemutatni, amelyek nem pusztán egy letűnt kor múzeumba való emlékei. „Az első magyar szent család példája élő valóság, amely a mai korban is megélhető” – fogalmazott Dózsa István.
A püspöki palota kertjének végében, a Lakatos utcában látogatóközpontot alakítanak ki, amelyben kőtár, látványraktár és tematikus kiállítótér kap helyet, az emeleten pedig múzeumpedagógiai foglalkoztatótermek létesülnek. Megújul az egyházmegyei múzeum épülete: a homlokzat részleges rekonstrukciója mellett a belső udvart a zarándokok fogadására alkalmas térré alakítják, ahol kisebb rendezvények, koncertek megtartására is lehetőség nyílik. Részlegesen felújítják a püspöki palotát is.
A projektben a bodajki ősi zarándokhely és a vértessomlói kegyhely is fontos szerepet kap. Bodajkon a Segítő Szűz Mária-kegytemplom mellett a Szent Imre Zarándokházban – az épület átépítésével – ötvenhat személyes zarándokszállást alakítanak ki. Vértessomlón a Sarlós Boldogasszony-plébánia melletti tér újul meg, „Szent Család mesetér” elnevezéssel itt interaktív játszóteret hoznak létre a családok számára.
Cser-Palkovics András polgármester felidézte, hogy 2013-ban, a Szent István-emlékévben a város a Bory családtól kapott egy, a magyar szent családot ábrázoló szobormásolatot, amely jelenleg a polgármesteri irodában látható a Biblia mellett: ez szimbolikusan kifejezi, hogy a székesfehérvári történetnek üzenete van a jelen számára. A zarándokút beruházásai szorosan kapcsolódnak az Árpád-ház program fejlesztéseihez, és morális üzenetet, történelmi örökségünk megőrzésének fontosságát is közvetítik a ma embere számára.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye; MTI

2 / 27123...Utolsó