Embertárs

Las Vegas-i merénylet

Las Vegas-i merénylet

Fotó: News.va

 

Magyar idő szerint október 2-án, hétfőn reggel, helyi idő szerint vasárnap éjjel egy az­óta azonosított hatvannégy éves férfi tüzet nyitott egy Las Vegas-i szálloda (Mandalay Bay) 32. emeletéről. Automata fegyverével a Route 91 Harvest fesztivál közönségét vette célba. A mészárlásnak 59 halálos áldozata van, 527 sebesültet kórházban ápolnak. Sok elhunytat még nem sikerült azonosítani.
Ferenc pápa a történtek után részvéttáviratot küldött Las Vegas püspökének, Joseph Anthony Pepének. Úgy fogalmazott, mélyen elszomorította a városban történt tragédia. Imádkozik a sebesültekért és mindazokért, akik életüket vesztették a támadásban, s mindannyiukat a mindenható Isten irgalmas szeretetébe ajánlja. A Szentatya lelki közelségét fejezte ki mindazoknak, akiket ez az értelmetlen erőszak érintett, és elismeréssel nyilatkozott a rendőrség és az elsősegélynyújtók erőfeszítéseiről.
Las Vegas püspöke nyilatkozatban ítélte el a mészárlást. A Szentatyához hasonlóan ő is imádkozik a sebesültekért és az elhunytakért, valamint az orvosokért, az ápolókért és az elsősegélynyújtókért, akik bátran és önfeláldozóan segítettek sokaknak. Bátorítást nyerünk azokból a történetekből, amelyek a válság idején egymásnak nyújtott segítségről szólnak. Arra kaptunk meghívást, hogy legyünk modern kori irgalmas szamaritánusok. Las Vegasban és világszerte továbbra is imádkozunk mindenkiért, akik életét erőszakcselekmények árnyékolják be. Az őrangyalok emléknapján mindenkit arra hívunk, hogy csatlakozzon a város Őr­angyalok-székesegyházában a különféle felekezetek közös imájához, amely a gyógyulásért és az erőszak felszámolásáért szól – fogalmazott üzenetében a Las Vegas-i püspök.

Heves Megyéért kitüntetést kapott Ternyák Csaba érsek

Heves Megyéért kitüntetést kapott Ternyák Csaba érsek

Fotó: Gál Gábor

 

A díjátadásra szeptember 29-én került sor Egerben, a megyeházán. A huszonhat évvel ezelőtt alapított díjjal azok munkáját ismerik el, akik az oktatás, a gazdaság, a kultúra, az egészségügy, a sport és a civil szféra, a közélet, valamint a megye épített és természeti környezetének megóvása érdekében kiemelkedő színvonalú munkát végeznek.

Forrás: Egri Főegyházmegye

Körmendi karitászünnep

Körmendi karitászünnep

Fotó: Bedőcs Gyula

 

A találkozó jó alkalmat kínált a beszélgetésre, a tapasztalatcserére és a felhőtlen együttlétre. A nap a Szent Erzsébet-templomban bemutatott szentmisével kezdődött, amelynek fő­celebránsa Székely János megyéspüspök volt.
A főpásztor szentbeszédében kiemelte: minden önkéntesség, nagylelkű szeretet forrása és mintája Krisztus keresztje. Szent Erzsébet a szegények szeretetében, gondozásában és a férje iránti szerelemben, házasságban is példa a keresztények számára.
A karitászünnep a Batthyány-Strattmann-kastélyban folytatódott. A színházteremben Török Csaba teológus tartott előadást Szent Erzsébetről, akit – mint fogalmazott – a szeretet emelt ki azok közül, akik akkoriban szintén sokat segítettek az embereken. Ez az a többlet, ami a karitász önkénteseinek munkáját is megkülönbözteti másokétól.
Ezt követően a szombathelyi karitász Hársfa-ház intézményének lakói és munkatársai zenés színdarabot mutattak be Szent Erzsébet életéről.
A kastély parkjában eközben főzőversenyt rendeztek, és kézműves foglalkozást tartottak. A résztvevők vetélkedőn tehették próbára tudásukat Szent Erzsébettel kapcsolatban.
Ferkovics József és festőművész barátai az Árpád-házi szent életét megjelenítő alkotásokat készítettek. A nap során gyermekcsoportok is színpadra léptek.

Forrás: Szombathelyi Egyházmegye

Támogatási lehetőség a kárpátaljai magyar iskolásoknak

Támogatási lehetőség a kárpátaljai magyar iskolásoknak

 

A program célja, hogy összekösse a Kárpát-medence, illetve a világ magyarságának jó szándékú támogatóit a kárpát­aljai magyar általános iskolásokkal, s ezáltal előmozdítsa a támogatott gyerekek tanulmányi előmenetelét, hitbéli életét, valamint a magyar közösség életében való szerepvállalását.
A programban támogatóként bárki részt vehet, aki vállalja annak kötelezettségét, hogy egy tanéven keresztül (10 hónap) havi 10 euróval támogat egy gyermeket.
A GISZ adatbázist állított össze a Kárpátalja-szerte támogatásra szoruló gyermekekről. Az adatbázisban szereplő adatok alapján a támogató dönti el, hogy kit szeretne támogatni. A támogatás összegét készpénzben, illetve banki átutalás formájában – egy összegben vagy havi rendszerességgel – is el lehet juttatni a GISZ számára.
A szervezet ezt az összeget eljuttatja a kiválasztott gyermeknek. A támogatott diák átvételi elismervény aláírásával tanúsítja, hogy megkapta a támogatást. Az összeg átvételével párhuzamosan a támogatott egy kézzel írott köszönő­levelet ad át, amelyet a GISZ továbbít a gyermek támogatójának. A program befejezése után a támogató dönt, hogy szeretné-e továbbra is támogatni a kiválasztott diákot.
A 2016–2017-es tanév folyamán nyolcvanöt gyermek részesült támogatásban hatvankét támogató jóvoltából. A következő tanévben a GISZ szeretné növelni ezt a számot.

Forrás: Kárpátaljai Magyar Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet

Óriási Szent Charbel-szobrot állítottak Libanonban

Óriási Szent Charbel-szobrot állítottak Libanonban

Olaszországban, Cascia városában 2015 óta áll egy hatalmas, több mint hat méter magas Szent Rita-szobor. A „reménytelen ügyek védőszentjét” ábrázoló alkotást a város megrendelésére egy libanoni keresztény művész, Najef Alvan készítette, aki egy, a hazájából származó sziklatömbből faragta ki Szent Rita alakját. Most ugyanez a művész a libanoni keresztények számára is készített egy óriási szobrot – ezúttal a maronita szerzetesről, Szent Charbel Makhloufról.
Az áldást osztó szent szobra több mint huszonhét méter magas és hatvan tonna. Az alkotást egy család készíttette hálából, amiért fiuk a szent közbenjárására felgyógyult súlyos betegségéből – adta hírül a National Catholic Register, illetve az Aleteia katolikus portál.
A tizennégy éves Michel ­Salame 2016 nyarán fejfájásra panaszkodott. Szülei nem nagyon csodálkoztak, hiszen a fiú előtte a tűző napsütésben focizott. A fiú állapota azonban gyorsan romlott, görcs­rohamoktól szenvedett, és a homlokán egy daganat nőtt, amely ugyan nem volt rosszindulatú, de nagy kockázattal járt a műtétsorozat, amelynek során eltávolították. Az első beavatkozásra éppen Szent Charbel ünnepén került sor, majd néhány nappal később egy másik műtétet is elvégeztek. Michel apja, Elie Salame elmondta: „Imádkoztam, hogy ne legyen szükség a műtétre. De Szent Charbel üzenetet küldött nekem, hogy végezzék el mindkét operációt.”
A műtét sikeres volt, és Michel gyógyszeres kezelést is kapott. Most tizenöt éves, és egészséges. „Nem állíthatom, hogy csoda történt, azt sem, hogy nem, de az biztos, hogy Szent Charbel segített nekünk ebben a súlyos helyzetben” – nyilatkozott Elie Salame. A szoborral a család hálát ad a fiú gyógyulásáért.
A szobor megalkotásával a libanoni művészt, Najef Alvant bízták meg. „Csak azt akartam, hogy a szobor nagy és mindenhonnan jól látható legyen, amikor kivilágítják, így védelmezze Libanont és minden libanonit, bármely valláshoz tartozik is – mondta Elie Salame.”
Az óriási Szent Charbel-szobor Najef Alvan első, üvegszálból és műgyantából készült munkája. Azért választotta ezt az anyagot, mert a szobor így tartósan ellenáll a szélnek, az esőnek és a hónak az 1850 méter magasan fekvő Farajában.

Fordította: Szalontai Anikó
Forrás: Aleteia.org

A Kutatók Éjszakáján

A Kutatók Éjszakáján

Fotó: Lambert Attila

 

A Vatikánnak, csakúgy, mint minden államnak, szüksége van arra, hogy mind lelkipásztori, mind biztonságpolitikai szempontból elegendő információhoz jusson – hangsúlyozta Ujházi Lóránd, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa szeptember 29-én, a Kutatók Éjszakáján.
Az előadást a Kutatók Éjszakája tudományos-ismeretterjesztő programsorozat egyik eseményeként rendezték meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán.
„A Katolikus Egyház számára elengedhetetlen, hogy birtokában legyen azoknak az információknak, amelyek evangelizációs feladatainak eredményes ellátásához szükségesek. Ezek az információk leginkább hitéleti jellegűek. Ugyanakkor az Apostoli Szentszék és a Vatikán a nemzetközi jog szuverén alanya. A Vatikán területileg is körülhatárolható entitás, amelynek biztonsági fenyegetettséggel is szembe kell néznie. Az Apostoli Szentszék pedig az államokhoz hasonló közigazgatási rendszerrel és diplomáciai testülettel bír, és állami érdekeinek érvényesítéséhez elengedhetetlen, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű híranyag álljon rendelkezésére.
A városállam hírigénye alapvetően a mindennapi védelem szempontjából fontos, a Szentszéké pedig elsősorban a külpolitikai, stratégiai és hitéleti tevékenység oldaláról jelentkezik. A vatikáni hírszerzés és elhárítás bemutatása nemzetbiztonság-tudományi szempontból nem egyszerű. Más államokkal ellentétben ugyanis a Szentszéknek nincsenek kifejezetten az elhárításra és a hírszerzésre létrehozott szervezeti egységei. A releváns információkat a meglévő szervezetein keresztül kell megszereznie, elemeznie, értékelnie, és a döntéshozók, legfőképpen a pápa elé tárnia.
A struktúra bemutatásánál egyrészt nem szabad túlértékelni a Katolikus Egyház ilyen jellegű tevékenységét, másrészt ügyelni kell arra, hogy az Apostoli Szentszék feladatát ne korlátozzuk pusztán jámborsági gyakorlatokra. Az előadásban igyekszem kiegyensúlyozottan bemutatni a vatikáni hírszerző- és elhárítómechanizmus fellelhető elemeit, nem feledve, hogy sok esetben csak feltételezhető, hogy az adott szervezeti egység tevékenysége valóban kiterjed a hírszerzési és elhárítási feladatokra” – mondta el előadásában Ujházi Lóránd.
Az előadó, amellett, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa, a rákoskeresztúri plébánia kormányzója is. Egyházjogból Rómában, hadtudományból pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen doktorált. Régóta kutatja az állam elhárítómechanizmusainak működését, különösen a vallási szélsőségekre való reakciókat vizsgálja.
„A »jó állam« feladata, hogy megteremtse a szabad vallásgyakorlás kereteit, ugyanakkor figyelnie kell az erőszakos vallási szélsőségek felderítésére és elhárítására is – fejtette ki Ujházi Lóránd. Az államnak is érdeke, hogy az egyházak rendezett keretek között működjenek.”

A keresztény társadalmi elvekért

A keresztény társadalmi elvekért

Fotó: Lambert Attila

 

A Joseph Ratzinger–XVI. Benedek Vatikáni Alapítvány Tágabb értelem elne­vezésű pályázatán két kategóriában két-két indulót díjaztak, köztük Baritz ­Sarolta Laura domonkos nővért. A Keresztény társadalmi elvek a gazdaságban ­(KETEG) képzés kidolgozója szeptember 27-én vette át az elismerést.
A Joseph Ratzinger–XVI. Benedek Vatikáni Alapítvány legújabb kezdeményezéseit szeptember 26-án, kedden a Vatikáni Sajtóközpontban mutatták be. A sajtótájékoztatón Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke, a Ratzinger-alapítvány tudományos bizottságának tagja; Federico Lombardi SJ, az alapítvány elnöke, Daniel Sada, a madridi Francisco de Vitoria Egyetem és Fernando F. Sánchez Campos, a Costa Rica-i Katolikus Egyetem rektora szólaltak fel. Federico Lombardi emlékeztetett arra, hogy a Joseph Ratzinger–XVI. Benedek Vatikáni Alapítványt 2010-ben hozták létre azzal a céllal, hogy támogassa az emeritus pápa munkásságának és tanításának elmélyítését és publikálását, illetve szélesebb körben segítse a teológiai tanulmányok és az azokhoz kapcsolódó más tudományok művelését.
Valódi újdonságnak számít a Tágabb értelem című pályázat, amelyet Joseph Ratzinger egyik központi gondolata alapján dolgoztak ki – magyarázta a sajtó munkatársainak Federico Lombardi. Átfogó és nyitott látásmódra van szükség az értelemről, és arról, hogy használjuk azt az igazság keresésében, valamint az emberiség alapvető kérdéseinek megválaszolásában – indokolta a pályázat kiírását, amit a Francisco de Vitoria Egyetem kezdeményezett. Az alapítvány 2015-ben a madridi egyetemmel közösen szervezte meg éves ülését Avilai Szent Teréz születésének 500. évfordulója alkalmából Az imádság – az erő, amely átalakítja a világot címmel. A Ratzinger-alapítvány örömmel csatlakozott a kezdeményezéshez, és részt vett a pályamunkák zsűrizésében, valamint a díjkiosztó ünnepség megszervezésében.
2017 áprilisáig 367 pályamű érkezett be a nemzetközi zsűrihez, harminc ország százhetven egyeteméről. A zsűri júliusban Madridban ült össze, hogy a kutatás, illetve a tanítás kategóriában kiválasszon két-két díjazottat.
Baritz Sarolta Laura domonkos nővér, a gazdaság keresztény társadalmi elveket követő tanításáért kapta a díjat. A KETEG-képzés a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola és a budapesti Corvinus Egyetem képzési rendszerén belül működik.
A sajtótájékoztatón beszámoltak arról is, hogy a Laudato si’ kezdetű pápai enciklika témájával foglalkozó hetedik nemzetközi konferenciát november 29. és december 1. között rendezik meg a Costa Rica-i San Joséban.

Beindult a „verkli”

Beindult a „verkli”

Fotó: Merényi Zita

 

„Uram, Jézus, eressz rá, szabadíts meg nemsoká!” – szól a régiek munka előtt mondott, tréfás fohásza. Lassan a család valamennyi tagja visszarázódik a munkájába. Titkon örülünk ennek, aztán csak sóhajtozunk, hogy bizony nincs mit tenni, beindult a verkli! A gyerekek oviba, iskolába, különórákra, és mi is reggeltől estig… Taposómalom, rohanás – egyéb közhelyek.
Mi lehet jó mégis ebben az egészben? Miért csak titkon örülünk? Miért ne lehetne nyilvánvalóan is örülni életünk „munkás” szakaszának?
Az ember veleszületett alkotóképessége nem büntetés, hanem jutalom. Ám ezt is nevelni kell. Vannak megismerhető törvényei, s ezek segíthetnek abban, hogy akár mindennapi teendőink is örömet jelenthessenek.
Minden munkavégzés személyes tett, így az ösztönző erők is szoros kapcsolatban állnak a személyiségünkkel. A pénz, a honorárium önmagában nagyon rövid távú ösztönző. Örömteli munka csupán ezért alig várható el. (Erről a későbbiekben külön is írunk.) Mi ösztönzi akkor a munkakedvet?
„A bajnokok reggelije a visszajelzés” – tartja a közmondás. Visszajelzést, leginkább elismerést várunk a munkahelyen, a tanulásban, az otthoni munkában. Sokszor elég csak látnunk, észrevették, hogy tettünk valamit, de hihetetlenül nagy jelentősége van a tényleges értékre vonatkozó, kimondott visszajelzésnek. Legjobban a mértékadó személyek reakcióit lessük: a gyerek a szüleiét, a szeretett tanáráét, a barátaiét, szülők a házastársét, a főnökét. Rendkívül fontos, hogy rendszeres visszajelzés érkezzen már az erőfeszítésekre is. Nem kell tőle félni! Nem ezzel „kapatjuk el” a gyereket! A tényleges erőfeszítést mindig bátran dicsérjük meg! Nem jutalmazásról, hanem személyes bátorításról, elismerésről van szó.
Számít még a munkánk presztízse is. Elgondolkodtató, amikor gyerekek így diktálják be az édesanyjuk foglalkozását: nem dolgozik, „csak” háztartásbeli… Az interneten egy keserédes történet cirkált egy anya hivatali kalandjáról:
„Jogosítványt készíttettem. Sok tapasztalatom volt már a főállású anya foglalkozásom bemondásával kapcsolatban, ezért, gondoltam, elébe megyek a problémának.
– Mi a foglalkozása? – kérdezte rutinosan a kisasszony.
– Tudományos munkatárs vagyok, a gyermekfejlődés és az emberi kapcsolatok területén dolgozom.
A hivatalvezető tisztelettel írta föl a titulusomat, majd tovább érdeklődött:
– Megkérdezhetem, pontosan mit csinál?
– Továbbképző és kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen (mármint a házban és a házon kívül.) Szereztem már négy komoly elismerést (mind lány). Gyakran napi tizennégy órát dolgozom (legalább), de a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint a pénz – válaszoltam.
A hölgy gratulált, és soron kívül elkészítette a papírjaimat.
Amint hazaértem, máris szaladtak elém a laborasszisztenseim: tizenhárom, hét- és háromévesek. Bentről hallottam a gyermekfejlődési programunk új modelljét (6 hónapos), amint egy új hangmintát tesztelt… Eddig is éreztem, hogy pótolhatatlan pozíciót töltök be, de mi tagadás, a »hivatalos« elismerés újabb lendületet adott a további »projektvezetéshez«.”
Szintén motiváló tényező a jó környezet. A barátságos, harmonikusan célszerű körülmények hatása nem elhanyagolható. Ennél azonban lényegesebb az emberi környezet. Ennek mérhető hatása van a munkavégzésünkre, sőt még az egészségi állapotunkra is. A jó vezető (pedagógus, szülő) egyik legösszetettebb fel-
adata a jó légkör megteremtése és megőrzése. Az iskolában ez leginkább délután jut különösen fontos szerephez, hiszen akkor már fáradtan kell megőrizni a munkakedvet, s ezt leginkább a jó légkör képes segíteni. Csakúgy, mint otthon!
Monoton teendőinket továbblendíti, ha jól átláthatóvá tesszük a munkát. Kisebb részfeladatokra osztjuk, vagy belátható időközökben rövid szünetet tartunk, egy kis frissítő mozgással, „jutalomfel-
adattal”, üdítő társaságban.
A siker táplálja az önbizalmat, így újabb erőt ad. A sikerélmény egyik kulcsa az a kihívás, amely se nem túl nagy, se nem túl kicsi. A könnyű siker hosszú távon semmilyen téren nem motivál. Csak annak van megerősítő hatása, amikor érezhetően áldozatot kell hoznunk ahhoz, hogy az eredmény létrejöjjön. Lehet ez időráfordítás, önmagunk legyőzése, valamely kellemetlenség elviselése, fizikai vagy szellemi erőfeszítés, bármi. Gyerekeknél nagyon fontos, hogy „megmászható dombokat” mutassunk nekik, azaz kis feladatcsomagokban érhessenek el sikereket. Egyiket a másik után.
Végül két apró „mesterfogásról” szeretnék említést tenni.
Minden munkát átalakít, eredetivé, személyessé tesz, ha valakinek végzem, ha konkrét értelmét látom. Tudom például, hogy az otthonunk tisztaságának ki fog leginkább örülni, hogy az adminisztráció kinek a helyzetén segít (lásd a jogosítványt soron kívül elkészítő ügyintézőt!). Ezért a diákoknak sem mellékes, hogy ki a tanáruk, vagy hogy a tananyagot „funkcióba tudjuk-e helyezni”, azaz meg tudjuk-e mutatni, mire jó a gyakorlatban.
„Három kőfaragó keményen dolgozik. Arra megy egy vándor, és megkérdezi:
– Mit csináltok?
– Követ faragok – válaszol unottan az egyik.
– Pénzt keresek – sóhajt fáradtan a másik.
– Katedrálist építek a Jóistennek – feleli jókedvűen a harmadik.”
Ha minden apró munkát egy kicsivel jobban végzek el, mint amennyire szükséges, akkor a dolgok irányítása, és főleg a minősége az én kezemben van. Szabad vagyok, felülemelkedhetek a kényszerítő körülményeken is. A körülmények alakulásáért nem mindig vagyunk felelősek, de a személyes viszonyulásunkért mindig mi felelünk! Ezt – és a fentiek többségét is – gyermekeink leginkább mintákból, a mi hétköznapi példánkból tanulhatják meg.
„Ha a munka lelketlen, az élet is fulladozni kezd”
(Camus). Egy kicsit jobban végezni a feladatunkat, mint ahogyan kell! Ettől lélegzik egy munka szabadon, ettől lesz örömöt hozó lelke. És mindjárt másképpen fest majd a „verkli” is.

2 / 16123...Utolsó