Isten kegyelme a keresztények öröme
Fotó: Lambert Attila

 

A háromnapos rendezvényen többek között a férfi- és a női mivolt, valamint a házasság bibliai és keresztény antropológiai alapjairól esett szó. Török Péter és Orsolya az Eucharisztia házasságot megújító szerepéről beszélt, Osztie Zoltán, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia vezetője pedig az Eu­charisztia általi „belső töltekezésről”. Nyéki Kálmán atya a plébániai családpasztorációról osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel.
Sztankó Attila pénteken a Szűzanya oltalmába ajánlotta a családokat a máriabesnyői kegytemplomban.
Szombaton, november 9-én Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök tartott előadást, Házasság és Eucharisztia – a két szentség kapcsolata címmel. „Tudatosítanunk kell magunkban, hogy az Eucharisztia összeköt, lényege, hogy eggyé formál” – mondta, majd rámutatott, hogy a házasság szentsége is a mély, egységre irányuló kapcsolatról szól.
Napjaink emberére „az önközpontúság, az önteltség jellemző, túlzottan is egyéniségekké váltunk”. Isten azonban szelíd, de határozott és egyénre szabott pedagógiájával (általánosan pedig a szentségek által) formál minket. – Szentekké kell lennünk, és Isten segítségével képesek vagyunk erre. Segít ezen az úton a házasság és az Eu­charisztia szentsége is – mondta a püspök.
Isten pedagógiájában nehezen értjük meg, hogy ő szeret minket, a mennyei Atyánk. Úgy döntött, hogy a világba jön értünk, megtestesül – ebből forrásoznak a szentségek. Magára vette az emberi létet, testében megújította azt, és elénk élte a helyes életet, ami segít, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek. Isten magára vette az emberi szenvedést, és bele is halt ebbe. Ez példa előttünk: kicsit meg kell halnunk ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjen az életünk. Fel kell adnom valamit a vágyaimból, a terveimből, el kell fogadnom, hogy nem úgy megy minden, ahogyan kigondoltam. De ha a szentségekből élek, ezekből a lemondásokból Isten valamiképpen új életet fakaszt, a látszólagos kudarcból emelkedik ki valami új – hangsúlyozta Mohos Gábor.
Az Efezusiakhoz írt páli levél 5. fejezetének a házasságra vonatkozó részét elemezve a püspök arra is felhívta a figyelmet, hogy az apostol a házaskapcsolatot Krisztus és az Egyház kapcsolatához köti. Az Egyház ez esetben mint természetfölötti valóság értendő. Isten alapította, titok: ez az Egyház lényege.
Az Egyház Krisztus áldozatából jött létre, azért, hogy Krisztus az Egyházat szeplőtelenné tegye – mondta Mohos Gábor. A házasság szentsége pedig szintén Krisztus áldozatából fakad – folytatta. – A kölcsönös önfeláldozás, az eggyé formálódás növekedés az életszentségben. A házasságban elkerülhetetlenek a sebek, a megbántottság állapota, de nem szükségszerű, hogy a felek az együttéléstől eljussanak az egymás mellett élésig. Krisztussal újra és újra ki kell mondaniuk a pároknak az igent. Ez időnként nagyon nehéz lehet, de a házasfelek gondoljanak Urunk szenvedésére, arra, amikor Jézus a Getszemáni-kertben mondta ki az igent. Ő tanította: „Aki értem elveszíti az életét, megmenti azt.”
Előadása végén a püspök leszögezte: a pároknak szükségük van a házasság és az Eu­charisztia szentségére, erőforrás a számukra.
A családkongresszust Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke videoüzenetben üdvözölte. A betegsége miatt hónapok óta kórházban (idén június 4. óta Hévízen) tartózkodó, de lelkipásztori szolgálatát ott is ellátó püspök a családkongresszus résztvevőihez intézett üzenetében a keresztény örömről beszélt. Mint mondta, „Jézus Urunk, amikor meghirdette Isten országát, szomorú, kisemmizett, szenvedő embereket szólított meg a nyolc boldogságban, akik megtapasztalták gyengeségüket, mégis boldogok, mert az adott helyzetükben megtapasztalták Isten erejét is. A keresztény ember alaptulajdonsága az öröm, és nem az orrlógatás. Isten boldogságra hív.”
Kórházi szolgálatával kapcsolatban Bíró László elmondta, mindennap misét tart, három házasságkötést és négy keresztelést is vezetett. Örömmel állapította meg, hogy a párok határtalanul nyitottak voltak az Egyház tanítására, a szentségi házassággal kapcsolatos tudnivalókra, de úgy fogalmazott, „nagyon gazdátlanok voltak”, mert nem akadt házasközösség, amely befogadhatta volna őket, amelynek tagjai átadhatták volna számukra a hit teljességét.
A családkongresszust azért alapítottuk meg, hogy segítsük a családcsoportok létrejöttét. Égető szükség van erre – üzente Bíró László.
A mai keresztények feladatáról szólva hangsúlyozta: nem feltétlenül akciókra, hanem hiteles, imádkozó emberekre van szükség. André Frossard filozófus, újságíró példáját említette, aki – akkor még hit nélkül – egy templomba betérve, a művészeti alkotásokat nézegetve észrevett két imádkozó idős embert, és hitüket látva mélyen megrendült. A templomból már hívőként jött ki.
Arról is beszélt Bíró László, hogy a szent az, akit Isten meghívott a szolgálatra, és aki e szolgálat elől nem bújik el, nem menekül el a felelősség elől, jelen van a világban.
A püspök rámutatott: a keresztényeknek egységben kell lenniük papjaikkal, püspökeikkel és a pápával. A jelenlévők figyelmébe ajánlotta a Szentatya családról szóló apostoli buzdításának 4. fejezetét, amelyben Ferenc pápa a szeretethimnuszról elmélkedik. Bíró László hozzátette, a házasságot (a „ketten egy testté lesznek” igazságát), a családot a szeretet hordozza. Ahogy a pápa fogalmaz: a házasság a Szentháromság ikonja. Ez a szeretet ugyanakkor tanítható, tanulható, és tanúságot is lehet tenni róla. Sóvá, világossággá, hegyen épült, jól látható házzá kell lennünk, ahogy Jézus mondta, és nem pusztán a só módján vagy világosságot adó módon viselkednünk. A szeretetről való tanúságtételt várja tőlünk a világ.
Gyakorlati szempontokról is beszélt a püspök, amikor elmondta: ki kell szakadnunk a hagyományos jegyesoktatás szűkösségéből, nem megszüntetve, hanem kiteljesítve. A házaspárok mellett a család egészére is figyelni kell a pasztorációban. Figyeljünk azokra is, akik „nem jöhetnek áldozni az Egyház törvényei szerint. Ők nem másodlagos polgárok az Egyházban, vágyódhatnak Krisztusra, így kapcsolódva a közösséghez.” Segíteni kell az egyedülállókat, hogy találkozhassanak családokkal, és figyelni kell a mély gyászban élő özvegyekre, a csonkává vált családokra is.
A családkongresszus szentmisével zárult, amelynek főcelebránsa Mohos Gábor püspök volt. A liturgiában többek között arról is beszélt, hogy Isten képes életre kelteni a lelkünket bűnös, tetszhalott állapotából, kegyelme valóban éltető forrás.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..