Embertárs

Az evangélium fényét hordozza a háború sötétjében

Az evangélium fényét hordozza a háború sötétjében

Fotó: Merényi Zita

 

Sokáig számolom az éveket a születési idejétől 2019-ig, mert nem nagyon akarom elhinni, hogy 67 éves a libanoni származású Agnes nővér, bár érezhető, hogy mély hite, átgondolt karitatív tevékenysége és a világról alkotott globális látásmódja mögött hosszú évek tapasztalata áll. Fiatalon elhagyta a hazáját, hippiként élt, utazgatott Indiában, Nepálban. Majd a szemlélődő életet választotta, belépett a karmelita rendbe, és egy libanoni kolostorban élt. 1994-ben Szíriába költözött, hogy újra felépítse Homsz közelében Feldarabolt Szent Jakab V. századi ősi monostorát, amelynek csak a romjai maradtak meg. Nemzetközi közösséget hozott létre, amelyben húszan-harmincan élnek az antiochiai hagyományokban gyökerező melkita rítus szerint. Emellett nagy, átfogó humanitárius projekteket valósítanak meg: befogadják az árvákat és a háború más áldozatait, a körülöttük kialakult segélyszervezet pedig egész Szíria lakosságát segíti.
Kérdésünkre, hogyan változott meg az élete a körülötte zajló tragédiák hatására, elmondta, hogy a példát éppen a libanoni Kármelből, egy klauzúrás, kontemplatív közösségből hozta magával: „A libanoni háború idején az elöljárónk, aki egy szent asszony, megértette: kontemplatív közösség vagyunk vagy sem, mindenképpen követnünk kell Jézus útját a karitászban. A klauzúrában humanitárius központot nyitott, és vásárolt egy földterületet, ahol menekülteknek épített lakóhelyet. Az ő példája nyomán kezdtem el cselekedni Szíriában, és az Úr hatékony eszközöket adott a kezembe, így folyamatosan növekedtünk, anélkül hogy ez zavarta volna a kontemplatív szerzetesi életünket.”
A beszélgetés hátterét a Bielik István fotóriporter és Solymári Dániel humanitárius szakember, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa szíriai fényképeiből válogatott kiállítás adta: a fotókon lebombázott épületek, halálra sebzett emberek, köztük idős asszony, kisgyerek, civilek és katonák, akik mind-mind áldozataivá váltak a konfliktusnak. Éppen azt a Szíriát mutatja be a kiállítás, amit Agnes Mariam nővér képvisel: az országot, amely a nagyhatalmak játszmáinak ártatlan elszenvedője lett. Beszélgetésünk során kifejti azt a nézetét, amellyel megosztottságot kelt a nyugati világban: mint mondja, nem az Iszlám Állam jelenti az igazi veszélyt, hanem civilizált világunk nagyhatalmú vezetői. A terrorszervezet nem önmagában létező valóság, hangsúlyozza, hanem háborús eszköz, amelyet a nagyhatalmak hoztak létre.
Mit tehet ő, és mit tehet a világ ezért a sokat szenvedett népért és általában a háború sújtotta népekért? „Én az egész világról álmodom – vallja. – Az az álmom, hogy az evangéliumi értékek vezessék a társadalmat és a politikusokat. A háborút csak akkor lehet legyőzni, ha az embereket a szív irányítja. Az erőszakkeltés eszköz arra, hogy bizonyos csoportok anyagi érdeke érvényesüljön. Ám a háború nagyon veszélyes, semmiféle célok elérésére nem szabad eszközként használni; ki kell irtani, a múlt elfeledett emlékei közé kell száműzni. A háború súlyos bűntett. Mind­annyian befolyásolhatjuk a politikusokat, beszélhetünk a békéről, és imádkozhatunk. El kell mondanunk, hogy elég a háborúból!” – mondja a karmelita szerzetes.
A 2014-ben Nobel-békedíjra is jelölt Agnes nővér ott maradt a szenvedő nép mellett, és létrehozott egy 1200 alkalmazottból álló segélyszervezetet a válságos helyzetbe került emberek megsegítésére. Először helyi szinten segítettek, aztán eljutottak Hom­szig, Aleppóig, ma pedig már egész Szíria területén jelen vannak. A segélyszállítmányok az Európai Unióból és az Amerikai Egyesült Államokból érkeznek; a perifériára szorultakat támogatják, főként vidéken. Ahonnan az Iszlám Állam kivonul, ott mielőbb megjelennek – így jutottak el Rakkába, Gútába, most pedig Idlebbe készülnek. A segélyszervezet legfontosabb célja, hogy párbeszéd és együttműködés révén elősegítse a kiengesztelődést, a békét.
„A dolgozóink 90 százaléka muszlim. Viszont keresztény lelkiség szerint élnek, a mi ideálunkat követik, vagyis azt, hogy szeressünk, ne csak cselekedjünk” – meséli Agnes nővér.
Megkérdeztük tőle, hogyan lehet élni ebben a földi pokolban, és mit tanít Isten embere számára ez a háborús környezet. Szavai mély hitről árulkodnak: „A szíriai konfliktus nyitotta fel a szememet arra, hogy az isteni gondviselés valóságosan jelen van az emberek között. A legtragikusabb helyzetekben Jézus Krisztus közel van, velünk van. Ez a kereszt misztériuma” – mondja teljes meggyőződéssel.
Különlegesnek tartja a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal kialakult kapcsolatot is. Agnes nővér elmondta, hogy gyermekkorától fogva megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Magyarország iránt, holott palesztin menekültcsaládban nőtt fel Libanonban, ahol hazánkról szó sem esett. A karitász, a szolidaritás és az egyetemesség keresztény értékei alapján létesítettek együttműködést a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal egy nagyon nehéz pillanatban, Alep­pó újraegyesítésének idején, súlyos humanitárius szükséghelyzetben. Példa nélkülinek nevezte a segítséget, mivel nemcsak anyagi, hanem lelki természetű is, egyfajta lelki híd a magyar és a szíriai nép között. A segélyszervezet húsvétig tartó imagyűjtő kampányt is indított Szíriáért, amelyhez még mindig lehet csatlakozni.
Solymári Dániel elmondta, hogy Kozma Imre atya már a szeretetszolgálat indulása utáni időkben is kapcsolatban állt Szíriával. 2014/2015-ben aztán újjáéledt ez a kapcsolat, és Agnes nővérrel együttműködve felújítottak egy aleppói kórházat. Nem ez az egyedüli kórház a városban, viszont az egyetlen, amely ingyenes kezelést nyújt a betegeknek. A szeretetszolgálat mobil rendelőt is üzemeltet: segítségével szakképzett önkéntesek és hivatásos orvos járja az elszigetelt falvakat.

Teljes emberséggel a beteg mellett

Teljes emberséggel a beteg mellett

Fotó: Merényi Zita

 

Az intézmény egy roppant fontos, mégis elhanyagolt problémára hívta fel a figyelmet ezzel az eseménnyel: arra, hogy az egészségügyi intézmények gyakran nem figyelnek eléggé a betegeik lelki szükségleteire. Az egyházi fenntartású kórházaknak élen kell járniuk annak érdekében, hogy ez a helyzet megváltozzon. Hogy az orvos ne csak a test gyógyítója legyen.

Aki volt már igazán beteg, az tudja, mit jelent kiszolgáltatottnak lenni. Hirtelen minden bizonytalanná válik, ami addig megingathatatlanul szilárdnak tűnt. A beteg ember könnyen úgy érezheti, hogy teljesen egyedül maradt, és ezen az sem feltétlenül változtat, ha szeretettel veszi körül a családja, a barátai. Ahhoz, ami aggasztja őt, a többiek nehezen férnek hozzá. Van, aki nem is szívesen osztja meg másokkal az aggodalmait, például azért, mert a családjában mindig neki kell a legerősebbnek, a többiek támaszának lennie. De az is gyakori, hogy egyszerűen nincsenek szavai, amelyekkel beszélhetne a félelmeiről. A kultúránk is hiányzik ehhez. A bajban levő emberhez legtöbbször nemigen tudunk jól viszonyulni. Vagy azt próbáljuk bizonygatni neki, hogy a baja valójában nem is baj, vagy a kínjaival szembesülve úgy megijedünk, hogy inkább elfordulunk, és magára hagyjuk. Talán mert úgy gondoljuk, ez csak rá tartozik, nem is illik foglalkoznunk vele.
Az egészségügyi intézmények személyzetére, köztük az orvosokra mind­ezek miatt óriási teher nehezedik. A betegeik baja számukra nem csak kezelendő betegségként jelentkezik. Azt a nagy-nagy bizonytalanságot, nyugtalanságot is megérzik, amelyet a kórházba kerülők az állapotuk miatt megélnek. Lelki támaszt is nyújtaniuk kellene, ébrednek rá, de ennek a feladatát nem feltétlenül érzik a magukénak. Pedig az embert kell gyógyítani, és nem a betegséget – hányszor halljuk ezt! A Bethesda kórház március 1-jén példamutatóan hívta fel a figyelmet a nagy-nagy hiányra, amely egyszer csak mindannyiunk életében jelentkezhet – és orvosra vár.

*

– Egyházi fenntartású kórházakban kulcskérdés a hit és a gyógyulás kapcsolata; az erő, amely a gyógyítás és a gyógyulás mögött meghúzódik. Beteg és orvos egyaránt érintett ebben – kezdi előadását Velkey György főigazgató. – Magyarországon az Európai Unió átlagánál sokkal erősebben foglalkoztatja az embereket az egészségük kérdése, az egészségügy állapota és a szociális biztonságuk. Az is megfigyelhető, hogy ezekre elsősorban mint pénzügyi kérdésekre tekintünk, a közgazdasági logika itt is uralkodóvá vált. Míg 153 évvel ezelőtt, a Bethesda alapításakor a szeretetszolgálat volt az elsődleges szempont (amely komoly szakértelemmel társult), mára alkalmazott természettudomány lett az orvoslás, és minőségirányított piaci szolgáltatórendszer az egész­ségügy. Pedig amikor valaki komolyan megbetegszik, az az egész valóját: munkáját, pénzügyi és családi helyzetét is érinti. Egyszerre minden bizonytalanná válik számára, egzisztenciális krízisbe kerül. Ha „nincs embere”, mint János evangéliumában a Bethesda fürdő betegének, akkor talán reménytelennek fogja érezni a helyzetét. Ezért az orvosnak teljes emberségével kell mellé állnia. Egy egyházi kórház missziós területnek számít, ahol nem elég, ha bibliai idézetek vannak a falakon, hanem valóban hitben élő, és hitet kereső gyógyítók közösségének kell fogadnia a betegeket és családjukat, a gyógyító Krisztus üzenetével. Fontos, hogy gyógyító közösségben legyünk, és az ebből fakadó erővel tudjunk a betegekhez fordulni.
Fogarasi András gyermek­neu­ro­lógus, tudományos igazgató a pályájára és a Bethesda kórházban eltöltött több mint két évtizedére visszatekintve az intézmény jelmondatára hivatkozott: „Mi, erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk.” Majd olyan esetekről beszélt, amikor teljes gyógyulást nem lehet elérni, ahhoz viszont hozzá lehet segíteni a családtagokat, hogy a gyermek betegségének elfogadása révén a család gyógyulni kezdjen. Lourdes csodáinak többsége sem a fizikai gyógyulásban, hanem a lélek megnyugvásában, a titokzatos isteni akarat elfogadásában ragadható meg.
Csiky Miklós gyermekgyógyász, gyermekpszichiáter (Bethesda kórház) Henri Boulad írásaira támaszkodva elméleti áttekintést igyekezett adni a test, a lélek és a szellem hármasságával jellemezhető emberi létezésről és az Istenre utaltságról. Fontos állítása volt, hogy teljes emberi mivoltunk megéléséhez szükségünk van Istentől való függésünk felismerésére és elfogadására. Sokszor tévesztjük össze önmagunkkal mindazt, amink van: az eszünket, a kedvességünket, sikereinket, jó kommunikációs képességünket. Pedig az Istennel való egységünk megélésének helye a szívünk mélye, az ember sérthetetlen centruma; Boulad a Szentek Szentjének nevezi az embert. A keresztény élet célja meglátni Istent, írja Órigenész. A régiek ennek szellemében az aszkézis útját járták. Mi már nem, de a vágy bennünk is megvan.
Bajnóczi Szilvia Sára szerzetes nővér, a Budai Irgalmasrendi Kórház lelkigondozója, a Nyolc Boldogság közösség tagja azokról a szálakról beszélt, amelyek a lelkigondozót a betegekkel összekötik. A segítő kapcsolatról, amelyben minden találkozás spirituális erőtérben történik. Így vallott erről: Segítő és segített spiritualitása találkozik ilyenkor, Isten bennem levő jelenléte keresi a kapcsolódást. A gyógyulást Isten adja, adhatja meg, a betegnek én csak útitársa vagyok, és nem útba igazítója. Isten szólítja meg őt, én csak teret teremtek ehhez. Nem kell feltétlenül a hitről beszélnünk, a spiritualitásunk a teremtettségünkből fakad. Arra kell törekednem, hogy Isten elfogadó szeretetének közvetítője legyek. A lélek minden zugába nem láthatunk bele. De hozzájárulhatunk, hogy megnyíljon Teremtője számára.

Regisztrálni kell a csíksomlyói pápalátogatásra

Regisztrálni kell a csíksomlyói pápalátogatásra

Fotó: Serbán Mária

 

Oláh Zoltán a sajtótájékoztató elején bemutatta az eseményre készült bannert és logókat. Ferenc pápa nemcsak Székelyföldre, hanem mind a négy magyar római katolikus egyházmegye híveihez érkezik. Böcskei László a jelenlétével annak kívánt nyomatékot adni, hogy a pápalátogatás történelmi eseményének a négy egyházmegye (a gyulafehérvári, a szatmári, a nagyváradi és a temesvári) a házigazdája.
Böcskei László püspök elmondta: a pápalátogatás nem helyi ügy, a Gyulafehérvári Egyházmegye mellett a másik három is a magáénak tekinti. Beszédében emlékeztetett Ferenc pápa óhajára, amit a romániai püspökök őszi ad limina látogatásán közölt, hogy otthon, a saját szülőföldjükön szeretné megismerni a híveit.
Jövetelével a Szentatya képletesen átölel minket, megköszöni a múlt sötét korszakaiban tanúsított kitartásunkat, és a bátorítás üzenetével érkezik – fogalmazott a nagyváradi megyéspüspök. – Látogatása biztatás egy olyan világban, ahol keressük az utunkat. Nagy ajándék, hogy itthon köszönthetjük Krisztus földi helytartóját: húsz évvel ezelőtt II.
János Pál pápa nem látogathatott el Erdélybe, most itt az alkalom az utódával való találkozásra. Ferenc pápa érkezése ugyanakkor kihívás is, hiszen apostoli útjának következményei is kell hogy legyenek. Nemrég Panamában, az ifjúsági világtalálkozón a Szentatya arra hívott, hogy igyekezzünk elevenen tartani magunkban közös álmunkat, ami nem más, mint maga Jézus Krisztus. Ilyen gondolatokkal készüljünk a látogatására – fogalmazott a nagyváradi megyéspüspök.
Bodó Márta Csíksomlyóról, a helyszínről beszélt, és bemutatta a kegyhely történetét az érdeklődőknek. Szólt a búcsú jelentőségéről, és emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy Jaku­binyi György érsek a pün­kösdi búcsúnyerés lehetőségét kiterjesztette a pápalátogatás idejére.
Veres Stelian román nyelven beszélt a sajtó képviselőinek Csíksomlyóról, a kegyhelyről.
A sajtóbizottság közleményt adott ki a pápalátogatással kapcsolatos tudnivalókról, ezeket Oláh Zoltán ismertette a sajtótájékoztatón.
Amint köztudott, Ferenc pápa június 1-jén érkezik Csíksomlyóra. Minden zarándokot szeretettel várnak. A plébániákon már zajlik a zarándokcsoportok szervezése. Mivel várhatóan nemcsak a Gyulafehérvári, a Szatmári, a Nagyváradi és a Temesvári Egyházmegyéből, hanem az egész Kárpát-medencéből érkeznek majd zarándokok a történelmi eseményre, ezért március 1-jétől ingyenes online regisztrációt indítanak a Pontifex.ro honlapon. Március 31-ére tervezik a jelentkezések összesítését. A Csíksomlyóra utazás és a Kissomlyó hegyére való feljutás gördülékenysége érdekében a szervezők szeretnének időben képet kapni a zarándokok várható létszámáról. Ha szükséges, néhány nappal meghosszabbítják a regisztrációs időszakot.
Csoportos és egyéni regisztráció is lesz, a csoportok azonban előnyt élveznek. A regisztrációs felületen külön regisztrálhatnak a zarándokcsoportok, a családok, a papok, a szerzetesek és a szerzetesnők, illetve a mozgáskorlátozottak és a kísérővel érkező betegek, akik speciális figyelmet igényelnek. A regisztrálók e-mail­ben kapnak visszajelzést. A regisztráció lezárása után szektorokba osztják a jelentkezőket, és ezt követően bocsátják ki a vonalkódos belépőket. Egy belépővel egyszeri alkalommal lehet bejutni az esemény helyszínére. A regisztráció ingyenes.
Regisztráció és belépő nélkül is el lehet majd jutni Csíksomlyóra, viszont ebben az esetben a pápai misét legfeljebb messziről, kivetítőn lehet követni. Az így érkezőket nem tudják beengedni a biztonsági zónákba.
A szervezők önkénteseket is toboroznak, elsősorban székelyföldieket. Jelentkezni Csobot Györgydeák Szabolcsnál, az önkéntesek koordinátoránál lehet. Elérhetőségei: +40 (749) 059 459, csobot.szabolcs@gmail.com.
A helyi önkormányzat és a szervezők nyomatékosan kérik, hogy a résztvevők ne személygépkocsival tervezzék az utazást. A városban nincs elegendő parkolóhely, ezért Csíkszeredát május 31-től lezárják az autósforgalom elől. Június 1-jén várhatóan csak a külön engedéllyel rendelkező személygépkocsik juthatnak be Csíkszereda területére.
A zarándokcsoportok vihetnek az eseményre templomi, illetve lelkiségi lobogót, valamint normál méretű vatikáni, közösségi és más szokásos zászlókat is. A szervezők kérik, hogy ezeken ne tüntessenek fel olyan politikai vagy társadalmi üzenetet, jelképet, amely idegen a szentmisétől és a zarándoklattól. A korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is szeretnék megőrizni a csíksomlyói zarándoklatok imádságos jellegét.
Minden zarándok biztonsági ellen­őrzésen esik majd át a belép­tető­kapuknál, ezért már a kora hajnali órákban elkezdődik a beléptetés. Ennek pontos menetéről a későbbiekben adnak tájékoztatást.
A zarándokok vihetnek magukkal gyógyszert, széket, esernyőt, zászlót és ennivalót, illetve egy minél kisebb csomagot, valamint egy félliteres borvizes palackot is. A szervezők keresik a megoldást arra, hogy a pápalátogatás idején ivóvizet biztosítsanak a Kissomlyó-hegyen. A résztvevők nem vihetnek magukkal szúró-, illetve vágóeszközöket, bicskát, ollót, körömvágót, gyúlékony vagy robbanékony anyagot, üveget, fegyvert.
A szertatás latinul zajlik majd, az énekek magyarul csendülnek fel, a pápa olaszul szól a zarándokokhoz, amit magyar, román és angol nyelvre fordítanak. A kivetítőkön román nyelvű feliratozás is lesz. A TVR1 román állami televízió élőben közvetíti az eseményt. A liturgián elhangzottakat tolmácsok fordítják majd több különböző nyelvre. A szövegek mobiltelefonon is hallgathatók lesznek, nyelvenként más és más frekvencián.
A sajtótájékoztatón a pápalátogatással kapcsolatos tudnivalókat román nyelven Veres Stelian ismertette.
Újságírók kérdésére válaszolva a sajtófelelősök elmondták: a Kissomlyó-hegyen kijelölt biztonsági terület elég nagy lesz ahhoz, hogy minél többen közelebbről láthassák a pápát. A Szentatya látogatása pasztorális jellegű, ám természetesen találkozni fog a világi vezetőkkel is. A szervezők hangsúlyozták, hogy a regisztráció vallásra való tekintet nélkül mindenki számára ingyenes.

Forrás: Fábián Róbert/Romkat.ro

Szíria újjáépül

Szíria újjáépül

Fotó: Merényi Zita

 

A találkozót az Üldözött Keresztények Megsegítéséért és a Hungary Helps Program Megvalósításáért Felelős Államtitkárság szervezte a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) főépületének Széchenyi dísztermében. Az eseményen részt vett Michael August Blume, Magyarország apostoli nunciusa, Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek metropolita, Orosz Atanáz miskolci, Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök, Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök, Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke, valamint Várnai Jakab OFM, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektora.
A vendégeket Kovács Gábor, az NKE oktatási rektor­he­lyet­tese köszöntötte, majd Azbej Tristan, az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hun­gary Helps Program meg­­­valósításáért felelős államtitkár mondott megnyitóbeszédet, melyben ismertette a program céljait. Hangsúlyozta, hogy a közel-keleti háborús helyzet miatt veszélybe kerültek a nyugati civilizáció gyökerei, ezért kell a segítségnyújtás során az identitás és a misszió szerepére irányítanunk a figyelmünket.
A Budapest-jelentés a keresztényüldözésről 2018 című kiadványt Padányi József vezérőrnagy, az NKE tudományos rektorhelyettese mutatta be. Elmondta, hogy tavaly adták ki az első ilyen jelentést, s ez a mostani is azzal a céllal jött létre, hogy hiteles képet adjon az üldözött keresztények helyzetéről. A kötetben biztonságpolitikai tanulmányok, jogi elemzések kaptak helyet, beszámoló olvasható az Apostoli Szentszék keresztények érdekében tett intézkedéseiről, a háború sújtotta régiókban tevékenykedő segélyszervezetek, szerzetes- és lovagrendek munkájáról, valamint a Hungary Helps Programról és azokról a projektekről, amelyek célja a közösségek erősítése és a szülőföldön való boldogulás elősegítése.
Jusszef Abszi melkita gö­rög­katolikus pátriárka Identitás és misszió – A Melkita Gö­rögkatolikus Egyház címmel tartott előadást. A szíriai főpásztor elsőként a közösség történetét, identitásának kialakulását ismertette. A Melkita Gö­rögkatolikus Egyház bizánci szertartású, keleti katolikus, önálló jogú részegyház, amelynek mintegy másfél millió híve van. Többségük Szíriában és Libanonban él. A pátriárka elmondta, bár közössége Konstantinápoly közelsége miatt bizánci rítusú és szír nyelvű egyházként alakult ki a IV–VI. század során, az 1054-es nyugati egyházszakadást követően is igyekeztek megőrizni kapcsolataikat Rómával. A XVII. század folyamán ezek a kapcsolatok erősödtek, majd 1724-ben megszületett a ma is ismert Mel­kita Egyház.
„Mindig is küzdöttünk a szülőföldünkért, de mindig megtaláltuk a megfelelő eszközöket arra, hogy békében tudjunk együtt élni muszlim és zsidó testvéreinkkel” – összegezte a szíriai közösség múltját I. József, majd a Mel­kita Gö­rög­katolikus Egyház missziós küldetését mutatta be. Jelenleg a kivándorlás a legsürgetőbb probléma, amit meg kell oldaniuk. „Szeretnénk a szülőföldünkön maradni, és segíteni ebben a fiataljainknak” – hangsúlyozta a főpásztor, majd megköszönte a magyar kormány üldözött keresztényeknek nyújtott támogatását. Kifejtette, hogy a Hun­gary Helps Program a békét támogatja, és erre kell törekedni, hiszen csak így tudnak a keresztények megmaradni Szíriában.
Február 27-én Erdő
Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek vendégül látta Jusszef Abszi melkita görög­kato­likus pátriárkát Budapesten, az Úri utcai érseki hivatalban.
Nicolas Antiba érsek, Damaszkusz pátriárkai helytartója előadásában a jelen kihívásairól beszélt. A szíriai háborút követő kivándorlási hullám nem kíméli a keresztényeket sem, ezért elsődleges feladatuk a szülőföldön maradás elősegítése. A Damaszkuszi Egyházmegye egy karitatív alapítványon keresztül nyújt segítséget a híveknek, s emellett számos fejlesztési projektet is támogat. Szegény családokat, özvegyeket, otthonukat elvesztett embereket karolnak fel, lerombolt iskolákat építenek újjá, megszervezik az egészségügyi ellátást, élelmiszert osztanak. Az embargó miatt gondot okoz a lakosság élelmezése; alapvető élelmiszerek hiányoznak, köztük a gyermektápszer, sőt, vannak, akik 30 kilométert kénytelenek utazni, hogy kenyérhez jussanak.
A háború következményeitől leginkább a fiatalok szenvednek, akik nehezen szabadulnak a gyűlölettől és a mindent átható félelemtől. Az egyházmegye rajtuk kíván segíteni ifjúsági központjaiban. További intézményeket szeretnének létrehozni, ahol pszichológiai segítséget is kaphatnak azok, akiknek szükségük van rá. „Segítsenek bennünket, hogy a hazánkban maradhassunk, a földünkön, közösségben muszlim testvéreinkkel. Segítsenek, hogy nevelhessük a gyermekeinket, idővel feldolgozzák a háború traumáját, és ne gyűlöljék a társaikat!” – zárta beszédét Nicolas Antiba érsek.
Jean Abdo Arbach, Homsz melkita érseke 2013 óta szolgál a szíriai városban, ahol a háború előtt népes keresztény közösség élt. Bár a város már 2014-ben felszabadult az iszlamisták uralma alól, sok munka áll még előttük. Eddig 120 lakást sikerült felújítani, ahová vissza is térhetett 120 keresztény család. Az egyházmegye 4200 gyermekről gondoskodik ifjúsági központjaiban, 520 szegény család kap élelmiszert, gyógyszert és anyagi támogatást. Munkájukat 360 önkéntes segíti. Az érsekség célja, hogy a Homszból elmenekült keresztény családok hazatérhessenek, ehhez azonban további lakásokat kell újjáépíteni. „Békét kérünk Istentől. Kérjük, adjon nekünk reményt, hogy minden keresztény család hazatérhessen!” – fohászkodott beszéde végén Jean Abdo Arbach homszi melkita érsek.

Ezek vagyunk mi

Ezek vagyunk mi

Fotó: Orbán Gellért

 

Erdő Péter bíboros Horváth Árpád SJ templomigazgató meghívására látogatott a jezsuiták pesti főtemplomába. Ezúttal nem valamely ünnep vagy hivatalos esemény volt a meghívás apropója, hanem az, hogy a Magyar Katolikus Egyház prímása személyesen szerezhessen benyomást a vasárnap esti mise közösségéről, és hogy a hívek a szokásosnál kötetlenebb formában találkozhassanak a főpásztorral. „Ezek vagyunk mi” – mondta az oltár mellett szolgáló fiatalembereken és a zsúfolásig megtelt templomon végigtekintve Horváth Árpád a szentmise kezdetén. Felidézte, hogy az egyetemisták igényeire válaszolva tíz évvel ezelőtt indították útjára rendtársaival a Jezsuita Nyolcast, amely mára kinőtte a kereteit, és magát a templomot is. Köszönetét fejezte ki azért, hogy a bíboros elfogadta a meghívást, hiszen – mint mondta – „a jezsuita mivolt lényege nemcsak a peremen élőkhöz fordulás, hanem az Egyház központjához való ragaszkodás is”.
Erdő Péter a köszöntőjében elmondta, hogy nagy örömmel jött újra a Mária utcai templomba, hiszen az 50-es években maga is gyakran járt misére szüleivel ide. Igaz – tette hozzá –, akkoriban leginkább a templomban szolgáló atyák politikai színezetű beszédei miatt telt meg ennyire a templom.
Homíliájában Erdő Péter a hegyi beszéd példázataiból kiindulva az ítélkezés etikájáról beszélt. Leszögezte, hogy az emberek fölötti ítélkezés joga egyedül Istené, ám ez nem jelenti azt, hogy ne kellene megkülönböztetnünk a jót és a rosszat, s Isten akaratát követve mindig a jót választanunk. Az Egyház – a maga teológiai és egyházjogi eszközeivel – nem megenged vagy megtilt valamit, hanem abban segít, hogy egyre jobban megismerjük Krisztust és tanítását, és követni tudjuk az útját. A főpásztor hangsúlyozta: újra és újra fel kell idéznünk Jézus tanítását, és napról napra elhatározást kell hoznunk arról, hogyan akarunk tökéletesedni a krisztusi eszmény követésében.
A szentmisén a Szentjánosbogár közösség egyházi könnyűzenét játszó együttese szolgált. A szertartás után az este kötetlen beszélgetéssel folytatódott a templomkertben. Horváth Árpád SJ röviden beszámolt a templom folyamatban lévő és a következő évekre tervezett infrastrukturális fejlesztéseiről is.

Forrás: Jezsuita.hu

Fegyverek közt a szeretet

Fegyverek közt a szeretet

Fotó: Merényi Zita

 

Az eseményen mások mellett részt vett Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek; Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke; Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára; Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára; Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök, valamint Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija, aki egyben a Tábori Lelkészi Szolgálat Tábori Rab­bi­nátusának főrabbija.
A történelmi zászlók ünnepélyes bevonulása és a Himnusz eléneklése után felolvasták Áder János köztársasági elnöknek, a Magyar Honvédség főparancsnokának levelét. Ebben többek között arról szólt az államfő, hogy a lelkész és a katona egyaránt fontos feladatot lát el a honvédség életében; bajtársak a munkában, és mindkettejüket köszönet illeti szolgálatukért. A köztársasági elnök levelében úgy fogalmazott, hogy a tábori lelkész segíti, kíséri, meghallgatja a katonákat, így válik pótolhatatlan munkatárssá.
Benkő Tibor honvédelmi miniszter az ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy a tábori lelkészek és a tábori rabbik a katonák iránt megnyilvánuló törődésükkel, odafigyelésükkel rámutatnak az élet értelmére, és szeretetet, az egyházak különféle segítségeit, a hitéletben való fejlődés lehetőségét biztosítják a honvédségi állomány tagjainak, sőt a családtagjaiknak is.
Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke beszédében a zsoltárokat idézve arról szólt, hogy az orvosok, a katonák és a lelkészek a halál árnyékának völgyében járva teljesítik szolgálatukat. Mint mondta, az orvos gyógyít, a lelkész vigasztal, és közben óhatatlanul az elmúlás tanújává válik, a katona pedig védelmez – mindannyiuknak helyt kell állniuk ott, ahova a civilek el sem merészkednek. Ők tudják, érzik, hogy Isten velük van, az Örökkévaló figyel rájuk.
Győrfi László, az EMIH alelnöke ünnepi beszédében kitért arra, hogy a XXI. században a tábori rabbinátus szerepe nehezen összehasonlítható korábbi szolgálatukkal. Ő is hangsúlyozta, hogy az országtól távol szolgálatot teljesítő katonákat segítik vallásuk gyakorlásában, még a hitükhöz kapcsolódó tárgyak, eszközök, könyvek biztosításával is, illetve támogatják otthon maradt családtagjaikat.
Lackner Pál evangélikus püs­pök, nyugalmazott protestáns tábori püspök a tábori lelkészi szolgálat elméleti kérdéseiről, így a reformátori tanok szerepéről, az igazságos, jogos háborúról is szólt.
Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke a napjainkban értékválsággal küzdő Európáról beszélt. Mint mondta, nagy szükség van a nemzeti hadseregre, ugyanis Európa egy jelentős része az önfeladás veszélyes útját választotta, és a kontinens másik felét is magával kívánja rántani. Hozzátette: ez a megsemmisüléssel fenyegető szakadék.
A Tábori Lelkészi Szolgálat megalakulásának huszonötödik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen megjelent és felszólalt Michael August Blume, Magyarország apos­toli nunciusa is. Rámutatott: a tábori lelkészek és a katonák feladatai, kötelességei kiegészítik egymást. A katonák bátorságukat, szakmai felkészültségüket állítják a béke szolgálatába, akár saját életük kockáztatásával is, a lelkészek pedig olyan természetfeletti értékeket képviselnek, melyeket mindenképpen meg kell védenünk, ugyanakkor konkrét és sajátos lelkipásztori gondoskodással szolgálják a katonák és családjuk szükségleteit. A tábori lelkészek tehát hirdetik az evangéliumot, és úgy formálják a katonák lelkiismeretét, hogy az igazságosság gyümölcseit teremjék. „A tábori lelkészek hiteles szakértői és tanítói annak, amit az Egyház tanít és gyakorol. Szándékuk, hogy előmozdítsák a világ békéjét.” 1994-ben, az akkori kormánnyal kötött megállapodás alapján alakult újjá a HM Tábori Lelkészi Szolgálat, és minden történelmi egyházzal külön-külön megállapodást kötött. Így jött létre egy katolikus és egy protestáns tábori lelkészi szolgálat – ez utóbbi élén felváltva egy református, majd egy evangélikus püspök áll –, valamint a Tábori Rab­binátus.
Für Lajos honvédelmi miniszter és Angelo Acerbi érsek, pápai nuncius 1994. január 10-én írt alá magyar–vatikáni megállapodást arról, hogy tábori püspökséget hoznak létre. Az ünnepélyes eseményen részt vett Paskai László bíboros és Seregély István érsek, a püspöki kar elnöke is. Megállapodtak, hogy az önálló püspökségként működő tábori lelkészi szolgálat a katonák és a határőrök, illetve családtagjaik lelkipásztori gondozásával foglalkozik majd. A szerződés kimondta, hogy a budapesti székhellyel megalakuló ordinariátus hatásköre az egész ország területére kiterjed.

Alázatosan megnyílni Isten jelenlétére

Alázatosan megnyílni Isten jelenlétére

A Központi Oltáregyesület által kezdeményezett mozgalom azért jött létre, hogy felmutassa, miként kapcsolódnak össze mindazok, akik elköteleződnek az eucharisztikus élet elmélyítése iránt, mert meggyőződésük, hogy életük forrása az Eucharisztia. Az Eucharisztikus Élet mozgalom lelkiségének alappillérei az imádság, a felajánlás és az apostolkodás.
A mozgalomhoz csatlakozók vállalják, hogy elkötelezett szentségi életet élnek, naponta imádkoznak, és havonta egy óra vagy kétszer fél óra szentséglátogatást végeznek, illetve közbenjárnak a közösség egy másik tagjáért.
A mozgalom tagjai Isten és embertársaik szolgálatára ajánlják fel egész valójukat, emberi képességeiket, erejüket.
A közösséghez tartozók készek arra, hogy lehetőségeik és életállapotuk szerint másokkal is megosszák az Eucharisztiából fakadó kegyelmeket, és különösen odafigyelnek a testi-lelki hiányt szenvedőkre, a gyerekekre, az öregekre és a betegekre.
A tatai kapucinus templomban többféle módon kapcsolódhatnak be a hívek a szentségimádásba. Hétköznaponként a szentmisék előtt fél órával csendes szentségimádásra van lehetőség. Több mint egy éve a csütörtökönként tartott plébániai lelkigyakorlatok bevezető elmélkedése és az azt követő rövid egyéni elmélkedés az Oltáriszentség előtt történik. Több lelkigyakorlat célja a szentségimádás gyakorlatának elmélyítése volt.
Ezt a célt szolgálta a március elején tartott lelkigyakorlat is, amelynek résztvevői Leo Tanner Eucharisztia – Az átalakulás útja című könyvével foglalkoztak.
Mintegy fél éve szombatonként, az esti szentmise után, a Máriás papi mozgalom szervezésében cenákulumot tartanak a kitett Oltáriszentség előtt imádkozva. A közösség két alkalommal csatlakozott a világméretű szentségimádáshoz, mindkétszer 50-60 fő részvételével. A következő alkalom június 22-én, úrnapja szombatján lesz. Január 25. óta minden pénteken 15 órakor tartják az irgalmasság óráját a templomban, a kitett Oltáriszentség előtt. A helyi Eucharisztikus Élet mozgalom célja a szentségimádási alkalmak további bővítése, hogy minél többen egy szívvel, egy lélekkel legyenek együtt az Úr előtt.
Márciusban azért imádkozunk, hogy meg tudjunk nyílni Isten jelenlétére, és minden élethelyzetünkbe képesek legyünk beengedni őt, egyszerűen és alázatosan.
Az Eucharisztikus Élet mozgalomról további információ olvasható a következő weboldalon: http://www.oltaregyesulet.hu/eucharisztikus_elet_mozgalom.

Forrás: Tataikapucinus.hu

Az Úrban való öröm az erősségetek

Az Úrban való öröm az erősségetek

Az eseményen, amelyen 2400 vendég vett részt, jelen volt a három görög­katolikus főpásztor: Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek metropolita, Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök és Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök. A Nyíregyházán minden évben megrendezett táncmulatság idei mottója így hangzott: „Az Úrban való öröm az erősségetek” (Neh 8,10).
A görögkatolikus bált a Szent Miklós-székesegyházban püspöki vecsernye előzte meg. A nagyszabású rendezvényen a görögkatolikus főpásztorok a nagy számban jelen lévő hívekkel együtt imádkozták a tékozló fiú elővecsernyéjét. „Sokkal felemelőbb így énekelni vecsernyét” – ezekkel a szavakkal üdvözölte Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek metropolita a farsangi bálra érkező híveket.
„Úgy gondolom, hogy közöttünk nincs tékozló fiú vagy leány, hiszen ha itt vagyunk a templomban, mi hazatérő gyermeknek mondhatjuk magunkat – kezdte homíliáját az érsek. – A két testvér közül inkább a másikéhoz hasonlít az életünk.” A másik testvéréhez, aki rossz szemmel nézte, hogy az atya visszafogadta a tékozló fiút, és aki szemrehányást is tett ezért atyjának. Ahogyan neki, olykor nekünk is fáj, hogy az Atya másokhoz is jó. Jeremiás is fölteszi a kérdést: „Hogy lehet az, hogy a gonoszoknak is jó a soruk, van itt igazság?” Ám a történetben az Atya így fordul az elégedetlenkedő fiúhoz, s vele együtt hozzánk is: „Fiam, te mindig velem vagy, mindenem a tied.”
„Mennyire megváltozna az életünk, ha fölfognánk, hogy az Atya mindig velünk van, és soha semmiben nem szenvedünk hiányt, hiszen ő tudja, mire van szükségünk. A nagyböjt éppen arra lesz alkalmas, hogy belássuk, mennyi minden a miénk. Minél inkább le tudunk mondani földi ragaszkodásainkról, annál inkább megnyílik a szívünk és az értelmünk a felismerésre, annál inkább megérthetjük, mennyi mindenünk van.”
Az estet a három hierarcha és Kovács Ferenc, Nyíregyháza polgármestere nyitotta meg a Continental Arénában. Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök, aki utoljára éppen 25 évvel ezelőtt vett részt ezen a rendezvényen, köszöntőjében a tékozló fiú mulatságairól szólva leszögezte: a mai este különbözik ezektől, hiszen ez a bál „a találkozás, a közös kikapcsolódás estéje, ahol mindenki főszereplő lehet. Reményeink szerint ez Istennek tetsző alkalom” – mondta.
Kovács Ferenc polgármester örömét fejezte ki, hogy a felújított, átalakított aréna nagy létszámú közösségi programoknak is helyet adhat: „Milyen jó, hogy minden évben itt van ez az erős közösség, amelynek erős vezetői vannak” – fogalmazott a polgármester, majd Kocsis Fülöp érsek vezetésével elhangzott a Mennyei Király imádság.
A beszédek után a zene és a tánc vette át a főszerepet. A nyitótáncot az edelényi Szent János Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium növendékei mutatták be. A házigazda, Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök személyesen köszöntötte a bálozókat, minden asztalnál váltott néhány szót a vendégekkel.

Szöveg és fotó: Polyákné Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye