Embertárs

Teológia felsőfokon

Teológia felsőfokon

Véghseő Tamás, a főiskola rektora beszédében így fogalmazott: a tanév során az intézmény valamennyi oktatója és munkatársa azért dolgozik, hogy a hallgatók a tanévzárón szép emlékekkel távozzanak a főiskoláról.
Az előadók beszámoltak az oktatás, a kutatás és a tudományos ismeretterjesztés területén elért idei eredményekről, majd a diplomák átadása következett. A teológusdiplomát Orosz Atanáz miskolci megyéspüspöktől vehették át a növendékek. A nappali tagozatos kántor alapdiplomát és a hittanár–nevelőtanár mesterdiplomát Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök adta át a hallgatóknak, a levelező tagozaton katekéta és hittanár–nevelőtanár mesterszakot végzetteknek pedig Seszták István rektorhelyettes adta át az igazolásokat és a diplomákat.
Az ünnepség az Atanáz-díj átadásával folytatódott. A kitüntetést idén Fodor Györgynek ítélték, aki a pappá szentelése óta eltelt harmincnégy évben mindig azon fáradozott, hogy a római és a görögkatolikus papi nemzedékek, a civil teológusok, a hittanárok és a hit iránt érdeklődők teológiai végzettséget szerezhessenek életpályájuk megvalósításához. Főigazgatói, rektori és különféle elnökségi feladatai mellett számos olyan megbízást is vállal, amelyben szükség van diplomáciai érzékére. Az intézmény vezetősége az Atanáz-díjjal kívánta kifejezni elismerését, háláját és köszönetét mindazért, amit Fodor György a magyar Görögkatolikus Egyházért és intézményeiért tett. Ezt követően aranydiplomákat adtak át az ötven évvel ezelőtt végzett papnövendékeknek, akik közül sajnos már csak hárman élnek. A diplomaosztó végén könyvjutalmakat adtak át a kiemelkedő tanulmányi eredményt elért hallgatóknak.
A tanévet a hagyományoknak megfelelően ünnepélyes vecsernyével zárták a Szent Miklós-székesegyházban.

Forrás és fotó: SZAGHF

Egy plébános tanácsára lemondtak az abortuszról

Egy plébános tanácsára lemondtak az abortuszról

Fotó: YouTube

 

Emil Paul Tscherrig, Olaszország és San Marino apostoli nunciusa írta a levelet, amelyben gratulál a plébánosnak, amiért ezer euróval támogatja azt a hat nőt, akik életük számos nehézsége miatt korábban az abortusz mellett döntöttek, ám tanácsára mégis megtartják gyermeküket. „Ezer prédikációnál és szószékről hirdetett tanításnál is ékesszólóbb, ragyogó tettel mutatja meg másoknak, milyen végtelenül értékes az emberi élet, amelyet mindenáron meg kell őrizni, támogatni kell” – írja a nuncius. Marco atya gesztusa evangéliumi példa arra, hogyan kell segítenünk „Isten dolgait”. A pápai követ hozzáteszi: „Csodálatos látni, hogy egy egyházi ember a megtakarított pénzét odaadja Isten »kincsének«. Mert minden ember kincs, főként az, aki a legvédtelenebb, akinek a legnagyobb szüksége van a segítségre.” Levele végén a nuncius tolmácsolja a plébánosnak a pápa üdvözletét: „Szentatyánk, Ferenc pápa nevében is biztosítom Önt legnagyobb elismerésünkről, és az Úr bőséges áldását kérjük Önre” – áll az Il Mattino di Padova napilap hasábjain június 24-én közzétett levélben. A plébános így nyilatkozott ezzel kapcsolatban: „Nem szerettem volna a nyilvánosság elé állni ezzel, mert már így is sok szemrehányást és kritikát kaptam. Vannak, akik azt gondolják, a jót úgy kell tenni, hogy nem csinálunk neki hírverést. Ez igaz, de az a lány a szomszéd faluból nem jött volna el hozzám segítséget kérni tíz nappal ezelőtt, ha nem tudta volna, hogy tanácsot és segítséget kaphat tőlem. És az az apuka sem keresett volna fel, akinek nem volt pénze tápszerre a két hónapos kisbabájának….” – jelent meg az Il Gazzettino című lapban június 20-án.
Egy plébánosnak ugyanakkor mindig jólesik a pápa megbecsülése, ezt Marco atya így fejezte ki: „Természetesen örültem a levélnek, még ha a pápának bizonyára sokkal fontosabb dolgai is vannak ennél.”
A hírhez hozzászólt Michela Lorenzato, a Demokata Párt padovai titkárhelyettese is: „Az egyetlen helyénvaló dolog az információk átadása. Engedni kell, hogy a nők maguk döntsenek. Tanuljuk meg tisztelni mások döntését. Ezek mindig jól átgondolt, fájdalmas, sok szenvedés árán meghozott döntések. Csak azt kérem Öntől, hogy tisztelje ezeket” – írta nyílt levelében június 6-án a www.vvox.it honlapon.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

A megtisztulás útján

A megtisztulás útján

A meghívott vendég és felesége előadásukban hitükről, istenélményeikről, tudományról, házasságról, hétköznapokról és megpróbáltatásokról beszéltek. „A gonosz lélek nagyon ravasz, mert a dolgok sokáig jól mennek Isten és hit nélkül is. A házasságok egy darabig szépen működnek templom nélkül is. Az emberek összeházasodnak, szerelem van közöttük, jönnek a gyerekek, minden szép és jó. De a szívnek annak a részébe, ahonnan hiányzik Isten, egyetlen pillanat alatt beugrik egy bálvány, és szétrombol mindent: a házasságot és magát az embert is. Aztán hűtlen lehetsz a feleségedhez, megcsalhatod a munkatársadat, a barátodat. Ez a bálvány akkor tudja befészkelni magát az ember szívébe, ha kizártuk onnan Istent, ha nem hagytunk neki helyet” – mondta Csókay András.
A főorvos elismerte, hogy ő maga is így járt. „Nagyon szép kezdet és boldog családi élet után egyszer csak teljes válságba kerültem, és úgy éreztem, minden tönkrement. Megromlott a házasságom, rossz apa voltam, rossz orvos, és minden romokban hevert körülöttem. Sajnos sokan eljutnak erre a pontra. Hála Istennek az ember szívébe bele van ültetve a lelkiismeret, amit Krisztus hangjának is nevezhetünk. Ez mindig szólni, figyelmeztetni akar, de meg is kell tudni hallani. A gödörből kifelé indulni nem olyan nehéz, hiszen rossz ott lenni. Ám ahhoz már kitartás kell, hogy az ember hazaérjen, és otthon is maradjon. A megtisztulás útját végigjárva maradjunk a megvilágosodás útján” – biztatta hallgatóit az idegsebész főorvos.

Forrás és fotó: Tatai István Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Szent Adalbert-díjat kapott Tarlós István főpolgármester

Szent Adalbert-díjat kapott Tarlós István főpolgármester

Fotó: Merényi Zita

 

A szentmisén részt vett Varga Mihály pénzügyminiszter és Bús Balázs, Óbuda-Békásmegyer polgármestere is. A zenei szolgálatot a templom Albert Schweitzer kórusa végezte, Kenessey László karnagy vezényletével William Lloyd Webber Missa Princeps pacis című művét szólaltatták meg.
A szertartás elején elhangzott, hogy Szent Péter és Szent Pál az óbudai társaskáptalan védőszentjei, tiszteletük ebben a városrészben ezeréves múltra tekint vissza. Mivel Óbuda identitásához hozzátartozik a német ajkú kisebbség, a bevezetőt német nyelven is felolvasták. Erdő Péter bíboros homíliájában elsőként Péter apostol küldetéséről beszélt. „Nem emberi okosságra, műveltségre, nem emberi erőfeszítésekre hivatkozik Jézus, egyedül a szeretet alapján bízza rá Péterre az egész Egyház pásztorának küldetését.
A Szent Péter-i küldetés tovább él a mindenkori pápa személyében. Szent II. János Pál pápa a globális közlekedés és a modern kommunikáció világában a szó fizikai értelmében is egyetemes pásztor tudott lenni. Szava eljutott az egész emberiséghez. Életének utolsó napjai és a világ színe előtt vállalt agóniája emberek milliárdjainak lelkét rázta meg.
Személyesen tanúsíthatom, hogy II. János Pál pápának rendkívül erős, fizikailag is érezhető kisugárzása volt. Még akkor is, amikor a betegség már láthatóan elhatalmasodott rajta, vigasztalást, örömet, erőt jelentett a vele való találkozás” – fogalmazott a bíboros.
„Különleges öröm számunkra, hogy főpolgármester úr hatékony közreműködésének köszönhetően II. János Pál pápa nevét ma már tér viseli Budapesten. Amikor Charles Palmer-Buckle ghánai érsek úrral ott jártunk a téren, örömmel látta, hogy a magyar fővárosban egy ilyen nagy tér viseli a szent pápa nevét. Meg is kérdezte: »Hogy hívták azt a teret azelőtt?« Mondtam neki, hogy Köztársaság térnek. Erre csettintett az ujjával, és azt mondta: »Ezt így átkeresztelni, ehhez bátorság kellett.« A szent pápának hazánkban szobrai állnak, intézmények kérik, hogy felvehessék a nevét. A Szent István-bazilika közelében pedig rögtön a szentté avatása után külön kápolnát szenteltünk a tiszteletére. Adja Isten, hogy nehéz­ségeink és a rajtunk nemegyszer eluralkodó kifáradás ellenére példájából és közbenjárásából erőt meríthessünk” – mondta Erdő Péter.
Az ünnepi szentmise végeztével Budapest főpolgármestere hetvenedik születésnapja alkalmából a Szent Adalbert-díj nagyérem fokozatát vehette át Erdő Péter bíborostól, majd méltatták a kitüntetettet. Ezt követően a főpásztor átadta Tarlós Istvánnak azt az oklevelet, amelyben Ferenc pápa ünnepélyes áldását küldte a főpolgármester életére, munkájára és családjára.
Tarlós István laudációjában elhangzott: „Néhány évvel ezelőtt jelent meg a támogatásával A katolikus Budapest című nagyszabású kiadvány. Sokan azt kérdezik: létezik-e a katolikus Budapest? Tarlós István főpolgármester úr példája bizonyítja, hogy nagyon is létezik: diszkréten, hatékonyan, »budapesti módra«.
Tarlós István főpolgármester úr, alapképzettségéhez híven, mindig sokat tett a rábízott városrész vagy város állagának megőrzéséért, jobbításáért: az utak, az épületek, a műtárgyak és a műemlékek, a közlekedés és a katasztrófavédelem, a városfejlesztés, az oktatás- és a nevelés, az egész­ségügy színvonalának megtartásáért és emeléséért, a hitélet elmélyítéséért.
Még a rendszerváltás előtt, nemcsak politikai kiállásának jeleként, hanem hitvallásként is, saját erőből és Zámolyi László helyi plébános támogatásával helyre-, illetve újraállította a békásmegyer-ófalui Szentháromság-szoborcsoportot, és a hősi emlékművet, amely a betelepülők és a háborúk áldozatai előtt tiszteleg.
III. kerületi polgármesterként a plébánia, Khirer Vilmos pápai prelátus, Kenessey László karnagy, valamint az irgalmas nővérek közreműködésével megalapította a Szent Péter és Pál Katolikus Általános Iskolát, amelyhez az épületet és a támogatás lehetőségeit is biztosította.
Az óbudai Szent Péter és Pál-templomot, a plébánia vezetését és a hívő közösséget kerületi polgármesterként, majd főpolgármesterként, illetve hívő katolikusként is kezdetektől fogva kiemelten támogatta. A közösség életében nemcsak az számít, hogy valaki milyen fejlesztések támogatói szerepében jelenik meg, hanem az is, hogy személyes részvételével aktív hitvallóként is példát mutat-e az embereknek. Főpolgármester úr rendszeresen részt vett és jelenleg is részt vesz a plébániai közösség hétköznapi életében és ünnepein. 2015-ben például az alapításának ezredik évfordulóját ünneplő egyházközség hálaadó jubileumi zarándoklatán Rómában, a plébánossal, Tercsi Zoltán apát úrral együtt adták át a Szentatyának a külön erre az alkalomra neki készített plakettet, amely Szent Péter és Pál apostolokat, az egyházköz­ség és a templom védőszentjeit ábrázolta.
Főpolgármester úr önzetlenül támogatta a Szent Péter és Pál-templom, valamint a főplébánia épületeinek többszöri teljes rekonstrukcióját, eseti restaurálását, valamint berendezéseinek javítását, fejlesztését, cseréjét, fenntartását.
Jelenleg hathatós szakmai és anyagi segítséget nyújt a plébániatemplom vízszigetelési munkálatainak tervezéséhez és kivitelezéséhez, ami a mai fejlett technológia alkalmazásával véglegesen megoldhatja a több száz éve fennálló problémát.
Mindezek mellett Tarlós István szívén viseli az elhagyatottak, a betegek, a hajléktalanok ügyét. Ezt az egyes ellátóintézmények fejlesztésével, például a Szent Margit Kórház régióvezető kórházzá alakításával igyekszik elérni.
Az urbanizáció és a technikai fejlettség magas fokán álló, történelmi és kulturális értékekben igen gazdag, 1,7 millió lakosú és 525 négyzetkilométer kiterjedésű Budapest igazi európai nagyvárosnak számít. Fejlesztése és irányítása nem kis feladat: ez jó politikai és emberi döntéseket, megfelelő városfejlesztési projekteket és érző, odaadó szívet kíván. Tarlós István az elmúlt évek során számtalan alkalommal bizonyította rátermettségét erre a feladatra. Fáradhatatlan munkája a hitélet szempontjából is jelentős: a templomok és az egyházi intézmények fejlesztéséért és fenntartásáért igen sokat tett és tesz: szűkebb pátriája mellett a pesti oldali legrégebbi templom, a belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templom felújításához is nagy segítséget nyújt. A főváros költségvetéséből mindig jut forrás az egyházi és a hitéleti tevékenységek támogatására.
Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye társszékesegyháza, a Szent István-bazilika, az ősi Mátyás-templom és több kerületi katolikus egyházi intézmény, valamint a margitszigeti történelmi romok is részesültek fenntartási, műemlékvédelmi és rekonstrukciós célú támogatásban. A felsorolás nem teljes.
Mindez a főpolgármester szakmai rátermettségét és elsősorban keresztényi-emberi hozzáállását dicséri. Tarlós István nem a politikai divatot és az elvárásokat, hanem a belső, lelki igények diktálta erkölcsi normákon alapuló katolikus keresztény életet tekinti a legfőbb céljának.
Mindezen érdemeiért Erdő Péter bíboros úr a mai napon a Szent Adalbert-kitüntetés nagyérem fokozatát adományozza főpolgármester úrnak” – hangzott el a laudációban.
A Szent Adalbert nevét viselő főegyházmegyei díjat Paskai László bíboros, nyugalmazott érsek alapította 2001. december 30-án, a Szent Család ünnepén.
A Szent Adalbert-érem olyan világi személyiségnek adományozható, aki a főegyházmegyéhez tartozó valamely egyházi szervezet javára magas színvonalon hozzájárult a feladatok eredményes ellátásához, a célok megvalósításához, a keresztény értékek gyarapításához. Nagyérmet azok kaphatnak, akik az egyházmegye egésze számára alkottak maradandó értéket.

Biztonságban a vakáció idején is

Biztonságban a vakáció idején is

Minden évben várva várt esemény a nardai karitásztábor, amelynek idén is a volt plébániaépület és annak hatalmas kertje ad otthont. A karitász munkatársai nyolc héten át több száz gyermeknek kínálnak tartalmas időtöltést, kikapcsolódást és felügyeletet. „Fontos ez a gyerekeknek, de a szülőknek is, hiszen míg ők dolgoznak, a gyerekeket a vakáció alatt is biztonságban tudhatják” – fogalmazott Tuczainé Régvári Marietta, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász igazgatója. Hozzátette: huszonkét éve szerveznek táborokat, és tizenkét évvel ezelőtt találtak otthonra a Szombathelyhez közeli, főként horvátok lakta község plébániájának kertjében. Tuczainé Régvári Marietta elmondása szerint évről évre építették, csinosították a tábort. Tavaly 20–28 millió forintot költöttek rá különböző adományokból és pályázati forrásokból, de augusztusban, az utolsó turnus végén egyetlen éjszaka alatt szinte földig rombolta a vihar. A szél ledöntötte és megrongálta a sátrakat, székek, asztalok, játékok törtek össze, sőt a kiszolgálóépületekben is komoly károk keletkeztek. Évente ezerkétszáz gyerek táborozhat Nardán. Egyhetes turnusokban pihenhetnek, sportolhatnak, lovagolhatnak, íjászkodhatnak, és elviszik őket a celldömölki Vulkán Fürdőbe is – mondta el az egyházmegyei karitászigazgató. A megnyitón részt vett Soltész Miklós, a miniszterelnökség államtitkára, aki arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a viharban megrongálódott tábor újjáépítését tizenötmillió forinttal támogatta a kormányzat. Hozzátette: a Szombathelyi Egyházmegye táborait összesen huszonhétmillió forinttal támogatták az elmúlt évben: ezzel több ezer gyermek nyaraltatásának költségeihez járultak hozzá.
A tábor újjáépült létesítményeit megáldotta Székely János szombathelyi megyéspüspök. Szentbeszédében arra hívta fel a gyerekek figyelmét, hogy életüket Jézusra építsék, mert akkor jöhet bármi, mindig sikerül majd legyőzniük a nehézségeket. A tábor nyolc héten át, augusztus 12-éig várja a gyerekeket. Idén is érkeznek táborozók Heves megyéből, Pétervásáráról és a környező falvakból. A gyerekekre számos önkéntes felügyel, köztük kispapok is.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Nincs kifogás

Nincs kifogás

„Hogyan fogadták a születésemet? Mint derült égből a villámcsapást” – mondja. Massimiliano harmincegy évvel ezelőtt született Szardínia szigetén, karok és lábak nélkül. Az ultrahangos vizsgálatokon sokáig semmit nem vettek észre, végül nem sokkal a szülés előtt a negyedik nőgyógyász észlelte a végtagok hiányát, elmondta az édesapának, aki azonban titokban tartotta. Édesanyja csak a szülés után tudta meg, hogy gyermekük fokoméliás. Volt, aki Csernobillal magyarázta a rendellenesség kialakulását, mások a méhlepényt ért vírusfertőzéssel, Massimiliano azonban másként vélekedik: „Semmi nem történik véletlenül.” Sechi különleges élettörténetével másoknak segít – súlyos fogyatékosságából erőforrás lett. 2015-től életvezetési és üzleti tanácsadást nyújt magánszemélyeknek és cégeknek. Abban segít, hogy az emberek megtalálják magukban az erőt az élethez, az önbecsüléshez, képességeik kibontakoztatásához. „A motivációs tréner kifejezést nem szeretem, mert bár adhatok energiát ahhoz, hogy elkezdj valamit, a motivációt neked kell megtalálnod magadban. Különben függőségi viszony alakul ki, pedig mindenki képes arra, hogy irányítsa az életét – feltéve, ha nem keres kifogásokat” – vallja.
Massimilianónak ezer kifogása lehetett volna, mégis születésétől kezdve gyorsabban fejlődött a többi kisbabánál. A szülei az első pillanattól fogva arra nevelték, hogy a lehető legnagyobb mértékben önálló legyen. Hathónapos korától egyedül evett, s csupán néhány éves volt, amikor már egyedül mosakodott, és kéz nélkül is tudta kezelni a számítógépet. Még távolt állt a felnőttkorban megszerzett derűs nyugalom állapotától: haragudott a világra, lázadóként nőtt fel. Szülei művégtagokat készíttettek neki, hogy járjon, és ne kelljen elektromos kerekesszékkel közlekednie, de gyűlölte a protéziseket, mert segítségre volt szüksége a használatukhoz. Nem értette, hogy ha önállóságra nevelték, miért kell olyan segédeszközöket viselnie, amelyek korlátozzák.
Amikor tizennégy éves korában a szülei elváltak, eldobta a művégtagokat. Mély depresszióba esett, de a gyengeségből idővel erő lett: „rájöttem, hogy nem keresek alibit, átalakíthatom az életemet. Kildobtam hát az antidepresszánsokat is, és elhatároztam, hogy dolgozom magamon.”
A videojátékokban olyan ügyes lett, hogy 2013-ban világbajnoki címet szerzett. Azóta a „Nincs kifogás” nemcsak a mottója, hanem az életstílusa is, és neve annak a mozgalomnak is, amelynek kétszázhuszonegyezer követője van a Facebookon. Vallja, hogy „Bonyolítjuk az életünket, pedig a legnagyobb változások az egyszerűségből indulnak ki. Fontos megérteni, hogy mindennek, ami történik, megvan a maga célja; annak is, ami látszólag szerencsétlenség. Egy veszteségből is fakadhat erő, ha képes vagy átalakítani a fájdalmat.” Massimiliano és felesége, Erika jól tudják ezt, hiszen márciusban elvesztették az első gyermeküket: „a kilencedik hónapban halva született; nem tudjuk, miért… De a fiunk lelke örökre él; nem a halál a rossz dolog, hanem az, ahogyan mi látjuk a halált” – vallja. Erika harmincéves, a Facebookon ismerkedtek meg, majd egy éven át leveleztek, végül találkoztak, és attól kezdve együtt maradtak. Ott van Massimiliano mellett a találkozókon, a turnéin (júliusban és augusztusban Olaszország tereit járják be a „Nincs kifogás” mozgalommal – www.massimilianosechi. com). Meg akarják mutatni az életükkel elégedetlen embereknek, hogy az élet csonka testtel is szép, és a boldogság ezer dologtól függ, de semmiképpen sem a külső megjelenéstől.

Forrás és fotó: Avvenire
Fordította: Thullner Zsuzsanna

Közösséghez tartozunk

Közösséghez tartozunk

Fotó: Lambert Attila

 

„Közösséghez tartozunk. Ezt jelenti számunkra a búcsú itt, Máriapócson” – vallja Tudlik Tiborné, a nagykállói Korányi Frigyes Görögkatolikus Gimnázium igazgatóhelyettese. – Szinte már hazajárunk ide – teszi hozzá, holott iskolájuk csupán egy évvel ezelőtt került a metropólia fenntartásába. Úgy érzik, e rövid idő alatt máris az otthonuk lett a Görögkatolikus Egyház legfőbb kegyhelye.
Máriapócson, Keresztelő Szent János ünnepén első ízben gyűltek össze a Görögkatolikus Metropólia három egyházmegyéjében működő oktatási-nevelési intézmények munkatársai. A Hajdúdorogi, a Nyíregyházi és a Miskolci Egyházmegye pedagógusai és iskolalelkészei az ország különböző részeiből érkeztek, Kisvárdától Budapestig. Több mint ezren töltötték együtt ezt a lelki és szakmai programokat kínáló hálaadó ünnepet.
A pedagógusok számára az év kitüntetett eseménye az évzáró. Máriapócs alkalmat kínál számukra a megállásra; arra, hogy visszatekintsenek az elvégzett munkára, és hálát adjanak az elért eredményekért. Azzal, hogy összehívja a pedagógusokat, a metropólia lehetőséget kínál számukra, hogy megélhessék az összetartozás élményét, és lelki erőt gyűjthessenek, emellett pedig számos díjjal és kitüntetéssel fejezi ki megbecsülését az oktató-nevelő munkát végzők iránt.
Érkezésünkkor az esemény résztvevői csoportokban vonultak a kegykép elé tiszteletadásra. Olyan sokan álltak sorban, hogy a szakmai program csak némi csúszással kezdődhetett el. Kivetítők segítségével három helyszínen hallgatták az előadásokat. Először Véghseő Tamás, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola rektora adott áttekintést a Hajdúdorogi Főegyházmegye – az első magyarországi görögkatolikus egyházmegye – létrehozásáért folytatott küzdelemről, amely összefonódott azokkal az erőfeszítésekkel, amelyeket a magyar ajkú görögkatolikusság tett annak érdekében, hogy a magyart liturgikus nyelvvé nyilvánítsák. Véghseő Tamás úgy fogalmazott: egy igaz ügyért folyt ez a küzdelem; azért, hogy a hívek az anyanyelvükön imádkozhassanak, szemben a számukra idegenné vált ószlávval és románnal.
A XVIII. században kezdődött ez a törekvés. Fordulóponthoz 1868-ban érkezett, amikor Hajdúdorogon összegyűltek a görögkatolikusság képviselői, és kinyilvánították az egyházmegye megalapításának szándékát, valamint a magyar mint liturgikus nyelv bevezetésnek igényét. Ezután küzdelmes évek következtek, hogy megszerezzék Róma, a magyar római katolikus egyházi vezetők és a magyar kormányzat támogatását. 1912-ben ünnepelhették céljuk megvalósulását: ez az első magyar görögkatolikus egyházmegye születésének éve. Ezt a gondolatot folytatta a szent liturgián Kocsis Fülöp érsek-metropolita, amikor Keresztelő Szent Jánost állította példaként a pedagógusok elé. A próféta azt a feladatot kapta, hogy előkészítse az Úr útját, s ez a pedagógus feladata is – fogalmazott a főpásztor. – A gyerekeket arra kell felkészíteni, hogy be tudják fogadni Istent, és a befogadás szabadságában találják meg a nekik rendelt utat, szemben akár a szülői vágyálmokkal, akár a társadalmi elvárásokkal. Ahogyan Keresztelő Szent János nem érhette meg műve beteljesülését, úgy a pedagógusnak is az a keresztje, hogy általában nem láthatja kibontakozni munkája eredményét” – mondta az érsek-metropolita. „Bár Keresztelő János vértanúságot szenvedett, betöltötte hivatását, mert a nép képessé vált arra, hogy befogadja Jézus feltámadását.” Kocsis Fülöp arra figyelmeztetett: akkor tudunk utat mutatni mások számára, ha magunk is megéljük a befogadást. Keresnünk kell, mit akar megvalósítani Isten bennünk, általunk, és igent kell mondanunk a szándékára. A mi igenünk a feltétele annak, hogy megvalósulhasson a világban valami új. Teremtő bölcsességével Isten mindig újat és újat akar létrehozni. Nem azért, mert a régit el kellene vetni, hanem mert az élet sava-borsa az újdonság. Isten az újra való nyitottságra, a felfedezés bátorságára, az igent mondásra hív bennünket. Erre az útra lépve fedezhetjük fel, merre kell haladnunk, hogyan legyünk egyre tisztábbak, igazabbak, jobbak és engedelmesebbek – mondta a főpásztor.
A találkozó a résztvevők számára betekintést nyújtott abba, hogyan van jelen a görögkatolikus lelkiség az iskolákban. Két előadó, Barcsák Marianna, a Katolikus Pedagógiai Intézet (KaPI) vezetője és Inántsy-Pap Ágnes, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola Nyelvi Lektorátusának vezetője statisztikai adatok tükrében mutatta be az intézményrendszert. Összegzésként azt állapították meg, a Görögkatolikus Egyház fenntartásában működő huszonöt intézmény sajátos társadalmi küldetését meghatározza a családok társadalmi beágyazódása. Ezekben az iskolákban a legmagasabb – 33 százalék – az érettségi nélküli középfokú szakmai végzettségűek számaránya, ezért a Görögkatolikus Egyház nagy számban tart fenn szakmát adó középfokú intézményeket.
Czövek Éva, a Hadúdorogi Főegyházmegye oktatási megbízottja kérdésünkre elmondta: az a céljuk, hogy a szülőknek mindhárom egyházmegyében lehetőségük legyen a felekezeti oktatást választani, és a nagyobb városokban az oktatás-nevelés teljes útját kínálják a családoknak.
Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke kifejtette: az iskolák átvételekor alapvető számukra, hogy a tantestület és a szülők jelentős többséggel támogassák a fenntartóváltást. Hangsúlyozta, hogy az egyházmegye elsősorban lelki támogatással segíti az intézményeket. Ezért minden iskolában van lelkivezető, aki nem csupán a szertartások bemutatását látja el, hanem nyitott a személyes beszélgetésre is. Orosz Atanáz püspökként feladatának tekinti az intézmények rendszeres látogatását, hiszen ha „rászánjuk az időt a találkozásra, azért a pedagógusok és a diákok is hálásak”.
Tudlik Tiborné, az egy évvel ezelőtt egyházi fenntartásba került nagykállói iskola igazgatóhelyettese megerősíti, milyen sokat jelent számukra a közösséghez tartozás, a példamutatás, a számos szakmai és lelki program, valamint a lelki igazgató jelenléte. „Az Egyházban prioritás az oktatás. Ezt naponta megtapasztaljuk az iskolai életben” – mondja.
Boksay Péter a hajdúdorogi Szent Bazil Oktatási Központ lelkésze. Szavai nyomán érthetővé válik, milyen fontos az iskolalelkészi szolgálat. „Küldetésünk van a gyerekhez, a tanárhoz és a szülőhöz is. Nálunk jó hangulatú a tantestület, jó az iskola lelkülete. Tudunk beszélgetni egymással, együtt imádkozni, és az egységünket érzik a gyerekek is” – mondja. Hajdúdorogon az iskola szerves egységet alkot a parókiával. A hétköznapokra eső ünnepeken az iskola apraja-nagyja átvonul a székesegyházba, így azok is részt vesznek a szent liturgián, akiket a szülők vasárnaponként nem visznek el a szertartásra. Péter atya hitoktatóként dolgozik, s emellett délutáni foglalkozásokat is tart. A fiúkat ministrálni hívja, a lányokat a máriás foglalkozásra, és missziós csoportot is vezet, hogy többféle területen nyíljon lehetősége a gyerekek megszólítására. A tanulókat arra biztatja, hogy havonta menjenek el gyónni, és így készséggé váljon bennük a számvetés igénye. „Az iskolában mindig nyitva áll az ajtóm mindenki előtt. Várom, hogy bejöjjenek hozzám, és öröm számomra, ha meg is teszik.”

Horvát nemzetiségi nap Kalocsán

Horvát nemzetiségi nap Kalocsán

Fotó: Koprivanacz Kristóf

 

A rendezvény kulturális programmal kezdődött, majd a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye horvát hívei ünnepi szentmisén vettek részt a Nagyboldogasszony-főszékes­egyházban. A szertartást Stjepan Beretić, a szabadkai Szent Teréz-székesegyház plébánosa mutatta be. A liturgia záróáldása után az ünneplők a Katona István-ház elé vonultak, ahol megkoszorúzták Antunovity János püspök emléktábláját. Az eseményen Horvátország pécsi konzulátusa is képviseltette magát, és megjelentek az országos, valamint a megyei horvát nemzetiségi önkormányzatok vezetői is. Nagy számban érkeztek a rendezvényre a főegyházmegyében élő horvát nyelvű hívek Vaskútról, Hercegszántóról, Dusnokról, Bátyáról és több más településről. Az ünnep hivatalos részét vacsora, majd késő estig tartó táncház követte. A főegyházmegyét Polyák Imre nemzetiségi püspöki helynök, valamint Szűcs Tibor főesperes, kanonok képviselte a rendezvényen.
Antunovity János 1815-ben született Kunbaján. Nemesi származású családja rokonságban állt az almási Antunovics birtokoscsaláddal. 1842-ben Almásra került plébánosnak. 1859-től Kalocsán kanonok, majd nagyprépost, 1876-ban pedig boszniai választott püspök (föl nem szentelt címzetes püspök – a szerk.) lett. Antunovity Jánost a bunyevác öntudat felébresztőjeként tartják számon. 1888-ban, Kalocsán halt meg, ott is temették el.

Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

3 / 58Első...234...Utolsó