Embertárs

Baán Izsák lett a bakonybéli bencés monostor új perjele

Baán Izsák lett a bakonybéli bencés monostor új perjele

„Közösségünk több hónapon át gondolkodott az elöljárói szolgálatról, aminek eredményeként Ábel atya, aki immáron tizenkét éve látta el ezt a feladatot, átadja a stafétabotot Izsák atyának” – számol be a döntés hátteréről a szerzetesi közösség a Facebook-oldalán.
Halmos Ábel OSB továbbra is a bakonybéli testvéri közösség tagja marad, és plébánosként gondoskodik a falu híveiről.
Baán Izsák szeptember 1-jén, a 9.30-kor bemutatott vasárnapi szentmisén kezdi meg szolgálatát, Hortobágyi Cirill főapát áldásával. A közösség szeretettel várja a szentmisére minden kedves barátját, és kéri, hogy imádsággal támogassák új elöljárójukat.

* * *

A bakonybéli völgyben Szent István, első királyunk alapított szerzetesi közösséget 1018-ban. A Bajorországból érkező Szent Günter, aki Gizella révén a király rokona volt, remeteközösséget hozott létre: a völgyben kunyhókban és barlangokban élő szerzetesek mindennapjait az imádság és a munka, a magány és a találkozások ritmusa alakította – olvashatjuk a monostor weboldalán.
Ehhez a közösséghez csatlakozott később, 1023 körül a Velencéből érkezett Szent Gellért is, aki hét évet töltött a monostorban.
Az alapítók Szent Mauríciuszt választották védőszentül: egy római katonaszentet, aki több ezer társával együtt a III. század végén szenvedett vértanúhalált, mert nem volt hajlandó ártatlan keresztényeket üldözni.
1693-ban Göncz Celesztin pannonhalmi szerzetes lett Bakonybél apátja. Vele kezdődött a török kor utáni újraalapítás több évtizedes folyamata. Az 1720-as években zajló betelepítésnek köszönhetően megszületett az újkori Bakonybél köz­ség; a monostor barokk épületegyüttese pedig 1754-re készült el teljesen.
1950-ben a történelemben immár harmadszor kellett elhagyniuk a monostort a szerzeteseknek; 1998-ban térhettek vissza.
A bencés közösség az alapítás 1000. évfordulója alkalmából 2018-ban nagyszabású felújításba kezdett, a beruházás első üteme idén áprilisban zárult le.

Forrás és fotó: Szent Mauríciusz-monostor

A kövekből, amikkel megdobnak minket, hidakat kell építenünk

A kövekből, amikkel megdobnak minket, hidakat kell építenünk

Több ezren vettek részt augusztus 26-án az úzvölgyi temetőben tartott megemlékezőünnepségen. Az eseményen a II. világháború úzvölgyi csatájának 75. évfordulója alkalmából a résztvevők lerótták kegyeletüket a temetőben nyugvó hősök emléke előtt.
A megemlékezés kezdetén Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke köszöntötte a jelenlévőket.
„Nem szeretnénk azok közé tartozni, akik elfeledkeznek a nagyokról, a hősökről, akik életüket adták a hazáért. Éppen ezért minden évben ide szoktunk zarándokolni ezen a napon, hogy emlékezzünk azokra, akik a II. világháborúban az életüket adták a hazáért ezen a helyen. Szeretnénk a mai zarándoklatban is leróni kegyeletünket, kifejezni megbecsülésünket, és szeretnénk töltekezni az ő lelkületükkel, hogy mi is mindent meg tudjunk tenni ezért a szülőföldért és az itt élőkért” – mondta az ünnepi szentmise főceleb­rán­sa, Tamás József püspök az egybegyűlteknek.
„A Jóisten irgalmába ajánljuk az itt nyugvókat, de Isten oltalmába ajánljuk önmagunkat és népünket is, hogy a földi életben mi is mindent megtegyünk, ami a kötelességünk, ami a feladatunk, s Isten szolgálatában és szeretetében mindvégig kitartsunk, hogy majd az ő örök boldogságában is mind együtt legyünk” – fogalmazott a gyulafehérvári egyházmegye segédpüspöke.
Amikor fölkérték Böjte Csaba ferences szerzetest, hogy legyen az ünnepség szónoka, elgondolkodott azon, hogy Jézus vajon mit mondott volna az Úzvölgyében összegyűlt emlékezőknek, mivel vigasztalta volna őket a sírkertben történt kegyeletsértés után.
A ferences szerzetes elmondta: véleménye szerint Jézus csak tényeket közölt volna. Talán elmesélné azt, hogy a tavaszi európai parlamenti választások alkalmával 500 millió ember feszült egymásnak, az erőviszonyokat próbálgatták, majd végül felállt egy olyan bizottságrendszer, amely Európát irányíthatja. A nagy dolog az, hogy mindeközben senki nem halt meg, nem voltak polgárháborúk, ez pedig Isten szeretetének jele. Európában nagyon fontos dolgokról nagyon sok ember tud dönteni úgy, hogy az nem vezet vérengzéshez – fejtette ki a ferences szerzetes.
Ez a remény jele lehet számunkra, hiszen népünkkel rengeteg kegyetlenség történt a múltban, most mégis itt vagyunk, együtt. Ez a remény, a bizalom és a megmaradásba vetett hit ereje – tette hozzá Böjte Csaba.
A ferences szerzetes hangsúlyozta: Az a dolgunk, hogy a követ, amivel megdobnak, összeszedjük, és hidat építsünk belőle.
„Ezt az országot egészen biztosan csak együtt tudjuk tündérkertté tenni. Valahogy el kell mondanunk a román testvéreinknek, hogy nem az a baj, hol van egy temetőben egy kereszt, hanem hogy a fiataljaink, a tanáraink és az orvosaink elmennek, itt hagynak bennünket. Biztatnunk kell a jó szándékú román embereket, hogy értsék meg: ha a társadalomban feszültség van, akkor nem lehet eredményt elérni. Mert ha ennek az országnak jó a mi verejtékes munkánk és a pénzünk, amit adóként befizetünk, akkor legyen jó a zászlónk is, a himnuszunk is, a nyelvünk is. A törvények mindenkire egyformán legyenek érvényesek” – hangoztatta homíliájában Böj­te Csaba.
Az ökumenikus megemlékezés végén a résztvevők elénekelték a magyar és a székely himnuszt, majd elhelyezték a kegyelet koszorúit a temetőben kialakított történelmi emlékműnél.

Forrás és fotó: Székelyhon.ro

Újdonságok a katolikus tanintézményekben

Újdonságok a katolikus tanintézményekben

Fotó: Merényi Zita

 

Idén hány katolikus általános iskolában, szakközépiskolában és gimnáziumban kezdődött meg a tanév?

– Szám szerint 321 katolikus intézményben tartottak Veni Sanctét augusztus utolsó hétvégéjén. Ezek közül tíz új intézmény. Nálunk sok az intézményi központ és a tagintézmény, összesen 690 fölött van a számuk. De talán a számoknál sokkal izgalmasabb az újdonságok megjelenése: egyre több zeneiskolát veszünk át, többek között a budapesti Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola is katolikus fenntartású lett. És tagintézményként apró községek, falvak iskolái is csatlakoznak intézményrendszerünkhöz. A meglévő iskolák kiegészülnek óvodával vagy gimnáziumi tagozattal. Úgyhogy bővülünk, és ezzel együtt színesedünk is.

Hány diák tanul, illetve hány pedagógus dolgozik a katolikus iskolákban?

– A tanévet több mint 130 ezer gyermek kezdte el hétfőn a katolikus intézményekben. Közülük a legtöbben az általános iskoláinkban tanulnak, és mintegy 13 ezer pedagógus dolgozik majd velük a tanórákon és a különböző foglalkozásokon. Augusztus 23-án került sor a katolikus intézményvezetők országos szakmai tanévnyitó értekezletére. Ezen az eseményen több mint 30 új igazgatót és vezetőt is köszönthettünk, ami szintén nagy öröm számunkra. Ezek az eredmények lelkesítenek minket a tanévkezdés forgatagában.

Van esetleg olyan szakmai újdonság, amelyre figyelni kell az idei tanévben?

– A legjelentősebb újdonság az új nemzeti alaptanterv és a kerettantervek megjelenése lesz. Ezek közzétételét ősz végére ígéri a szaktárca. Mindannyian kíváncsian várjuk, milyen mértékű és típusú változást hoz majd ez a jelenlegi tananyaghoz képest.
A középiskolát idén befejező diákok számára is igazán izgalmas lesz ez a tanév. Leg­alább­is azoknak, akik a felsőoktatásba szeretnének továbblépni. Nekik ugyanis legkésőbb a tanév végéig sikeres nyelvvizsgát kell szerezniük ahhoz, hogy érvényes legyen a felvételi jelentkezésük.
A tanév vége is újdonságot ígér, hiszen a 9. és 11. évfolyamot elvégzett diákok nyáron két hetet külföldi nyelviskolában tanulhatnak majd, állami finanszírozással. Ez kivételes lehetőség számukra, a pedagógusoknak pedig nemcsak új feladatot, hanem újszerű kihívást is jelent.
Az idei tanév során valamennyi intézményben külön figyelmet fordítanak 2020 őszére: a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülnek a tanárok és a diákok. A lelkinapok, zarándoklatok, versenyek vagy a történelem-, az irodalom- és rajzórák mind-mind alkalmat kínálnak majd a felkészülésre ebben az esztendőben.

Történt-e változás a tankönyvek, taneszközök tekintetében?

– Az elmúlt években intézményeinkben sorra jelentek meg a digitális táblák és más, korszerű informatikai eszközök. Ma ezek mindennapi használatát tanulják, gyakorolják a pedagógusok és a diákok.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia egy évvel ezelőtt indította el egy új katolikus tankönyvcsalád megírásának programját. Az első kötetek elkészültek. A 9. évfolyamos magyarnyelv-, irodalom- és történelemtankönyveket a tanév során már ki is próbálhatják az arra vállalkozó iskoláink. A további kötetek szerkesztése pedig idén folytatódik.

Pedagógiai szempontból mitől tekinthető egy tanév sikeresnek?

– A pedagógus számára siker lehet egy jó versenyeredmény, egy kitűnő bizonyítvány, de egy jó közös program vagy az összekovácsolódott osztályközösség, sőt akár egyetlen gyermek beilleszkedése is. Egy tanévet azonban nem lehet egyértelműen sikeresnek vagy sikertelennek minősíteni, hiszen a nevelés sokszínű, változatos területein sikerek és sikertelenségek egyaránt előfordulnak. Az apró sikerek pillanatait kell megragadni, a kevésbé sikeresekből pedig tapasztalatot meríteni. Egy jó tanév így áll össze.

Katolikus Karitász: Iskolatáskát, utalványt és tanszereket­ kaptak a perkátai gyerekek

Katolikus Karitász: Iskolatáskát, utalványt és tanszereket­ kaptak a perkátai gyerekek

Fotó: Csapó Viktória

 

A Katolikus Karitász augusztus 1-jén meghirdetett, „Legyen öröm az iskolakezdés” elnevezésű segélyakciójának eredményeként idén mintegy ötezer gyermeknek tudnak támogatást nyújtani. Perkátán Spányi Antal püspök, a Katolikus Karitász elnöke Nagy Lajosnéval, a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász igazgatójával közösen adta át a gyerekeknek az iskolatáskákat és az ajándékokat, valamint a tízezer forint értékű vásárlási utalványt. Az eseményen részt vett Somogyi Balázs, a település polgármestere, Bozai Márton helyi plébános és Győri Balázs István káplán.
Az iskolakezdés minden évben komoly anyagi megterhelést jelent a gyermekes családoknak. Több mint egymillió diák kezdte meg a tanévet idén szeptemberben. „A tanulás a gyermekeknek nagy feladat, de a családoknak, a szülőknek is az. Nemcsak az iskolába járás rendjét nehéz megtanulni és megkövetelni; nehéz az is, hogy a családok előteremtsék mind­azt, ami az iskolakezdéshez kell. Örömmel látjuk, hogy a kormány sok mindent tesz a családokért, sokféle segítséget próbál nyújtani a rászorulóknak, de nem lehet mindent a központi támogatástól várni. A karitász szívesen segít abban, hogy szeptemberben az első tanítási napra mindenük meglegyen a gyerekeknek a tanévkezdéshez” – mondta Spányi Antal megyéspüspök az ünnepélyes átadón.
Az eddig beérkezett támogatásokból a karitászcsoportok és az egyházmegyei központok, vagyis a segélyszervezet önkéntesei folyamatosan állítják össze az évkezdést könnyítő tanszercsomagokat. A helyi karitászszervezetek önkéntesei országszerte több mint nyolcszáz településen látogatják meg a leginkább rászoruló családokat, és a tanszerek, illetve a beiskolázási utalványok mellett élelmiszercsomaggal, ruhával is segítik őket, enyhítve ezzel az iskolakezdés anyagi terheit.
Segélyakciójával a karitász nem csupán az eszközök beszerzését segíti. Az önkéntesek személyes jelenlétével, a folyamatos kapcsolattartással egész éven át biztonságot nyújt a családoknak, és szükség szerint könnyít mindennapi terheiken. A mintegy 25 millió forintból ötezer iskolás gyermeket tudnak támogatni. Az utalványokat és a tanszereket augusztus végén és szeptember elején adják át. A Katolikus Karitász külhoni magyar településeken is támogatást nyújt a diákoknak: iskolatáskákat, tanszereket visz több kárpátaljai és vajdasági településre.
A szervezet iskolakezdési akciója szeptember 15-éig tart. Az ebben az időszakban érkező hívásokat, adományokat az iskolás gyermekek támogatására fordítják. A 1356-os adományvonal hívása mellett online adományozásra is lehetőség nyílik. A Katolikus Karitász a honlapján és a központi bankszámláján is várja a felajánlásokat, „Iskolakezdés” megjegyzéssel. A támogatásokat a következő számlaszámra lehet utalni: 12011148–00124534–00100008 (Raiffeisen Bank). A segélyszervezet egyházmegyei központjai is örömmel fogadnak jó állapotban lévő iskolatáskákat és olyan tanszereket, taneszközöket, amelyek szükségesek a diákok számára.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye/Katolikus Karitász

NEK: visszaszámlálás indul

NEK: visszaszámlálás indul

Fotó: Ambrus Marcsi

 

Már csak egy év, és elkezdődik a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) gazdag programsorozata. Budapesten, a Szent István-bazilika előtt Erdő Péter bíboros indítja el a 365 napos visszaszámlálást szeptember 13-án délután 4 órakor. Ekkor nyílik meg a regisztráció. Jelentkezz az elsők között a NEK programjaira!
Az eucharisztikus kongresszus nem a szó szoros értelmében vett tudományos tanácskozás, kongresszus. Sokkal inkább egy világméretű spirituális rendezvénysorozat, amely során a kenyér és a bor színében velünk maradt Jézus Krisztust ünnepeljük. Magyarországon több mint nyolcvan éve volt utoljára ilyen száz­ezreket megmozgató ünnep.
Május elején flashmobbal ünnepeltük, hogy ötszáz nap maradt a kongresszus nyitányáig. Ötszáz általános és középiskolás fiatal kórusénekkel ünnepelt a budapesti Szent István-bazilika előtt. Velük tartott a Magyar Katolikus Egyház vezetője, Erdő Péter bíboros is, aki kezdetek óta kiemelt figyelemmel kíséri a NEK előkészületeit.
Ezúttal 2019. szeptember 13-án 16 órára várják az érdeklődőket a Szent István-bazilika előtti térre, ahol föllép a Debreceni Hajdú Táncegyüttes, amely többek között Törökországba is elvitte a NEK hírét. A gyermek fellépők közül néhányan éppen a kongresszust megnyitó szentmisén lesznek elsőáldozók a Puskás Ferenc Stadionban.
Szeptember 13-án kez­dődik a regisztráció a 2020-as esemény programjaira. Legyünk ott minél többen a téren! Érdemes követni a NEK honlapját, valamint közösségi oldalait (Face­book, Instagram) a legfrissebb információkért!

 

Jézus is volt tanuló és tanító

Jézus is volt tanuló és tanító

Fotó: Lambert Attila

 

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Katolikus Iskolai Főhatóságának (EKIF) tájékoztatása szerint az ünnepi szentmisén tíz egyházi intézményfenntartó összesen harmincegy intézménye képviseltette magát. Mintegy 4500 diák, kilencszáz pedagógus és száz szülő vett részt a szentmisén.
Homíliájában a főpásztor feltette a kérdést: Szüksége volt-e Jézusnak – aki valóságos Isten és valóságos ember – arra, hogy emberek neveljék és tanítsák? Hitünk titka marad, hogyan és miért találkozott Jézusban az istenség az emberséggel. Jézus életének eseményeiből azonban kinyilatkoztatást kapunk arról, hogy milyennek látja, milyennek álmodja meg Isten az embert. Jézus például nem tartotta fontosnak, hogy kényelemben, gazdagságban éljen, hogy ilyen helyre szülessen. De nem mondott le arról, hogy családban jöjjön a világra, és valódi, szerető környezetben nevelkedjék. A mai evangéliumi szakaszból pedig azt látjuk, nem mondott le arról sem, hogy vallásos nevelést kapjon. Ő, aki istensége szerint otthonos volt az Örökkévaló belső rejtelmeiben, mégis eljárt szombatonként a zsinagógába. És nem mondott le arról sem, hogy gyermekként, fiatalként tanítást kapjon. Nem csodafegyverként használta isteni mindentudását, hanem hajlandó volt embersége szerint gyarapodni a bölcsességben. E téren pedig nyilvánvalóan elfogadta mások segítségét.
Erdő Péter így folytatta beszédét: Régen az öregek vágyakozva mondták: „Ha még egyszer fiatal lehetnék!” A mi nemzedékünkből sokan nem szeretnének újra fiatalok lenni. Úgy érzik, olyan világ következik, amelyben nem szívesen vennének részt. Élete utolsó éveiben édesanyám, főleg a legkisebb testvéreimnek, azt szokta mondani: „Mire nőtök?”
Vagyis milyen lesz a világ, mire ti megnőtök? Máskor pedig azt érzékelte, szinte prófétai módon, hogy nemzedékének érzelmi és lelki gazdagsága valamiképpen eltűnik. Ilyenkor azt mondta: „Ti, fiaim, csak gépek vagytok.” Pedig akkor még nem is létezett okostelefon. Biztos, hogy változik a világ, és benne változik az ember is. De a teremtő Isten titokzatos képességeket ajándékozott nekünk, amelyeket gyakran mi magunk is örömmel és meglepetéssel fedezünk fel. Van hát okunk a bizalomra. Van okunk arra is, hogy megbecsüljük a korábbi nemzedékek értékeit, és közben a Szentlélek vezetésére hagyatkozva bátran keressük az újat, mert Isten soha nem hagyja magára az emberiséget.

*

A szentmise záró­kö­nyör­gése után az EKIF-igazgatói kinevezések ünnepélyes bíborosi átadására került sor. Nyolc igazgató vette át a megbízólevelét. A liturgia végén rövid köszöntőt mondott Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára.
A szentmisén a zenei szolgálatot a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola végezte. Az iskola vegyes kara énekelt, amelyet a Iubilate leánykar és az Exsultate Cantores férfikar tagjai alkotnak. Vezényelt Sapszon Ferenc Liszt-, Magyar Örökség és Kossuth-díjas karnagy, az iskola alapítója és művészeti vezetője, valamint Tóth Márton, az Exsultate fiú-vegyeskar karnagya.

Erdő Péter a páneurópai piknik harmincadik évfordulóján

Erdő Péter a páneurópai piknik harmincadik évfordulóján

Ökumenikus istentiszteletet tartottak augusztus 19-én a páneurópai piknik harmincadik évfordulója alkalmából a soproni evangélikus templomban. Az istentiszteleten együtt szolgált Erdő Péter bíboros, prímás, Kondor Péter evangélikus püspök, Balog Zoltán református lelkész és Tóth Károly igazgató lelkész. Az ünnepi eseményen jelen volt Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Angela Merkel német kancellár. Erdő Péter bíboros, prímás szentbeszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk.

Krisztusban kedves Testvérek!
Magyarországon az Egyház ősidők óta augusztus 20-án tartja államalapító Szent István királyunk ünnepét. Az ő nevéhez fűződik a magyar nép többségének keresztény hitre térése, de az állam és az Egyház megszervezésének műve is. Persze a magyar nép és a nagyfejedelem alatt egyesülő törzsek szövetsége létezett már jóval korábban is. Beszámolnak erről a bizánci források, de olvashatunk a kijevi évkönyvekben is arról, hogy a IX. század végén heteken át vonultak a várostól délre előbb a „fehér”, azután a „fekete” magyarok nyugat felé [Vö. pl. Györffy György (szerk.): A magyarok elődeiről és a honfoglalásról, Budapest 1975, 126.].
A mai napon emlékezünk meg egy sokkal újabb eseményről is. Harminc évvel ezelőtt kezdődött meg a vasfüggöny lebontása. Nem sokkal később leomlott a berlini fal, és ezzel a katonai és politikai szembenállás helyébe léphetett az ideológiai alapon elválasztott európai népek szabad találkozása.
Szent István király ünnepének evangéliuma a Katolikus Egyházban Jézusnak a sziklára épített házról szóló példabeszéde. Krisztus tanításának elfogadása és követése, vagyis tettekre váltása az a szikla, amelyre biztosan építhetjük egyén és közösség életét. Hisszük, hogy Krisztus tanításában, működésében, életében, halálában és feltámadásában Isten a legteljesebben és végérvényesen kimondta mindazt, amit az emberiséggel közölni szándékozott. Ahogyan Szent Pál írja: „más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus” (1Kor 3,11).
Szent István király erre az alapra építette országát. Már édesapja, Géza fejedelem is megkeresztelkedett, de István őszintén és személyesen hívő keresztény volt. Fiához intézett Intelmeiben az első fejezetet a hit fontosságának és megőrzésének szenteli. Tudja és hiszi, hogy egy népnek, egy független emberi közösségnek akkor lehet rendezni az életét, ha a törvényhozó megjelöli ennek a közösségnek a helyét a világmindenségben, ha sorsát nem csupán az emberi erőre és okosságra bízza, hanem a gondviselő Isten kezébe helyezi. A kereszténység ugyanis nemet mondott arra az elvre, hogy csakis az emberi hatalom dönti el, mi a helyes és mi a helytelen. Ebben az összefüggésben válik világossá, hogy értelme és értéke van a világnak, az emberiségnek, a saját nemzetünknek, de a többi népeknek is. István király róluk is megbecsüléssel szól. Elismeri a többi népek értékeit, és szem előtt tartja a bibliai aranyszabályt is: „Amit magadnak nem szeretnél, azt másnak se tedd” (Tób 4,15) [A keresztény hagyományban ugyanez pl. Didakhé 1,2; Didaszkália I,1,7.].
Első szent királyunk az ország és az Egyház megszervezésével bevezette népünket a keresztény Nyugat nagy családjába. Ám éppen ezáltal megmentette létét és identitását, nyelvét, kultúráját, közösségi összetartozását és történelmi tapasztalatainak gazdagságát a jövő számára. Sok nomád vagy félnomád nép érkezett a népvándorlás korában a keleti sztyeppékről a Kárpát-medencébe. De a nagy többségük néhány nemzedék alatt beolvadt vagy el is tűnt a történelem színpadáról. Életformájukat nem tudták fenntartani. A magyarság viszont erős és független keresztény királyságot tudott építeni a középkor folyamán.
Hogyan volt ez lehetséges? – Úgy, hogy sikerült megtalálni azt a közös alapot, ami összekötötte ezt a népet szomszédaival és Európa többi népével. Püspökök és szerzetesek érkeztek, közös volt az istentisztelet, közösek az eszmények. Házasságok jöttek létre a fejedelmi családok között. Hasonló intézmények alakultak. Ez a közös alap pedig nem pusztán valamilyen filozófia vagy politikai egyet­értés volt, hanem a keresztény hit. Krisztus tanítása, aki kimondta a teljes igazságot az emberről és a világról. Ennek fényében és ilyen alapon vagyunk meggyőződve a legfőbb emberi értékekről, az emberi személy méltóságáról, hivatásunkról, amely az Istennel való személyes kapcsolatra és az örök boldogságra szól. Ez a hit világítja meg, hogy miért kell testvért látnunk egymásban. Ez a hit tanít meg értékelni a másik emberre való odafigyelés és a szeretet fontosságát és közösséget alkotó erejét. Ezeket a nagyszerű tulajdonságokat pedig leginkább a családban tudjuk elsajátítani. Ott tanuljuk meg a szeretetre épülő emberi közösség értékét, ott kapjuk meg anyanyelvünk, kultúránk, sőt hitünk alapjait. Ennek a hűségre és szeretetre épülő közösségnek a mintájára jöhetnek létre a nagyobb közösségek is.
A Biblia tanításából tudjuk, hogy Istennek gondja van a népekre is. Ezért becsüljük nagyra a nemzeteket és a kultúrákat. Ezek sokfélesége hozzátartozik a teremtett világ csodálatos gazdagságához [Vö. pl. XI. Piusz: Mit brennender Sorge enciklika, 1937. március 14., in AAS 29 (1937) 145–167, főként 149.; újabban Ferenc pápa–Ahmad et-Tajjeb: Dokumentum az emberi testvériségről a világbéke és a békés együttélés érdekében, Abu-Dzabi, 2019. február 4.] Ezért keresztényként értéknek tekinthetjük saját nemzetünket, de ugyanezért kell tisztelnünk és értékelnünk a többi népeket is. Keresztény hitünk alapján azonban valljuk, hogy sem egy nemzet, sem egy ideológia, sem egy emberi szerveződés nem tekintheti magát a legfőbb értéknek, nem foglalhatja el azt a helyet, amely egyedül Istent illeti [Vö. XI. Piusz: Mit brennender Sorge enciklika, 1937. március 14., in AAS 29 (1937) 145–167, főként 149.].
Amikor harminc évvel ezelőtt a nagy változások elkezdődtek, keresztényként örültünk a nagyobb szabadságnak, a vallás szabadabb gyakorlásának, de annak is, hogy talán a népek most már egymást jobban megismerve, a személyes és emberi találkozások sokaságában gazdagodva, kölcsönös tiszteletben jobban tudják majd megélni, felmutatni, továbbfejleszteni és másokkal is megosztani saját közösségük és kultúrájuk értékeit. Prófétainak éreztük Szent II. János Pál pápa erőfeszítéseit azért, hogy Európában a közös identitáshoz tartozó keresztény örökség is elismerésre találjon. Tudtuk, hogy ezt nem csupán a vallás érdekében tartja fontosnak, hanem Európa érdekében is. Ebben találkozott össze Szent István királyunk szellemi örökségével. Ehhez kérjük a mai ünnepen első szent királyunk és felesége, bajorországi Boldog Gizella közbenjárását. Ámen.

*

Balog Zoltán, a budapesti Németajkú Református Egyházközség lelkésze a köszöntőjében azt emelte ki, hogy Isten nem határtalan, hanem felelősséggel teli szabadsággal ajándékozott meg minket, és hálával emlékezünk azokra, akik harminc évvel ezelőtt, majd később tettek valamit az európai emberek és nemzetek szabadságáért.
Hálaadó imájában megemlékezett arról is, hogy Isten a keresztény szabadságban képessé tette az embert a jóra, a szépre és az igazra, az együttműködésre és a szolidaritásra. „Nemcsak egyenként, hanem közösségben is szabadok vagyunk” – fogalmazott.
Balog Zoltán kitért arra, hogy ma béke és még soha át nem élt jólét van Európában, de nem feledhetjük el az elmúlt harminc év körülöttünk dúló véres konfliktusait sem. Arra kérte Istent, erősítse az európai közösséget, hogy a földrész, amely keresztény gyökerekből nőtt ki, megbízható partnere legyen más népeknek és országoknak.
Kondor Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének püspöke bűnvalló imájában emlékezett meg arról, hogy Isten a totalitarizmus fogságából vezetett ki országokat, és visszaadta az élet, az emberi méltóság szabadságát.
Tóth Károly, a Soproni Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze úgy fogalmazott, a páneurópai piknik a közösségi összetartozást gyengítő folyamatok veresége volt. Megjegyezte, hogy általa vált lehetővé ismét a soproni evangélikusok számára, hogy megerősítsék kapcsolataikat a Sopronból 1946-ban elűzött magyarországi németekkel.
Az ökumenikus istentiszteleten a hívők adományait a Magyar–Német Ifjúságért Egyesület által fiatalok támogatására létrehozott alapnak ajánlották fel, amelyből a szociálisan hátrányos helyzetű fiatalokat úgy segítik, hogy lehetőséget nyújtanak számukra csereprogramokban való részvételre.
A páneurópai pikniket 1989. augusztus 19-én tartották a Fertőrákoshoz tartozó Piuszpusztán, a magyar–osztrák határ közvetlen közelében. Az ideiglenesen megnyitott határon több száz NDK-állampolgár jutott át Ausztriába.

Forrás és fotó: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fenntartható vágyaink legyenek!

Fenntartható vágyaink legyenek!

Fotó: Merényi Zita

 

Az ország számos pontjáról, valamint Erdélyből, a Felvidékről és a Vajdaságból érkezett zarándokok a Skanzen kis kápolnájánál gyülekeznek. Ötven szerencsés egy
I. világháborús vonatkocsival teheti meg a kápolnáig tartó rövid utat, hiszen épp egy akkoriban játszódó filmet forgatnak a falumúzeumban.
Mária mennybevételének két nappal korábbi ünnepét idézik meg a népénekek, majd az ötletgazda, a sötétzöld habitust viselő Böjte Csaba is arról beszél köszöntőjében, hogy 1083-ban Nagyboldogasszony ünnepére hívott össze gyűlést Szent László király Székesfehérvárra. Azért is éppen e napra, mert mintegy fél évszázaddal korábban – utód híján – Szent István is augusztus 15-én ajánlotta fel koronáját a Szűzanyának. De ha ez a felajánlás Nagyboldog­asszonykor történt, akkor miért augusztus 20. a nemzeti ünnepünk? Szent László – érzékelve a magyarok közötti feszültséget – ötnapos bűnbánati időt rendelt el, hogy békét kössenek a haragosok. A király maga is útra kelt a visegrádi várhoz, hogy a toronyban fogva tartott Salamont kiengedje, és kiengesztelődjön vele. Ezután negyvenévnyi béke szállt a Kárpát-medencére, augusztus 20-án pedig megnyitották István király sírját, és szentté avatták az uralkodót.
Böjte Csaba szerint a mai ember is hajlamos másokkal összeveszni. Kérdéses, hogy ki tudunk-e engesztelődni más népekkel olyan könnyen, ahogyan Szent László tette az ellene harcolókkal. A ferences szerzetes ezért is gondolta úgy, hogy időszerű volna egy engesztelő zarándoklat augusztus 15. és 20. között. László királlyal ellentétben a mai zarándokoknak csak egynapi útra kellett vállalkozniuk, és nem Székesfehérvárról indultak, hanem a szentendrei Skanzentől.
Nem csupán a távot, a kiengesztelődés tárgyát is átszabta Csaba testvér. Hiszen a mai Európában, legalábbis az Európai Unióban nem kellett vérnek folynia a politikai átrendeződés érdekében. 500 millió ember egymásnak feszült ugyan az európai parlamenti választáson, acsarkodás bőven akadt, de nem volt kardcsörtetés, fegyverropogás, mint a világháborúban. Európa lassan a nagykorúság felé sodródik a politikában – véli a ferences szerzetes.
Ugyanakkor szerinte napjainkban polgárháborút vívunk anyánkkal, a természettel szemben. Környezetünket pocsékolással, pazarlással uraljuk, pusztítjuk. Pedig az egész világ sóvárogva várja Isten kiteljesedését, Istenét, aki mindent szeret, ami van: a szelídgesztenyét, a szilvafát, ezt a kis kápolnát – mutat körbe a szerzetes. – Isten szeretetének nincs szavatossága, az örök életre való.
Csaba testvér tizenhárom-tizennégy éves volt, amikor „nagytatája” a kezébe adta a nagykést, hogy ő szúrja le a húsvéti bárányt. A szerzetes szerint sok ételt pazarló embernek megváltozna a magatartása, ha ennyire konkrét módon szembesülne vele, milyen ára van annak, ami neki a tányérjába kerül. A Skanzen azért kiváló helyszín egy teremtésvédelmi zarándoklat kiindulópontjaként, tartja Böjte Csaba, mert itt látható, hogy nem kell feltétlenül négy-ötszáz négyzetméteren lakni. Itt megláthatjuk, hogy a nagyszüleink ruhái mennyivel kisebb szekrényben is elfértek. „Az utolsó ítéletkor se a házad, se az autód, se a diplomád nem fog szembejönni, csak a szeretteid.”
A zarándokok Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű, nemcsak a természetről, hanem az emberi társadalomról is szóló zöldenciklikájának első bekezdéseit hallgathatják meg útravaló gyanánt, majd Pilisszentlászló felé vesszük utunkat, a Mária út önkéntesei által vezetett negyven-ötven fős keresztaljákban.
Fokozatosan vetjük bele magunkat a természetbe: először csak a ritmust vesszük fel az autóút mentén, aztán beszippant bennünket az erdő. Ahogyan a zöld megannyi árnyalatát felvonultató ruháinkban haladunk, mintha mi magunk is a természet mozgó darabkái lennénk. A menet elején az ének a meghatározó, de leghátulra már nem hat el a hangszóró: ott a zarándoklat kirándulás, természetjárás jellege érezhető leginkább. Az út során kétszer állunk meg hosszabb időre: Pilisszentlászlón egy ebédszünetre, majd az Apát-kúti-patak gyönyörű, festői völgyén túljutva a Kaán-forrásnál, hogy vizet vegyünk. De a testet erősítő élelem és víz mellett nem marad el a lelki táplálék sem: egy-egy tized rózsafüzér, egy-két gondolat az enciklikából és Böjte Csaba szavai, aki ferences szerzetesként arra is törekszik, hogy a természetnek is a kisebb testvére legyen. Emellett egy nyugdíjas erdésznek köszönhetően, aki már több mint húsz éve Szentlászlón lakik, minden egyes állomásnál új és új titkokat tudhatunk meg a környékről.
Azon gondolkozom, hogy ezúttal nemcsak az embereket kellene megszólaltatnom, hanem a polgárháború kárvallottját, a minket körülvevő természetet is. Nem tudom persze, hogy le tudnám-e fordítani, amit mond. Mindenesetre egy ideig megpróbálok rá figyelni… Hallom nyugalmat árasztó csobogását a pataknak, amelyen időről időre át kell kelnünk. Látom, hogyan válik szét az embertömeg, ha egy-egy sárosabb útszakaszhoz érünk. A hangszóróban az elem egy idő után lemerül: egyszerre elhalkul a hangunk, amely így jobban illik az erdőhöz. A természet szava, azt hiszem, a csend, az apró neszek.
A szép, komótos út végén beérünk Visegrádra, s bár nem a Salamon-toronyhoz megyünk, mint egykor Szent László, hanem a Keresztelő Szent János nevét viselő templomhoz, a mi kiengesztelődésünk is teljesült. Legalábbis senki sem dönt úgy, hogy visszatér a kezdőponthoz, és újra végigmegy az úton a tökéletesebb béke érdekében, amikor Böjte Csaba rákérdez erre. Csaba testvér nem fogy ki a szóból, de a gondolatból sem: a szentmise előtt arról beszél, hogy fenntartható vágyaink legyenek, mert nem lehet nyolcmilliárd embernek dübörgő terepjárója, azzal tönkretennénk a földet. De az elérhető, hogy nyolcmilliárd ember gyönyörködjön a szépségben, művelje a kiskertjét, vagy bármi más módon dicsérje Isten alkotását. Ne a sátántól való örömökre vágyjunk, hanem az Istentől valókra! Az Úrral együtt örvendezés örömére, a közösségépítés örömére, a megismerés, a bölcsesség örömére, a szépség, az alkotás örömére.
A szentmisén pedig már arról beszél a szerzetes, hogy kezdjük el szeretni, ami körülöttünk van. Ahogy Ferenc pápa is mondja a Laudato si’ enciklikában: világcsaládot alkotunk, Isten a testi mivoltunk által összeköt minket a környezetünkkel, nem vagyunk függetlenek tőle. A talaj elsivatagosodása például mindannyiunk megbetegedését hozhatja. Összetartozásunk persze nem azt jelenti, hogy minden élőlény egyenlő volna, vagy hogy a földet isteníteni kellene. De törődnünk kell a többi élőlénnyel, s különösen a többi emberrel.
A szentbeszédben a ferences szónok arra hívja föl a figyelmet, hogy mindannyiunknak támogatnunk kell a Föld nevű projektet, amelyet Isten négy és fél milliárd évvel ezelőtt indított útjára. Ha a Jóisten azt kéri tőlünk, hogy építsük fel a szeretet országát, akkor biztosra vehetjük, hogy ez lehetséges. Simone Weil (zsidó származású, egyes feltételezések szerint halála előtt katolizált) francia filozófus, misztikus azt mondta: a földön minden véges, egyedül Isten irgalma végtelen. Ha pedig minden véges, akkor mindent meg lehet beszélni, mindent helyre lehet tenni – biztat Csaba testvér. A szerzetestől egy statikus egyszer azt kérdezte, hogy ha most három cserép leesik egy ház tetejéről, akkor mennyi idő alatt omlik össze az épület. Erre ő meghökkentő módon így válaszolt: egyáltalán nem fog összeomlani, mert én fölrakom azokat a cserepeket.
„Bűnbánati zarándoklatra jöttünk, képesek vagyunk jobbak lenni. Olvassunk naponta egy-egy kis fejezetet a Laudato si’-ből, és hagyjuk, hogy Ferenc pápa a jóra vezessen bennünket!” – javasolja a zarándoklat ötletgazdája. Isten a semmiből elhozta idáig a világot, és nem fáradt bele. Tegyük mi is a magunk dolgát! – buzdít. Egyik útitársam is valami hasonlót mondott a patakparton sétálva: elvárhatjuk a gazdaság szereplőitől és a politikusoktól, hogy tegyenek meg mindent a környezet védelméért, és szidhatjuk őket, ha nem teszik, de ezzel nem sokra megyünk. Ám ha a magunk helyén megtesszük, amit lehet, akkor a legtöbbet tettük. Jó látni, hogy a visegrádiak így is cselekszenek: az agapén nem palackos, hanem jóízű helyi vízzel frissülhetünk fel.
Szentendréről hazafelé menet egy hattagú, kedves női csapattal találkozunk; többségükben Mórról jöttek, és még ma mennek is vissza. Ági hallotta a Mária Rádióban a felhívást, s mivel Szentendre a kedvenc városa, és Böjte Csabát is nagyon kedveli, elcsábította az útra a lányát és a barátnőjét is, meg rajtuk keresztül még többeket. A harmincas Éva már máskor is volt zarándokúton, de Ági és Marika, akik az ötvenes éveikben járnak, először vettek részt ilyen eseményen.
Keresztény tanösvény címmel szeptember 15-én a keresztény hit alaptanításait áttekintő videosorozatot indít Böjte Csaba – jelentette be a zöldzarándoklat záró szentmiséjén az erdélyi ferences szerzetes.