Találkozási pont Nagycenken

Szerző:

Hagyományteremtő szándékkal, mintegy ötszáz résztvevővel rendeztek ifjúsági találkozót július 9-én Nagycenken. A Kovács Csaba Albert plébános koordinálásával idén első alkalommal megszervezett találkozó elnevezése – Találkozási pont – is jól jelzi a helyszín különlegességét és az egész napos program jellegét: Nagycenk Sopron melletti településként és a legnagyobb magyar, Széchenyi István sírhelyeként találkozási pontként szolgálhat minden jóakaratú keresztény magyar számára. Az ifjúsági rendezvény lényegében maga is találkozások sorozataként valósult meg.

Mária-szobrokkal Vaskúton

Szerző:

A háromezer-háromszázötven lelket számláló észak-bácskai Vaskút római katolikus egyházközsége július 6-án a Vaskúti vendégváró vigasságok keretében rendezte meg a Mária-szobrok hordozóinak immár hagyománnyá vált, ötödik találkozóját.

Százéves templom Kemestaródfán

Szerző:

Országjáró

Szombathelyi Egyházmegye

Száz évvel ezelőtt, 1914-ben építették a kemestardófai templomot. A kerek évfordulóról július 6-án ünnepi szentmisével emlékeztek meg a falubeliek. Márfi Gyula veszprémi érsek homíliájában arra hívta fel a figyelmet: az ember Isten temploma, ezért ehhez méltóan kell élnünk. Kemestaródfa egy mindössze kétszázharminc lelkes falu az Őrség kapujában. A mai település két, egykor önálló falu, Kemesmál és Taródfa egyesülésével jött létre 1939-ben. A Taródfáról előkerült első írásos emlékek az 1270-es évekből származnak. A kommunizmus évei nem könnyítették meg a helybeliek életét: itt húzódott a vasfüggöny. De talán éppen ez az elzártság tette összetartóvá a közösséget, amely mindig nagy figyelmet szentelt templomának.

A székesegyházi kiállítás előkészületei

Szerző:

Országjáró

Szombathelyi Egyházmegye

Szombathely önkormányzata 6,1 millió forinttal támogatja a székesegyházban jövőre megnyíló kiállítást, egy könyv megjelentetését, valamint tárgyak restaurálását. Ezt Puskás Tivadar polgármester jelentette be július 8-án, amikor ellátogatott a templomba, és megnézte a leendő tárlat helyszínét. Szombathely városát súlyos bombatámadás pusztította 1945. március 4-én. Angolszász repülőgépek több hullámban támadták a várost. Több száz halott, több ezer romba dőlt épület – ez a szomorú nap statisztikája. A város ékessége és büszkesége, a székesegyház is találatot kapott. A boltozat beomlott, az eredeti mennyezetkép, több freskó és festmény megsemmisült, ahogyan a berendezési tárgyak jó része is. Ám alig telt el két év, a templom újra állt, és fogadta az Isten után vágyakozókat. A romok eltakarításából, az újjáépítésből az egész egyházmegye kivette a részét. Amit megtaláltak, és meg tudtak menteni a törmelékek alól, azt összegyűjtötték, restaurálták, és visszaépítették az eredeti helyére. Amire pedig már nem jutott erő vagy pénz, azt a Madonna-kápolna feletti, eredetileg oratóriumnak szánt, ám e célra sosem használt helyiségben raktározták el. Majd egyszer – gondolták. Ám erre az időre sokáig kellett várni. Csak nemrég sikerült katalogizálni és új helyre szállítani a töredékeket, tárgyakat.

Az Olvasó írja

Szerző:

Az Örmény Katolikus Lelkészség története – helyesen

Az Új Ember június 29-i számának 4. oldalán jelent meg egy képes beszámoló Bíborosi vizitáció az Örmény Katolikus Lelkészségen címmel. Ebben olvashatjuk a következő téves mondatot: „1922-ben a Gellért-hegy aljában található Orlay utcában alapították meg a lelkészséget” – amelynek címe az írás végén zárójelben található: 1117 Budapest, Orlay utca 6. A kijelentés nem felel meg a valóságnak, mivel ebben az időben az Orlay utca 6. szám alatti lakóépület Timon Ákos tulajdona volt, aki haláláig ott is lakott. Ezt a tényt az épület falán, a bejárat mellett elhelyezett nagyméretű emléktábla felirata is hirdeti a következők szerint: „Ebben a házban élt és munkálkodott 1914–1925 között Timon Ákos (1850–1925), a magyar alkotmány- és jogtörténet egyetemi tanára, a Pázmány Péter Tudományegyetem rektora, a Szent Korona elméletének elemzője. Állította a XI. kerületi Önkormányzat és az Eötvös Loránd Tudományegyetem, 2000.” Az emléktábla létesítésével egy időben jelent meg Timon Ákos A Szent Korona elmélete című könyve, Habsburg Ottó előszavával. Az emléktábla avatásán részt vett Timon Ákos unokája, a Nizzában élő, akkor nyolcvannégy (jelenleg kilencvenhét) éves Lapray Gézáné Maday Judith is, aki a kötet kiadását szorgalmazta és támogatta.

Márványba rejtve

Szerző:

Matthew Simmonds a középkori építészet nagy rajongója. Az angol szobrász művészettörténészként végzett 1984-ben, később tanulta ki a kőfaragó mesterséget. Több fontos angliai és itáliai épület helyreállításában is részt vett. A régi templomok megihlették. Szobraival, amelyek a gyönyörű épületek kicsinyített másai, először 1999-ben nyert díjat a Veronai Nemzetközi Szobrász Szimpóziumon. Azóta több elismerést is kapott, neve és műalkotásai világszerte ismertek. Simmonds nemcsak a középkor, de a márvány szerelmese is. Minden szobra arról a csodáról mesél, amely szerint a kőben már benne rejlik a műalkotás. Vagy ahogyan Michelangelo mondta: egyszerű ez, a márványban benne van a szobor, csak le kell faragni a fölösleget…

Egész ezredek mozognak papirosán

Szerző:

Mednyánszky a nagy háborúban

Háborúba akkor megy az ember, ha muszáj, önként bizonyosan nem, morfondíroztam magamban, miközben Mednyánszky László (1852–1919) háborús képeit nézegettem. Ő azonban másképp gondolkodott, és hatvankét éves korában, amikor 1914-ben kitört a világháború, azonnal jelentkezett frontszolgálatra. „Menni akart ő is! Azt felelték neki, hogy köszönik szépen, de ilyen öreg legényt a csatatéren nem használhatnak. Az öreg legény – mert bizony fehér már a mi nagy művészünk szakálla –, az öreg legény jóságosan mosolygott, de szándékától nem tágított; ha katonának nem kell, fogadják hát be őt harctéri tudósítónak: legalább rajzolni, fösteni engedjék meg néki a magyar dicsőséget!… Ebben is akadékoskodtak, és azt vetették oda, hogy ott sem bírná a fáradalmakat már az ilyen öregúr!… Ő azonban, szüntelenül azzal a jóságos mosolygással nem tágított, a vége az lett, hogy Tisza István – mert ilyen erőszakos ember Tisza István – rátelefonozott a háborúskodókra: – Mednyánszkyt tessék odaereszteni a csatatérre!” Így emlékezett Malonyay Dezső a Művészet című folyóirat hasábjain 1915-ben.

Egri csillagórák

Szerző:

A Kaláka Fesztiválon jártunk

Már a második ráadás. Most is Radnóti Éjszaka című verse, mellyel a zenészek igyekeznek a csend felé terelni jólesően telhetetlen közönségüket. A halkan szemlélődő költeményt negyvenöt éve, a Kaláka alakulása esztendejében öltöztette dalba az egyik alapító, a végül színészi pályára tért Mikó István. Az együttes négy tagja: Becze Gábor, Gryllus Dániel és Vilmos, valamint Radványi Balázs, immár hangosítás nélkül, egészen előrejön, az ülőhelyeiket már rég maguk mögött hagyó (nem csak) nézők pedig mintegy varázsütésre áhítatosan a színpad tövébe lépkednek, s velük együtt éneklik a késő esti órán: „Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom…” A lassanként összegyűlő fél évszázad során nem fakult, nem avult a költői szó s a dallam ölelése. Ma is megérint. Ezt tanúsítják a jelen lévő rajongók: az ide-oda totyogó kislánykák-legénykék, fiatal szüleik, diákok és nyugdíjasok. Sokféle korosztály örömére hunyorognak egyetértően Eger fölött a csillagok.