A fogadalom szabaddá tesz

Kérem, kezdjük a fogalom tisztázásával. Milyen múltra tekintenek vissza, kik is a ferences világi rendiek?

– A Ferences Világi Rend tagjai Szent Ferencet tekintik alapítójuknak. Ma az 1978-ban VI. Pál pápa által jóváhagyott, megújított regula érvényes, akkor kaptuk mai elnevezésünket, korábban ferences harmadik rendként tartottak számon minket – még ma is így említik. A zsinat szellemében világi közösségünk egyre nyitottabbá vált a társadalom, környezetünk iránt.

A világi ferencesek is fogadalmat tesznek. Milyen életformát kíván meg ez?

– Aki örökfogadalommal köteleződött el, annak első helyen ajánlott a napi – reggeli és esti – zsolozsma végzése. Ha élethelyzete miatt nem tud eleget tenni ennek, szertartáskönyvünk más lehetőségeket is kínál. Arra törekszünk, hogy minél gyakrabban vegyünk részt az eucharisztikus áldozatban, s járuljunk a szentségekhez. A Szentírás rendszeres tanulmányozása ugyancsak fontos. Az evangéliumból az életbe – s az életből az evangéliumba. Ennek a mondásnak az első része azt jelenti: gondoljuk végig, hogy egy-egy evangéliumi részből mit tudunk aznap megvalósítani. A második rész pedig a napi megtérés szükségességére figyelmeztet.

A Ferences Világi Rend szerzetesi közösségnek tekinthető?

– Egyházjogilag azok tartoznak a megszentelt élet intézményéhez, akik vállalják a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség evangéliumi parancsát. Aki a tisztaságot a házassági hűségben éli meg, s erre tesz fogadalmat, nem tartozik a megszentelt élet intézményéhez. Ugyanakkor fogadalmunkkal mi is odaszentelődünk. 1978 óta többször felvetődött, hogy rendezni kellene ezt a kérdést, hiszen nyolcszáz éves hagyományra tekintünk vissza, regulánkat az Apostoli Szentszék, konstitúciónkat a Megszentelt Élet Intézményeinek Kongregációja hagyta jóvá.

Hogyan jutott el Ön – eszerint nem a szerzetesi, hanem – a világi rendi életbe?

– Gyermekkorom óta vallásos környezetben élek, azóta kötődöm a zalaegerszegi ferences plébániához, bár az 1950-es feloszlatás miatt nem emlékszem a régi ferences időkre. Az egyházi elöljárók – egyházmegyés papként – a renden kívül került ferences atyákat helyeztek ide. A ferences lelkiség így folyamatosan jelen volt a plébánián, s ebben nőttem fel.

1989-ben, amikor hivatalosan is visszatértek a ferences atyák, érdeklődtem, hogyan kerülhetnék közelebb a ferences lelkiséghez. Addig nem sokat tudtam a korábbi ferences harmadik rendről. Megjelent az Új Emberben egy felhívás: kérték az egykori – 1978 előtti elnevezéssel – harmadik rendieket, hogy jelentkezzenek.

Kiderült, ha találok öt örökfogadalmas harmadik rendi személyt, akik elfogadják az 1978-ban megújított regulát, ebben az esetben kánonjogi értelemben nem szűnt meg a ferences harmadik rend.


Tehát újra kellett indítani a közösség életét.

– Hét örökfogadalmast ismertem meg plébániánkon, akik nagy örömmel vettek részt az újjászervezésben. Novemberben lesz húsz éve, hogy én magam örökfogadalmat tettem.

Hogyan lehet eljutni az örökfogadalomig, s mi a fogadalom tartalma?

– A regula elfogadása a legfontosabb. Ennek szövege azonnal nagy hatást tett rám – addig is mélyen katolikus keresztény életet igyekeztem élni, s a regulában annak esszenciáját találtam, amit valóra szeretnék váltani. Aki csatlakozni kíván a közösséghez, legalább egyéves képzésben részesül, s legalább egy alkalommal ideiglenes fogadalmat tesz a végleges elköteleződés előtt.

A Ferences Világi Rend – állapottól függetlenül – minden hívő előtt nyitott. Laikusok, vagyis világi férfiak és nők, valamint világi klerikusok (diakónusok, papok, püspökök) egyaránt csatlakozhatnak. A mi országos közösségünkben is vannak egyházmegyés papok és diakónusok. Világviszonylatban több püspök is tagja a rendnek. Horvátországban nemrég tett örökfogadalmat egy püspök. Érdekességként említem, hogy XIII. Leótól XXIII. János pápáig mindegyik pápa ferences harmadik rendi volt. Jöhetnek közénk olyanok is, akik nem köteleződnek el fogadalommal, de a ferences lelkiséget szeretnék jobban megismerni, illetve élni.

Mit jelent a gyakorlatban az örökfogadalom?

– Aki fogadalmat tesz, ezzel egy testvéri – általában helyi – közösség tagjává válik. A mi közösségünk lassan huszonnégy éve havonta két alkalommal jön össze. Az első szombati találkozáson az imádságra helyezzük a hangsúlyt, a harmadik szombaton a képzésre, másként: önmagunk alakítására. Az örökfogadalommal nem zárul le a képzés, sokkal inkább kinyílik a lelki szabadság kapuja.

Ön családban él, orvosként működött, férje szintén orvos, s két felnőtt gyermeke, unokái vannak. A mindennapjaiban hogyan éli meg a ferences világi rendi életállapotot?

– Fontos számomra, hogy egyre tudatosabb legyen az imaéletem, keressem a Krisztussal való mind gyakoribb találkozást. Kérdezték tőlem, mi a ferences imamód sajátossága. Nagyon egyszerű: Krisztus szemlélése, s hogy figyelmemmel egészen rá koncentráljak.

Azelőtt is fontos volt számomra, hogy döntéseimben, a másokkal való kapcsolataimban a katolikus egyház tanítása szerint járjak el, de amióta a világi rend tagja vagyok, sokkal komolyabban veszem ezt.

Munkájában hogyan nyilvánult meg ez?

– Amikor például a sokadik, olykor türelmetlen beteggel kerültem szembe, fáradtságom ellenére is megértően igyekeztem felé fordulni. Fegyelmeztem magam, amire a megkülönböztető jelünkként hordott tau – a görög betűt formázó kereszt – is figyelmeztetett: akivel találkozom, abban Krisztust lássam.

A családja elfogadta ezt az életállapotot?

– Előfordult, hogy némi féltékenységgel tekintettek közösségi életemre. Azt gondolták, ezáltal háttérbe szorulnak. Úgy vélem – s ma már gyermekeim is mondják –, ha valamivel kevesebb idő jutott is rájuk, minőségibbé vált az együttlétünk. Ideálisnak tekinthető, ha egy házaspár közösen tagja a Ferences Világi Rendnek, de ezt nem lehet erőltetni. Az én családomban megengedték nekem, hogy erre az útra lépjek.

Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy első az állapotbeli kötelesség. Aki elhanyagolja a családját, mert folyton a közösségbe jár, annak a dolgait intézi, annak önvizsgálatot kell tartania, hiszen nem jár helyes úton.

Közel negyedszázada indult a Ferences Világi Rend. Ma hol tartanak?

– 1978 után szervezetileg egységessé vált a Ferences Világi Rend, amely ma száznégy országban van jelen, s több mint négyszázezren tartozunk a ferences családhoz. Rómában működik a központunk, ahonnan a nemzetközi tanács, annak elnöksége és a miniszter generális buzdítja, ösztönzi és vezeti az egyes országok közösségeit. Hatévenként vizitálnak bennünket, valóban a ferences úton járunk-e. Minden országban saját országos tanács működik. A nemzetközi és az országos tanácsot egyaránt a közösség választja. Háromévenként tartunk választókáptalant, a közbenső években – mint idén is – országos káptalanra kerül sor.

Az idei országos káptalanon szeretnénk határozatot hozni megkülönböztető jelünk módosításáról. A taut ma már sokan viselik, ettől nem kívánunk megválni a jövőben sem, de sajátos jellel látnánk el: nevünk kezdőbetűi: OFS – Ordo Francis canus Secularis – kerülnének a vízszintes szárra, a függőleges szárba pedig az ennek megfelelő magyar rövidítés: FVR – Ferences Világi Rend. Más javaslatok is érkeztek, ezekről a káptalanon döntenek.

Az első rendi ferences atyák közül asszisztenst rendelnek ki a világi rend mellé.

– Bár szervezeti függetlenséget élvezünk, az asszisztensek révén is jobban kapcsolódunk a ferences családhoz. Jelenleg Didák testvér az országos asszisztens. A négyszázötvenöt világi rendi négy régióhoz tartozik. A mi régiónk asszisztense Grácián atya, a budapesti régiónak Gergely atya, a miskolcinak a minorita Artúr atya, a szegedinek Didák testvér az asszisztense. A közeljövőben lejár a megbízatásuk, ezért kértük a tartományfőnököt új asszisztensi kinevezésekre.

A lelki élet mellett hogyan vesznek részt a társadalom formálásában?

– Egyre nagyobb hangsúlyt kap életünkben, hogy jelenjünk meg azokon a közösségi színtereken, ahol egy világinak szerepet kell vállalnia. Mi – szemben az első rendhez tartozókkal – részt vehetünk a politikai életben, csatlakozhatunk valamelyik párthoz, bármilyen szinten alkotói lehetünk a társadalom életének. Persze mindig a regulából kell kiindulnunk, csak azt és olyan módon képviselhetjük, ami megfelel a szellemének. Szent Ferenc számára fontos volt az egyházhoz, a pápához való hűség, elsősorban ezen a téren kell apostolkodnunk: minél inkább ismertté tenni és megélni az egyház tanítását a gyakorlatban.

Milyen a világi rend összetétele, megrajzolható-e valamilyen szociológiai kép?

– A vizitáció alkalmával megemlítették: feltűnő a magas iskolai végzettségűek aránya. Az újrainduláskor talán több bátorság volt bennük, iskolázottságuk miatt tágabb körben mozogtak, szélesebben tájékozódtak. A világi rendben sok a családos és nagycsaládos, mások életállapotuk változásakor – nyugdíjba kerülnek vagy megözvegyülnek – találnak meg minket, amikor inkább keresik az örök értékeket.

Fiatalok mennyire vannak jelen a világi rendben?

– Kezdetektől fontosnak tartjuk a megszólításukat. Be kell látnunk, nem könnyű ez, s nálunk is, mint az első rendben, hiányzik az a középnemzedék, amely a fiatalokkal jobban hangot találna.

Szent Ferenc életpéldája ma is vonzó; ha kevés a ferences, az azt jelenti, nem mutatjuk meg eléggé vonzóan azt, amit Ferenc itt és most szeretne velünk megjeleníteni.

Szent Ferenc – élettörténetéből ismerjük – fiatalkorában kereső ember volt, mint ahogyan a mai fiatalok is azok. Vegyük komolyan a keresésüket, legyünk ott, amikor felteszik a kérdést: mit és hogyan cselekedjenek?

A világi rendhez való kapcsolódás elköteleződést jelent. A fiatalokban mennyire eleven az erre való készség?

– Mint minden más elköteleződést, így ezt sem vállalják könnyen. Az örökfogadalom alsó korhatára huszonöt év. Néhány országban a Ferences Világi Renden belül ifjúsági csoportok jöttek létre – nálunk ez megalapításra vár –, ezek tagjai egyegy évre tehetnek fogadalmat, s legkésőbb harmincöt éves korukig dönteniük kell, végleg belépnek-e a Ferences Világi Rendbe.

Ferenc pápa egyik legutóbbi interjújában érzékletesen írta le mai világunkat, amely számos ponton hasonlóságot mutat Szent Ferenc idejével. Szent Ferenc az evangéliumban, Krisztus követésében találta meg a gyógyírt kora bajaira, s ez ma is időszerű.

Jobban kellene tudatosítani, hogy a krisztusi elköteleződés – esetünkben a Ferences Világi Rendhez tartozás – nem megköti az embert, hanem rendkívüli szabadsággal ruházza föl. Akkora szabadságot él meg a fogadalommal, amit csak az ismer, aki megtette ezt a lépést.

Fotó: Cser István