„Brazília, rázd le magadról a port, állj fel, és menj tovább!” A brazil államelnök asszony – valószínűleg a közelgő októberi választásra tekintettel – e szavakkal igyekezett vigasztalni honfitársait a futball-világbajnokság 7–1-re végződő német–brazil mérkőzése után.

Brazília nyolcmilliárd eurónak megfelelő beruházást hajtott végre a „jogo bonito” (szép játék) érdekében. Ezt a port is le kellene rázni most: feledtetni a mulasztásokat, és továbblépni. Az erőszakos demonstrációk, autóbuszok, üzletek felgyújtása nem „szép játék”.

A világbajnokság azonban sok szép játékot jelentett. Győztes és vesztes játékot egyaránt. Tudjuk, ez sok pénzbe is kerül, és nem csak erő, edzés, tehetség kérdése. A sportra szánt és elsíbolt pénzek azonban nem járulnak hozzá a játék szépségéhez. Az üzletté váló futball általában sem.

Napközistábor karitász-önkéntesekkel Szegeden

Szeged városrészeinek karitászcsoportjai körében már hónapokkal ezelőtt elkezdődött a tervezgetés: milyen élményekkel ajándékozzuk meg az idei táborba jelentkező gyermekeket? Hosszas együtt gondolkodás, sok ötletelés után alakult ki az a változatos, gazdag program, amely június 30. és július 4. között valósult meg, huszonkét támogatott családból érkező gyermek részvételével.

A helyi önkéntesek mindennap más helyszínen várták a táborozókat: Alsóvároson, Móravárosban, Algyőn és Tarjánban, Petőfi-telepen, valamint Tápén. Négy csoportot alakítottunk, melyeket egy-egy önkéntes fogott össze, aki az egész hetet a gyerekekkel töltötte.

A Szeged–csanádi egyházmegyében augusztus elején a szegvári karitászcsoport szervez tábort Pálmonostorán, mintegy negyven gyermek számára. A programban szerepel a Péteri-tó környékének megtekintése, a madár- és állatvilág megismerése, lesz lovaglás egy közeli tanyán, zarándoklat Petőfiszállás-Szentkútra, egész napos akadályverseny, kézműveskedés, terményképek készítése, sok-sok játék, pancsolás, szalonnasütés és rengeteg más színes program.

A táborba olyan, tíz és tizennégy év közötti rászoruló gyermekek mennek, akik számára ez az egyetlen nyaralási lehetőség. Az egyházmegyei karitász szervezésében húsz gyermek nyaral majd az Erzsébet-táborban is.

Elmélet vagy élet

„Kinek az érdeke, hogy annyian szenvedjenek a világon?” – kérdezte egyszer egy évfolyamtársnőm. Noha a felvetése összeesküvés-elméletre utalónak (vagyis bűnbakkeresőnek) tűnt, olyan mélyről tört fel, és akkora erő volt benne, hogy elutasíthatatlannak éreztem. Ráébredtem, hogy nem lehet nem foglalkoznom vele, és nem szabad gyorsan megválaszolnom, „letudnom” sem, csak hogy minél hamarabb megnyugodjam. Nem olyan kérdésről van szó ugyan is, amely egy bizonyos információ közlése után megszűnik kérdés lenni. Nem is olyanról, amelyet hosszú távon tisztes távolságban tarthatunk önmagunktól, kellően messze ahhoz, hogy ne tegyen nyugtalanná, és ne szűrődjön be gondtalannak remélt mindennapjainkba. Ha egyszer valóban megérint, talán soha többé nem leszünk képesek megszabadulni tőle.