Pancsoló madarak

Leszállt, körülnézett, és bár látott engem, a tócsához sétált. Ezek a városi örvös galambok megszokták az emberi jelenlétet. Néha pár lépésnyire sétálnak az út mellett, és csak akkor repülnek odébb, ha megállok, és rájuk nézek. Ez a madár szomjas lehetett, mert hosszasan ivott. (A galambok nem kortyonként isznak, mint a rigók vagy a cinegék: csőrüket bemártva addig szívják a vizet, amíg úgy érzik, egy időre eleget ittak.) Amikor kiemelte a csőrét, azt hittem, fürdeni is fog, de csak beljebb ment néhány lépéssel, kicsit állt a vízben, aztán elrepült.


Széncinege volt a következő vendég. Ivott, aztán, akár előbb a fekete rigó, lucskosra fürödte a tollazatát. Árnyékban álltam, mégis melegem volt, irigyeltem a sárga mellényes madarat. Alig repült el, zöldike érkezett, rögtön utána pedig egy kis csilpcsalpfüzike szállt a vízhez. A zöldike csak ivott, utána nyomban elrepült, a füzikének viszont, úgy látszik, csak fürdeni volt kedve. Mozgékony madár, és ez a fürdés közben is megnyilvánult. Korábban a Gellért-hegyen és másutt is láttam, amint beugranak a vízbe, gyorsan megmártóznak, de azonnal ki is röppennek, kicsit tollászkodnak, majd újra a vízhez röppennek, és ezt többször megismétlik. Ennek a madárnak nem volt szerencséje: csak háromszor tudott ki- és beugrani, mert újabb vendég, egy vizsla érkezett – neki ezért menekülnie kellett. A kutya hangosan lefetyelte a vizet, aztán továbbrohant, de a füzike nagyon megijedhetett, mert már nem tért vissza. Hosszabb szünet után vörösbegy bukkant fel a közeli bokor alatt. Percekig állt mozdulatlanul, éjfekete szemeivel felém is figyelt, aztán a vízhez ugrált. Ivott, majd jóízűen megfürdött. Amikor végzett és kiugrált a partra, narancspiros mellénykéje kuszált volt, de látszott rajta, hogy felfrissült és nagyon jól érzi magát.

Akinek kertje van, készítsen madárfürdőt! A nagy nyári melegben sokat segít a rigóknak, cinegéknek, vörösbegyeknek és a többieknek.

Fotó: Bécsy László