Nem cukorkaisten

„Még mindig ott toporgunk az ajtóban, amelyet a zsinat kinyitott, és nem vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy kilépjünk rajta” – mondta el lapunknak az egyház megújulásával kapcsolatban a lelkiségi könyveiről hazánkban is ismertté vált világhírű egyiptomi jezsuita szerzetes, Henri Boulad, akivel a prófétaságról, az istenképről és az imáról is beszélgettünk.

Boulad atya két évforduló alkalmából érkezett Magyarországra. Húsz éve Püspökszentlászlón épült fel a száz éve született Vácz Jenő jezsuita által megálmodott Életrendezés Háza, ahol július 12-én jubileumi ünnepséget rendeztek. Boulad atya egyhetes lelkigyakorlatot tartott itt, majd egyik előadására Budapesten, a Párbeszéd Házában került sor.

Amikor a szemébe nézel, úgy érzed, a lelkedig lát. Tényleg úgy van, ahogy mondják: a szentek laza derűjével beszél. Ha találkozol vele, hogy is mondjam, egészen igazinak látod. Henri Boulad szír-libanoni származású arab keresztény. 1931-ben született Alexandriában, és ma is ott él. Levantei család sarjaként viszont anyanyelve és műveltsége francia. Évekig volt az egyiptomi karitász vezetője és több kairói jezsuita iskola igazgatója. Rengeteget utazik, lelkigyakorlatokat és előadásokat tart, sok könyve jelent már meg körútjain elhangzott beszédei alapján.

Még közelebb kerültek a szívemhez

Beszélgetés egy búcsúzó plébánossal

Augusztus a helyezések ideje. Ilyenkor – a főpásztor rendelkezése szerint – az egyházmegye papjai közül többen új plébániára, más beosztásba kerülnek. Ezeket a változásokat elsősorban a lelkipásztori igények diktálják, de a helyezéseknél a főpásztor sok más szempontot is figyelembe vesz. Két plébánost kerestünk fel az Esztergom–budapesti főegyházmegyében: hogyan élik meg a változást, milyen gondolatokkal és érzésekkel távoznak, illetve néznek következő szolgálatuk elé? Füzes Ádám hat évet töltött a Budapest VI. kerületében lévő Szent Család-plébánián. Új állomáshelye Óbudán, a Kórház utcában lesz, ahol a templomigazgatói teendők mellett egy új feladat ellátására is készül.

A helyezésben meglátni Isten akaratát

Interjú egy új szolgálati helyére érkező plébánossal

A rákoskeresztúri hívektől búcsúzik Udvardy Tamás plébános. Augusztus elsejével a terézvárosi Szent Családtemplomba kerül, Füzes Ádám eddigi helyére. Hogyan készül új feladatára? – kérdeztük. Ezt megelőzően azonban keresztúri közösségéről szólt.

– Minden elválás nehéz. Hat éve szolgálok Rákoskeresztúron, s ez idő alatt mélyebb emberi kapcsolatok, barátságok alakultak ki, s a közösség részéről is érzem, elfogadtak, örülnek jelenlétemnek. Az eddigi közösség és magam számára is radikális változás, hogy a jövőben más helyzetben kell helytállnom.

Az elmúlt években nemcsak az itt élőkkel alakult ki kapcsolatom, hanem a környékhez, a templomokhoz is lett kötődésem, hiszen az utóbbi időben került sor az épületek felújítására. Most viszont rendben adhatom át mind a közösséget, mind az ingatlanokat.

A megtalált nagyobb jó öröme Mt 13,44–52

A növekedés példabeszédei (a jó föld, a konkoly, a mustármag, a kovász) után kicsit magukban állnak a kincsről szóló példázatok. Magukban, hiszen nem tudjuk, hogy kiknek és milyen kontextusban mondta ezeket Jézus, pedig ez mindig sokat segít az értelmezésben. Ezért talán még nagyobb a súlyuk: a minden vagy semmi elvét erősítik meg. Azt, hogy vannak az életünkben egyszeri és visszavonhatatlan döntések, amelyeket nem tudunk megkerülni (illetve megkerülésük azonos a nemmel).

„Részvétel” a liturgikus cselekményeken (1.)

Katekézis a liturgiáról

Valójában nem pontos a cím megfogalmazása, hiszen nem a liturgikus cselekményeken veszünk részt, hanem az üdvösség krisztusi művében, amelyet a liturgia hordoz. A liturgia csak „ajtó” az üdvösségre, belépve rajta az „üdvösségben veszünk” részt: „mert valahányszor Fiad áldozatának emlékét ünnepeljük, megváltásunk műve folytatódik” (évközi 2. vasárnap, felajánló könyörgés).

Szombat: a szentek tisztelete

Mennyire rászorulunk mások segítségére az élet minden területén! S ha komolyan vesszük életünket, tudjuk, hogy a mennyeiek segítségére is szükségünk van. Ezért szombatot, a hét utolsó napját – mert hiszen a vasárnap az első nap, a feltámadás napja – görögkatolikus egyházunk a szentek tiszteletének szenteli. Természetesen a „legszentebb, legtisztább, legáldottabb” Istenszülő áll ebben az első helyen. Utána azonban az „apos – tolok, próféták, vértanúk, püspökök, szerzetesek és igazéletűek” következnek – amint azt a nap fő éneke, a tropár megfogalmazza, illetve megénekelteti a hívekkel. Az ilyesfajta „kategorizálás” vagy felsorolás nem idegen a bizánci egyház liturgikus világától. Jelen van a zsolozsma rendjében: az „Üdvözítsd” ekténiában még ennél is hosszabb felsorolást hallhatunk. S ez nemcsak a reggeli istentiszteletben van így, hanem a nagy ünnepek előtti lítia szertartásában is, ahol a buzgó könyörgések után a kenyér, a búza, a bor és az olaj megáldása zajlik. Lehet, hogy a magasztos gondolat mellett (minden szentet tisztelni kívánunk) benne van egy sokkal hétköznapibb is: az afölött érzett aggodalom, nehogy valaki is kimaradjon közülük a tiszteletünkből.

Leopold Mandić július 30.

Az Osztrák–Magyar Monarchia területén született Castelnovóban (ma Herceg Novi), 1866. május 12-én. Egy horvát nemesi család tizenkettedik, utolsó gyermeke volt, s a keresztségben a Bogdan nevet kapta. Eleinte jómódban éltek, ám idővel elszegényedtek. A nehézségek ellenére megmaradtak a hitben, és Bogdan szeretetteljes légkörben nőtt fel. Kiskorától krónikus ízületi gyulladásban szenvedett, ami kihatott növekedésére és beszédére is.

Huszonöt éves a Magyar Máltai Szeretetszolgálat

A befogadás

1989. augusztus 14-én a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a zugligeti Szent Család- plébániatemplom kertjében megnyitotta a keletnémet menekülteket befogadó első tábort. Ezzel az akkori Európa legnagyobb humanitárius akciója vette kezdetét.

Abban az évben tömegesen érkeztek Magyarországra NDK-beli polgárok, hogy Ausztrián keresztül az NSZK-ba juthassanak. Augusztusban a magyar fővárosban tartózkodó, hazatérni már nem akaró keletnémetek magas száma miatt kialakult helyzetet menekültügyi katasztrófahelyzetnek minősítették, a menekültek által elfoglalt nyugatnémet követség bezárt. A konzul és a követség első titkára a Magyar Máltai Szeretetszolgálat segítségét kérte a menekültek elhelyezéséhez és ellátásához.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.