Isten „alvállalkozói”

Az államok szerepe fontos annak érdekében, hogy már a nemzeti alapértékek között is megjelenítsék a környezethez való viszonyunkat, a teremtett világhoz fűződő felelősségünket, és az ügyben is, hogy ennek alapján milyen utat választanak gazdaságuk fenntartható fejlesztéséhez. Az országos területfejlesztésnek – munkám az elmúlt néhány évben ezzel kapcsolatos – minden eszköze megvan ahhoz, hogy élhető, szerethető környezetet teremtsen a helyi emberek számára.

Tudósainknak a környezeti válságjelekre figyelmeztető felhívásai azt a kérdést vetik fel, hogy hány tudományos megalapozottságú mű, hány neves szaktekintélyt felvonultató szakkonferencia kell még annak alátámasztására, hogy a jelenleg tapasztalható környezeti hanyatlásnak mi magunk, emberek vagyunk az okozói. Az együttérzés gyakori hiánya, a döntéseinkben tapasztalható felületesség és mértéktelenség mind-mind hat környezetünk romlására. Ha nincsenek szoros közösségi kapcsolataink a minket körülvevőkkel, ha emberi viszonyaink személytelenek, elmosódik az egyéni felelősségünk, és környezeti erőforrásaink túlzott használatában megmutatkozó gyarlóságunk felerősödhet. Ez esetben a zárt, egymást ismerő közösség egyén feletti kontrollja, a közösségi normák sem érvényesülhetnek.


A fentiekből egyenesen következik, hogy a nemzetközi folyamatokat jól ismerő, az állam szándékait, lehetőségeit értő és néha még pozitívan befolyásolni is képes, a tudományos eredményekkel kapcsolatban informált közösségekre (az ökológiai válság szempontjából a környezetvédő, de leginkább a teremtésvédő civilekre) milyen nagy szükség van. A helyi emberek és a belőlük álló civilszervezetek, amelyek „testközelből” ismerik a helyi problémákat, kénytelenek teljesen őszintén beszélni egymással, amikor szembenéznek a gondokkal, hiszen saját bőrükön is tapasztalják negatív hatásaikat. A helyzet alapos ismerete révén sokszor éles, de egymás véleményét tiszteletben tartó viták során a helyiek hamar felismerhetik a jó megoldásokat.

 

A lakóközösség, amely összejön megbeszélni a gondjait, a zöld civilszervezet, amely területi/települési környezetvédelmi problémákat szándékozik orvosolni, vagy a karitatív szervezet, amely szociálisan rászoruló, magára maradt testvéreinket segíti, mind ismer megoldásokat a bennünket körülvevő környezet és a benne élő emberek gondjaira. A helyzet megoldása tehát mindannyiunk kezében ott van, akik a helyi közösségeket alkotjuk. A civilszervezetekbe tömörült helyiek elkezdhetik megoldani a helyi problémákat, és már a civil közösség szervezettségét, erejét, a közösségben egyeztetett megoldásokat is alkalmazhatják szándékaik érvényesítése érdekében. Csakis ezek a szervezetek – amelyek tagjai közülünk kerülnek ki, hiszen mi hozzuk létre őket – képesek odafigyelni a globális rendszerek uniformizált megoldásainak rostáin kiesett egyénre, s kielégíteni az ő egyéni igényeit. Nagyon igaz rájuk, amit Jézus mond: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40).

Higgye el a kedves olvasó, hogy egyénileg is nagyon nagy hatással van a világ globális problémáira, sőt, hogy éppen ezen a szinten lehet a világot igazán megváltoztatni. Beszéljenek minél többet helyi ügyeikről, alkossanak civil közösségeket, és meglátják, szépen lassan változni fog a környezetük, és rajta keresztül a világ is. Így mindannyian lehetünk teremtésvédők, és örülhetünk annak a csodálatos lehetőségnek, hogy Isten „alvállalkozóinak” hívott meg bennünket.