Időszámításaink

Még július elején találkoztam az egyik ismerős kolléganőmmel, aki arról beszélt, mennyire nehéz az átállás az iskolai pörgésről a lelassult nyári létezésre. Tanárként állandóan benne vagyunk az adásban, több száz gyerekre és szülőre figyelünk folyamatosan, mellette saját családunkat is hordozzuk. És bizony el-elcsúszik bennünk a fontossági sorrend: a határidők szorításában, a csöngetéstől csöngetésig tartó időegységben észrevétlenül kerülünk a mókuskerékbe, s rutin szerint működünk, munkánkból elvész a személyes figyelem.

Hogyan védhetem meg? (3.)

Fogyasztás és élvezet. Hogyan fejleszthetjük élvezetre való készségünket? Végezze el gyermekével közösen a következő élvezeti kísérletet. Vegyen elő egy kis szelet csokoládét. Szagolja meg alaposan, szemlélje meg a színét, a formáját, és határozza el, hogy ezt a darabka csokoládét különös élvezettel fogja megkóstolni. Mielőtt a szájába venné, egy kicsit érintse meg a nyelvével, érzékelje jellegzetes ízét. Ezután tegye a szájába, és engedje lassan szétolvadni. Figyelje meg, hogy szájának melyik részével érzi leginkább az ízt.

Ha öreg néni leszek……

akkor nevelek csirkéket (kendermagos is lesz közöttük), és mindennap szedek nekik csormót meg lóherét, és mind-egyiknek nevet adok, és tojást ajándékozok a cigány gyerekeknek.

…akkor lesz egy padom, fából, a házam előtt, amire délutánonként kiülök a „lányokkal”, és megbeszéljük az élet ügyes-bajos dolgait.

Kötögető nagymamánk

A nagyszülők napja, Szent Anna és Joachim ünnepe közeledtével azért idézem meg nagymamánk emlékét, mert aligha van párja manapság a „nagymamaság” e típusának. Talán érdemes tudni, hogy egykor, valamikor réges-régen ilyen nagymamák is voltak.

Nagyszüleim közül egyedül őt ismerhettem, ő velünk is élt. Fiatalabb korában – mondták –, amikor a gyermekei már felcseperedtek, szeretett a barátnőivel kártyázni, megbeszélni a város híreit. Később is járatta a vidéki város hírlapját, hogy a halálozási rovatból mindig értesüljön az őt leginkább érdeklő hírekről.

Csend, fény, béke – Püspökszentlászló

Kettős jubileum az Életrendezés Házában

Püspökszentlászló a keleti Mecsek varázslatos falucskája a Zengő egyik szűk völgyében. Kilencszáz évvel ezelőtt már remeték, később bencés szerzetesek lakták. A török idők után ferencesek éltek itt. Az 1700-as években német telepesek érkeztek a völgybe. Az egy utcából álló falu az elmúlt évtizedekben elnéptelenedett, de ma újra élő hely. Húsz évvel ezelőtt itt épült fel a Vácz Jenő jezsuita által megálmodott Életrendezés Háza, amely egész évben várja a megpihenni, lelkileg feltöltődni vágyókat. Jenő atya száz éve született. E két évforduló alkalmából rendeztek ünnepséget az Életrendezés Házában július 12-én.

Nem cukorkaisten

„Még mindig ott toporgunk az ajtóban, amelyet a zsinat kinyitott, és nem vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy kilépjünk rajta” – mondta el lapunknak az egyház megújulásával kapcsolatban a lelkiségi könyveiről hazánkban is ismertté vált világhírű egyiptomi jezsuita szerzetes, Henri Boulad, akivel a prófétaságról, az istenképről és az imáról is beszélgettünk.

Boulad atya két évforduló alkalmából érkezett Magyarországra. Húsz éve Püspökszentlászlón épült fel a száz éve született Vácz Jenő jezsuita által megálmodott Életrendezés Háza, ahol július 12-én jubileumi ünnepséget rendeztek. Boulad atya egyhetes lelkigyakorlatot tartott itt, majd egyik előadására Budapesten, a Párbeszéd Házában került sor.

Amikor a szemébe nézel, úgy érzed, a lelkedig lát. Tényleg úgy van, ahogy mondják: a szentek laza derűjével beszél. Ha találkozol vele, hogy is mondjam, egészen igazinak látod. Henri Boulad szír-libanoni származású arab keresztény. 1931-ben született Alexandriában, és ma is ott él. Levantei család sarjaként viszont anyanyelve és műveltsége francia. Évekig volt az egyiptomi karitász vezetője és több kairói jezsuita iskola igazgatója. Rengeteget utazik, lelkigyakorlatokat és előadásokat tart, sok könyve jelent már meg körútjain elhangzott beszédei alapján.

Még közelebb kerültek a szívemhez

Beszélgetés egy búcsúzó plébánossal

Augusztus a helyezések ideje. Ilyenkor – a főpásztor rendelkezése szerint – az egyházmegye papjai közül többen új plébániára, más beosztásba kerülnek. Ezeket a változásokat elsősorban a lelkipásztori igények diktálják, de a helyezéseknél a főpásztor sok más szempontot is figyelembe vesz. Két plébánost kerestünk fel az Esztergom–budapesti főegyházmegyében: hogyan élik meg a változást, milyen gondolatokkal és érzésekkel távoznak, illetve néznek következő szolgálatuk elé? Füzes Ádám hat évet töltött a Budapest VI. kerületében lévő Szent Család-plébánián. Új állomáshelye Óbudán, a Kórház utcában lesz, ahol a templomigazgatói teendők mellett egy új feladat ellátására is készül.

A helyezésben meglátni Isten akaratát

Interjú egy új szolgálati helyére érkező plébánossal

A rákoskeresztúri hívektől búcsúzik Udvardy Tamás plébános. Augusztus elsejével a terézvárosi Szent Családtemplomba kerül, Füzes Ádám eddigi helyére. Hogyan készül új feladatára? – kérdeztük. Ezt megelőzően azonban keresztúri közösségéről szólt.

– Minden elválás nehéz. Hat éve szolgálok Rákoskeresztúron, s ez idő alatt mélyebb emberi kapcsolatok, barátságok alakultak ki, s a közösség részéről is érzem, elfogadtak, örülnek jelenlétemnek. Az eddigi közösség és magam számára is radikális változás, hogy a jövőben más helyzetben kell helytállnom.

Az elmúlt években nemcsak az itt élőkkel alakult ki kapcsolatom, hanem a környékhez, a templomokhoz is lett kötődésem, hiszen az utóbbi időben került sor az épületek felújítására. Most viszont rendben adhatom át mind a közösséget, mind az ingatlanokat.