Az első fecskék hálaadása

Huszonöt éves a ferences misszió Kárpátalján

Majnek Antal atya 1989. július 26-án érkezett meg Nagyszőlősre, majd néhány nap múlva Zatykó László és Radics Dávid követte őt. A fészekrakás negyedszázada töretlenül zajlik, újabb és újabb ferencesek szorgos munkájával. A huszonöt év kegyelmeiért július 25-én adtak hálát a nagyszőlősi plébániatemplomban.

Majnek Antal, aki néhány évvel érkezése után munkácsi püspök lett, így emlékezik az első napokra: „Amikor a csapi határátkelőnél a vonat nagyon lassan haladt át a Tisza fölött, elmerengtem azon, hogy néhány éve itt kajakoztam a gimnazistáimmal. A magyar határőrök óva intettek, hogy ne menjünk közel a határhoz, mert a szovjet katonák ránk lőhetnek. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer belépek ebbe a zárt világba.”

Nagyvilág

Maradiaga bíboros az USA külföldiellenességéről

Óscar Andrés Rodríguez Maradiaga hondurasi bíboros, Ferenc pápa egyik tanácsadója bírálta az Egyesült Államok politikusait, amiért elutasító magatartást tanúsítanak a gyermek bevándorlókkal szemben. Vannak, akik azzal vádolják ezeket a gyerekeket, hogy olyan betegségeket hurcolnak be az országba, amelyek addig ismeretlenek voltak – idézi a La Tribuna című lap a bíboros érseket. Az efféle félelemkeltések miatt alakulnak ki az olyan tiltakozó megmozdulások, mint amilyen a legutóbbi Los Angeles-i menet is volt. A gyerekek életkörülményeik ártatlan áldozatai. Tiszteletet és támogatást érdemelnek. A bíboros ugyanakkor keményebb fellépést követelt a gyermekkereskedő bandák vezetőivel szemben, akik hatalmuk alá vonják és jó pénzért örökbe adják a gyerekeket. E bűncselekmények elkövetéséhez nemegyszer határőrök nyújtanak segítséget. (KAP)

Vatikán

A pápa az iraki helyzetről tájékozódott

Ferenc pápa telefonon beszélt Ignatius Joseph Younan szír katolikus patriarchával a moszuli keresztényüldözésről. A patriarchátus moszuli székhelyét az iszlamista terroristák felgyújtották. A pátriárka elítélte az úgynevezett civilizált világ hallgatását. (KAP)

Ázsiába vezet a harmadik apostoli út

II. János Pál pápa ezt írta Egyház Ázsiában kezdetű apostoli levelében, 1999. november 6-án: „Ahogy az első évezredben a keresztet európai talajban ültették el, a második évezredben pedig Amerikában, úgy a harmadikban remélhetőleg a hívek nagy tömege Ázsia hatalmas és élő kontinenséről kerül majd ki.” Talán erre utal a Dél-Koreába érkező Ferenc pápát köszöntő dal címe is: Koinonia. Ez a görög szó az újszövetségi Szentírásban a keresztények egymással és Istennel való közösségét fejezi ki. Szent János első levelében így ír erről: „Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis közösségben vagyunk az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal.” Ezt a békességet szerző közösséget kínálja a földrésznek a kereszténység. Ázsia – és közelebbről Korea – ugyan nagy történelmi múlt és jelentős szellemi értékek örököse, a modern gazdasági fejlődés lehetőségének birtokosa, de nagyon híjával van a békességnek. Dél- Korea hatvan éve a szovjet terjeszkedési szándékból kirobbantott koreai háború következményeinek feszültségében él.

Caserta üzenete

Mióta olvastam a hírt, hogy Ferenc pápa Szent Anna napján Casertába látogat, azóta tudom, hogy a település Nápolytól mintegy harminc kilométerre keletre fekszik. Annak is utánanéztem, hogy a hetvenötezres város mezőgazdasági, kereskedelmi, ipari központ és püspöki székhely is. Nevezetes látnivalója az egykori Bourbon királyi palota, amely fenséges parkjával a világörökség része.

Ennek a palotának a nagytermében találkozott a Casertába látogató Ferenc pápa az egyházmegye papságával, majd az épület előtti téren nyitott dzsipjéről üdvözölte az egybegyűlteket. Mindez azonban inkább csak a város életében volna jelentős esemény, és nem jelentene mindnyájunk számára szóló üzenetet.

Pápalátogatás a vatikáni menzán

Ferenc pápa július 25-én délben váratlanul felkereste a vatikáni menzát, ahol a szentszéki alkalmazottak ebédelnek. A menza konyhafőnöke így fogalmazott a látogatással kapcsolatban: „Igen, a pápa ma a mi vendégünk volt. Úgy érkezett, ahogyan a legegyszerűbb munkások. Beállt a sorba, kiszolgálta magát, mint a többiek: magához vette a tálcát és az evőeszközöket.

Oltalomkápolna

Litér, a Balaton-part innen néhány kilométer, a másik irányban Veszprém ugyanannyi. Ezt a távolságot mérem, ezt forgatom a fejemben: a mentőautó tíz percen belül kiér, mostoha időjárási viszonyok mellett is tizenöt perc alatt. Addig nem fagy meg, nem szárad ki, hiszen ott a két takaró, az egyik ráadásul jó meleg polárpléd, s a kettős ajtó is véd. Maga a pirinyó kápolna hőszigetelt – pirinyó kápolna, pirinyó élet befogadására. Bárcsak sose nyílna ki az ajtaja! Bárcsak kinyílna, hogy megmentsen egy életet!

Ezt nem lehet hideg tárgyilagossággal megírni. A római katolikus templom bejáratánál kicsiny faépítmény. Mint a domboldalra – Golgotára – fölfutó stációk a Krisztus-sors lépcsőjével, az ember-sors szembesülésével. Igen, stáció ez itt, de vajon melyik? A véresre mart vállról gerenda-keresztet átvevő Józsefé? Vagy a test stressz-izzadságát letörlő Veronikáé? De hiszen nem mindegy? Ez is, az is – valamennyi – az élet megmentéséért kiált.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.