Irodalmi emlékhelyek Somogyországban címmel rendkívül informatív s praktikus kiadványt jelentetett meg a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság. Jó kézbe venni a térképként hajtogatható, archív képekkel és Szikits Péter fotóival illusztrált leporellót, s iránytűként használva célszerű felkerekedni, hogy megismerjük eme „asszonyszelídségű” dombokkal szabdalt táj irodalmi vonatkozásait.

Szerencsére akad belőlük bőven. Többnapos irodalmi túra szervezhető e „térkép” alapján. Persze leginkább azoknak az ínyenceknek, akik valóban kíváncsiak a pannon táj derűjére, az egykor itt élt írókra, költőkre s azokra, akiknek – átmenetileg Somogyban vendégeskedve – itt fogant vagy nyert végső formát egy-egy műve.

2014 nyarán – a deportálások hetvenedik évfordulóján – a pécsi Pro Pannonia Kiadó és irodalom-, illetve helytörténész igazgatója, Szirtes Gábor nagyon nemes akciót kezdeményezett, amelyet a leggyanakvóbb lélek sem nevezhet reklámfogásnak, hiszen Szirtes – katolikusként – évtizedek óta ad ki a keresztény-zsidó párbeszéd szellemében fogant könyveket.

Folytatódik a pesti belvárosi templom feltárása

„A pesti belvárosi plébániatemplom legjelentősebb műemlékeink egyike; csaknem két évezred épített emlékei találhatók falaiban. Sajnos soha nem részesült történeti, művészettörténeti értékeit megillető figyelemben, s így építésének, átalakításainak történetében sok bizonytalanság, kérdőjel maradt. Ezek tisztázása még fontos feladataink közé tartozik” – írta Déry Attila a Tájak- Korok-Múzeumok kiskönyvtára sorozatnak a Nagyboldogasszony-templomról szóló füzete bevezetőjében. Idézett „kritikája” mára érvényét vesztette, hiszen a római kori alapokra (Contra-Aquincum ezerhétszáz éves erődje fölé) emelt épület időközben többször is az érdeklődés középpontjába került; az elmúlt évek feltáró, renováló, állagmegóvó munkálatai számos titkára fényt derítettek. Az eddigi legnagyobb eredmény az volt, amikor 2010 tavaszán kibontották a templom elfalazott egykori „főoltárképét”: a Mennyek Királynéját, a trónon ülő Madonnát és a gyermek Jézust ábrázoló XIV. századi freskót.

Molnár Edit fényképei térben és időben

Molnár Edit neve egyik pillanatról a másikra került a figyelmem középpontjába: A halál éjszakája című képriportjával, a Műcsarnokban, 1977 őszén. Egyszerre elém tárult három óriásira nagyított fotó, szinte beborították a falakat. Kondor Béla halála napján, 1972. december 12-én a Bécsi utcai műtermében készültek a képek. Döbbenetes volt az üres festőállvány, a fehér lepedőkkel letakart bútorok sora, mindenütt az elhagyatottság érzése uralkodott. A másik képen a halottszállítók viszik a koporsót, a harmadikon pedig a műteremajtó elől nem tágító macska. Kondor egyik cicája sokáig nem akarta tudomásul venni, hogy már nincs gazdája. A hatalmasra nagyított fotók hihetetlenül fokozták a hatást…