Vajon a függőség hálójába belegabalyodott embertársunk nevezhető-e bolyongó, eltévedt spirituális turistának? Mennyiben? Miért? Ezt a témát próbáljuk körbejárni.
A Szirének éneke című kötet volt az első magyar nyelvű kiadvány, amelyben droghasználók, drogfüggők irodalmi alkotásait tették közzé a szerkesztők, még 2000-ben.
Fontos tudatosítanunk magunkban, hogy a gyermekeinket ajándékba kapjuk, és csupán átmeneti vendégek nálunk. Amikor a gyermekünk kicsi, talán sürgetnénk az időt, hogy minél hamarabb minél több dologra legyen képes önállóan: tudjon mászni, járni, beszélni és így tovább. Amikor aztán felnő, és egyre önállóbb lesz, akkor meg lassítanánk az időt, hogy ne repüljön ki olyan gyorsan a családi fészekből. Hiszen olyan jó vele együtt élni a családban. Fontos az a felismerés, hogy az idő kerekét se nem gyorsíthatjuk, se nem lassíthatjuk. Még szerencse! Így csak elfogadni tudjuk, ami éppen történik.
Lelkészek és közkatonák a nagy háborúban
Az I. világháború 1914 nyarán tört ki. A szerb Gavrilo Princip merényletet követett el Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége ellen, s ez volt az utolsó csepp a pohárban. A gyilkos tett nem maradt következmények nélkül, sok száz milliónyian megsínylették a nagy háborút. Az Osztrák–Magyar Monarchia éppen száz esztendővel ezelőtt, 1914. július 28-án küldött hadüzenetet Szerbiának, majd sorra léptek hadba az európai, később a tengeren túli országok is. Számos család szenvedett abban a négy esztendőben, s később is.
MAGIS – ignáci lelkiségű Voltál már boldog? találkozó Budapesten
Előfordult már veled, hogy nézted a naplementét, és egyszerűen boldog voltál? Vagy hogy beszélgettél egy barátoddal, és érezted, hogy egyek vagytok, és együtt minden sikerül? Hát olyan, hogy magad sem tudod, miért, de adni akartál – az idődből, a tehetségedből, egy kicsit saját magadból, és azt gondoltad, hogy talán, de csak talán most valami fontosat csináltál? Na, ezek azok a pillanatok, amelyekről a magis szól. A MAGIS pedig az a program, ami a te magisodról szól. De hogy értsd is, amiről beszélek, olvasd el a cikket!
Történelmi séta a Földközi-tenger partvidékén
A Szentföld nekünk Jézus földjét jelenti. Az ő emlékét keresi minden zarándok Galileától Jeruzsálemig, vagy éppen visszafelé. Ám vannak olyan helyek ezen a kis földdarabon, amelyek az evangéliumok beszámolói szerint nem őrzik Megváltónk lábnyomát, legalábbis nem tesznek említést arról, hogy járt volna arra. Mégis, ha e helyek kimaradnának zarándoklatunk programjából, akkor nem lenne teljes a kép, amelyet e vidék történetéről és az itt élő emberekről alkothatunk. Ezért szentföldi utunk végén egy ókori kikötővárost, egy tengerparti mészkőbarlangot, a keresztesek lovagvárát és egy igazi arab bazárt kerestünk fel.
A Földközi-tenger partvidékén Caesarea városát a zseniális építő és féktelen uralkodó, Nagy Heródes építtette ki az akkori világ Las Vegasává, majd amikor Krisztus előtt 9-ben elkészült, hódolata és politikai éleslátása jeleként Augustus császárról nevezte el. Mély vizű tengeri kikötőre volt szüksége, amely Alexandria riválisává válhat. Ez a hely már a Krisztus előtti IV. században is lakott volt. A föníciaiak kikötőt építettek ide, melyet az ókori szerzők általában Sepphoris néven emlegettek. Heródes új városában a tengerészek a partra szállást követően megkapták a fizetségüket, amit rögtön ételre-italra válthattak a mozgalmas parti vendéglőkben. S amint csillapították éhségüket, új élvezetek után néztek a hetairák szállásain és a „játékbarlangokban”.
A Máté-evangélium vasárnapi szakaszában a csodás kenyérszaporítás elbeszélése kétségtelenül utal már az őskeresztény gyakorlatra: a „kenyértörésre”, vagyis az Eucharisztia ünneplésére. A kenyérszaporításnál Jézus áldást mond, illetve hálát ad, megáldja a kenyeret, majd megtöri és szétosztja.
„Részvétel” a liturgikus cselekményeken (2.)
A II. vatikáni zsinat liturgikus konstitúciója két pontban is beszél a liturgikus cselekményeken való részvétel konkrét mibenlétéről. A 11. pontban három kritériumot fogalmaz meg: a hívek tudatosan, tevékenyen és gyümölcsöző módon vegyenek részt a liturgiában. A 48. pont hozzáteszi ehhez az áhítatos részvétel szükségességét is. Vizsgáljuk meg röviden ezek mibenlétét.
Görögkatolikus egyházunkban az Úrszínváltozás ünnepe a legnagyobb ünnepek között kap helyet. Mindig megtartjuk augusztus 6-án, a hét bármelyik napjára essék is. Kitüntetett helyét igazolja többek között az, hogy nem emberi elgondolásra, nem is egyházi rendelkezésre, hanem valós evangéliumi eseményre alapozódik. Mégpedig egy olyanra, amelyet három evangélista is megőrzött számunkra: Mt 17,1–8; Mk 9,2–13; Lk 9,28–36. Sőt, még a főapostol, Szent Péter is megemlékezik róla: 2Pt 1,16–18. Nem tehetjük hát meg, hogy közömbösen menjünk el mellette. Az ünnep tropárjában talán segítséget találunk ahhoz, hogy helyesen tudjuk értékelni nagy ünnepünk tartalmát. Ez az énekünk három nagy részből áll, de a két utolsót megbontja az Istenszülőre való hivatkozás.