Szomorú novemberi napjainkban megpróbáljuk elhessegetni az elmúlás gondolatát, de hát nem lehet. Hullanak a levelek, egyre dermesztőbb a szél, gyászjelentések adják hírül kedves ismerőseink halálát, illik kimenni a temetőbe, és legalább ilyenkor mécsest gyújtani, virágot vinni.
Bitskey Tibor, a Nemzet Színésze most is bemutatóra készült
Szeptemberben ünnepelte nyolcvanötödik születésnapját… – és szeptember végén a Nemzet Színészei közé választották. Bitskey Tibor most is egy bemutatóra készült. A Szolnoki Szigligeti Színházban, Csehov Cseresznyéskertjében karakterszerepet játszik: az idős inast, Firszet, akit „ottfelejtenek” a birtokon, az elhagyott házban. Őt viszont nem felejtette el sem a szakma, sem a közönség. Legújabb – „magától értetődő” – címe is erről tanúskodik. Szóba hozom, bár tudom, nem kérdés, hogy van most. Azonnal rövidre is zárjuk az udvariassági kört…
Könyv a Váci egyházmegye szecessziós, szakrális művészetéről
Víz, kő együttállásában templom, szökőkút. S a tér jellegzetességeként az a belső távolság, amely időben nem takarékos. Lehettem volna Passauban vagy Németország más tájain, s Franciaországban, Itáliában, de itthon maradtam, a „barokk lelkű” Vácott. Olasz költővel „érkeztem” – igaz, a XVII. századból, Leone Sempronióval. Órájával, amely kemény kíméletlenséggel ütötte elém a szavakat: „Kígyó az idő, mely önnön farkába harap, elhomályosítja a neveket, és elhervasztja a szépséget, és te, csak mert óráidat csak ő osztja be, kebeledbe hordod, arany edénybe foglalva.” A karomon – feleseltem – és versféle-órád engem ezúttal nem riaszt el. Azt nézem csupán: nem késem-e el? Az építészet egyik itteni remeke, a nagyprépost-palota várt szellemi gyönyörködtetéssel, egy könyv, időbe nem foglalható művészettel, benne Northrop Frye, korunk esztétikai gondolkodójának üzenetével, amely szerint a vallások és a művészetek megismerhetik, megteremthetik a természetfölötti dimenziót.
Györe Balázs költői világa
„Ágon tapadok most. Kapuig jut a lelkem. Imába vedd” – ezeket a szívhez szóló szavakat írja Kő hull: arc című költeményében Györe Balázs. A vers (talán) legfontosabb mondata, gondolata, a (valódi) vágy megfogalmazását viszont a következő sorban olvashatjuk: „Véglegesre vágyik: én!” Úgy gondolom, hogy Györe Balázs a mai magyar irodalom egyik meghatározó alakja (aki egyébként a Fölöspéldány-csoport, valamint az Örley-kör alapítója, szerkesztője; a Lélegzet című folyóirat társszerkesztője is volt), akinek költészete, de prózája is ugyanarról szól: pontosan tudni, felkutatni, hogy ki voltam a múltamban, ki lett belőlem, mivé váltam, ki vagyok most? Megtudni, hogy mi az, ami állandó, ami nem változott, ami örök.
Daniel Kehlmann F című regénye az emberi létezés legsúlyosabb kérdéseivel néz szembe zavarba ejtő határozottsággal, letudottnak állított válaszokkal, néhol pedig fájdalmasan ható cinizmussal. Válaszainak egy része szenvtelen, pökhendi, kíméletlen, a káröröm pedig, amellyel hőseit több helyen gúnyolja, a legélesebb ellentétben áll a mély együttérzéssel, emberismerettel és aggodalommal, amelyek írói világának amúgy az építőkövei.
Az örökmozgó Neal Morse nem csupán zenei tehetségével, hanem feltűnő termékenységével is kitűnik a kortárs amerikai rock mezőnyéből: projektről projektre ugrál, rendre nagylemezek sorát tölti meg nagy ívű szerzeményeivel, miközben legszemélyesebb dalait saját neve alatt adja ki.
Ferenc pápa üzenete Avilai Szent Teréz születésének ötszázadik évfordulójára
Avilai Szent Teréz spanyol misztikus kár melita egyháztanító liturgikus ünnepén, október 15-én tették közzé a szentatya üzenetét, amelyet az avilai püspöknek küldött a szent születése ötödik centenáriumára meghirdetett emlékév megnyitása alkalmából.
Ferenc pápa négy vonást emel ki Nagy Szent Teréz lelkiségéből: öröm, imádság, testvériség és figyelem a saját korára. Jézusról nevezett Teréz a vidám életszentségre ad példát: „Szomorú szent az, aki szomorú.” Teréz tudja, hogy az isteni Felségnek gyönyörűséget jelent az emberekkel társalogni. Isten velünk örvendezik – mondja. Teréz lelkisége az imádságból táplálkozik. Az imádság biztos út: az Úr jó barátként elkísér utunkon, és segít elviselni a szenvedéseket. „Az imádság legyőzi a pesszimizmust, és jó kezdeményezések forrása.”