Frontszínházak és fogolyprimadonnák

A „nagy háborúnak” már az első évétől, azaz 1914-től a színházak a hátországban élők szórakoztatására pár hónap elteltével, a gyors befejezés elmaradása okán már nem csak a győzelmet jövendölő alkalmi műveket adtak elő. Később – főként a kabarék műsorán – feltűntek azok a jelenetek, dalok is, melyek a veszteségekről, sebesültekről, fogságba esett katonákról szóltak. S a színészek nem pusztán a színpadról szólították meg a színházakat egyre nagyobb számban megtöltő polgárokat. Jászai Mari gyakran kereste fel a hadikórházakat versműsorával, míg Gombaszögi Frida, Péchy Blanka, Csillag Teréz, Lábass Juci és a művészvilág számos más kiválósága jótékony esteken szerepelt.

Eduardo Mendez az El Sistema módszeréről

Tocar y luchar – zenélni és dolgozni, ez a venezuelai El Sistema elnevezésű módszer egyik jelmondata. A tocar szó szerint érintést jelent, és a spanyol nyelv ezzel fejezi ki, ha valaki zenél, hangszeren játszik. A luchar küzdést, küzdelmet jelöl. José Antonio Abreu – az El Sistema alapító atyja – azt vallja, hogy a zene nemcsak az elitvilág monopóliuma, hanem mindenki számára lehetőség, amely türelmet és alázatot igényel, és amelyhez meg kell teremteni a szükséges feltételeket is: így válik a zenélés, a játék jó értelemben vett küzdelemmé, az ember és a társadalom egészét formáló cselekvéssé. Az El Sistema múltjáról, módszertanáról Eduardo Mendezzel, a Caracasi Ifjúsági Zenekar igazgatójával beszélgettünk.