Roráté

Minden lépésnél roppan a hó cipőm alatt, miközben próbálok lépést tartani nagyanyámmal. A sötét decemberi hajnalon szótlanul baktatunk a templom felé. Olyan érzésem van, mintha csak mi ketten lennénk ébren az egész faluban. A saroknál aztán csatlakozik hozzánk egy fekete ruhába bugyolált, görbe hátú öregasszony. Később ismerem csak meg: Matild néni az, akitől a tejet hordjuk. Dicsértessék! – köszöntik egymást nagyanyámmal. Nekem nagyon korán van még, alig tudok gondolni valamire. Leginkább az foglalkoztat, hogy fázom és álmos vagyok. Miért is hívott el nagyanyám? És én miért jöttem el? Nem lett volna kötelező…

Terád is várnak

Valaki gyertyát gyújtott a hajnal elé. Kora reggel sietek a vonathoz, fák közt, melyeknek rácsai csörögnek a szélben, szemben a XVI. századra emlékeztető bástyalábazatos ház, ablakában a gyertya. Ki gyújtotta meg és miért?

Sokfelé jár a gondolat, szokás hagyományokat keres, de csak az advent jár elöl. Elég ennyi, a többi a gyertyagyújtóé…

Bátran keressék az új utakat

Évtizedekkel ezelőtt olvastam egy német szerzetes nevelő írását, aki arra a kérdésre kereste a választ, hogy miért választja egyre kevesebb leány a szerzetesnői hivatást. Egykor kinyílt a világ egy nő előtt, ha szerzetbe lépett. Egyedül így juthatott akár a legmagasabb szintű képzéshez is. Ma pedig inkább bezárul előtte a világ, valóban zárdába kerül, miközben a világi életben manapság sokféle más hivatás lehetősége nyílik meg a lányok előtt. Elgondolkodtató szempont ez, bár sok más oka is van annak, hogy a hivatások száma egyre csökken.

Ferenc pápa imája

Imavirrasztást tartottak a római Santa Maria Maggiore-bazilikában a megszentelt élet évének megnyitása alkalmából november 29-én. A liturgia végén José Rodríguez Carballo érsek elmondta, hogy a szentatya a megszentelt személyeket imával is megajándékozta. Ezeket el is imádkozták a helyszínen.

Hol a hívők helye… A padban…?

Bacsmai László plébános jó kedélyű, megnyerő személyiség. 2003 óta szolgál Szekszárdon. Kerületi esperes, püspöki tanácsos, a családreferatúra vezetője. 1991-ben szentelték pappá, ezt két kápláni év követte Pakson, majd egy év Szekszárdon, utána kilenc esztendőre visszakerült szülőföldje közelébe, Felsőszentmártonba, ebbe a horvát faluba, amelyhez öt horvát lakosságú település tartozott. Laci atya anyanyelveként a horvátot őrzi. „Mint horvátnak, úgy éreztem, felelősségem van: nemcsak a hitet, hanem a nemzeti identitást és a nyelvet is őrizzem a végeken. Takács püspök úr, kispapkoromban lelkivezetőm mondta: a Jóisten oda küldi a kegyelmet a papnak, ahová a püspök helyezi. Ennek szellemében távoztam 2003-ban a horvát környezetből; könnyek között érkeztem ide, s azt mondtam a hívőknek: szívem Felsőszentmárton és Szekszárd között félúton van, tegyünk meg kölcsönösen mindent, hogy mihamarabb megérkezzen. Nem sokkal később már úgy jegyeztem le Szekszárdra érkezésemet: újra itthon.”

„Készítsétek elő az Úr útját!”

(Mk 1,1–8)

 

Az adventi időszak előkészület az Úr jövetelére (adventus Domini). A második vasárnap evangéliuma a Márk-evangélium nyitánya: Jézus nyilvános működése kezdetén az előfutár, Keresztelő János bűnbánatot hirdet, és a megtérőket megkereszteli. Hirdeti, hogy a megjelenő Messiás majd tűzzel, Szentlélekkel keresztel.

Úrvacsora az apostoli közösségben II.

A római liturgia történetéből

 

Tudjuk, hogy a keresztények eucharisztikus gyülekezeteikben olvasták és értelmezték a Szentírást: a kenyértörés előtt Jézus is az írások magyarázatával kezd közel férkőzni az emmauszi tanítványok szívéhez. Az apostoli korban értelemszerűen még csak az Ószövetséget olvasták, és Krisztus fényében értelmezték azt. Már ekkor kialakul tehát az Eucharisztia kétpólusú szerkezete. Az egyik az írások olvasásáé és magyarázatáé, a másik a kenyértörésé. Már az Apostolok cselekedeteiben is látjuk, hogy Pál Troászban az írások hosszas értelmezésével kezdi a hét első napján tartott istentiszteletet, és ezt követi a kenyértörés (vö. ApCsel 20,6–11).

Csodatévő Szent Miklós

A görögkatolikus egyház különleges védőszentjének tartja Csodatévő Szent Miklós püspököt. Az egyetemes egyházban is nagy tiszteletnek örvend. Gyakran ábrázolják őt latin rítusú, azaz római katolikus püspöki ruhában. Ilyen esetekben még a püspöksüvege is olyan, mint a római püspököké, a pásztorbotja vége pedig csigavonalban kunkorodó. Pedig valójában a kisázsiai Patara városából származott, s a bizánci fennhatóság alatt álló Myra városának volt püspöke. Így – mai megfogalmazással – mindenképpen görögkatolikusnak kell őt tartanunk. S így is ábrázoljuk őt: nem püspöksüveggel, hanem püspöki koronával. Pásztorbotja keresztben végződik, s két egymással szembenéző kígyó csavarodik rá. Viszont az is igaz, hogy a legrégebbi ikonokon még hajadonfőtt látható jóságos arca.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.