Ferenc pápa az újraházasodottakról
Angelo Scola milánói bíboros megítélése szerint Ferenc pápa nem fog változást foganatosítani az elvált és polgári módon újraházasodott személyekkel kapcsolatos egyházi eljárásban. A Corriere della Sera december 2-i számában megjelent interjújában a bíborostól egyebek mellett azt is megkérdezték, véleménye szerint várható-e, hogy a szentatya olyan döntést hoz az újraházasodottakkal kapcsolatban, amellyel a korábbi pápák nem értenének egyet.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) december 2. és 3. között megtartotta téli rendes ülését. Erdő Péter bíboros, a konferencia elnöke és Mohos Gábor, a testület titkára december 4-én sajtótájékoztatón számolt be az ülés témáiról.
A Katolikus Karitász csatlakozott az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága által kezdeményezett gyűjtéshez, amelynek célja, hogy segítsen Kárpátalja lakosságának a hideg elleni védekezésben. Az MKPK döntése alapján a karitász egyházi intézményeken keresztül mintegy harminckétmillió forinttal támogatja a térségben élőket.
Erdő Péter bíboros december 5. és 7. között a főváros I. kerületében, a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébánián folytatta az egyházmegyei vizitációk sorát.
A bíboros élő közösségként jellemezte a plébániát, ahol nagyon jó az együttműködés a hívek, a papság és a plébánia területéhez tartozó missziós nővérek között – összegezte a vizitáció tapasztalatait Vigassy Mihály plébános. A plébánia vezetőjének és a híveknek egyaránt sokat jelentett, hogy a látogatásnak köszönhetően emberi közelségbe kerülhettek a főpásztorral. – Lelkipásztori munkám során nagyon sok világi hívő segítségére támaszkodhatom, és ezt a főpásztor is megtapasztalhatta, különösen a nyáron megválasztott képviselő-testülettel való találkozó során – hangsúlyozta Vigassy Mihály.
Szeptemberben azt hallottuk egy schönstatti házaspártól, Judittól és Lacitól, hogy nyáron Londonban jártak századik születésnapot ünnepelni. Mindketten arra gondoltunk, biztosan egy rokon születésnapjára utaztak ki, ezért rákérdeztünk, hogy ki volt százéves. Kiderült: ők, ketten együtt, mert mindketten idén töltik be ötvenedik életévüket. A házaspár mély egysége fejeződött ki ebben a megnyilvánulásban. Annyira megtetszett nekünk ez a megfogalmazás, hogy jeleztük is nekik, engedélyükkel terjeszteni fogjuk a történetüket, amelynek aktualitását az adja számunkra, hogy mi is éppen ötvenévesek vagyunk, leszünk, így az idén mi is a századik születésnapunkat ünnepeljük.
Tizenhat somogyi alkotó mutatkozik be az adventi tárlaton
Neszményi Zsolt kormánymegbízott köszöntötte a hagyományos adventi tárlat megnyitójának résztvevőit a Somogy Megyei Kormányhivatal Galériában, ahol rendszeresen randevúzik szent és profán, s a testvérmúzsáknak is kedvelt találkozóhelye az épület aulája. A kormánymegbízott a befelé és felfelé figyelésre hangolta a művészeket és a közönséget. Ez talán sikeresebb lehet a várakozás heteiben, de – Nagy Gáspárt idézve – „(…) a remény sohasem meghaló, / ha minden utolsó szalmaszál / ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!”.
Gondolatok Bodza Klára Ó, áldott Szűzanya című lemezéről
„Csucsujj el, burujj el, / te ártatlan Jézus! / Mert addig nem nyugszik / Boldogságos Szent Szűz” – énekli Bodza Klára énekművész, a magyar népi éneklés oktatásának megálmodója és elindítója újonnan megjelent lemezén, amelyen szakrális énekeket, archaikus imádságokat és istenes verseket gyűjt egybe. Az előadóművész cimbalom-, lant- és koboz-, reneszánsz és népifurulya-kísérettel énekelte lemezre szakrális népzenekincsünk jó néhány darabját.
Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején karácsony táján hosszú hideg éjszakák jártak szülőfalum lakóira, házaira, szérűskertjeire. Csak az istálló ajtaján szállt kifelé a pára, s a marhák reggeli kérődzése és a kisborjú ficánkolása zavarta meg a nagy csendet. No, meg édesapám, aki az itatáshoz készülődve a vödröket csörgetve kiballagott az istállóból, és a kerekes kúthoz ment vízért. Abban az időben vezetékes vízről álmodni sem mertünk volna.
Egy elfeledett klasszikus margójára
Rejtély, érthetetlen, hogy miért felejtették el ennyire itthon. Nemcsak az olvasók, de még az avatott irodalmárok is. Lényegében beszerezhetetlen különlegesség lett belőle; régi, kopott fedeles mesekönyv, amely az antikváriumok polcain is jó, ha évtizedenként egyszer felbukkan. Friedrich de la Motte Fouqué Undinéja 1920-ban jelent meg utoljára nálunk. Míg E. T. A. Hoffmann, Wilhelm Hauff, a Grimm testvérek, Andersen és a többi klasszikus mesélő művei különböző formában, fordításban és kivitelben folyamatos jelenlétükkel igazolták kikezdhetetlen állandóságukat, addig az állhatatos vízi tündér sokak által átvett-felhasznált „őstoposza” nálunk a nagy háborúk után – némi képzavarral élve – eltűnt a szennyesedő dunai habokban.