A valóság emelkedett megragadása

Nagyon találó a Szépművészeti Múzeum kiállításának címe: Rembrandt és a holland arany évszázad. Rembrandt képeinek többségére valóban jellemző az aranyos-barnás szín, amely szinte átitatja a vásznakat. A bűnbánó Szent Péter című képén is csak úgy áramlik Péter körül a világító sárga és arany, e dicsfényre emlékeztető színek. Aranykor volt más értelemben is a XVII. század a holland festészetben, hiszen olyan mesterek alkottak ekkor, mint Johannes Vermeer vagy Samuel van Hoogstraten, e nálunk kevésbé ismert Rembrandt-tanítvány, aki leginkább „kukucskáló dobozairól” vált híressé, amelyeknél nagyszerűen alkalmazta a centrális perspektívát és annak anamorfikus változatát (a görög szó átalakulást jelent, és erősen torzított képet jelöl).

Vermeer A katolikus hit allegóriája című képén igazi hollandus enteriőrbe helyezte a protestáns országban játszódó jelenetet. Vermeer katolikus nőt vett feleségül, és ezután 1653ban maga is áttért. A protestáns Hollandiában a katolikusok magánházaknak álcázott templomokban tarthatták miséiket. A szóban forgó képen különböző tárgyak kerültek egymás mellé: az egyetemességet jelképező földgömb, a bűnbeesésre utaló alma és kígyó, az Oltáriszentség kelyhe és a feszület. A mennyei birodalmat a mennyezetről függő üveggömb szimbolizálja. A félrehúzott függöny azt az illúziót kelti, mintha egy lakószobából egy kápolnába pillantanánk be. A háttér falán függő Keresztre feszítés Jacob Jordaens kompozíciójának egy mára elveszett változata, amely Vermeer hagyatéki leltára szerint az ő tulajdonában volt. A kép bravúros finomsággal, „vermeeresen” lágy ecsetvonásokkal megfestett műalkotás.


A portréfestők közül mindenképpen kiemelkedik rendkívüli képességeivel Frans Hals. Két éneklő fiú című képe olyan, mint egy pillanatfelvétel. Friss, könnyed ecsetvonások, harsogó, élő színek jellemzik. A műtörténészek szerint a kép eredetileg az öt érzéket megjelenítő sorozat egyik darabja lehetett, a hallás allegóriája, hangulatában azonban sokkal inkább életkép.

Szinte mindegyik holland város rendelkezett lövészegylettel a XVI. és XVII. században. Ennek legismertebb emléke Rembrandt Éjjeli őrjárat című képe. A polgárőrségnek ez a formája a város védelmére alakult, és rendfenntartó szerepe is volt. Frans de Grebbert, aki maga is tagja volt a haarlemi lövészegyletnek, már a saját korában elismert portréfestőnek számított. 1600 és 1624 között legalább öt nagyméretű csoportportrét rendelt tőle Haarlem két polgárőrsége: a muskétások egylete és a Szent György lövészegylet. De Grebber csoportportréin az ábrázoltakat lakoma közben festette meg. Az ünnepi asztal körül szigorú rend szerint foglalnak helyet a lövészek; a narancsszínű vállszalagot viselő ezredest láthatjuk a főhelyen.

„Jólétben légy előrelátó!” – figyelmeztetett Jan Steen. A társadalmi változások, a meggazdagodás természetesen erősen hatottak az emberek életvitelére, gondolkodásmódjára. Steen azonos című festménye az élet végére utal. Az elegáns lakomák és a mulatozó parasztok megörökítése, a kirobbanó életöröm ábrázolása egyenes következménye volt a növekvő életszínvonalnak. A világ minden tájáról érkező pompás tárgyakat, virágokat, gyümölcsöket előszeretettel ábrázoltak a festők. Az élet és a világi örömök mulandóságát hirdető vanitasképek pedig az egész arany évszázadon végigvonuló gondolat vizuális megjelenítői: Isten áldásaként kaptuk a földi életet, de ezzel elszámolni is tartozunk. Tehát a gazdagságban fontos a mértékletesség.

A kiállítás a Holland táj ezer arca címmel fejeződik be. Itt kiderül a néző számára, hogy a sík vidéken is van látnivaló, a festők részletekben gazdag vidéket fedeztek fel maguknak. Aelbert Cuyp vagy Carel du Jardin a tájkép mesterei voltak. A korabeli Hollandiában a mezőgazdaság, az állattartás jelentős termelői, exportáló ágazattá vált. A tehén a bőség jelképe volt, a föld a tavasz, a jólét és az önmérséklet fogalmával kapcsolódott össze, sőt bizonyos értelemben az országot, Hollandiát reprezentálta. A derűs, mocsaras tájban nyugodtan legelésző állatok a kiegyensúlyozottság és béke szimbólumai voltak.

A falakra írt eligazító szövegek között olvashatjuk egy helyen: „A hazai táj iránti vonzalmat erősítette a függetlenségi harc sikerei nyomán születő nemzeti érzés, de a természet szeretetét áthatotta az a keresztény gondolat is, hogy a teremtett világ Isten alkotása, benne az ő üzenete rejlik.”

(A kiállítás 2015. február 15-éig tekinthető meg.)

Fotó: Mészáros Ákos