Jn 17,21

A keresztények egységéért végzett imanyolcad január 18-án kezdődik. Ezért a következő héten az egyháznak erre a szándékára ajánljuk fel imáinkat, jó cselekedeteinket. Szekularizált világunkban, amikor még a keresztények körében is egyre terjed a teljes evilágiság és az ateizmus, a kereszténység létkérdése, hogy a Krisztus-hívők közösen tanúskodjanak Jézus Krisztusról, az Atyaisten egyszülött Fiáról, aki értünk, a mi üdvösségünkért megtestesült, megszületett Szűz Máriától, meghalt és feltámadt, hogy Lelke által mi, Isten fogadott gyermekei az isteni élet részesei lehessünk.

A római liturgia történetéből

A liturgiatörténet és a korai egyház élete, szokásai iránt érdeklődők számára valóságos kincsesbányát jelent egy, a II–III. század fordulójáról fennmaradt dokumentum, az úgynevezett Traditio Apostolica. Hogy több egyházi területen is komoly tekintélynek örvendett, jól mutatja az a tény, hogy elveszett görög szövegének számos korai fordítása maradt ránk: akár töredékekben, akár más írásokba ágyazva, koptul, arabul, etiópul. A legrégebbi éppen latinul, egy 494-ből származó, később másodjára is felhasznált pergamenen élt túl tizenöt évszázadot.

Görögkatolikus egyházunkban bonyolultan alakul a nagyböjt rendszere. A negyvennapos időtartam itt csak eszmeinek mondható. A nagyböjtöt kezdő hétfő hét héttel előzi meg húsvét vasárnapját. Ám előtte még ott áll az a három hét, amely mintegy felkészít a nagyböjtre. S legtávolabbi előkészítésként – bár saját liturgikus szövegei még nincsenek a nagyböjti énektárban – ide számít Zakeus vasárnapja is, amely kiemelkedik az „évközi” időből, a pünkösd utáni vasárnapok sorozatából. Az ezen a napon elhangzó – és a vasárnapnak címet adó – evangéliumi történetben (Lk 19,1–10) három irányultság figyelhető meg. S ezek együttese valóban segíteni tudja nagyböjti felkészülésünket.

Január 23.

Születésekor, 1585-ben, I. Erzsébet uralkodása idején Angliában üldözték a katolikusokat. Mária szülei azonban kitartottak a hitben, ő maga pedig már korán érezte szerzetesi hivatását. Mivel Angliában minden rendet feloszlattak, külföldön akarta elérni a célját. Bár családja és barátai ellenezték tervét, huszonegy évesen végül mégis szerzetbe vonult, a flandriai Saint-Omer klarissza kolostorba. Egy év múlva a kolostor általános vizitátora alkalmatlannak találta erre az életmódra. Ekkor elhagyta a flamand konventet, de egy sugallat hatására ugyanott új kolostort alapított a rend angol tagjai számára, erre a célra fordította vagyona nagy részét.