A lélek határvidékein
„Minden ember aki meghal a többiek helyett hal meg. És mivel a halál mindenkit elér nincs mód rá hogy mérsékeljük a tőle való félelmet csak az ha szeretjük azt az embert aki minket képvisel. Nem várjuk hogy megíródjék a története. Már réges-régen járt itt. Ő az aki mindenki más is egyben és aki helyettünk ül a vádlottak padján amíg ránk nem kerül a sor nekünk pedig őt kell képviselnünk. Szereted őt – azt az embert? Becsben tartod az utat melyre rálépett? Végighallgatod a történetét?” Így ír Cormac McCarthy A síkság városai című regényében, amely nemrég jelent meg Galamb Zoltán fordításában. Az amerikai regényíró trilógiát fejezett be a könyvvel, melynek a Határvidék címet adta. Ez az USA és Mexikó vad határvidéke mellett természetesen a lélek határvidékeire utal: a valóság, a tapasztalás és kifejezés lehetőségei, a szellem és az anyag, az emberi lény lényege és a között, ami nem az emberi lény: egy lajtorján le és fel – lent emberbőrű gyilkosok, fent pedig az Isten.