„Eleven csendben” élt

Interjúkat ritkán adott, s ha néhány újságíró időnként szóra bírta, válaszai éppolyan lényegre törően szűkszavúak voltak, mint versei. Úgy beszélt és élt, ahogyan írt. Életmű és élet között nem volt szakadék. S bár sokrétű alkotói munkát végzett, az olvasók szívében Fodor Ákos a magyar haiku magas szintű művelőjeként él tovább.

A haiku a japán költészet XIII. században kialakult versformája. A nyugati irodalmakban, köztük a magyarban is, a XX. században vált népszerűvé. Idehaza Kosztolányi Dezső ismertette meg az olvasóközönséggel. A mindössze három sorból álló verseket szigorú szabályok alakítják. Mindig tizenhét szótagból állnak. A sorok öt, hét, öt szótagosak. A japán haiku gondolati mélységét valószínűleg egyetlen nyelvre sem lehet átültetni. A nyugati és a keleti haiku mindig más.

Fodor Ákos vállaltan nem kísérletezett azzal, hogy japán haikukat írjon magyarul. Távol állt tőle, hogy zsonglőrködjön szótagokkal, szóvirágokkal. Nem állt szándékában művi, keleti versvilágot teremteni. Az ő költeményei a mi világunkból való, rövid, gyönyörű aforizmák, elgondolkodtató igazságok.


Tíz évvel ezelőtt Nádra Valériának így vallott minderről: „A haiku mindenekelőtt és mindenek fölött: mentalitás. Ennek a mentalitásnak »lelke« a csend, a figyelem, a béke és némi játékosság. Számomra a költészet lényege nem egyéb, mint a ritka-drága, tartalmas és eleven csend, amely a legszükségesebb szavak foglalatába helyezve úgy ragyog föl, hogy képes átköltözni befogadójának szemébe-szívébe is.”

Nem e sorok írója az egyetlen, aki számára Fodor Ákos néhány szava (szótagja) kedvesebb több könyvtárnyi irodalomnál. Láthatatlanul szerény és ezzel együtt határozottan jelen lévő személyisége csodálatos példát jelentett és jelenthet a súlytalan tülekedők korában. Vagyis mindenkor. Átutazó volt, a szó „zarándok” értelmében is. Halála után egyik olvasója így köszönt el tőle az interneten: „További jó utazást!” Ennél szebbet és igazabbat magam sem tudnék írni. Legfeljebb még annyit tennék hozzá: Köszönjük.

Egy ajándék elhárítása

Ne adj igazat.
Neked túl sokba kerül;
nekem meg épp van.

Társasélet

fölkerestelek, hogy
ne kelljen rádöbbenned:
magamrahagytál

Axióma

ki nem vigasztal
meg, mikor megbántottad,
az nem is szeret

Koan

még az sem kizárt,
hogy a céltábla
nyilad útjába kerül

Játékszabály

Mihelyt csatának
tekinted az életet:
el is vesztetted.

Túlcsorduló haiku:
A szépségről

Van, ki gyönyörű.
Van, kin észre kell venni.
S van, ki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.

Betegségedből
gyógyulj ki. Vagy halj bele.
– Csak ne kényeztesd.

Ima

az a sírás várjon. Várnia kell.
Sokáig, akármeddig, nem tudom.
Az isten verje meg lépteid
nyomát. Lábaidra,
lábaidra vigyázzon.

Beköszöntő

Ne terítsetek.
Ne bontsatok ágyat. Csak
búcsúzni jöttem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.