„Eleven csendben” élt

Interjúkat ritkán adott, s ha néhány újságíró időnként szóra bírta, válaszai éppolyan lényegre törően szűkszavúak voltak, mint versei. Úgy beszélt és élt, ahogyan írt. Életmű és élet között nem volt szakadék. S bár sokrétű alkotói munkát végzett, az olvasók szívében Fodor Ákos a magyar haiku magas szintű művelőjeként él tovább.

A haiku a japán költészet XIII. században kialakult versformája. A nyugati irodalmakban, köztük a magyarban is, a XX. században vált népszerűvé. Idehaza Kosztolányi Dezső ismertette meg az olvasóközönséggel. A mindössze három sorból álló verseket szigorú szabályok alakítják. Mindig tizenhét szótagból állnak. A sorok öt, hét, öt szótagosak. A japán haiku gondolati mélységét valószínűleg egyetlen nyelvre sem lehet átültetni. A nyugati és a keleti haiku mindig más.

Fodor Ákos vállaltan nem kísérletezett azzal, hogy japán haikukat írjon magyarul. Távol állt tőle, hogy zsonglőrködjön szótagokkal, szóvirágokkal. Nem állt szándékában művi, keleti versvilágot teremteni. Az ő költeményei a mi világunkból való, rövid, gyönyörű aforizmák, elgondolkodtató igazságok.


Tíz évvel ezelőtt Nádra Valériának így vallott minderről: „A haiku mindenekelőtt és mindenek fölött: mentalitás. Ennek a mentalitásnak »lelke« a csend, a figyelem, a béke és némi játékosság. Számomra a költészet lényege nem egyéb, mint a ritka-drága, tartalmas és eleven csend, amely a legszükségesebb szavak foglalatába helyezve úgy ragyog föl, hogy képes átköltözni befogadójának szemébe-szívébe is.”

Nem e sorok írója az egyetlen, aki számára Fodor Ákos néhány szava (szótagja) kedvesebb több könyvtárnyi irodalomnál. Láthatatlanul szerény és ezzel együtt határozottan jelen lévő személyisége csodálatos példát jelentett és jelenthet a súlytalan tülekedők korában. Vagyis mindenkor. Átutazó volt, a szó „zarándok” értelmében is. Halála után egyik olvasója így köszönt el tőle az interneten: „További jó utazást!” Ennél szebbet és igazabbat magam sem tudnék írni. Legfeljebb még annyit tennék hozzá: Köszönjük.

Egy ajándék elhárítása

Ne adj igazat.
Neked túl sokba kerül;
nekem meg épp van.

Társasélet

fölkerestelek, hogy
ne kelljen rádöbbenned:
magamrahagytál

Axióma

ki nem vigasztal
meg, mikor megbántottad,
az nem is szeret

Koan

még az sem kizárt,
hogy a céltábla
nyilad útjába kerül

Játékszabály

Mihelyt csatának
tekinted az életet:
el is vesztetted.

Túlcsorduló haiku:
A szépségről

Van, ki gyönyörű.
Van, kin észre kell venni.
S van, ki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.

Betegségedből
gyógyulj ki. Vagy halj bele.
– Csak ne kényeztesd.

Ima

az a sírás várjon. Várnia kell.
Sokáig, akármeddig, nem tudom.
Az isten verje meg lépteid
nyomát. Lábaidra,
lábaidra vigyázzon.

Beköszöntő

Ne terítsetek.
Ne bontsatok ágyat. Csak
búcsúzni jöttem.