Két éve választották meg Ferenc pápát. Akkor, 2013. március 13-án bebizonyosodott – ki tudja, hányadszor a történelemben –, hogy nem emberi számítások, hanem isteni szándékok vezetik az egyházat, s benne a pápaság történetét.
Látogatóban K. Siess Zsuzsanna fonyódi ikonfestőnél
Amikor benyitunk a nappaliba, olyan érzésünk támad, mintha egy ortodox templomba érkeznénk. A falakon ikonok tucatjai. Kisebb-nagyobb táblaképek sorakoznak előttünk; némelyektől – mint például a két, Rubljov által is megfestett angyaltól – képtelen megválni alkotójuk. Inkább újabbakat készít, csak hogy mindig otthonában maradjon a mintegy másfél évtizede festett angyalpár. K. Siess Zsuzsanna itt, a szentek társaságában érzi legjobban magát, és egy kicsit szomorú, ha egy-egy kiállítás idejére – még ha csak átmenetileg is – kiürül a lakása, s kénytelen nélkülözni a XXI. századi „ikonosztázt”. Védelmet adó szentjei azonban szerencsére egy idő után visszatérnek hozzá.
Kiállítás a Római Magyar Akadémián
Már Szent István korában is indultak zarándokok a katolikus egyház szívébe, Rómába. A középkorban itáliai költők, tudósok keresték fel hazánkban a királyok palotáit, de vállalkozó kedvű magyarok is szívesen mentek a „csizma” városállamaiba, hogy ott töltekezzenek az európai kultúra bölcsőjében található értékekkel, szolgáljanak egy-egy herceget, megénekeljék uruk dicső tetteit. Aztán a XIX. század embere felfedezte a történelem kincseit, annak írott vagy épített emlékeit.
2014 adventjére egy nagyon szokatlan, de komoly és tartós sikert ígérő, rengeteg kutatómunkáról tanúskodó, mégis rendkívül olvasmányos könyv látott napvilágot. Szerzője Békési Sándor teológus-képzőművész, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékán-helyettese, akinek méltán híressé vált „képtanulmányai” nagyban hozzájárulnak a majdani lelkipásztorok művészet iránti fogékonyságának elmélyítéséhez. E tanulmányok sorába kiválóan illeszkedik a sokoldalú művésztanár e legújabb műve, a Sisi személyének teológiai portréja, amelyet a református írott és online sajtóban ismertettem már.
„Minden ember aki meghal a többiek helyett hal meg. És mivel a halál mindenkit elér nincs mód rá hogy mérsékeljük a tőle való félelmet csak az ha szeretjük azt az embert aki minket képvisel. Nem várjuk hogy megíródjék a története. Már réges-régen járt itt. Ő az aki mindenki más is egyben és aki helyettünk ül a vádlottak padján amíg ránk nem kerül a sor nekünk pedig őt kell képviselnünk. Szereted őt – azt az embert? Becsben tartod az utat melyre rálépett? Végighallgatod a történetét?” Így ír Cormac McCarthy A síkság városai című regényében, amely nemrég jelent meg Galamb Zoltán fordításában. Az amerikai regényíró trilógiát fejezett be a könyvvel, melynek a Határvidék címet adta. Ez az USA és Mexikó vad határvidéke mellett természetesen a lélek határvidékeire utal: a valóság, a tapasztalás és kifejezés lehetőségei, a szellem és az anyag, az emberi lény lényege és a között, ami nem az emberi lény: egy lajtorján le és fel – lent emberbőrű gyilkosok, fent pedig az Isten.
Búcsú Fodor Ákostól
Február 22-én elhunyt Fodor Ákos, akit a magyar haikuköltészet mestereként tartottunk (tartunk) számon. Budapesten született 1945-ben. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola elvégzése után a Zeneműkiadónál kezdte szerkesztői pályafutását 1968-ban. Tíz évvel később jelent meg első verseskötete, Kettőspont címmel. Versek mellett írt mesejátékot, dalszövegeket is. Nevéhez fűződik számos opera, operett és musical fordítása, illetve átdolgozása. 2003-ban Artisjus életműdíjjal, 2006-ban Nádasdy Kálmán-díjjal, 2007-ben az Artisjus Irodalmi Alapítvány irodalmi díjával tüntették ki, 2010-ben pedig megkapott egy osztrák irodalmi díjat, a Bank Austria Literaris elismerését.
A látásnak mint érzékelésünk legfinomabban hangolható dimenziójának rejtelmei harminc éve, tizenéves korom óta foglalkoztatnak. A szem tanulmányaim során megismert mikroszkopikus részleteiben való elmerülés olyan világot teremtett bennem, amelynek értelmezése számtalan alkalommal lehetetlennek tűnt, magamhoz intézett kérdéseimre racionális utakon keresztül nem kaptam választ.
Már csaknem két hónapja bemutatták, időközben évszakot is váltottunk, Nuri Bilge Ceylan Téli álom című filmjének élményétől mégis nehéz szabadulni. A tavalyi cannesi filmfesztiválon Arany Pálmát nyert török dráma ugyanis terjedelmének súlya mellett komor hangulatával is alaposan ránk nehezedik.