Ne hagyjuk ott az út szélén az Istent!

Szabóné Kármán Judit romológus köszöntötte a műhely résztvevőit, majd Illyés Gabriella Márta nővér, a Szent Ferenc Kisnővérei szerzetesközösség tagja vette át a szót. Márta nővér bükkszentkereszti rendházukból Arlóra jár át a cigány emberek közé. Munkatársai segítségével családi napközit működtetnek a faluban, segítenek a gyerekeknek a tanulásban, felnőtteket oktatnak, tankertet művelnek, gyógynövényeket gyűjtenek, szárítanak és csomagolnak, segítik a háztáji önellátást, biobrikettet gyártanak.

A szerzetesnő arról beszélt, hogy amikor a megtért fiatalokkal együtt kezdték keresni Isten akaratát, nem számított, ki cigány, és ki nem az. Együtt, testvérként találtak rá Istenre. Tevékenységét három ellentétpárban foglalta össze:

Szép–csúnya: ez a fogalompár jellemezte őt küldetése kezdetén. Szomolyán egy napon az elöljárója szólt neki, hogy küldje el a kertből a málnát kóstolgató, piszkos ruhás gyerekeket. Sikerült, de amint kívül kerültek a kerítésen, ő úgy érezte, hogy akkor, ott szép ruhában csúnyán viselkedett. Megfogalmazódott benne a gondolat: nem szabad a külső alapján ítélni, le kell bontania az előítéleteit, és testvérként kell bánnia minden emberrel.

Semmi–valami: ennek az ellentétpárnak a jegyében telt számára a munka. Szent Pált idézte, aki azt mondta: Isten a semminek látszókat választotta ki, hogy változtasson a dolgokon. Megerősödött benne a meggyőződés, hogy Isten szemével kell látnia a világot. Hozzá kellett szoknia ahhoz, hogy a helyi hívek rossz szemmel nézték tevékenységét. Bűnbaknak tekintették a cigányokat, és azokat is, akik velük foglalkoztak. Meg kellett tanulnia elfogadni, hogy mások semminek tartsák azt, amit Isten talán valaminek tart.

Igaz–hamis: a nővér egy ideje ennek az ellentétpárnak a jegyében végzi missziós szolgálatát. Továbbra is sokszor kerül a bűnbak szerepébe, miközben az evangélium szele fúj körülötte. Sokan viszonyulnak ellenségesen a szerzetesközösség missziójához, de sokan vannak olyanok is, akik támogatják küldetésében.


Kállai Ernő, az arlói Elfogadlak Alapítvány cigány származású munkatársa – aki pedagógusasszisztensként dolgozik a szervezetnél – elmondta: nagy álma valósult meg azáltal, hogy gyerekekkel foglalkozhat. A kicsik vágynak a szeretetre, a bizalomra, ő pedig örömmel fordul feléjük.

Budapesten a Tömő utcai Béke Királynéja-plébánián Teréz anya nővérei (a Szeretet Misszionáriusai) és az Új Jeruzsálem közösség tagjai is tevékeny szolgálatot látnak el – mondta el Roska Péter plébános.

Teréz anya nővérei nevében Schaffler Ágnes önkéntes munkatárs mutatta be a szolgálatot. A Szeretet Misszionáriusai közösség szállást biztosít beteg, hajléktalan embereknek, tisztálkodási lehetőséget nyújt a rászorulóknak, bibliaórákat tart, hittanórákat szervez különböző csoportok számára. A nővérek szombaton és a vasárnapi mise után ebédet adnak a szegényeknek. Lelkigyakorlatokat tartanak, amelyeken általában ötven–hetven idősebb hajléktalan vesz részt. Önkéntes segítők bevonásával 2011 óta családos nyári táborokat szerveznek, körülbelül hetven fő részére: a kikapcsolódás katartikus élményt jelent a résztvevők számára, akik nem szoktak hozzá ahhoz, hogy érdeklődjenek irántuk. Éppen ezért nagyon fontos az önkéntes segítők jelenléte: foglalkoznak a gyerekekkel, programokat szerveznek, és személyes beszélgetéseket folytatnak a táborozókkal. Teréz anya nővérei folyamatosan várják az önkénteseket, akikre nagy szükség van a szolgálat különféle területein.

Személyes tanúságtételével tette mélyen átélhetővé a Szeretet Misszionáriusai szolgálatának értékét a huszonkilenc éves Szőke Ádám, aki nyolc évig kokainfüggő volt, elveszítette családját, barátait, végül hajléktalan lett. Akkor valaki a Horváth Mihály téri templomba irányította, hogy ott kérjen ételt és segítséget: befogadták, és a beszélgetések, a bizalom, a megbecsülés hatására változni kezdett az élete. Három évet töltött a szenvedélybetegekkel foglalkozó olasz Cenacolo közösségben, hazatérését követően pedig munkát kapott egy kórházban, és azóta is segíti Teréz anya nővéreinek szolgálatát (Szőke Ádámmal készült interjúnkat a 2014. karácsonyi ünnepi lapszámunkban olvashatták – a szerk).

A Tömő utcai plébánián működő Új Jeruzsálem karizmatikus közösség imacsoportjának vezetője, Berki Géza szintén arról tett tanúságot, hogy miként változtatta meg életét a Jézusba vetett hit. A cigány származású fiatal férfi tizenöt évesen hagyta el ózdi otthonát, és testvérével együtt Budapestre került, ahol drogdílerek, behajtók között élte mindennapjait. Feleséget keresett magának, hogy kiléphessen ebből a körből. Gyermeke született, munkába állt, de nem tudta megőrizni ezt a boldog, biztonságos életet: füvezni, dílerkedni kezdett. Amikor már szinte mindent elveszített, egy Alpha-kurzus során találkozott az Új Jeruzsálem közösséggel. Nagy szeretettel és törődéssel fogadták, megváltozott az élete, s vele együtt az egész „nagycsalád” élete is. Többen rendezték a házasságukat, a terézvárosi plébániatemplomban egyszerre négy esküvőt és tíz keresztelőt tartottak. A családból kis közösség alakult: az Ige közössége. Roska Péter plébániáján sok szegény ember vesz részt az imaalkalmakon.

A plébános egy kis cigány gyerek történetét mesélte el, akinek a hittanórán azt az evangéliumi részt tanították, hogy „éhes voltam, és ennem adtatok…” Azon a héten a gyerek stoppolt az út szélén, ám a pap nem vette észre, és elhajtott mellette. A következő hittanórán a fiú így figyelmeztette őt: „Figyelj, te pap, csütörtökön otthagytad az út szélén az Istent!”

Forrás: Magyar Kurír