Szokatlan közönségsiker és fanyalgó kritikai visszhang – akár el is intézhetnénk ennyivel Clint Eastwood legújabb filmjét, az Amerikai mesterlövész ellentmondásossága azonban sokkal mélyebben húzódik holmi jegypénztárak és újságkolumnák szintjénél.
A Templeton Alapítvány március 11-én Londonban bejelentette, hogy idén Jean Vanier részesül a Templeton-díjban. A most nyolcvanhat éves genfi születésű kanadai Vanier ötven évvel ezelőtt egy, Párizstól nyolcvan kilométerre északra fekvő faluban alapította meg az első Bárka közösséget, amelyben ép és szellemi fogyatékos emberek élnek és dolgoznak együtt. Ma harmincöt országban mintegy százötven „bárka” működik már. A Templeton-díj másfél millió eurónyi pénzjutalommal jár, és olyan személyek kaphatják, akik kiemelkedő értékeket hoznak létre a vallás és a spiritualitás világában.
(KAP)
Az „irgalmasság jubileumának” nevezett rendkívüli szent év december 8-tól 2016. november 20-ig tart. A jubileum szó a héber jóbél szóból ered, amely a kos szarvából készült kürtöt jelent. Ezt a kürtöt fújták meg a mózesi törvény előírása szerint minden ötvenedik év kezdetén, melyet teljesen az Úrnak kellett szentelni.
Mobilapplikációt fejlesztett ki a kármelita rend Avilai Szent Teréz születésének ötszázadik év fordulója alkalmából – adta hírül a Vatikáni Rádió.
A kármelita rend okostelefonokra és táblagépekre letölthető alkalmazása január elsejétől bárki számára letölthető. A megszentelt élet évében Avilai Szent Teréz előtt tisztelegve, születésének ötszázadik évfordulóját ünnepelve hozták létre az alkalmazást, amely a napi evangélium mellett a XVI. században élt spanyol szent egy-egy gondolatát tartalmazza. Az alkalmazással párhuzamosan a kármeliták német és osztrák honlapján további idézeteket adnak közre alapítójuktól.
Az ingyenesen letölthető alkalmazás elérhető az App-Store, illetve a Google -Play-Store STJ500 (Egy év Avilai Terézzel) oldalon. A mobilapplikáció lehetőséget ad imaszándékok e-mailben történő továbbítására is.
Teremtésvédelem
Miért bánunk olyan felelőtlenül a környezeti és természeti értékeinkkel, ideértve édesvízkészleteinket is? Erre nyújt magyarázatot a következő közgazdaságtani paradoxon is. A víz–gyémánt paradoxon, avagy klasszikus értékparadoxon a közgazdaságtan történetének egyik fontos tudományos problémája, amelyet Nikolausz Kopernikusz (mások szerint John Law) vetett fel elsőként.
Az értékparadoxon azt a problémát fogalmazza meg, hogy miért lehet kevésbé hasznos javaknak (például a gyémántnak) igen magas, míg nagyon hasznos javaknak (például a víznek) nagyon alacsony az áruk. A klasszikus közgazdaságtan alapítójának tekintett Adam Smith fő művében, A nemzetek gazdagságában (1776) meghatározta az érték fogalmát, amennyiben megkülönböztette egymástól a használati értéket és a csereértéket. A víz–gyémánt paradoxon mentén Smith megállapítja, hogy gyakran a legnagyobb használati értékkel bíró dolgoknak alig van, vagy egyáltalán nincs csereértékük (áruk), míg ezzel szemben a legnagyobb csereértékkel bíró dolgoknak gyakran alig van vagy egyáltalán nincs használati értékük.
Gondolatok a kegykép előtt
A máriapócsi könnyező Istenszülő kegyképe megérkezett Sárospatakra. Megérkezett, s már el is ment. Jómagam szolgálatot teljesítettem a kegykép körül, s ez idő alatt volt alkalmam látni és gondolkodni. A pócsi kegykép nemzeti értéke hazánknak. Egy muzeális tárgy, amelyet szigorú biztonsági előírások szerint védenek. Hol van már a XVII. századi környezet a maga egyszerűségével? S hol vannak már azok, akik a képet készítették, azt a képet, amely talán meg sem felelne a mai ikonográfia szabályainak? A Mária-ikon ugyanis nincs felaranyozva, az ábrázolt Istenszülő és a gyermek Jézus vonásai nem finomak, nem arisztokratikusak. S hol vannak az akkori hívek, akik körbehordozták a képet az egész országon?
Egyházunk tagjait is elismerték
Március 15-én, az Országház kupolacsarnokában Áder János köztársasági elnök adta át – Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök társaságában – a Kossuth- és Széchenyi-díjakat.
Kossuth-díjat vehetett át idén többek között Bács Ferenc és Hűvösvölgyi Ildikó színművész; Mezey Katalin költő, műfordító, szerkesztő; Sapszon Ferenc karnagy; Szőcs Géza író, költő és Tolcsvay Béla gitáros, énekes, zeneszerző.