Az Úr keze formál

Szerző:

Tiszaújfalun, a Szent Benedek Leányai szerzetesközösségben jártunk

 

„Indulás előtt Pannonhalmára okvetlen elmegyek. Szeretném, ha az a kövekben élő lélek mélyen átjárná egész lényemet, így csodás erejével az Alföld futóhomokján is megkövesedett hitet teremthetnék” – írja 1922-ben tiszazugi missziójára készülve a celldömölki születésű rendalapító, Berecz Erzsébet Skolasztika. A „magyar Afrika” misszionálására tette fel az életét a Szent Benedek Leányai női bencés apostoli szerzetesrend alapító perjelnője. Isten kegyelmének, az ő karizmatikus egyéniségének, illetve maga és rendtársai fáradhatatlan szolgálatának köszönhetően ma is él szerzetesközösség Tiszaújfalun, a kéttornyú templom tövében fekvő földterületen.

Az Isten dicsérete

Szerző:

Vendégségben a Lakatos családnál – A Lakatos család egy társasház legfölső emeleti lakásában él, nem tágas, külvárosi kertes-családi otthonban. A lengőajtón belépve már megcsapja az ember orrát a gyümölcsös lepény illata, az előszobában megszámlálhatatlan pár cipő és kabát sorakozik. A barátságos lakás egyik szobájából ölben érkezik egy másfél éves forma, hálózsákba bújt kislány: ő Ágnes, a tizenharmadik gyermek. Csütörtök este van, azon ritka pillanatok egyike, amikor egy kivételével a család valamennyi tagja otthon van.

„Jó érzés este hazamenni”

Szerző:

Egy hajléktalan férfi, aki újrakezdte az életét – Bolehláv Sándor feltámadt. Története sokunknak adhat reményt, és sokunkat késztethet szégyenkezésre. De a főszólam az ujjongásé legyen. Elképzelni sem tudom, milyen lehet éveken át az utcán élni. Azt hiszem, én beleőrülnék. Lehet, hogy bele is halnék. Nemcsak a fizikai megpróbáltatások miatt, hanem – sőt talán sokkal inkább – azért, mert mai helyzetemhez képest tökéletesen kifosztva érezném magamat. Rengeteg apróbb-nagyobb alkatrésze van ugyanis az életünknek, amelyeket adottnak tekintünk, és csak akkor tudatosítunk, amikor éppen nincsenek. Gondoljanak csak a vízre vagy a villanyra: mindkettő hiánya alaposan próbára szokta tenni a türelmünket. Áramszünet idején megszokásból újra meg újra megpróbáljuk felkapcsolni a villanyt, és „megsértődünk”, ha nem sikerül, amikor pedig víz nincs, gyászos képpel a csapot csavargatjuk, és egyszerűen nem akarjuk elhinni, hogy nem jön belőle semmi.

Egy proletárlány is oltárra kerülhet

Szerző:

1945. március 23. Az első fák, a mandula és a barack ilyenkor már virágoznak. A Balaton-felvidéki Litéren is kibontották már hamvas virágaikat? Rövidesen Gyümölcsoltó Boldogasszony. „Szokatlanul enyhe, verőfényes napok következtek” – olvasható Oross István helyi plébános néhány héttel később született leírásában. A Vogl-féle gazdaság kastélyának kertjében bunkert ástak, ahogyan sok helyütt a háború alatt. A gazdaság egy éve már a közeli hadiüzem, a fűzfői Nitrokémiai Ipartelepek Rt. tulajdona. A front elérte Litért, „a lakosság bunkerekbe bújt. Magdiék a kastély udvarán ásott óvóhelyen töltötték a március 22-ről 23-ra virradó éjszakát. Magdin kívül négy asszony és néhány gyermek volt együtt. Napközben fel-felmentek a szomszéd gazdasági udvarba, hogy megetessék az állatokat. Szünetelt a lövöldözés. Magdi fogta magát, s meglátogatta a falu másik felében lakó betegét. Magára hagyott asszony volt, igen félt. Magdi vigasztalta…

A szív érzékenysége elengedhetetlen erény

Szerző:

Berkecz Franciska szociális testvér vezetők és vezetettek nehézségeiről

 

Gyakran várjuk, várnánk, hogy valaki vezessen bennünket, de egykettőre megunjuk a „dirigálást”, amikor aztán valaki csakugyan vezetni próbál. Mintha egyszerre akarnánk kétfélét: szabadok is maradnánk, de biztonságra is vágyunk. Berkecz Franciskát azért kerestük meg, mert január végén az egri lelkipásztori-teológiai napokon mély ismeretekről tanúskodó előadást tartott a vezetői szerepről és arról a sokszor küzdelmes folyamatról, amelynek során Isten akaratát keresve dönteni próbálunk, vagy azon dolgozunk, hogy mások ránk vonatkozó döntéseit el tudjuk fogadni.

Ott van, ahol lennie kell

Szerző:

Interjú Toldy-Schedel Emil kardiológussal

 

„Egy-egy missziós út után kegyelmi időszak következik az életemben. Ilyenkor biztosan tudom, hogy hol a helyem a világban; támaszkodhatom a hitemre, és érzem, hogy amit csinálok, az jó, ott vagyok, ahol lennem kell” – mondja Toldy-Schedel Emil invazív kardiológus, a budapesti Szent Ferenc Kórház igazgatója, a négy magyarországi egyházi kórház szövetségének elnöke. Orvosként Járt Szudánban, Albániában, határon túli magyar területeken, épített újra egészségügyet a cunami sújtotta válságövezetben, vezetett menekülttábort Tiszaörsön. A missziós területek ellátásán túl a magyarországi egészségügyi állapotokról, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a hazai kórházi lelkigondozás megalakulásáról, illetve a jó orvos-beteg kapcsolat fontosságáról beszélgettünk. Amint mondja: szerencsés indulást kapott az élethez…

Angyal őrzi ezer éve

Szerző:

Látogatás Pécsváradon

 

A még csalóka tavaszi időben, de már ragyogó napsütésben utazunk a Mecsek festői tájain. Az úti cél Pécsvárad, amely néhány száz kilométerre található Budapesttől. Megérkezvén azonban ezer évet ugrunk vissza az időben. A hajdani pécsváradi bencés monostor, illetve mindaz, ami megmaradt belőle, alapító okirata szerint idén ezeréves. Azokat, akik impozáns kora középkori épületegyüttest képzelnek most el, ki kell ábrándítanom. A szent helyen az idők során kő kövön nem, vagy csak alig maradt. Mégis, aki ellátogat ide, nem távozik csalódottan. Pécsvárad páratlan kincseket rejt. A megmaradt középkori épületszárny kapuján lépünk be. Első ránézésre aligha eldönthető, hol is járunk. Régi várban? Monostorudvaron? Egy biztos, bepillantást nyerhetünk ama „mélységesen mély kútba”. Kalauzunk Novotny Iván, aki minden követ és zugot ismer itt. Nyugdíjas földmérő mérnökként ásta bele magát a pécsváradi monostor történetébe, hogy az érdeklődőket beavathassa ezer év titkaiba.

Találkozások

Szerző:

Krisztus útján a Jordántól Emmauszig

 

Mert ami a legfontosabb: az Isten keresésére indult ember és az ember keresésére indult Isten találkozása. Jóllehet ez a találkozás bárhol megtörténhet, tán a Szentföld az a hely, ahol Isten és ember a lehető legközelebb kerülhet egymáshoz. Szinte kézzelfogható itt Krisztus jelenléte. Szemlélni a vidéket, amelyet ő is látott, hozzá hasonlóan érezni a perzselő napot, és beszívni a sok-sok balzsamos illatot, kissé olyan, mintha mi magunk is a szent történetek hősei lennénk. Bár meglehet: azok is vagyunk, hiszen a mi életünket is Isten írja. A Szederkényi Károly gazdagréti plébános lelkivezetésével zajló szentföldi zarándoklaton Krisztus nyomában haladunk.

Zarándokok merülnek alá a Jordán vizében, mesebeli környezetben. Így újítják meg a keresztségi ígéretet – ott, ahol Keresztelő János megkeresztelte Jézust. Ragyog a nap a vízen, belelógatom a kezemet, és útjára engedek benne egy falevelet. A Jordán határfolyó Jordánia és Izrael között. A Hermon-hegység lábánál ered, eljut a Genezáreti-tóig, ahonnan több mint háromszáz kilométeren át kanyarog egészen a Holt-tengerig. „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik” (Mt 3,17) – hallatszott az égből. S ezzel kezdetét vette Jézus nyilvános működése. Ám előtte negyven napra kiment a pusztába, ahol a sátán megkísértette.

Magyar Kurír - Új Ember
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.