Jacob Neusner zsidó tudós könyvéből (Egy rabbi Jézussal beszélget) kiragadok egy tanulságos szellemi párbeszédet. A kérdező is, a válaszoló is a rabbi. „Mit hagytam el én és Jézus a törvényből? Semmit! Mit tettem hozzá én a törvényhez? Semmit! És Jézus? Önmagát!”
Kérdezem: Jézus szeretettanát nem vittük-e el egy gyenge, erőtlen, réveteg magatartás felé?
Védjük meg magunkat. Természetesen nem a gyalázkodó, sértő megnyilatkozások büntethetőségére gondolok, hanem arra, hogy teremtsünk olyan helyzetet, amelyben mások méltóságának meggyalázását a bennünk rejlő természetes önkorlátozás akadályozza meg.
Bátoríthat bennünket Szentatyánk, Ferenc pápa, aki közelebb hozta Jézus eredeti szemléletmódját.
A felvilágosodást követő ateista testvéreink vegyék fontolóra, hogy a kereszténység, és általában a vallás nem szubkultúra, nem a múlt kuriózuma, hanem a civilizációk alapja és kötőszövete, amely nélkül a civilizációk elporladnak. Ez Európára különösen érvényes.
Kiírtunk egy pályázatot fontos társadalmi üzenet megjelenítésére, amely Budapesten egy aluljáró üresen tátongó falára kerülne. A nyertes egy fiatal egyetemista lett. Üzenete:
A következő lépés az evolúcióban a segítségnyújtás.
Örömmel illesztjük ezt az igazságot a Szentatya felhívásához: Győzzük le a közönyt!
Önzetlenségünk révén napjainkban is feltámad Krisztus, és a világ felismerheti a feltámadás örömét. Amikor mások terhét magunkra vesszük, a sajátunk lesz könnyebb; amikor beteget gyógyítunk, a saját szívünk sebe gyógyul; amikor szomorút vigasztalunk, a lelkünk talál nyugalmat; amikor mások szenvedését enyhítjük, saját töviseink hegye csorbul; amikor adunk, mi gazdagodunk, és átéljük a feltámadottak örömét.
Imádkozom azért, hogy húsvét ünnepén az Isten szabadulást szerző szeretete támassza fel a könyörületet szívünkben.
Budapest, 2015 húsvétján
A szerző apostoli protonotárius,
a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke
